Esztergom és Vidéke, 1999

1999-05-06 / 18. szám

Esztergom és Vidéke 1999. június 3. Majális-pillanat Utcai tárlat május 1-jén Nem mindennapi kiállítás nyílt a Szenttamás-hegyen a munka ünnepén: a fél napig megtekinthető képeknek ugyanis a Lépcső utca adott helyet. A meglepő helyválasztás mögött sem kilakoltatást, sem provokációt nem kell gyanítani, csupán a sokakat megigéző utcácska adottságait használta fel a szervező, Ferenczi Gábor, aki művész barátaival már másodszor tette ki műveit a falakra, kerítésekre. A többi kiállító (jelen esetben Kaposi Endre, Kántor János, Tamási Péter, Barcsay Tibor, Prunkl János, Brassay Gabriella, Nagy Ferenc) nélkül nehezebb is lett volna kivitelezni ezt az akciót, de a „virtuális gulyásparti" célja éppen az összejövetel volt. A gyenge érdekképviselet, a csekély és kedvezőtlen támogatási feltételek, továbbá a város fő utcáin és terein kívül eső értékek pusztulása, a lehetőségek kihasználatlansága elég okot ad a múzsák barátainak a beszélgetésre. Megnyitó szavaiban Söröss Jenő doktor, műpártoló például egy szentgyörgymezei ingatlanra hívta fel az alkotók figyelmét, amelyet művészi célokra használhatnának. A szép, nyárias szombaton természetesen kevesen látogattak vagy vetődtek el a mediterrán hangulatú Lépcső utcába - bár a Művészek terén felállított torz Niké szobor riasztó látványa után kellemesen csalódtak volna. A környék lenyűgöző atmoszférája egész évben várja a városban sétálókat, egy év múlva pedig a tervezett újabb kiállításra látogathatnak el ugyanitt az érdeklődők. Istvánffy Miklós Nyelvtanulás cserekapcsolattal A Szent István Gimnázium francia nyelvet tanuló diákcsoportja a közelmúltban érkezett haza Dijonból. Köztük volt Fiedler Ágnes is, aki az országos tanulmányi versenyen a legjobb húsz közé került. A cserekapcsolat élményeiről kérdeztük. - A Szent István Gimnázium tanulójaként az idén már harmadszor jutottam el Burgundia fővárosába, ahol négy, élményekben gazdag hetet tölthettem. A sikeres cserekapcsolatnak köszönhetően, amelynek kialakítása franciatanámőm, Dr. Uzonyi Pálné érdeme, a dijoni iskola lehetővé tette, hogy nyelvtanulás céljából minden évben kiutazzon egy magyar diák, és ott órákat látogasson. Három hétig ez így is történt, s bár csak franciák voltak körülöttem, egy pillanatig sem éreztem elveszettnek magam. Napközben az osztálytársaim segítettek a tanórákon és szórakoztattak a szünetekben, estefelé vagy hétvégeken pedig az elszállásoló családok szerveztek programokat. Múzeumba jártunk, kirándultunk vásároltunk, s mire a tavaszi szünetben megérkeztek a többiek, már jól ismertem a várost és környékét Hozzászoktam az iskolarendszerhez, a közlekedéshez, megbarátkoztam a francia konyhával, szinte Dijon részévé váltam. Franciaországi tartózkodásom során nem csak nyelvet tanultam, hanem sok barátot is szereztem, jövőre ugyan már más lesz a szerencsés kiválasztott, de én elhatároztam, hogy a cserekapcsolat keretében még egyszer visszatérek erre a csodálatos helyre. Megtudtuk, hogy a Dobó Gimnázium német nyelvet tanuló diákjai ezen a héten utaznak Ausztriába Hasonló szép élményeket kívánunk nekik is. (PD Német vendégek a főiskolán Németországból érkezett vendégeket fogadott az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola 1999. április 19-én. Az iskola egyik partnerintézményéből, a„Passau Universiát,,-ból érkező küldöttség nem az első csoport, akik a Főiskola vendégszeretetét élvezik. Már hagyománynak számít, hogy minden évben tavasszal és ősszel egy-egy csoportot fogad az iskola. A delegáció tagjai -négy oktató és tizenkét hallgató- a hatnapos program keretében az óralátogatásokon vettek részt a Főiskola Gyakorló Általános Ikolájában, a Mindszenty József Általános Iskolában, illetve a Nagymarosi Általános és Szakiskola egyik német nyelvű osztályában. A látogatás célja a tanítóképzés tapasztalatainak kicserélése volt a két intézmény között. A hivatalos programokon kívül a vendégek megtekintették Esztergom, Budapest, Visegrád és Szentendre nevezetességeit. Ezen túl a német hallgatók bekapcsolódtak az éppen folyó „Vitéz napok,, rendezvényeibe is. A hazautazást megelőző estén a Főiskola vezetése zárófogadást tartott vendégeik tiszteletére a Főiskola épületében. A vendégek április 24-én a reggeli órákban indultak vissza Passauba. T.R. Esztergomi könyv az interneten Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy könyve jelenik meg. Kovács László, az ELTE negyedéves hallgatója - városunk szülötte - ezen kevesek közé tartozik. Bár a mű nem hagyományos értelemben vett könyv, hanem annak az interneten közzétett elektronikus kiadása, mégis elmondható, hogy ez nem kis eredmény. A könyv egyébként a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható (WWW.mek.iif.hu) Nemcsak a mű írója,de a könyv témája is városunkhoz kapcsolódik, címe: Az 1956-os forradalom története Esztergomban. A szerzőt arról kérdeztem, milyen utat járt be a mű megszületésétől az elektronikus kiadásig. - Beszéljünk először a kezdetekről! Hogyan vetődött fel Önben, hogy e témában publikálni fog? - Mindig is szeretttem a történelmet, így egy tanulmányi verseny alkalmából - mely 1993-ban volt - beadtam egy munkát, mely az 1956-os esztergomi eseményeket dolgozta fel. A dolgozat öt évig „pihent", tavaly a szakdolgozatom témaválasztásánál jutott eszembe újra Az eredetileg harmincoldalas mű így 90 oldalasra nőtt. - Miben különbözik ez a könyv az eddig megjelent 56-os művektől? - Elsősorban a szemtanúk, a résztvevők, a kisemberek szemszögéből láttatja az eseményeket. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy néhány részlet eltér attól, ami a köztudatban él. Munkám elkészítéséhez elsősorban elsődleges dokumentumokat, az esztergomi és a hadtörténeti levéltár anyagait használtam fel. - Hogyan vetődött fel, hogy az interneten publikálja ezt az írást? - Eszembe sem jutott volna, ha a nyomtatott kiadáshoz elegendő pénz állt volna a rendelkezésemre. Akik olvasták már az írást - egyébként a városi könyvtárban is található belőle egy példány - , azoknak elnyerte a tetszését, és bíztattak a minél hamarabbi megjelentetésre. Miután a Magyar Elektronikus Könyvtár üzemeltetője, Moldován István úr is jónak találta az anyagot, felvette a könyvtár állományába. Most már tehát bárki olvashatja az interneten keresztül. - Mint előbb említette, eredetileg nyomtatott formában szerette volna e munkát megjelentetni. Tervezi-e, hogy ezt az elképzelését valóra váltja majd? - Igen. Munkám valószínűleg 2003-ban fog megjelenni egy 250 oldalas könyv részeként, melyet Nagyfalusi Tiborral és Fakász Tiborral közösen készítünk el. Véleményem szerint kb. 3000 példányra lesz igény, többen jelezték már hogy szívesen kézbevennék a kész anyagot. Tarján Richárd