Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-24 / 51-52. szám

ím december „Esztergomi Madonna" (II.) Lepold kanonok pontos nyomkövetése a Szűz Anya örömei a Bakács-kápolnában - Ima- és emlékkönyv 5., javított kiadásának Bevezetőjében külön értékű azért is, mert a festményt fémborítása nélkül mutatja be: „... Szűz Mária és a balkarján ülő kis Jézus arca természetes arcszínű. Szűz Mária ruhája sötétzöld, palástja vörös. Tágra nyílt fekete szeméből könnycseppek hullanak. Nyakán fekete füzér. Fejét is betakaró palástján a homlokon aranycsillag. Ruhája szegélyén aranyos nefelejtsvirágdíszek. A gyermek Jézus ruhája barna. Nyakán vörösmintás kereszt. Balkezében vörösszínű, hármasszárú virág. Jobbkezét áldásra emeli, mutató- és középujját kinyújtva. Szűz Mária és a kis Jézus feje körül köralakú, aranyos dicskoszorú van fekete mintázással. A kép felső sarkában egyegy vörösszínű kerub látható. Szűz Mária képétől balra vörös festékkel görög betűk, amelyeknek értelme: Isten anyja. Úgyszintén a kis Jézus képétől jobbra és balra a Megváltó nevének görög kezdő- és záróbetűi, jobbról Jézus, balról Krisztus. A kerubok mezejét a képmezőtől aranyosfélkör választja el...". Záradékul a Madonna-kép fokozódó tiszteletéről olvashatunk: „... a szenvedő Magyarország égi királynője és Nagyasszonya újra birtokába vette az országnak legszentebb részét - Szent István király szülővárosát és a magyar kereszténység bölcsőjét..." a helyi és zarándokhívek derűs reményű imádságai tanulságaként. A Hodégétria Madonna ekkor és (vagy ?) később ezen az oltáron és ebben a környezetben valóban a legalkalmasabb helyét találta meg. A Bakócz-kápolna bizakodást sugalló Madonnáját először (közel félezer társa között) a Mennyei korona című „katalógusában" (Nagyszombat — 1696) Esterházy Pál herceg (1635 —1713), katona, nádor és zeneszerző, emlékíró és költő, korában a hazai Mária-kultusz hitteljes világi apostola említette. Bár lehet, a kápolna rövidke leírásában inkább a dombormű hatását jelöli. Jegyzékének adatait később Jordánszky Elek esztergomi kanonok frissítette fel, a Magyar Országban 's az ahoz tartozó részekben lévő boldogságos Szűz Mária kegyelem'' képeinek rövid leírása Pozsonyban jelent meg (1836), utóbb Pesten (1863), pár éve hasonmás-kiadásban is (1988). Az Esztergomi Madonna" históriáját Latkóczy Mihály tanár írta meg a Magyar Szentegyházak regéi között (1898), a mű státuszát Kereszty Viktor teológiai tanár, a Magyar Sión szerkesztője elemezte „a keresztény ikonográfia fejezetei" részeként (Katholikus Szemle —1897). Könyveiben a feledhetetlen Bálint Sándor is több ízben, elmélyült tisztelettel és szeretettel említi meg, akár Kálmány Lajos néprajztudós felfedezése nyomán, aki a ,jzerelemteljes Napbaöltözött Asszony" alakjában és a boldogasszony" elnevezésben az ősva 11 ásunk óta szinte folyamatos Mária-kultuszt találta meg. Az elmondottakból és az említettekből egyaránt összegezhető, hogy a Fiára mutató és az előtte térdeplőt is védelmező Madonna-kép a felbukkanását követő évszázadokban az országvédő küzdelem, majd a romok feletti győzelmet követő talpraállás jelhagyó szakrális jelképe lett. Jelentősége avval is növekedett, hogy „... X. Leó pápa 1513. október 12-én teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a Szentatya szándékára imádkoznak. A török hódo Itság alatt sem szünetelt őseink nagy áhitata s még a törökök vad fanatizmusát is szelídségre hangolta... IX. Pius pápa 1854. december 12-én megújította a márX. Leó által adott teljes búcsúengedélyt..." olvasom az említett Ima- és emlékkönyv bevezetőjében Lepold Antal tájékoztatóját, amelyhez hozzátehetném, hogy a Salve Regina elimádkozását ,/iz oldás és kötés", egyben a Rerum Novarum pápája, XIII. Leó pedig szabályosan előírta a csendesmisék záradékaként. Ez a lélektisztító lehetőség bizonyára életben van ma is - a Hodégétria Madonnának tiszteletét és szellemi sugallatait növelheti. 1605. október 3-án Esztergom ismét török birtok lett. A kápolnát újra dzsámivá alakították, így a kegykép (ha ott fiigött) közel nyolc évtizedre eltűnt a keresztény szemek elől. Hollétéről találgatások és legendák születtek, majd talányos előbukkanásáról az idegen helyőrség végleges elűzése (1683. október 27.) után. A további három ostrom alkalmával ugyanígy, amikor a Várhegy és a város két ízben gazdát cserélt (1695, 1706). A kép feltételezhető jelenlétéről ismerünk homályos rejtélyű híradásokat, az emlékezetnek és egymásnak ellentmondó feljegyzéseket, későbbről oklevélforma forrásokat. A sorban az egyik elsőt Villányi Szaniszló idézte fel. A Néhány lap Esztergom város és megye múltjából (1891) című, emlékezetes monográfiájának az érseki palotáról szóló leírásában említi Gerlach István luteránus prédikátor beszámolóját, aki Ungnád Kristóf horvát bán kíséretében, amikor a bán császári követként Konstantinápolyba igyekezett (1573), útjuk kezdetén eljutott Esztergomba is. A feljegyzés kézirata megírása után száz esztendőre nyomtatásban is megjelent: Stephan Gerlachs des Aelteren Tage-Buch (Frankfurt —1674), Villányi ebből idéz. A bég a deputációt gazdag ebéddel tisztelte meg, majd „... a követség több tagja egy török főtiszt vezetése mellett megszemlélte a várat, mely (Gerlach) szavai szerint egykor szép és fényes volt; de most minden romlásnak indult... A Duna felé még látható az érseki palota s (kápolnájában) az Üdvözítő Szűz Mária és a Sybillák képei; de az alakok szemei mind keresztül vannak szúrva. E mellett közvetlenül van egy másik nagyobb terem, fönt aranyos mennyezettel ellátva, melyre a magyar királyok arczképei valának festve; de ezek arcza is mind keresztül vala lyuggatva...". Ez utóbbi - lehet - Vitéz János bibliotékája volt. „.... Báró Wratislaw 1591-es útleírásában..." - folytatja tovább Villányi kutatásának eredményeit - szintúgy említi az elzárt kápolna-termet, ,jiol sok szent képet lát", közöttük feltételezhetően a Madonna-képet is. Elképzelhető, hogy a várparancsnok ekkori és későbbi lakóhelyének, amely valaha Bakócz Tamás érsek pompás palotája volt, a törökök által elzárt, de száraz és szellős kápolna-termében hányódhatott a félredobott Mária-kép, ezt láthatták az utazók. Majd a további ostromok közben ismét meggyötört épület romjai közül került elő. A „búvópatak-történet" így is folytatódhatott. De kezemben voltak a festmény másfél évtized előtti utolsó, egyben legkorszerűbb rendbetételének fényképfelvételei, ezek és a restaurátor emlékezete sem adnak bizonyosságot a friss fatáblára „átemelt" vászonkép valaha „átszúrt szemei" felől. Lepold Antal úgy vélte, hogy a rejtőzködő képet már 1696-ban is megtalálhatták, a keresztény katonaság helyreállító építkezései során. Arra is emlékezik, hogy a festmény számbavételével az 1718 és 1728 közötti leltárakban találkozott. 1730 tehát nem a Madonna-kép „megtalálásának" esztendeje, inkább talán az oltárra kerülésének éve lehet a joggal feltételezhető megtisztítása után. A Bakócz-kápolna rendbetételéről Széless György kézirata és az egyházi jegyzőkönyvek ismeretében Lepold Antal így tájékoztatta híveit: „... rongáltságuk..., bántó sérüléseik miatt ...az Angyali Üdvözlet szoborcsoportozatát, valamint a négy evangélistát deszkafallal elfödték s erre a deszkafalra függesztették a törmelékben megtalált festett kegyelemképet s idők folyamán az imameghallgatásokért a hívek mindenféle ajándéktárgyait. Mivel az emléktárgyak idővel a deszkafalon nem fértek el, az oltártól jobbrabalra egy-egy deszkagúlát emeltek, amelyeknek oldalain votiv tárgyak és gyertyák voltak... ... 1724-ben egy würtenbergi előkelő no a kegyképen Mária és a kis Jézus fejére ezüstkoronát adományozott, 1728-ban pedig Schuchknecht Miksa 800 forintra értékelt drágaköves keresztet ajándékozott a kegy kép díszítésére ..., utóda Erős Adám várparancsnok (1732 1761) Szűz Mária kegy elemképét színezüstbe öltöztette ..." Mindezzel nemcsak az oltárra emelt mű, de szellemi értéke is gazdagodott. 1750-től lett Széles György a kápolna javadalmasa. Latin nyelvű munkájában (amely végre magyarul és nyomtatásban megjelent — 1998) az ügyetlen kézzel restaurált ,/ilabástrom-oltár" mellett a szentségház fölé helyezett Madonnaképről is ír, kézirata alapján Katona István jezsuita és Esztergomban is élő történetíró (1732 — 1811) a kegykép ismételt felállításának idejét 173 Ó-ra jelöli. „... van hat gúla is - mutatta be Széless György (1698 — 1773) 1761 körül az oltárt és környezetét -, amelyekből négy az oltárra van erősítve, kettő pedig a földön áll..., ezeken függenek a fogadalmi tárgyak. Úgyszintén egy támaszték található itt a Boldogságos Szűz képéhez, amelyet Schuchknecht Miksa helyezett el... a jelenlegi várparancsnok, Erőss Adám tábornok tiszta arannyal vonatta be. Ez az a kép, amelyet jámborul tisztelnek, és amelyben az emberek újra felismerik Szűz Máriának válcmúkor itt osztogatott kegyelmeit. O az égi csodák közvetítője. Adományokkal, zarándoklatokkal, imádságokkal tisztelik, és jámbor meggyőződéssel csodatevőnek hirdetik. A régi képek áldásait becsülik most benne újra...". Széless György úgy tudta, hogy a Madonna-képre „... állítólag a szemét között talált rá sértetlenül Schuchknecht Miksa, mások szerint egy jámbor ember rejtette el, de az is lehet, hogy az istentelenek kidobták, és (megtalálóik) utóbb megtisztították: mint ahogyan reggel a köd felszakadásával a hajnalcsillag fényesebben ragyog ..." A javadalmas nyilván azért szorítkozik „mások" emlékezetére, mert a forrásanyag akkor még a távoli Nagyszombat érseki és káptalani levéltárában rejtőzködött. (Folytatjuk) Bodri Ferenc