Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-22 / 29-30. szám

IV A FRANCIA KAPCSOLAT ©VÁROS VI L Á G iwns Magyar paprika -franciáknak Journal frtneophon* d« Hongrlc lUl-JUIH !»»?. ^SüT'^^ Catherine Chamfrault francia tanárnő rendkívül aktív támogatója a magyar-francia kapcsolatoknak. Még 1996-ban, Tatán, ahol az Eötvös gimnáziumban tanított francia nyelvet, barátnőjével, Isabelle Brass- szal megalapította a Paprika című francia nyelvű, de főleg a magyar kultúrát bemutató folyóiratot. Egy évvel később Catherine megismerkedett egy szekszárdi néptáncfesztiválon Németh Kálmán esztergomi néptáncossal. A találkozásból sokoldalú kapcsolat bontakozott ki, amelynek egyik eredményeként teljesen újjászületett a Paprika. Németh Kálmán alaposan átformálta a lap grafikai szerkesztését; szerzőként pedig minden számban egy-egy teljes oldalon a magyar kultúra kiemelkedő művész-egyéniségeit mutatta be. így többek között Kodály Zoltánt, József Attilát, Petőfi Sándort, Nagy Lászlót, Berzsenyi Dánielt, Erdélyi Józsefet, Balassi Bálintot, Áprily Lajost. A francia nyelvű rövid ismertető szövegekhez mindig társult illusztráció is (többnyire az alkotók portréja), továbbá egy-egy kiválasztott vers (dalszöveg) eredetiben és franciául, Németh Kálmán fordításában. A humor sem volt idegen a lap szerkesztőitől. Az egyik számban például Berda József A húsleves dicsérete című verséhez egy igazi magyaros marhahúsleves receptjét is mellékelték. (Már csak azért is, mert Catherine és Kálmán egyaránt nagyon szeretnek főzni; konyhai téren a két kultúra cserekapcsolata egészen személyes és gyakorlatias természetű...) A Paprikába írtak cikkeket a Magyarországon dolgozó francia nemzetiségű tanárok is, tehát nem csupán olvasói voltak a lapnak. Minden év május végén, június elején összegyűltek Németh Kálmán esztergomi házába egyfajta baráti „szimpozionra". (Ez részben meghatározott témájú, részben kötetlen eszmecserét jelentett, művészeti bemutatókkal, közben az „ínyesmesterség" remekeivel, zárásul pedig hajnalig tartó táncmulatsággal színesítve.) Hogy minderről múlt időben írunk, annak oka az alapító szerkesztő tartós helyváltoztatása. Catherine Chamfrault jelenleg éppen a magyarral rokon finnugor népek kultúráját tanulmányozza a Baltikumban, miközben francia nyelvet is tanít Észtország fővárosában, Tallinban. Németh Kálmántól megtudtuk, hogy a folyóiratnak csak átmeneti szüneteltetéséről van szó: ha Catherine visszatér Tallinból, ismét „virágozni" fog a Paprika! -dezsőEsztergomi csárdás Párizsban Németh Kálmán esztergomi lakos, a Városi Polgáregylet tagja több mint húsz éve foglalkozik néptánccal. A budapesti SOTE tánccsoportjában sajátította el az alaplépéseket, majd táncolt az esztergomi ÁFÉSZ, valamint a tatai Pötörke együttesekben is. A múlt tanévben a Somogyi utcai általános iskolában egy gyermekcsoport kialakításán fáradozott, miközben rendszeresen - kéthavonként - „eltűnt" a városból - Mi ennek az oka? - kérdezzük Katona utcai takaros vályogházában az ötvenes éveiben járó egykori kiváló néptáncost. - Egy-egy hétig néptáncot tanítok Párizsban francia barátaimnak. -Hogyan alakult ki ez a kapcsolat? - Párizsban többször jártam már baráti meghívásra, de nem néptáncosként. Tavaly, egy decemberi, ám tavasziasan derűs délelőttön épp az odavalósi barátnőmmel sétálgattunk egy parkban. Feltűnt egy csoport, amely közösen tornázott, de nem szokványos mozgáselemekkel. Amint később megtudtuk, „tajcsi" gyakorlatokat végeztek, vezetőjük, Madame Kar Fung kínai szerzetesnő irányításával. összeismerkedtünk. Bemutatkozáskor közöltem, hogy magyar vagyok, és néptánccal foglalkozom. Erre megkértek, hogy ott, helyben, azonnal mutassak nekik néhány néptánc-figurát. Mivel mindig hordok magammal népzenei kazettákat, egyet mindjárt becsúsztattam a magnóba. Körbe állítottam az érdeklődőket, és máris roptuk a dunántúli ugróst Párizs kellős közepén! Ennek végeztével alkalmi tanítványaim megkértek, hogy máskor is, sőt rendszeresen tanítsam őket magyar táncra, mert az nagyon megtetszett nekik. Ajánlottam, hogy kéthónaponként egy-egy hétre szívesen elvállalom a tanításukat, feltéve, ha megfizetik az útiköltségemet. - Fizettek? - Igen, sőt még tiszteletdíjat is. Ez a franciáknál természetes. Ott ugyanis a népi kultúra és művészet megbecsült dolog, nem úgy, mint nálunk. - Hány tanítványa van? - Húsz-huszonöt, férfiak és nők vegyesen. Főleg fiatalok, meg középkorúak; mindnyájan szabadszellemű „írástudók", akad köztük orvos, tanár, szobrász és festő. Nemcsak táncainkat kedvelik, nagyon tetszik nekik nyelvünk veretes zengése, dallama, úgyszintén a „tiszta forrást" őrző népdalaink. - Jártak már párizsi tanítványai Magyarországon? - Közülük többen is jól ismerik hazánkat, sokan pedig most tervezik a magyarországi utat, éppen a tánctanítás hatására. - Tanítványai csak a magyar néptáncokkal foglalkoznak? - Nem, más táncokkal is. Madame Kar Fung, a vezetőjük ugyanis, kínai budhista szerzetesnő létére, tanításaiban ötvözi a kereszténység, a judaizmus, az iszlám, valamint a taoizmus tanait, teljes világképet ad az én párizsi tanítványaimnak. Kar Fung aszszony nem szektát alapított, hanem jó értelemben modem gondolkodású, nyitott közösséget. Örülök, hogy ebben a jövőt formáló közösségalkotásban részt vehetek... - Szokott-e a franciáknak Esztergomról, Magyarországról beszélni? - Természetesen. Főleg arról, hogy milyen szép helyen lakunk, meg aztán a magyar nép történetéről is. Dr. Horváth István múzeumigazgató jóvoltából kitűnő térképet készítettünk a Kárpát-medencéről, melynek segítségével részletesen elmagyarázom a táncdialektusok helyeit, továbbá jeles borvidékeinket is megmutatom. Eddig már tanítottam nekik dunántúli, kalotaszegi, mezőségi, szatmári, valamint balkáni táncokat. -Hogyan szokták búcsúztatni francia tanítványai? - Kifejezetten magyarosan. Kikísérnek a buszpályaudvarra, a Gare de Lyonra, és kéz a kézben éneklik az Én az éjjel nem aludtam egy órát kezdetű erdélyi dalt, mert ezt nagyon-nagyon kedvelik! D.L. Párizsi idill. A „Mester" és tanítványai két próba között Cabine téléphonique hongroise á Cambrai Magyar telefonfülke Cambrai-ben ^VwcItje-4 •éazo'tujS^- 4,'s ,, eszVw^i-Ce. - Mn-^xhu j'J-ze'íZÍ M^oSStL 4riJ.it - u üztUzeí.4ed Xrt^CzoS aWket Ceqff u Wat" 9c MACeíukUe! Ay^^ru.'l (ÉJ^CL^M^T^a-^i^UytU : SL. z!% St e.'f^Te'iz ; do, -Ho^tta-ecoC^zJr mcwWuc cyitezU^-} M ^jete^lke-ze^e" ? (-» I/. «*.)... ^ i a ir .. >• i i.i • i trel'UysllGS-Clraí XftJ-dzuVz'iMfJZS+ÖQ'i s ( ck SA/i^z^AUtZ e* 2t-z e U-&' u CbeAt.qeJ&S'

u ; CUJL^ZUA. {r-e.trMt-^di QooA- iy&^v } Ö-k/u.'íco't - a. ^iC^^vwCuJflAa^UcStUn^bt^ — -fleLUC*'^ ^eStfCAef&t q)\t<Z, u £<?SZ ^nlct^-ca,