Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

1999. Július 8. Esztergom és Vidéke AAJWOWXAV O OOQW^^ CW 1! A költő centennáriumának aktuális buzgalmai után a művészetéről önálló könyvekben olvasható értékelések Ne­mes Nagy Ágnes, Németh G. Béla és Csányi László jelhagyó elemzései, a szekszárdi, pécsi és esztergomi aprósá­gok mellett szinte kizárólagosan a nyomdásztanulók, fáradhatatlan taná­ruk, Téglás János nagyszerű áldozatá­ból kiadott, remek esemény- és adattör­téneti gyűjteményeiből állt. Felsorolá­suk nem kevés sorral dúsítaná ezt a kur­tára tervezett beszámolót, és persze re­ménykedünk, Téglás tanár úr maga fog­lalja össze majd a kezdetben csupán egyszemélyes, mégis megkerülhetetle­nül kivételes értékű, húsz esztendőn át folyamatos vállalkozás történetét El­szomorít, hogy ez a sorozat befejezett­nek tekinthető. A jelzett időszak a Babits-reprezentá­ció, históriájában is érdemi változást ho­zott. Beértek és megjelentek az ünnep­lés nyomán formálódó ,Jiabits-összefo­gás" műhelyeinek első eredményei. Legalább öt dokumentációs kötet és ta­nulmánygyűjtemény, amely nemcsak a korábbiak összegzése egyben, de a mindinkább elmélyülő iroda­lomszemlélet bizonyítéka, amely gaz­dagítóbb lehetőségeket teremt az ár­nyaltabb megismerés és az alaposabb fel tárulások korántsem árnyas ösvénye­in. Még a kezdeti állítás is könnyen elle­nőrizhető lett, hiszen a kéziratok és a levelezés négy súlyos katalógus-kötete után (1993) tovább szilárdult a ,Jiabits­építmény" alapzata: Stauder Mária és Varga Katalin Babits-bibliográfiája. sta­büizálta a fundamentumot. Alapos, gaz­dag és hatalmas adattár ez, a sokrétű mutatókkal együtt 810 dús könyvolda­lon. Lett tehát mire összefoglaltan „visszapillantani", és hogy ez a szinte felbecsülhetetlen értékű munka „mennyit ér", a ma még beláthatatlan folyamú megközelítések eredményei igazolják majd, általa felfrissülhet és még sokáig eleven marad a „Babits-ku­tatás". Az áldozatos szolgálat hatását követően bizonyára megindul előbb a leg főként „helyi pótlások" és korrekci­ók várható sora, de még az is a hangya­szorgalmú bibliográfusok elidegeníthe­tetlen érdeme marad, hogy lehet mit ki­egészíteni, van mire építeni á további szinteket. Művük csupán a már-már le­gendás Ady-bibliográfia (Vitátyos Lász­ló-Orosz László — 1980, 1990) értéké­vel és erényeivel mérhető, századunk első felének két meghatározó e honi iro­dalmi állócsillaga kapott így méltó könyvészeti feldolgozást. És persze re­mélhető folyamatossággal készülhetnek majd a „kiegészító- és pótkötetek" a to­vábbiak során. Hasonló „kiegészítendőkre" a bits-termés" egyforma három kötete aligha szorul, ezek a Sipos Lajos szer­kesztésében ültetett és ápolt Babits Könyvtár első gyümölcsei. Buda Attila a Babits- és a Kelemen-család 1858­1945 közötti, ezidáig ismert levelezését közli itt válogatottan egy izgalmas „csa­ládtörténeti kismonográfia" kíséreté­ben, majd a felleltek teljes regestáját nyújtja és kellő mutatókkal szolgál a jelesebb dokumentumok és a jó részben ismeretlen családi fényképek, iratok re­produkciói után. A példamutatóan ren­delkezésünket szolgáló gyűjtemény kü­Babits-tükör — 1996/98 lön értéke a pontos geneológiai táblázat a Kelemen- és a Babits-család törzséről és elágazásairól, mellékletül még az Uj­falussy-rokonság családfája is. Mind­azok, akik a levelek írói vagy címzettjei voltak, akikről a familiáris híradások­ban szó esik, az említett családtörténet fő- és mellékszereplői voltak és lettek az évek során. Érdeklődve ismerkedem ve­lük, elszomorodva végül azon, mennyi­re megritkult a soktörzs ű és ág bogas família Két hasonló kötet foglalja keretbe a kedves családi levélgyűjteményt Az el­sőben (A vádlott: Babits Mihály - Do­kumentumok, 1915 —1920) három ko­rábban megjelent könyvének új szer­kesztésű és bővített foglalatát formálta eggyé Téglás János: a király és a zászló megsértésének, az istenkáromlás vádjá­nak, majd a proletárdiktatúra önkéntes támogatásáról szóló irodalmi és hivatali per pontos történetét és ügyiratait Még alaposabb gyűjteményt ad nyolc év ba­ráti és hivatalos levelezéséből, a költő és a kortársak ez idő táji írásaiból, közölve egyben a vádaskodás és a processzus lírai alapját és emlékeit a vesszőfutás legbensőbb titkait. A Babits Könyvtár legutóbbi kötete a Babits-interjúk, nyilatkozatok, vallomá­sok eddig legteljesebb antológiája lett (Jtt a halk és komoly beszéd ideje" — 1997), egybefoglalva és ismét kibővítve a korábban megjelenteket Téglás János természetesen itt is (mint az előzőekben ugyanígy) maradéktalan értékű jegyzet­anyaggal szolgál, mutatói eligazítást nyújtanak az említettek és megjelentek kilétéről, az elementáris ,Jiabits-él­mény" pedig bennünk gyűrűzhet to­vább. A költőhöz méltó tudo­mányossággal képzett eligazítást ka­punk. A tükör mögötti rejtelmeket a Babits­Szilasi levelezés, az 1933-34 közötti Kosztolányi-napló, az utóbbi időkben megjelent Babits-összesek alapos szö­veggondozója, Cs. Szabó László, Ké­rész tury Dezső Babits-emlékeinek in­texjúvolója: Kelevéz Ágnes tárja fel. ,A keletkező szöveg esztétikájával bíbe­lődve genetikai közelítésében", mely­ben az alkotó és a kézirat kapcsolatának kölcsönösségeit vizsgálja, a lírai mű ke­letkezésének és alakulásának folyama­tában fürkészi és elemzi kedvence köl­tészetét Az irodalomtudomány meg­újulásának egyik friss ígéretű lehetősé­ge ez, alkalmat a számítógép memóriá­jába táplálható szövegváltozatok izgal­mas analízise adott A születő és alakuló, végül az érettnek ítélt mű variánsainak sokoldalú vizsgálata, ebben a teremtő­dés stiláris, esztétikai és lélektani, akár történeti (stb.) nyomkövetése és a folya­matban formálódó, végül megállapo­dottnak tekintett alkotásig, akár tovább. A kiadói szándék és a cél - hogy ti. az író közlendőit a leghívebben formált leghitelesebb, nyelvileg a legkifejezőbb „szöveg" felmutatása szolgálja - ugyan­az, amivel az alkotó is küszködik a nem ritkán csábító nyelvi útvesztők varázsos rétjein. Többszörösen megmunkált ver­ziók árulkodnak erről, a tipográfus elé pedig nem minden alkalommal a legsze­rencsésebb változat kerül. Vagy éppen maga vét akárcsak egy betűt - Ady vers­címében pl. így gyökeresedett meg a „sereg-szemle" a kéziratban olvasható ,jereg-számla" helyett A példa muta­tós: a kézirat szava mindmáig nem nyert befogadást, pedig a versben kétszer is Mucsi András emlékére A jólnevelt kisfiúk mindig szolgá­latkész hajlékonysága és a messzi cél­ra törekvő elhivatott férfiak szikár el­szántsága ötvöződik személyiségé­ben, ezért első látásra megbízható, tiszta ember benyomását keltette. Ugyanakkor volt benne valami macs­kaszerű, surranó fürgeség is, ami sajá­tos derűt kölcsönzött karakterének. Szerette és élvezte az életet, a finom ételeket a jó sört, ám mélységes pesszimizmussal szemlélte a társada­lom önpusztító tendenciáit az érté­kekkel szembeni közönyt az igényte­lenséget Szakemberként nem csupán elké­pesztő ténybeli tudás és memória jel­lemezte, hanem az a kivételes képes­ség is, hogy a művészet egész törté­netét egységben tudta szemlélni, és ezért otthonosan mozgott az ókori és középkori alkotások világában csak­úgy, mint a kortárs művészetek út­vesztőiben. Ugyanakkor a művészetet nem csak történetiségében, hanem mindenkori teljességében is képés volt élvezni, mert nem csupán a hagyomá­nyos értelemben vett képzőművészet­ben, de az irodalomban, a zenében, sőt a fotó és a film világában is nagy jár­tassággal rendelkezett Tudta, hogy a művészet egy, de megnyilvánulási módja végtelenül sokféle lehet Nem csak nyüatkozni tudott a művészetről, de képes volt élvezni és átélni a műve­ket A hozzájuk fűződő élményéit újra és újra felidézve szinte személyiségé­nek részévé tette őket. Emberi kapcsolatai roppant gazda­gok és szerteágazóak voltat Szere­tetreméltó egyénisége szinte kizárta azt hogy ellenségei legyenek. Soha senkit meg nem sértett, de azért min­dig megtalálta a módját annak, hogy nemtetszésének is hangot adjon. Kitű­nő humorérzéke volt imádta a szóvic­ceket a nyelvi tréfákat Rajongásig szerette Esztergomot. Igazán itt érezte otthon magát Közös sétáink, kirándulásaink feledhetetlen emlékei maradnak a tájról, a fákról, a madarakról vagy a gombákról rögtön­zött remek kis eszmefuttatásai, és azok a keserű kifakadások, amelyeket a vá­ros sorsáért érzett jogos aggodalom táplálL Mindig kevesellte azt amit te­hetett... Öt éve halt meg. Az idén lenne het­ven éves. Kaposi Endre így olvasható. De ennél ígéretesebb következmé­nyekkel is szolgál „a genetikai textoló­gia". Szinte mikroszkopikus érvénnyel követheti az alkotói folyamatok lélekta­nát és a lírai alkat változékonyságait, felmutatva az önmagát folyamatosan el­lenőrző és az eredménnyel nem ritkán elégedetlen író lelkiségét a maga sajá­tos esztétikai törvényeit A teremtés ön­gyötrő folyamatait és összefüggéseit Akár utólagos javítgatások vagy az írás­kép, néha a névaláírás vagy a tintahasz­nálat változásainak mélyrétegeit. Mind­azt ami lassanként eltűnik a gépi szö­vegszerkesztés kopár sziklafennsíkjain, hiszen itt „nyom" aligha marad. A nagyszerű monografus elsőként a költő ifjúkorának gyűjteményeit az ,Angyalos könyv" összefűzött kézirat­anyagát fektette górcsöve alá, és nyug­talanító következtetésekre jut nemcsak a megírtak és megjelentek megszokott időrendjét illetően, de az emberi és köl­tői szerepvállalás, a költői gyakorlat megíratlan törvénykönyvében is, ha­sonlóképpen a belső küzdelmek felszín­re csak a legritkábban került viharzásai­ról. A részleteiben megjelent majd egy­befoglalt oeuvre, a dokumentumgyűjte­mények és adattárak színesítően gazdag sorozatai főként a költő és kora, az em­ber és környezete, a lírikus és a nagyvi­lág (stb.) vallomásosan előtört lávaten­gerének hullámzásait követhetik, a ge­netikai közelítések és vizsgálódások azt is, „ami még nincsen ... egészen megír­va, s talán sohasem lesz" a költő szerint. Amikor 1933 őszén „a legértékesebb könyvről" ábrándozik, melynek kései változata Kelevéz Ágnes munkájaként megszületett Vezetésével a költői lét mélyvilágában kalandozhatunk, megis­merkedhetünk eddig feltárhatatlan indí­tékaival. A ,Jceletkező szöveg esztétikája" egy­ben a legértelmesebb válasz a struktura­lizmus dogmatikusan merev szövegfeti­sizmusára, hiszen az alkotás formálódá­sát követi nyomon, előnyben részesíti a teremtést a teremtménnyel, az írást a leírttal, a születést a véglegessel szem­ben, ... a dinamikust a statikus fölé, a formálódást a végleges fölé helyezi..." ­miként az eljárás bemutatásában olvas­ható. Az ekként elemző szemléletmódja igazolásául egy-egy Flaubert és Proust, Joyce és Kafka mű új kiadását említi, József Attila Szabad ötletek jegyzékének ilyentén vizsgálatát. Irodalomjegyzékében a .módszer" főként francia, emelett hazai alapvetésé­nek főműveit a korábbi Babits-filológia évülhetetlen könyveit és tanulmányait. Elemzései pedig a mindeddig csupán feltételezett „belső áramlatok" bizo­nyosságának lehetséges irányait jelölik, következtetései szinte reflektort gyújta­nak a felfrissült ,Jiabits-érzékenység" körül. Ne feledkezzünk meg végül a lehető­séggel szolgáló műhelyekről {MTA Iro­dalomtudományi Intézet, Petőfi Irodal­mi Múzeum), egyben a kiadókról (Pauz­Westermann, Argumentum, Universi­tas) sem a könyvek körül. A gólyakalifa új kiadását a levelezés további köteteit ígérik, egy ,Jiabits-kronológiát és -ol­vasókönyvei" a megjelentek után. Hely­rebillent bizalommal várakozunk. Bodri Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom