Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

N (VL r Csombor Erzsébet szerkesztésében MELLÉKLETE 1999. -1. évf. 2. szám Esztergom középkori kisebb pecsétje, mint a város mai címerének elődje Napjainkban a címerek reneszánszát éljük. A rendszerváltás után a települések ismét használatba vehették régi címerüket, így Esztergom városa is új címert alkotott, amely tulajdonképpen a középkori, úgynevezett kisebb pecsét minimális átalakításával jött létre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1971-től használt városi címer is a középkori kettőspecsét felhasználásával jött létre, de a pajzs középső ezüst sávjában, az ún. boglár helyen, az ötágú vörös csillagot is szerepeltetni kellett. Mindazonáltal így is üdítő kivételt jelentett egy olyan korszakban, amely kalapácsokat, fogaskerekeket és búzakalászokat szórt össze címernek nevezett szörnyszülöttekké. Esztergom a középkorban két pecsétet használt, egy kettőspecsétet, közismertebb nevén az esztergomi latinok pecsétjét, és egy kisebb pecsétet. A kettőspecsétet a legrégebbi magyar városi pecsétek között tartjuk számon, hiszen 1255-ben már bizonyíthatóan használták, aranyozott bronz nyomója pedig talán a legművészibb kivitelű a fennmaradt városi pecsétnyomók között. Ennek előlapján a város képét láthatjuk, míg hátlapján az Arpád-ház családi címerét, a vörössel és ezüsttel többször, jelen esetben kilencszer vágott pajzsot. A kisebb pecsét képét tulajdonképpen ennek a két oldalnak a szerencsés ötvözete alkotja, hiszen a kör alakú pecsétmező felső része fallal körülvett várost ábrázol. A falat négy, perspektivikusan ábrázolt, henger alakú, kúpos lefedésű, ablakokkal tagolt torony töri meg. A bélletes kapuval áttört falon belül három egységből álló épület látható. A pecsétmező alsó felében, a városképbe ékelten tűnik fel a hétszer vágott három-szögű, kerekített oldalú pajzs. Az első vágásközök plasztikus kiemelése és rovátkolása a vörös és az ezüst megkülönböztetését szolgálja. A pajzstalp ráfekszik a köriratra. A pecsét gyöngysor közé foglalt körirata: « S . MINVS . CIVITATI STRIGONIENSIS * (. (Sigillvm minvs civitatis Strigoniensis), vagyis Esztergom város kisebb pecsétje. A vágásos pajzs, amely Esztergomon kívül csak Buda címerében jelenik meg, az 1235 előtti királyi pecsétek címeres pajzsával rokonítható, s a királyhoz való tartozást hangsúlyozta. A vágóvonalak száma, mint az a kettős- és kisebb pecséten is látható, ingadozott, de a XIV. század közepén hétben állapodott meg. A mai esztergomi címer tulajdonképpen itt tér el a középkori pecsétektől, hiszen a vágóvonalak száma jelenleg nyolc, ami a címertan szabályai szerint módosítja a leírást, vagyis a hétszer - illetve kilencszer - vágott pajzs helyett vörös mezőben négy ezüst pólya jön létre. Ugyanis, ha a vágóvonalak száma páros és két ún. máz váltja egymást, akkor pólyáról beszélünk. Ez a változtatás azonban semmi esetre sem tekinthető szabálytalannak, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a város címere nem mindenben követi középkori elődeit. A kisebb pecsét bronzból készült nyomója jelenleg a Balassa múzeum tulajdonát képezi. A fotón látható természetes színű viaszpecsét Esztergom város 1357. augusztus 19-én kiadott oklevelén függ. Arra azonban, hogy a kisebb pecsétet mikortól használhatta a város, csak egy mindenre kiterjedő kutatás adhat választ. Városunk jelenlegi címere tehát már külsejében is jelzi a település ősi voltát, és azt a történelmi folytonosságot, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Hegedűs András Esztergom középköri kisebb pecsétje