Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

1999/2, MŰLTi<té& A MILLENNIUMTÓL - A MILLENNIUMIG A helyi lapok, porosodó akták kutatója azt gondolhatná, a századelőn oly nagy értékeket teremtő 1896-os millennium emlékének idézése kapcsán a bőség zavarával küzd majd. Utóbb rá kell jönnie, hogy Esztergomban, de még a mai Komárom-Esztergom megye területén is alig talál felemlíthető eseményt. Leszámítva néhány település millenniumi parkok létesítésében megnyilvánuló tisztelgését, valamint a testületi üléseken elhangzó szónoklatokat. Az igazsághoz persze hozzátartozik egy „apró" tény: A korábban 1895-re tervezett millenniumi ünnepségeket - a már akkor is meglévő pénzhiány, s a felkészülésben jelentkező elmaradás okán - az Országgyűlés képviselőháza egy esztendővel elhalasztotta. így adódott, hogy az esztergomi ünnepségek fénypontjának szánt, s 1895-ben megvalósult városegyesítés, hídavatás (Mária Valéria-híd) már nem kapott jelentőségéhez méltó hírverést az ország millenniumi programjában. A lényeg azonban, hogy a híd elkészülte, s a szabad királyi város, Szentgyörgymező, Szenttamás és Víziváros egyesítése megvetette Esztergom fejlődésének alapjait. Megpezsdült a kereskedelem, fellendült a gazdaság, mai szemmel nézve is jelentős épületeket emeltek (Nagykaszárnya, Tiszti üdülő - mindkettő 1896-ban készült el), egyszerűvé vált a kapcsolattartás Esztergom és Párkány között, s így reális alapot kapott az a gondolat, mely szerint Komárom és Újszőny egyesüléséhez hasonlóan - amelynek feltételét az 1892-ben elkészült Erzsébet-híd adta meg! - egyesülhet majdan a két járási székhely: Esztergom és Párkány is. Agazdasággal párhuzamosan mozdult a város szellemi élete is. Prohászka Ottokár szerkesztésében 1895-től jelent meg az Esztergom című lap, 1899-ben közös kiállításon mutatkoztak be a Kaszinóban az esztergomi képző-, ipar- és fotóművészek. A tudományos élet helyi reprezentánsainak közreműködésével példaértékű várostörténeti kutatások folytak, s ezek eredményei máig megbecsült értékekként kaptak helyet a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország Vármegyéi és városai sorozat Esztergom Vármegye című kötetében. A város iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés nyomot hagyott idegenforgalmában is - ami azonban még nem értelmezhető a modem idegenforgalom és turizmus fogalomkörében. Ekkoriban a Fürdő Szálló, a Három Szerecsen Szálloda és Étterem, a Magyar Király és a Korona Szálló fogadta a vendégeket. A következő, már tudatosan Esztergom és környékének gazdasági, kulturális értékeit felmutató, s az érdeklődő látogatók ellátásából hasznot remélő programra mintegy két év tizedet kellett várnia a városnak. A Faluszövetség 1925-ben szervezett nagyszabású kiállítást Esztergomban. A kiállítás szervezői az élet minden, e tájra jellemző értékét számba vevő programban gondolkoztak. A szeptember 20-23. között zajlott rendezvényt - amely talán a mai Pünkösdi Vásárok elődjének tekinthető - bemutatók, cserkésztáborozás, rádiózás, sportversenyek, lovasbandérium felvonulása, színielőadások, szüreti felvonulás és más látványosságok sora kísérte. E két napon a Kincstár és a Keresztény Múzeum kapui is megnyíltak a nagyközönség előtt. A látogatók nagy része a Dömös-Nagymaros-Visegrád-Szob és Esztergom közötti alkalmi hajójáratot választotta közlekedési eszközül. A rendezvény sikerét Bodor Antal településtörténész, a Faluszövetség igazgatójának alábbi szavai bizonyítják: „Abbansoha nem kételkedtünk, hogy ily alkalomra Esztergom a kulturális kincsek oly halmazát bírja felsorakoztatni, amilyet legtöbb vidéki városunkban hiába keresnénk, az azonban bennünket, esztergomiakat is határozottan meglepett, amit ipari gazdasági téren produkált e kiállítás." A kiállítással párhuzamosan, s azt követően is érzékelhetően nőtt az érdeklődés a város iránt: tudományos társaságok konferenciákat szerveztek, 100-120 fős iskolai csoportok érkeztek Debrecenből és Pápáról, országjáró programjukba illesztve a Kincstárat, a Bazilikát, a „Malya fürdő", s a Prímás-szigeti sportpálya nyújtotta alkalmi sportolási lehetőségeket. A növekvő érdeklődést érzékelve merész tervek fogalmazódtak meg az idegenforgalom politikai jelentőségét, gazdasági hasznosságát felismerő lokálpatriótákban. A tervek megvalósítása érdekében 1926-ban a város képviselőtestülete megalakította az Esztergomi Idegenforgalmi és Hirdetési Irodát, majd 1927-ben megalakult a város Idegenforgalmi Bizottsága is. Évtizedeken át a Bizottság és az iroda évente Budapesttel közösen szervezte meg a Nagyboldogasszony-napi ünnepi hét kulturális és sportrendezvényeit, amelyek 20-25 ezer vendéget vonzottak a városba. Az ünnepi hét rendezvényei különös hangsúlyt kaptak 1930-ban, amikor a Szent Imre-év kiemelkedő programjai is gazdagították az immár hagyományossá vált rendezvény-sorozatot. A Szent Imre-év programsorozata - női zarándoklatok, lövészverseny, a Régészeti és Történelmi Társulat megújított kiállítása, Lepold Antal metszetgyűjteménye, Beszédes Sándor fotói, egyházzenei hangverseny, lampionos csónakfelvonulás, dalostalálkozó, 1500 tatabányai bányász részvételével tartott főpapi szentmise, Sobieski János emléktáblájának avatása, konferenciák és más események - 1930. május 25-e és szeptember 8-a között vonzotta ide ezerszám a látogatókat. Az ünnepségsorozat valódi zárására azonban csak később, 1931. május 6-án került sor, amikor felavatták Zászlós István Szent Imre herceget ábrázoló emlékművét a Bencés Gimnázium Kossuth utcai sarokfalán; 1931 pünkösdjén 1800 kirándulót fogadott a város. Közülük 1308-an a Szent István Stranfürdőt is felkeresték. Ekkoriban jelentek meg az autómobilon, motorkerékpáron érkező hazai és külföldi turisták is Esztergomban. Egy esztendővel később már 332 260 vendéget fogadott falai között a város! 1934-ben Gömbös Gyula meghirdette a Nemzeti Munkahetet, amelyhez városunk is csatlakozott. A programsorozat magvát az 1925ös Faluszövetségi rendezvény hagyományait idéző kiállítás képezte. Ez Esztergomot történelmi hagyományokkal bíró fürdő-, nyaraló- és iskolavárosként, s egyben mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, kertészettel, állattenyésztéssel, bortermeléssel, kis- és nagyiparral büszkélkedő városként mutatta be. A kulturális programok legjelentősebbike kétségtelenül az volt, amelyen a Fürdő Szállóban Babits Mihállyal, Török Sophie-val, Rédey Tivadarral, Simonffy Margittal, Horváth Károllyal, Vörösné Kürschner Lilivel, Medgyasszay Vilmával találkozhatott az érdeklődő nagyközönség. A Nagyboldogaszszony-hét ünnepség-sorozata igazi sikert hozott, hiszen Szeged 80 ezres vendégforgalma után másodikként Esztergom következett 75 ezer fővel. A város idegenforgalma a tudatos munka eredményeként folyamatosan gyarapodott. Ezzel együtt komolyan kellett vennie mindenkinek az 1938as Szent István-év és az Eucharisztikus Kongresszus esemény-sorozatának színvonalas megrendezését. Esztergom a Szent István-évre szóló felkészülést 1934-ben a Vár feltárásval kezdte meg. Lepold Antal kanonok, Gerevich Aladár és mások közreműködése révén a várhegyi ásatások valóságos nemzeti üggyé váltak. A Szent István-év programjának előkészítése érdekében a város Központi Előkészítő Bizottságot, Művészeti és Történelmi, Propaganda és Sajtó, Közelekedési és Elszállásolási, Városszépítési, Sport, valamint Pedagógiai Bizottságot hozott létre. Az évforduló kapcsán grandiózus városfejlesztési elképzelések és programok fogalmazódtak meg.1937 márciusára eldőlt, hogy a Szent Évet, 1937. május 23-án hirdetik ki a Bazilika oszlopcsarnokában. Az esztergomi ünnepségek két csúcspontja közül az egyik 1938. május 31-én, a másik augusztus 15-én volt. Május 31-én a Szent Jobb érkezer. Esztergomba, míg augusztus 15-én a feltárt és korszerűen restaurált királyi palota átadására, a Dózsa Farkas András Balassa Bálintot mintázó egész alakos szobrának, valamint Antal Károly Szent István domborművének felavatására került sor. E napon Horthy Miklós kormányzó is megtisztelte a várost. A jelentős eseményekre történő felkészülés jegyében rendezték a Szent Tamás-hegy város felé eső oldalát, s itt felavatták a Szent István domborművet, elkészült a Balassa Bálint-szobor, egy Szent István dombormű a Bencés Gimnáziumban, sor került a Belvárosi Templom restaurálására, a Kolos Kórház bővítésére. Új burkolatot kapott a Ferenc József út, a Batthyány utca, a Scitovszky út. Elkészült a Dorog - Esztergom - Visegrád - Budapest makadámút, a Tát - Esztergom, valamint az Esztergom - Dobogókő út. Parkosították a vasútállomás előtti teret, elkészült a Sobieski sétaút, sporttelepek létesültek a Szigeten. Az említettek mellett konferenciák és kongresszusok sorának adott otthont a város. A Szent István-év és a hozzá kapcsolódó Eucharisztikus Kongresszus rendezvényei minden korábbinál több, összesen 800 ezer embert vonzottak a városba! A. háború megtörte a lendületes fejlődést. Ujabb jelentős kulturális esemény-sorozatra 1948-ig kellett várni, amikor is az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepség-sorozatából gazdag programmal, s a Széchenyi téri Kossuth-emlékmű felavatásával vette ki részét a város. A rendszerváltoztatást megelőző időszak legjelentősebb idegenforgalmi vonzatú, s a város fejlődésének főbb irányát meghatározó eseménysorozata 1973-ban Esztergom millenniumának ünnepe volt. Ezt idézve, talán nem tévedünk, ha összefüggést gyanítunk a következő események között: 1971-ben Mindszenty József elhagyta az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségét és Rómába távozott. 1972-ben Székesfehérvár királyi város rangjához méltóan emlékezhetett alapításának ezredik évfordulójára, míg a bizonyítottan idősebb testvérnek, Esztergomnak még egy esztendőt kellett várnia az ünnepléssel: 1973-ban VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket... Sokan éltek itt, akik nem mutatták, de évtizedeken át érezték, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor a VAROS szerencsecsillaga ismét fényesen ragyog a hazai égbolton. Ők tudatosan készültek a várva várt ünnepre. Az újjászülető Esztergom élni akarását tükrözte a gazdag programfüzet, amely 1945 óta először szólt díszpolgári cím adományozásáról, a város értékeit bemutató filmről, tudományos konferenciákról, kiállításokról, hangversenyekről, irodalmi, színházi, népművészeti és sportprogramokról. Azenei események sorában megkülönböztetett figyelmet kapott az ekkor első ízben - s ezt követően kétesztendőként - megrendezett Nemzetközi Gitárfesztivál. Az évforduló jegyében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a felújított és korszerűen berendezett Keresztény Múzeum, s szintén ebből az alkalomból világi és egyházi értéket egyaránt tükröző fotóalbumot kapott kézhez az érdeklődő olvasó. Friss színekben pompázó épületek, felújított szálláshelyek várták a távolból érkező vendéget; 1972-ben 800 ezer, a millennium évében s az azt követően ennél is több turista kereste fel EsztergomoL * * * Most, a magyar államiság millenniumára készülve - a gazdag program, s az életfontosságú Mária Valéria-híd újjáépülésének reményével, a megyei jogú városi rang miniszterelnöki ígéretének birtokában - joggal reméli a város minden lakója, hogy Esztergom megszépülve, méltóságát visszanyerve, lélekben megújulva lépheti át az új évezred küszöbét! Dr. Bárdos István