Esztergom és Vidéke, 1999
1999-06-24 / 25-26. szám
jJ/ztsLiOTt tfrreitáa'A'n+Ú aJtu/ciőJtL/ — __" Jl/esto'&t ~ - ~ '' jioij^^ "- ' - ~ ~ • ~ y/lotujtj aJtu-Áti/ - ~ — 'ihol**xiÁ^bu cr/y&ttj - - —. ^r JíhfyiÜ**- - ; ~ ~ (Xflial ttez&í aJfiM p^rlcJituI — {/U/m*^*^ ~ • ~~ ~~ ~ - - —; — — l^^giio CHttUó'íiJ- {/íArrAJViil — — — tVíhoÁk./ — — . — — fyraítyto/ ~ • ^tltfühJ, a* z-py*. í-é&U't cSUz^ f^ - ~ ~~:1" - - - ' (^•áfct ^^.öfű/ — ~~ j • rci - ~ . tóiH&tid' <L 't*B./Cf <LOxa fSát^/' v^i/ír^ycjtJ'. f\ \ 4 | ! i i /a. ?. \ S<L ' <T, -j -i /• -M -1 —; /. C5. O. /^e 1 * i ^ -i ^ V: Vám, vagyis helypénz-szabályzat 1816-ból (A Megyei Levéltár őrizetében - Esztergom szabad királyi város iratai) A hazai írásbeliség kialakulása Az államalapítás korában Magyarországon is kialakult az írásbeliség egy korai formája, de a fennmaradt források igen kis száma miatt ennek az írásbeliségnek még a körvonalai is alig vázolhatok fel. Pedig tucatnyi oklevél maradt ránk első királyunktól, de közülük mindössze egy, a veszprémvölgyi apácák görög nyelvű alapítólevele bizonyult hitelesnek. Ez az oklevél is egy száz évvel későbbi átiratban (Kálmán király, 1109) maradt ránk. A többi latin nyelvű oklevél. A bencés monostorok javára tett adományokról szóló oklevelek közül egy maradt meg eredeti formájában, a Pannonhalmi oklevél (1001). Szövegezése, formai jegyei, az írás (karoling díszített minuscula) a német császári kancelláriában készült oklevelekkel rokon. Az eredeti oklevelet azonban később kibővítették és a kibővített szöveget újra lemásolták az eredeti oklevél írásával és formuláival, majd Kálmán király egyik pecsétjét nyomták a hátoldalára. A császári kancellária hatását látszik igazolni a Szent Istvánnak tulajdonított két püspökség-alapító oklevél is. A pécsi (1009) és a veszprémi (1002vagyl009) püspökségek cdap ításáról szóló oklevelek, bár nem maradtak fenn eredeti formájukban, a bennük talált formulák a császári kacelláriában, Heribert kancellársága idején is használt formulák közé tartoznak. Első eredeti oklevelünk, a Tihanyi alapítólevél (1005) egyben az első olyan nyelvemlékünk is, amelyben összefüggő magyar szövegek találhatók. A XI. század Európa-szerte az írásreakció kora. E rövid megtorpanás után a XII. században találkozunk az írásbeliség további fejlődésével. Ekkor terjednek el a kancelláriák. Magyarországon III. Béla (1172 - 1196) uralkodása jelentette a fordulatot. A ül. Béla-kori kancelláriában önálló tisztviselők intézték az ügyeket. Vezetője a kancellár többnyire préspost, majd Imre király idejétől általában püspök. A kancellár alá jegyzők tartoztak. ül. Béla király nevezetes jegyzője volt P. mester (Anonymus). A kancellária változásai az ott végzett munka növekedését és bonyolultabbá válását jelezték, ami a XV. századtól a hivatalok létrejöttét eredményezte. Cs. E. "p-romf Uici e- qWLmdiacrrrtbu (X.uhrKhinxm jjigenepaumcr' Qcricrxnonum' Q cfcendat: ucpUuiUL. fupCji^Hnf ŐCvtr fhlLaC-inrora Jiixf i tt i' Jm ej-rmnAÍ>tTrinc/ie&u/"ciuf lufhxő^ őímubmicb} px£íf donccnonfcclun ^ Tríomtnxtrmr- XmXn ufq- xjmx re--' acxfhimine- uícf-idm-mi nof vcrr xe-' Karoling minuscula - IX. század Vásárfia Az ifjabb generációnak ez a szó már mitsem jelent, pedig milyen várakozásteli izgalom volt e mögött! Ki figyelt arra, hogy telik-e rá a felnőttek pénztárcájából. Amikor még a környező falvakból a búcsúsok énekelve, zászló alatt mentek végig a Simor János utcán Nagyboldogasszonykor, akkor a Bazilika előtt, majd a Liszt Ferenc utcában állították fel a vásári sátrakat, bennük játékok, ruhák, ajándékok s a mézesbábosoknál az édességek és a díszes szentelt gyertyának valók függtek. Aztán jöttek a tilalmak, s a vásárok, sokadalmak megszűntek Esztergomban. Napjaink piacán, ha végigmegyünk, hihetetlennek tűnik, hogy az ötvenes években a kaszárnya (Szemüvegkeret gyár) előtti térségben teheneket, boijakat, lovakat árultak. Hatalmas ketrec-hegyekben mindenféle aprójószágot, baromfit kínálgattak a nézelődőknek, hangos zsivajukat messzire vitte a szél. A piac mostani kínálatát végignézve azt sem gondolná senki, hogy a középkori Esztergom vásáraiban milyen fényűző, széles választékot kínáltak a kereskedők, a helyiek és a messziről jöttek is. 1288-ban IV. László vámprivilégiuma szerint részesedett az esztergomi prépost, a káptalan, a Szent Szűz Esztergom-szigeti apácakolostora, s az esztergom-hegyfoki Szent Tamás prépostja. Bevételük magas összegre rúgott, ezt biztosan állíthatjuk, ha felsorolunk néhány árucikket a sokból. Oroszországból drága bőröket, prémeket hoztak, a mókusbőrből 1200 darabnak adták meg a vámtételét, kevesebbet nem volt érdemes szállítani. Posztók, vásznak, barhend mellett a vargák árulták a lábbeliket. Só, bor, élelmiszer, sajt, gyümölcs, élő állatok, fazekak, serlegek kínálata mellett a halak sem hiányozhattak egy Dunaparti város piacáról. Egy viza vámja annyi volt, mint két tokhalé, a kisebb halakat haltartóban - azaz bárkában szállították. Sózottan érkezett csuka, mázsaszekéren pozsár - korabeli társzekér -, rákot, apróhalat nem is említenek. A távoli Velencéből jöttkereskedők minden portékájuk századrészét fizették meg az adószedőnek. Az áruk nemcsak szárazföldön, hanem hajón is érkeztek. „Mindenegyesszerémségi hajószállítmány borból a vámosoknak adjanak a fent mondott vámon felül egy köböl bort" (kb. 14 liter) - utasít a vámtarifa. A török kiűzése után megindult az élet városunkban és megnyíltak a piacok, vásárok. A helyi mesterek és távolról jött kereskedők egyaránt kínáltak drága és olcsó holmikat. Volt itt födeles és bőrös függő kocsi, mely a rossz utakon is viszonylag kényelmes utazást biztosított. A takácsok árultak tizenkét személyre való asztalterítőt sujtásokkal vagy különféle alakokkal. A gombkötők „arannyal és selyemmel vert kockás zsinórt, ... tarka, selyemre vert, merő arany vagy ezüst zsinórt" kínáltak a sok egyéb portéka mellett. A csizmadiák sárga vagy karmazsin bőrrel bélelt arany vagy ezüst borítású csizmát, szattyánnal bélelt kordován csizmát, melyet selyem- vagy szőrzsinórral díszítettek. De készítettek asszonyoknak, gyerekeknek kisebb méretű lábbeliket is. Külön kategória volt például a halászoknak készült tehénbőr csizma, mely csak a felébe került a díszes, ünnepinek. A XIX. század elején gondot okozott a városban, hogy a céhes mesterek túl sokan voltak, s nem volt akkora a vásárlóerő, így napirenden voltak a viták, hogy ki hol árulhat. Az akkor még nem Esztergomhoz tartozó Víziváros és Szent Tamás mezővárosok iparosai is az esztergomi piacon kívánták értékesíteni áruikat. A városi kapitány határozta meg a mesterek sátrainak sorrendjét, végrehajtását a városi tanácsbeli tisztviselőkkel együtt ellenőrizte. „Az Öreg Utszának Duna felé való során tíz idevaló Mestereknek felállított sátrai után árulhatnak a Szent Tamás-iak és a Víziváros-iak." A csizmadia céh nem értett egyet a határozattal: „Az Öreg Uttza (Jókai Mór u.) alkalmatlan az árulásra" mert ott minden gazda azt kívánja, hogy kapuja előtti részt hagyják szabadon, a Buda utca (Kossuth L. u.) azért nem jó, mert a meleg és por miatt a kordován megkeményedik, téli időben pedig nagy a sár. A vármegyeháza és a ,J)eák oskolák" előtt a Piac felé (Széchenyi tér) két soron a szűrszabók, a magyar és német szabók, valamint a szűcsök árulhattak. A vásárok nemcsak az árucsere céljaira szolgáltak, hanem szórakozásra is. A lacikonyhák mellett a „ Szerentse Játékok külömbféle módon, vagy Kártyákkal, vagy Kotzkákkal" folytak, de ezt a Magyar Királyi Helytartó Tanács szigorúan megtiltotta. A XX. század elején a piac a mai Széchenyi téren volt, mely a Kis Piartznak nevezett Rákóczi téren folytatódott. Az árucikkek kereskedelme lassan áttevődött az üzletekbe. Az iparosok már csak az iparcikkek töredékét állította elő és nem érezte szükségét, hogy saját maga adja el. A gyáripar olcsóbb cikkekkel látta el a kereskedelmet. Esztergom központjában is elszaporodtak a házak fölszintjén az üzlethelyiségek. Sok ember szívesen keresi fel a piacot, talán nemcsak a vásárlásért, hanem az ismerősökkel való találkozás kedvéért is. Külföldön külön élményszámba megy, s az ország életébe bepillantást is ad, ha elnézelődünk egyegy piacon. Nürnbergben például, mely évszázadok óta fontos kereskedelmi központ, a belvárosban lévő piactéren mindent árulnak: a fonott kalácstól virágig, mindent ami eladható, de ha déli egy órakor sétálunk arra, azt hihetjük, hogy eltévedtünk, mert a tisztára mosott téren már csak a kutat, a padokat és a sétálókat találjuk. Hetvesné Barátosy Judit
