Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

1999/2. HMM Jelen sorok írója töredelmesen bevallja: soha nem volt jó historikus. A száraz tények, az azokból levonható jó-rossz következtetések sokkal kevésbé érdekelték, mint a korfestő regények, „emberszagú" históriák. Legyen szó akár világ-, akár magyar történelemről, többet mondott a vérbő cselekmény, írja azt akár Verne, akár Thomas Maim. Kivétel azért, persze, akadt. Az egyik ilyen mű a hetvenes években megjelent, nagy vihart kavart Nemeskürty-könyv, a Rekviem egy hadseregért. A szakma, közelebbről a felkent történészek hada fanyalogva fogadta; okuk, nyilván, akadt rá. Kilógott a sorból. Mégis: elkapkodtuk. A magyar hadsereg pusztulásának igaz történetétől - okkal? ok nélkül? - elzárt nagyközönség először értesülhetett a valós ukrajnai borzalmakról. E hosszú bevezető magyarázkodásnak hathat - de lehet, hogy éppen ez magyarázza meg a meglepetést, mikor elolvastam egy esztergomi születésű szerzőnek, Siposné Seregi Zsuzsannának a könyvét. Ő, szerényen, csak tanulmánynak nevezi a nagyszerű művet. A független magyar postaigazgatás és a tábori postaszolgálat története 1848-49-be visz el írünket. Abba a korba, amelyről legendák sorát ismerjük. Azokba az évekbe, amelyekre társadalmi forradalma miatt emlékezünk s amelyek az irodalmi élet robbanását is hozzák. Szokásos megemlékezéseink sorában azonban alig esik szó a hétköznapi életről, a közigazgatás átalakulásáról és átalakításáról, a szabadságharc .hétköznapjairól", ezen belül a különleges körülmények közötti postai szolgáltatásokról. A szerző munkája éppen ezért hiánypótló. A magyar postaügy helyzetét mindenkor a fennálló állami közigazgatás rendje határozta meg. A múlt század harmincas éveiben felgyorsult társaPostaigazgatás a szabadságharc idején dalmi és gazdagsági fejlődés az akkori Közép-Európában is új postakezelési rendszabályokat kényszerített ki. I. Ferdinánd 1837 novemberében aláírt törvénye a postajog lényegét fogalmazta meg. Hadd idézzünk egy keveset a ma oly különös zenéjű sorokból! „Mi /• Ferdinánd, Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország és Csehország királya, ezen a néven az ötödik, Lombardia, Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Lodoméria és Illíria királya, Ausztria főhercege... (még nem vagyunk a sor végén!) Mérlegelve hűséges alattvalóink számára szükségszerűen létesítendő állami postaintézetekfontos előnyeit, (...) méltónak érezzük magunkat a postaügyre vonatkozó törvények és előírások gondos felülvizsgálatára." (Csak felmerül bennem, minden gonoszkodás nélkül: tud-e így, rangjának megfelelő méltósággal ma szólni, írni egy mai magyar kormánypolitikus, ahogyan ennek az iratnak a fogalmazója tudott - és akart?) Magyarországon 1848 előtt - az 1790. évi törvény értelmében - a postahivatalok igazgatása a helytartótanács, pénzügyi elszámolása a kamara felügyelete alá tartozott. A kocsiposta-ügyeket a Főkocsiposta-igazgatás (Hauptpostwagendirektion) Bécsből felügyelte, a magyar szerveknek csak közvetett hatásköre volt. Az új törvény érvényét Magyarországra csak a posta- és kocsiposta-igazgatás egyesítésével terjeszthették volna ki, így azonban csak a kezelési utasítások (levélposta üzletszabályzat és kocsiposta rendtartás) léptek életbe a magyarországi hivataloknál. A legfőbb (azaz bécsi) postaigazgatóság hatáskörét 1843-ban kiszélesítették, a hazai hivatalok csak a levélforgalomra vonatkozó postai ügyekben voltak illetékesek. 1848 előtt tehát meglehetősen nagymértékű volt a bécsi központosítás. Az 1848-as polgári demokratikus forradalmat követően a vármegyerendszer helyett öt közigazgatási kerületet hoztak létre Buda, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad székhelyekkel. A postaigazgatási kerületek ermek megfelelően módosultak. A közigazgatás átalakulása természetesen vonta magával a postaszolgálatrendjének módosulását is. Amagyar postaügy Klauzál Gábor minisztériumának (földművelés, ipar- és kereskedelemügy) hatáskörébe került. Olvasva ezt a remek kötetet, döbbenten látjuk, hogy micsoda gátakat állított Bécs még akkor is az átalakítás elé. Klauzál próbál ezer kérdésben kompromisszumra lelni, az udvarnál azonban majd minden esetben akadályozzák őt. A tehetséges miniszter és tisztviselői kara lassan létrehozza az önálló magyar szervezetet. Klauzál Gábor lemondása után Ambrus Mihály intézi a postaügyeket. Munkájáról, a postaosztály tevékenységéről gazdag dokumentumanyag található Siposné Seregi Zsuzsanna könyvében. A kormány lemondása után (szeptember 11.) a posta irányítása az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz, a Madarász László vezette Országos Rendőri és Postaosztályhoz kerül, amely - a név kötelez! - a pesti Szabadsajtó utcában kap helyet. December végére feláll a postaszámvevőség is. A szabadságharc története ebből a Cd/Zlt&t^om — ^^ Madarász László 1848. december 18-án kelt levelében közli Esztergom megyével, hogy a postaügyek kezdésével az Országos Honvédelmi Bizottmány személy szerint ót bízta meg. Az eredeti levelet a Megyei Levéltár őrzi. különleges nézőpontból is végig követhető a kiadványban. Különösen érdekes 1848-49 fordulójának bemutatása. A debreceni kormány létrejötte, majd Szemere Bertalan miniszterelnökségének ideje, a kiszélesedő harcok bizonytalanságai mellett külön fejezet szól a tábori postaszolgálat történetéről, a nemzetőrségnél és a honvédseregnél működő postai futárszolgálatról. A szerző nem kíván egy percig sem egyoldalúan csak .magunkkal" foglalkozni, Részletesen ismerteti az osztrák hadsereg tábori postáját, annak magyarországi vonatkozásait is. 1849. A bukás a közigazgatásban a postai igazgatásban is a visszarendeződést hozza. Ezzel szemben az egységes osztrák posta megteremtésének egyenes következményeként jelentős fejlődésnek indul a hazai posta- és kocsiposta-szolgálat. A kiegyezésig ideiglenes állapotok uralkodnak. A magyar önállósulási törekvések eredményeként 1867 májusában kardinális változást tapasztalunk: az ideiglenes osztrák-magyar postaegyezmény értelmében a magyar kormány átveszi Magyarország, Erdély és hat konzulátus postahivatalainak igazgatását. Július elsejével kibocsátják az első, Ferenc József császárt ábrázoló, osztrák és magyar bélyegeket, két év múlva - a világon az elsők között - a postai levelezési lapokat. Ezek mind igen jeles eredmények, s előkészítik 1888-at, amikor Gorove István és Baross Gábor miniszterek munkájának eredményeképpen megvalósulhatott a belföldi, majd 1908ban a külföldi postaforgalom Ausztriától független irányítása Siposné Seregi Zsuzsanna hiánypótló kötetét igen gazdag képanyag, sok érdekes facsimile, térképek, valamint bő, német nyelvű összefoglaló egészíti ki. Recenziónk nem lenne teljes, ha nem mondanánk el a következőket: Szerzőnk nagyapja a század elején az esztergomi postahivatalban volt postaaltiszt. Édesapja, Feri bácsi, a postaházban nőtt fel, postás lett, ugyanúgy, mint édesanyja, Rózsika néni, aki a postától ment nyugdíjba és mind a mai napig az Arany János utcában, a postahivatallal szemközt lakik. Itt nőttek fel a Seregi gyerekek is - Zsuzsanna, Ágnes és András. A tehetséges, nemzetközi karrier előtt álló biológust váratlanul szólította el közülünk néhány évvel ezelőtt a kaszás. Nincsenek kedvező híreink a nagyszerű kötet terjesztéséről. Tudomásunk szerint nem kerül bolti forgalomba, a postaszerveknek osztják szét reprezentációs célokra. Amellett, hogy ez dicséretes, a szerzőt elkeseríti: „...könyvemet szándékom szerint a postatörténeti irodalom részeként, a postatörténettel foglalkozó filatelisták számára is írtam." Tegyük hozzá: ugyanúgy érdekelheti a nagyközönséget is! Ezt sejthette meg a kiváló tudománytörténész, Gazda István, amikor az MTV 1 Tudósklubjában bemutatta a kötetet. Reméljük, előbbutóbb azért jut belőle néhány példány az esztergomi olvasókhoz is. Rafael Balázs