Esztergom és Vidéke, 1998

1998-03-26 / 12. szám

1998. március 26. Esztergom és Vidéke 5 Dr. Szállási Árpád — a díszpolgár * O K OSSÁ G ^"'MÉRSÉKLt H Ű S S É G *"ÍG•— DÍSZPOLGÁRIT A második világháború után a történelmi „időjárás" csak 1973-ban - 25 esztendeje - tette lehetővé a városi kitüntetések szép hagyományának feltámasztását. A rendszerváltást követően pedig - új önkormányzati rendelet alapján - 1993 március idusán avathattunk ismét díszpolgárt, dr. Bády István személyében, aki 1946—1950jpoígármester, 1956-ban a forradalom Nemzeti Tanácsának elnöke volt Az öt évvel ezelőtti első adományozásnak tehát jelképes üzenete is volt: kifejezte a történelmi folytonosság helyreállítását Az ő polgármestersége idején, 1946/47-ben az esztergomi reálgimnáziumnak volt egy hetedikes diákja: Szállási Árpád. Nagyecsedi születésű, a szatmári „partium"-ból érkezett - akkor csak átmenetileg, egy tanévre - Esztergomba. 1947. március 15-én délelőtt a Városháza erkélyéről ő szavalta el Ady A Tűz Márciusa című verset. Teljesen véleüenül ugyanazt a művet, amelyet - éppen fél évszázad múltán - tavaly Horányi László tolmácsolt... A hely már jóval kevésbé véletlenszerű: az ünnepi alkalom, a történelmi helyzet diktálja. Az pedig a legkevésbé sem véletlen, hogy idén Szállási Árpádot is díszpolgáraink sorába iktatták. Munkássága három évtizede Esztergomhoz, 1986-tól újraalapított lapunkhoz is kötődik. Szeretettel gratulálunk a legnagyobb városi elismeréshez, az európai hírű orvos történésznek még sok alkotói évet kívánunk. Pályaképét a dr. Osvai László készítette összefoglaló inteijú részleteivel mutatjuk be olvasóinknak. (Kór-Lap, 1998. január.) A kitüntetett Esztergom város polgármesterétől átveszi a díszoklevelet Ez év január l-jétől nyugdíjas lett dr. Szállási Árpád. Ez alkalommal kerestem fel otthonában és beszélgettem vele arról, miképp éli át a státusz-váltás traumáját. - Az idő eljárt fölöttem, tehát természetesnek tartom. Különben sem lehet panaszom, 6í< éves koromig engedtek dolgozni, és elég szépen búcsúztattak. Kollégáim szerint állítólag ez nem jellemző Esztergomra. Remélem, érvényesül esetemben a klasszikus mondás: Quieta sed non otio, azaz nyugdíjban leszek, de nem nyugalomban. Hacsak a könyv- és irattáramat rendezem, már az is nagy ajándéka a jövőbeni sorsnak. - Kérlek, emlékezz vissza arra az időre, amikor Esztergomba kerültéll - Az áldott emlékű Takács János bácsi körzetét kaptam me£, pont három évtizeddel ezelőtt. Ot korábbról is ismertem, mint a „szíves Takácsot". Valóban értett a kardiológiához. Különben igazi medicus universalis volt, Hippokratész papja, az utolsók közül való. Agglegényként nem lévén családja, a körzetét tekintette annak. (...) - Nem bántad meg, hogy pályádat az alapellátásban töltötted, és nem lettél klinikus? - Egyáltalán nem, pedig diplomaszerzés után rövid ideig dolgoztam a DOTE Közegészségtani Intézetében, majd két évet a Megyei Gyermekkórházban. Tehát több helyen ténykedtem, s micsoda szerencse, hogy egy személy kivételével mindig, mindenütt kitűnő és megértő főnökeim voltak. Eredetileg bölcsésznek készültem. Áldott emlékű osztályfőnöknőm - aki egyébként magyartanár volt - nagyon meglepődött, amikor nem filológusnak jelentkeztem. Dehát akkor 1950-et írtunk. Mikor Magdi néni megkérdezte, mi az oka a döntésemnek, azt válaszoltam: ahol Németh Lászlóról hallgatnom kell, Illés Béláról pedig beszélni, ott nem tudnék bölcsészkedni. (...) Debrecenben végeztem summa cum laude, anno 1956, ugyanaz évben nősültem meg. Itt is szerencsém volt. Esztári Piroska személyében kitartó társra találtam. Soha nem tudom meghálálni, mennyit köszönhetek Neki. - Már az egyetemen is vonzott az orvostörténeti -De mennyire! A korabeli debreceni folyóirat (az Építünk, majd Alföld) hozta írásaimat. Délutánonként átjártam a Kossuth Egyetemre bölcsészkedni. Id. Hankiss János professzortól francia nyelvet és irodalmat tanultam. Csodálatos pedagógus volt, miként a medicinában az anatómus Krompecher Istvántól kezdve a Nobel-díjas szintű Jeney Endrén keresztül a szemész Kettesy Aladárig. Elképesztő általános műveltséggel kápráztattak el bennünket. Én viszont „vettem a lapot". Nem egy jeles szigorlatot köszönhettem az orvostörténeti kiegészítéseimnek. Ha úgy véltem, hogy a szakmai rész nem erősségem, elkezdtem a történetét fejtegetni. Általában bejött. (...) - Honnan ered orvostörténeti érdeklődésed} - Úgy véltem, ha az ember orvos és nem hivatalos bölcsész egyszerre, akkor csakis orvostörténész lehet. - Oktatták abban az időben ezt a stúdiumot? - Sajnos nem! Akkor engem onnan traktorral sem lehetett volna elvontatni. A kultúrállamok közül hazánk az egyetlen, ahol nincs hivatalos orvostörténeti oktatás olyan értelemben, ahogyan külföldön. Magyarán: nincs önálló tanszéke. Lám a románok hamar felismerték jelentőségét. A trianoni döntés után Párizsból „importáltak" orvostörténész professzort, és amit lehetett Erdély múltjából, azt „romanizálták". Különösen a latin nyelvű műveket. Márpedig pl. Köleséri Sámuel szinte mindent Vergilius nyelvén út le. A felemás helyzetre jellemző volt, hogy amikor 1940-44 között Erdély északi felét újra hozzánk csatolták, Teleki Pál, lévén transzilván szellemű, ragaszkodott Kolozsvárott az orvostörténeti katedra megtartásához. Vagyis az öt magyar orvos fakultás közül egyedül ott oktatták a medicina históriáját. - Napjainkban mi a helyzeti - Jelenleg a fővárosban és Debrecenben létezik ez a disciplina. Az utóbbi helyen alternatív tárgyként 1994 ősze óta. Ergo, nem a megboldogult Antall József „barátsága révén" kerültem oda. Budapesten a kitűnő Birtaian Győző már nyugdíjas, és még nem látom az utódját. - És Debrecenben'1 - A siker meglepő, erre senki nem számított. Legfőképpen én nem. Összesen 108-an vették fel alternatív tárgyként, ugyanennyien jártak órára rendszeresen, s tették le önként a vizsgát. Hamar rájöttem, hogy általános és kultúrtörténetbe kell ágyazni a medicina nagy eseményeit Például amikor 1526-ban az orvostudomány nagy reformátora, Paracelsus máglyára vetette Bázel főterén a klasszikusokat, mint a fejlődés kerékkötőit (amiben részben igaza is volt), nálunk „hős vértől pirosuk" a mohácsi csatamező. Majd 1543-ban, a modern medicina legfontosabb korfordulóján, amikor megjelent Vesalius anatómiája, az orvos végzettségű Kopernikusz heliocentrikus világnézetéről szóló könyve, illetve a német Leonard Fuchs (nevéből ered a fukszia nevű virág) orvosi füves könyve, nemzeti nyelven, akkor a Lajtától keletre megszűnt a Nagy Lajos király alapította pécsi egyetem, török fennhatóság alá került Székesfehérvár és Esztergom. Vagyis a nyugati haladást jelentő dátumok nálunk általában az ellenkezőjét jelentették. És ezt a „nemzeti nemtörődömséggel" vádolt fiatalok úgy figyelik, mintha sorsuk függene tőle. - Ugyanakkor minden írásodból sugárzik a tisztelet magyar medicina iránt, amely kiállja az összehasonlítás próbáját a szerencsésebb nemzetekével, elég csak a Nobel-díjakra utalni. - Nem vagyok Nobel-díj centrikus, és ne áltassuk magunkat. Egyedül Szent-Györgyi érdemelte ki itthon, méghozzá vidéken ezt a legmagasabb kitüntetést. Ugyanakkor tény, hogy a képzésünk még mindig jó, a külföldre került magyar orvosok igen jól megállják a helyüket. (Folyt, köv.)