Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-22 / 29-30. szám

II, M Ű V E K É S ÉV ^l^^i^^iiiMí^^MSMI' : 1W/13. <Vrofiászíw Ottokár 1 f? 57 2{ána-Vaúria fiídróf és az éfetrőf J¥\ Az „Esztergora" m. L közönségének. Jóllehel e héten Budapestre költöztem, a iap kiadásától és szellemi irányításától ez idő szerint nem válok meg. Szolgálom a jó ügyet, ahogy lehet; nem eresztem ki kezem­ből a zászlót, mely alá a legjobbak s a leg­nemesebbek közül oly sokan csoportosultak. Hogy mennyire van szükségünk elvhúségre, azt korunkban, a széthúzás és következet­lenség gyönge korszakában, ugyancsak érez­zük, s hogy mennyire van szüksége köz­életűnk piszkos folyamának a tisztulásra, azt undorodva tapasztaljuk s a tisztulás gyorsabb tempóját sirva-nvögve siettetjük. Esztergom város közönsége s a széles esztergomi föegy­házmegyének lelkes papsága e-törekvéseimet mindig méltányolta; ne vegye költözködése­met elszakadásnak, s a sematizmus uj ada­tait ne magyarázza lelki elváltozásokra. A szellem éltet s köt egybe minket; néhány kilométernyi távolság nem változtat rajta. A nekem szóló leveleket és értesítéseket kérem május l-ig címemre (Budapest, József­utca 58. sz. IL em.) küldeni. Isten velünk! Prohdszka Ottokár. (£sz-t&t$c+rij4<30h. zlpűliS 40.*) Probászka emlékünnepély. Aki ismerte a magyar gondolat nagy apostolát, az tudja, hogy Pro­hászka Ottokár lelke sokat jár haza Esztergomba-. Itt élte át papi ifjúsá­gának, és működésének tekintélyes részét, Itt történt a szárnybontás az ő „diadalmas világnézeté"-nek ter­jesztésére s később az indítás „& magasságok felé"". Az a 20 év ná­lunk, az esztergomi hitéletnek is meg­újhodási útmutatója volt. Leltrünk elé képzelve láttuk, hogy a szemi­nárium utárr Szenttamásért élt itt az Ő lelke. A szegénység- könnyeit le­törölve, Szenttamásorr hagyta legin­kább nyoouit Az emlékezés eme kegyeletes- hatása alatt a Szenttamás­Vízivárosi Kaik. Polgári Kör 1929. július- 7-én, vasárnap d. e. fél 12 órakor a kör nagytermében emlék­ünnepélyt tart a következő műsor­ral: 1*. Pápai himnusz. 2. Elnöki megnyitó. Mondja: Ke­mén yffy Kálmán Dániel vízivárosi plébános. 3. .Zengő szobor.* Szathmáry Ist­vántól. Szavalja: KŐhalmy László. 4. Ünnepi emlékbeszéd. Mondja : dr. Gróh József ügyvéd 5. .Ottokár püspök sírjánál." B. Szabó- Istvántól. Szavalja: Éliás Ist­ván. Magyar Hiszekegy. Énekli az énekkar. A32<3. íánLus PILIS HEGYÉN (Folytatás az I. oldalról) Ez életet élték s ez éneket énekelték Clairvaux-ban, s vezető szólamaikat elhozták ide, hogy a magyar, akkor bizony még pogány erdők is, vegyék át a keresztény ritmust. A szeretetben fölcsendült keresz­tény érzés avatta a Pilist, a Bakonyt s Mátrái szent erdőkké. Itt emeltettek tűzhelyei annak a hevítő s lelkeket átalakító szeretemek, mely a XII. szá­zad misztikájában ülte újra Európá­ban a maga epifániáját. (...) Mennyit jártam-keltem, mennyit méláztam én is a Pilis hegyén -, akár Szántóról, akár Esztergomból vagy Pomázról jövet, s mikor a hajdan híres pilisi apátságnak forrásánál, ott a dió­fa alatt megálltam, úgy éreztem, hogy nekem is itt meg kellene valamit látnom -, meg kellene látnom Clairvaux-t, s ami vele kapcsolatos, a középkori Pá­rist s a Sorbonne-t, s meg kellene éreznem a filozófia első ébredését s annak harcait Nyugat-Európában; mert ami itt állt s itt élt, az onnan jött. Dehát a Pilisen látni akarni Clairvaux-t, az antidialektikus ellenszenvektől s a misztika hevétől átjárt Clairvaux-t s Párist s a Sorbonne-t, nem vakmerő gondolat-e? Nekem nem látszott vak­merőbbnek, mint az, ha valaki Mon­tolivetóban meg akarja látni Sienát. Biztos, hogy mi is látnók a pilisi mo­nostor architektónikus vonalaiban s művészi arculatában, nemkülönben a telep alázatos ridegségében Clairvaux­t, s élveznők a pilisi völgyben, melyet „pillosa vallis", erdős völgynek ne­veznék, a „clara v alli s", világos völgy fényeit, ha török-tatár nem járt volna az országban. Azonban az in járt, s a pilisi apátság elpusztult, s romjait sű­rű csalit borítja; arculata földbe temet­kezett, s körülötte a néma enyészet ünnepel, s így az eltűnt szépségről hétszáz év előtti teremtések s alkotá­sok lelkét le nem olvashatom. De van itt valami, ami megmaradt s ami el nem pusztult, s aminek a csend dacára is, sőt éppen azért, szava van; agenius loci, az szóba áll velünk s kigyújtja a Pilisen s a Pilist környező halmokon a nagy emlékek tüzeit - az megérez­teti velünk annak az első európai re­naissance-nak itt járt fényeit. S mikor ezt megteszi s szól és lángba borul, akkor hétszáz év előtti gondolatok s ötletek tűzesőjében látjuk meg a he­gyet s meghallhatjuk a régi élet ideve­tődött hullámainak mormolását. A Pilisnek történeti levegője van, mert telepe volt annak az antidialek­tikus szellemnek, mely ütközött az aristotelesi előnyomulással, ugyan­akkor szent berke volt a XII. század­beli misztikának, mely a szeretet fö­lényét hirdette ész és tudás fölött. Ez a testvérpár, vagyis a még meg nem bolygatott realizmusnak s a misztiká­nak szelleme járta itt karonfogva a hegyet s völgyeit, s beszélt franciául s latinul a bükkfákkal s tölgyekkel; vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat, s valamiféle fehér mágiá­val riasztotta vissza a még pogány erdők haramiáit s pásztorait. Mennyi­re új, érdekes és csodás világnak szín­helye volt akkor a Pilis hegye s az az erdős háromszög, melynek Buda, Esztergom, Visegrád mindmegannyi védvára, s a Duna hónalja kétoldalról a kerítése, a buda-esztergomi út pedig az átfogója. Ezen az átfogón állt a pilisi cisztercita monostor. Hogy e régiekről való emlékezés mily magasra emeli szemeimben a 750 m magas Pilist, s mily penombrás mélységekké süllyeszti völgyeit, azt szeretném megéreztetni elsősorban azokkal, kik a hegy erdőit járják, de a genius loci-val szóba nem állnak. Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes s megigéző csendjébe. Ha Pomáz felől iparko­dom a pilisszentkereszti völgyön föl­felé, egyre mélyebb csendbe és em­bertelen magányba jutok. Erdőkoszo­rúzott hegyek sorfala szegélyezi az utat, s kúpjaik, mintha csak szélesen fölépített románstílű gyertyatartók volnának, strázsát állnak jobbra-bal­ra. A kúpokon mintha lángok lobog­nának, melyeket a történelem, a geni­us loci gyújtogat, tiszteletére a dachs­teini mészkőből természet-építette 750 m magas oltárnak, mely a Pilis hegye. A völgyet s a hegyet a menny­nek óriási barokk boltozata íveli, tér­alkotó s a fehér felhők közt végtelen távlatokat nyitó művészetével. Itt állt hajdanában a III. Béla kiváló magyar nemzeti királytól alapított pi­lisi cisztercita monostor. Hl. Béla Konstantinápolyból jött, s onnan hoz­ta s el nem hagyta, hanem magával vitte föl a trónra az érdeklődést az élet s a szellemi áramlatok iránt; onnan hozta a tudomány szeretetét; de azt párosította azzal az érzékkel, mely őt a bizánci merevségtől s Bizánc meg­merevedett gondolatvilágából a nyu­gati civilizáció felé fordította. A Pili­sen érzem meg ÜL Bélának Nyugat felé való orientálódását. Megérezhet­ném ugyan azt Budán s Fehérváron is, mert oda hozta II. Fülöp francia király nővérét, Margitot feleségül; de a Pili­sen, ahová a francia Clairvaux-t tele­pítette, jobban érzem meg a nyugati szellemet, mely a dialektikusokban fészkelődött s Clairvaux-val ütközött (...) föltámadt a dialektikusok túlzásá­val s az akkori intelektuellek szerte­lenségeivel szemben az egyházi el­lenmozgalom, melyet Szent Bemát képviselt, ül. Béla pedig úgy tett, hogy mind a két irányzatot áthozta Magyarországba, s Veszprémben a párisi iskolák mintájára főiskolát szervezett, s azzal az akkori szárnyat­bontogató filozofálásnak nyitott haj­lékot; a Pilisen pedig Szent Bernát szellemének, a bátor, erős, kemény hitnek épített monostort. A Pilis szent hegy lett, s rajta emelkedett a magyar ciszterci apátságok anyamonostora. A hegy geológiailag nem vulkán, sőt nagyon is józan s tengerek mélyé­ben született dachsteini mészkőből való; de 800 év előtt Szent Bernát szelleme még tűz, még forró láva volt, s e tűzben égett a Pilis hegye is. Hi­szen csak harminc év, tehát egy em­beröltő választotta el Pilist Szent Ber­náttól, aki meghalt 1154-ben, s így a Pilis melegében kapta meg hevét a lángoló reformernek, az antidialekti­kusnak, a filozófiai ébresztgetés el­lenzőjének, az élet nagy realistájának, s ugyanakkor a misztika rímek nélkül való énekei énekesének. Lelke még ott vibrált Clairvaux-ban, Arcey-ben, Trois-Fontaine-ben, s onnan került hevenyében a Pilisre is. Szeretek a régi apátság csalittal be­nőtt romjai közt járni, mint aki érzi azoknak a régi mozgalmaknak földa­latti lökéseit, s szeretek az erdők csendjében úgy járni, mint akit Abae­lard, a XII. század Faustja, s a híres magister, Petrus Lombardus, s a ma­gyar párisi diákok, Anonymus és tár­sai kísérnek. Itt jártak a magyar párisi diákok. Itt járt Anonymus, Béla király névtelen jegyzője. Anonymus is párisi diák volt. Az egri völgyben letelepedett francia vallonok küldhették Párisba, de lehet, hogy odakerültHI. Béla fran­cia felesége révén, mikor a két ország barátságos viszonyban élt, s amikor Clairvaux fénye s a kezdődő párisi iskolák, a Notre-Dame, Sainte-Gene­viéve, Saint-Victor, Saint-Germain, Saint-Martin, Sainte-Dénis hímeve Párisba vonzották a diákokat. A párisi skolárok szerettek vándorolni, s úgy képzelem, hogy a mi párisi diákjaink is, akár jövet, akár menet, ellátogattak a Pilisre híreket hozni és vinni. Itt bandukolt hát a pilisi erdőkben a híres P. dictus magister, s talán mikor a pilisi apátság forrásához leült, úgy festett, mint ahogy most a Városliget­ben méláz. (...) (Folytatjuk) cASTtetC'Ctaí'W -a­{reacfc? h, feént - A 038- fe^n itUp^Mfiüi. Szellemi alp«!i kez.e'S4X Je b.e.xole.'te.U falija, -feX T/io-k^sttA essze'j'e. ni. Be'U (AA75 - AA96) a-La-p^-Ma -p^lCsX apaitSf^k tó^ /iek^t­Julszwu V* W^ *><&>?*<*£} a. ta.+aúz fctf­ou,rtk<L2c Wa cs&k to­aeol* U WUIÁJJH . A AMzybdAfvf­tU visxUsekxt a ?o-es s-©oa>t CjeiWcA Idl sz£o no-f-b­yio^ziíz^- (4544-4Q3V) a-ki át -tec-iái. kx ^liM-^líeW tftöiíeitceít!^­- els a. piWioU** f ml^WíZ : V<tM&*ol CLQ. ­vLaX A a-t a.'Sa.'? a, (a.se.+ta g SZeW 'feó'ite^nwbö<Ae/í-c'/te)­:H&Son,í«Jl<»b'p -nab«re's ( a.cta.t yte^'+T-alikoiCie. siCÍ-zxiioL íjl­^nia. MagySLlfk csaía­•fe^eöiejs-ilt /to (qe- fcib* Se'ack síikül - a-z<Maos^'teiaSíuJ? -erencaif sZe-Víe­ifcajsat, aJc£ "I. SaLik. -tea-hceCLT­-t^av. (^yzéíje) oo-tt a!s a. palit ­XiC ja^e/tevv!. (a. S-oab-o^ne) oíí­Va-ja^. Sz&Mcs (A<32*1 ^e.'|iie.U.í&. •té'zaolcifeu^' t>xlo­a3a ÍZ ^xo^ofjalgga.' -faj­JÓ'-cSw^t a/ioM-W. ^ő+eteí ifci'tievieíWC íiiJWs.1 eí. ( Aí^'U.^e.^-'tuun ^.OlcáJ,, B'p. d^JS.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom