Esztergom és Vidéke, 1998

1998-03-26 / 12. szám

Esztergom és Vidéke 1998. március 26. ELŐTTÜNK IS MEGNYÍLT A „VILÁGSZTRÁDA"! Az Internet gyökerei egészen a 70-es évek elejére nyúlnak vissza. A számítógépes világhálózat előd­jének tekinthető rendszert az Egye­sült Államokban fejlesztették ki a hadsereg számára. A hálózat célja ekkor a hadseregen belüli üzenet­és adattovábbítás volt. A nyolc­vanas években az Internet tovább­fejlesztésébe az amerikai egyete­mek és főiskolák is bekapcsolód­tak. A világhálózat robbanásszerű terjeszkedése 1994-es liberalizáci­ója után következhetett be. Az Internet több, egymástól elkü­löníthető részből tevődik össze. Ezek közül a két leggyakrabban használt az elektronikus levelezés (e-mail), és a World Wide Web (WWW). A World Wide Web a legszíne­sebb és leglátványosabb része a vi­lághálónak. Az információt itt ún. honlapokon (angolul: home page) találhatjuk meg. Egy honlap első ránézésre leginkább egy színes új­sághoz hasonlít, azonban sokkal látványosabb és tágabb teret bizto­sít az információ elhelyezésére. A WWW használatához egy ún. böngészőprogramra van szüksé­günk. Itt aztán bármikor naprakész információkat találhatunk kedvenc tévésorozatunkról, a legújabb fil­mekről, amelyekbe kívánság sze­rint akár bele is pillanthatunk. De hallgathatjuk kedvenc rádióadá­sunkat is, legyen az akár egy másik kontinensen, vagy bepillanthatunk a legnagyobb napilapok aznapi szá­mába. Vásárlás előtt is érdemes az Inter­neten tájékozódni. Manapság a gyártók és a kereskedelmi hálóza­tok túlnyomó többsége saját hon­lappal rendelkezik, melyeken ren­geteg termékinformáció és műszaki leírás található, legyen szó akár mo­sógépről, karóráról vagy egy tetsze­tős ruhadarabról. A másik leggyakrabban használt része az Internetnek az elektroni­kus levelezés. Használatához szük­ségünk van egy e-mail címre, vala­mint egy levelezőprogramra. Ah­hoz hogy saját e-mail címünk le­gyen, nem szükséges Internet-előfi­zetéssel rendelkeznünk. Egyre több cég foglalkozik ingyenes e-mail szolgáltatással. Nekünk cserébe csak a leveleinkkel együtt érkező kisebb reklámokat kell megtűrni. Az e-mail használatával a világ bármely pontjára küldhetünk üze­netet, és mindezt csak egy helyi te­lefonhívás díjáért. Üzenetünk az országon belül szinte azonnal, a tengeren túlra maximum 1-2 órán belül megérkezik. Leveleinket szí­nesíthetjük képekkel is, de akár sa­ját hangos üzenetünket is hozzácsa­tolhatjuk. Az időeltolódás miatt előfordulhat az az érdekes eset is, hogy pl. a számunkra Ausztráliában csak holnap feladott levelet mi már előző este elolvashatjuk. Az Internet egyik legnagyobb előnye a hátránya is egyben. A ren­geteg információ között néha nehéz megtalálni a számunkra értékeset. Ezen a problémán az ún. keresőol­dalak használatával tudunk átlépni. Az információk sokasága gyakran okoz torlódást a hálózaton. Az Internet fejlődési iránya egyre inkább megerősíti azt a tényt, hogy egy egészen új médiával állunk szemben. A nem is túl távoli jövő­ben várható, hogy az Internet gya­korlatilag egybeolvad a televízió­val és ebben a formájában ugyan­úgy meghódítja a háztartásokat, mint annak idején ezt a televízió tette. A fenti szolgáltatásokat (WWW, e-mail) a Babits Mihály Városi Könyvtárban bárki igénybe veheti a nyitvatartási idő alatt: keddtől péntekig 10-18, szombatonként 9­16 óra között. Térítési díj: 22 Ft/impulzus (= 90 mp). A könyvtár részére az Internet­hozzáférést a Holop International Kft. március l-jétől kedvezménye­sen biztosítja. A városi könyvtár e-mail címe: kony vtar@mail. holop.hu A városi könyvtár honlapjának címe: WWW.esztergom.hu/konyvtar Először is kelett egy olyan rend­szer, mely lehetővé tette könyv­tárunknak a világhálóra való csatla­kozást, másodszor kellett egy olyan személy, aki minimum egy másik földrészen lakik, hogy legyen értel­me azon gondolkodni, hogyha itt, nálunk délelőtt 9 óra van, akkor ő most az alvása béta vagy téta fázi­sában van-e, vagy a munkahelyén és a levelünket olvassa. Harmad­szor kellett egy olyan személy, aki a dolgokat mozgásba tudja hozni. Mondom, mindez szeptemberre nagyjából összeállt. Először is számítógépes pályáza­ton nyert pénzből megvásároltuk és beszereltettük az internethez szük­séges eszközöket. Ami a másik feltételt illeti: egy­szer volt, hol nem volt - nagyon kedves és régi olvasónk volt egé­szen a haláláig Rózsi néni, aki az unokájának, Mikikének a könyv­tárból vitte ki a kínálatunkban ak­kor még egyetlen angol nyelvű fo­lyóiratot, a National Geographicot. Mint ahogy mondta, először csak azért, hogy a még olvasni sem tudó Mikiké gyönyörködhessen azok­ban a szép tájakban, meg állatok­ban, aztán meg azért, mert Mikiké angolul kezdett tanulni és milyen jó lesz az a magazin a nyelvgyakorlás­hoz. Azóta Rózsi néni, szegény, már meghalt, Mikiké pedig Amerikába ment, előbb tanulni, aztán meg ott vállalt munkát. Jelenleg van egy kis cége, amelyik számítástechnikai eszközök forgalmazásával foglal­koztik. A múlt nyáron itthon járt és meg­Rózsi néni, Mikiké (= a kis Rozi...), mi, meg az Internet Az eseményre 1997 szeptemberében került sor. Ekkor jött össze mindaz, amire azt szokták mondani, hogy ha az istenek is úgy akarják, meg hogy ha majd a csillagok állása is olyen lesz, stb. stb. keresett bennünket is. Ő mondta el élete alakulását, és még azt is, hogy szeretné nekünk ott, Amerikában előfizetni a National Geographicot. Megadta az e-mail címét is, mond­ván, hogy sose lehet tudni. így tel­jesült a premier létrejöttének máso­dik feltétele. A harmadik szinte magától adó­dott. Egy hónapos nyári gyakorla­ton volt nálunk a szombathelyi Ta­nárképző Főiskolának egy olyan hallgatója, aki profi szinten értett a különböző számítógépes rend­szerekhez. (Egyébként ő is eszter­gomi, név szerint Kora András.) Akkor még nem volt internetünk, de tudtuk, hogy heteken belül lesz és mi használni is akarjuk, legalább annyira, hogy levelet tudjunk kül­deni Mikikének. Leírattuk magunknak, hogy mi­kor mire kell rákattintani és ha meg­nyomjuk azt a gombot és kiugrik egy másik gomb, akkor mit kell csi­nálni. Végül is született egy oldal­nyi leírás, és titokban mindnyájan abban reménykedtünk, hogy ha majd élesben megy a dolog, a másik biztosan emlékezni fog valamire. Végre elérkezett a premier napja. Éltünk a gyanúperrel és eleve hét­főre tettük, mert akkor van időnk egész nap próbálkozni és nem rö­hög rajtunk minden olvasó, miköz­ben nagy hangon arról próbáljuk Ifj. Rozgonyi Miklós (az USA-ban junior, egész Esztergomnak „a kis Rozi", a könyvtárnak, lám, Mikiké íróként is „hazaköszönt" Csil­lagpor és dunakavics című New York-i „levelével" (EVID, 1997. június 12.). Nagy örömmel avattuk lapunk új szerzőjeként, annál is inkább, mert „kérésünkre vállalta, hogy havonta eljuttat lapunkhoz egy-egy írást". Lassan ennek is egy éve már... E jó öreg „guttenbergi" úton üzenjük (egyelőre, de lehet, hogy hamarosan a könyvtári „világháló" felhasználásával): Kedves Rozi, junior! Javában tavaszodik... Nem tudnál nekigyűrkőzni, hogy Ígéretesen életrevaló „első fecskéd" után valóban indítsd a többit is? Esetleg az e-mail szárnyán... Biztatásul a cím: könyvtár @mail.holop.hu Várjuk, olvasóinkkal együtt, - baráti szeretettel: a szerkesztőség meggyőzni a másikat, hogy most nem is azt a gombot kellett volna megnyomni, mert látod, most mi a fenét csinál ez a gép, és különben is kezdjük az egészet élőiről. Aztán egyszercsak hallottuk a tárcsahangot, és egy gomb lenyo­mása után előjött az az ablak is, ahová begépelhettük a levelünket. Utána rákattintottunk egy másik gombra és láttuk, hogy elmegy a levelünk, amely a következő volt: Kedves Mikiké! Örömmel üdvözlünk internet pre­mierünk alkalmából, a messze távol­ból. Áll-e még az ígéreted a National Geographic megrendelésére? Sok szeretettel: az esztergomi könyvtárosok. Alig vártuk a másnapot, hogy megnézhessük, érkezett-e válasz a levelünkre. Reménykedtünk, hogy Mikiké nem lesz sem bétában, sem tétában, sem szabadságon, hanem bent lesz a munkahelyén és vála­szol. És valóban, másnap a követ­kező válasz érkezett: Kedves esztergomi Könyvtárosok! Nagyon klassz dolog volt levelet kapni Tőletek. Az ígéret termé­szetesen áll. írjátok meg azt is, hogy milyen angol nyelvű könyvekre len­ne szükségetek. Szeretettel üdvözlök mindenkit: Mikiké New Yorkból. Édes jó istenem! Mi mindenre is jó ez a technika! B. Hegedűs Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom