Esztergom és Vidéke, 1998

1998-03-12 / 10. szám

Esztergom és Vidéke (Folytatás az előző oldalról) Most a sajtószabadság; véres virágát tepegetik, rövid idö múlva a többire kerül a sor. Rövid ido múlva, mert hisz azok a végzetes átalakulások, melyeken a classieus nép félezer év alatt ment keresztül, minálunk egy félszázad alatt, mialatt az áloe egyszer virágzik, következnek be. (Esztergomi l^pok, 1898. március 13.) — Egy derék község. Muzslaközség lakossága szitén nagy előkészületeket tesz a márcziusi nagy nap megünneplésére. Márczius 15-én az előljárós'ág vezetése alatt kivonul az egész község, a kaszinó, az iskolák és iparosok testülete s zene szó mellett bejárják az egész községet, mi alatt ünnepi beszédek tartattnak. Este pedig társas vacsora lesz az ünnep befejezéseül. Hanem hát a mi a iriuzslaiak ünneplésének, lelkesedésének, a község határán túlra is messze ragyogó koronáját képezi, azon képviselőtestületi határozat az, melynek érteimébon, a hazafias község, a községükbeli még élő hét 48-as honvédnek, egyenkint 1—1, összesen hét hold szántó földet enged át életfogytiglani haszonélvezetre s azon fölül őket, a községi terhek alul mindenkorra felmenti. •—- így kell ünnepelni a szabadság napját J- azokat akik ast vérükkel megszerezték nekünk. A nagy szavú ünneprendezők, az egész országban, példát vehetnének Muzsla községtől. Mert hiába a beszéd, ha még oly szép is nyomnélkül hangzik el ; s az a pompa, a mit az ünnep nagyobb fényére kifejtünk, czélttévesztett költekezés, mig azok, kik szenvedtek, vérüket áldozták, az ünnepi szónokok által fennen hirdetett vívmányokért — éheznek, nyomorral küzdenek . . . (Esztergomi Közlöny, 1898. március 13.) 1947 szmp ESZTERGOM TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Az ifjúság szónokai (...) kidomborították a mai korlátlan szabadságunk előnyeit és ugyanakkor követelték, hogy a Szlovákiában üldözésnek kitett magyar véreink számára is biztosítsák a szabadságot, a szabad és félelemnélküli életet. (...) Az orosz városparancsnokság részéről Raguzsin őrnagy mondott ünnepi beszédet, melyben tolmácsolta a szabadság ünnepe alkalmából a szovjet nép meleg üdvözletet. (Szabad Esztergom, 1947. március 23.) 1848. HL 15 1998. március 80. 1948 Ma már elmondhatjuk, hogy a szabad szót nem fojthatja belénk senki. Megerősödött a demokrácia s így a centenáriumi év nemzeti ünnepe a jelenkori szabadság megszilárdulásának ünnepe is, mely ünnepnapot talán egy újabb száz év múlva külön centenáriumként ünnepel meg a magyar nép. (Szabad Esztergom, 1948. március 14.) A szabadság eszméi mellett tett hitet Esztergom népe a 48-as hősök sírjánál.(...) Az ünnepi istentiszteleteken telve voltak a templomok, majd a Széchenyi-léri gyülekezés után a fellobogózott utakon több kilométernyi hosszúságban kígyózott a mintegy hétezer emberből álló ünneplő tömeg a 48-as hősi temető felé. Megdicsérjük Esztergom város vezetőséget gyors intézkedéséért. Az utcaelnevezésekkel kapcsolatban jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy nemcsak írásban született meg az elhatározás, hanem az már a gyakorlatban is megvalósult. A Szentgyörgymezőn keresztülvonuló ünneplő közönség ujjongva olvasta az új utcatáblát... Klapka György tér... És a többi helyeken is. így kell a mai helyzetben intézkedni. Ha a jövőben is mindenben hasonló tempót követ a város, akkor elérjük a fejlődésnek legfelsőbb fokát (Szabad Esztergom, Ünneprontóknak nevezhetjük ugyebár azokat, akik 1948. március 15-én, a centenáris Nemzeti Ünnepen királyi koránás címení zászlókkal hivalkodtak. Igazán nem szívesen írunk eiTŐl. És nem is írtunk volna, ha valamelyikjelentéktelen ház ormán láttunk volna egy ilyen zászlót. De nem egyet, hanem három koronás címení zászlót láttunk lengeni a kanonok-házakon. Nem hinnénk, hogy a kanonokházakban nem tudják azt, hogy Magyarország államformája köztársaság és címere a Kossuth-címer, királyi korona nélkül. S ha tudják, akkor csak ünneprontásból rakták ki a koronás címení zászlókat Felhívjuk az ünneprontók figyelmét, hogy a nép hitet tett a szabadsága mellett, ami azt jelenti, hogy meg is fogja a szabadságát védeni. 1948. március 21.) 1990 KÉRELEM Esztergom város lakosságához! Közeleg ismét a szabadság ünnepe 1948 március idusának 142. évfordulója. Emlékeznünk kell az Esztergom — szentgyörgymezei 1848-as honvédtemetőben nyugvó 604 magyar és I 70 osztrák katona sírjánál, Esztergom város nemzeti kegyeleti helyén 1948. március 15-én a Centenárium alkalmából - a nehezen kialakuló idők ellenére is - 8-000 esztergomi polgár - a város lakosságának egyharmada - egyszíwe!. egy emberként, rendezett kivonulásban vett részt, politika-mentesen, a felejthetetlen ünnepségen. Amit 1948-ban megcselekedtünk, azt most is meg kell tennünk: egy szívvel, egy lélekkel, egy emberként - nemzeti zászlók alatt- .egy tömegben vonuljunk ki az ősi szentgyörgy mezei honvéd-temetőbe ! Ezt kéri mindenkitől tisztelettel és köszönettel: Dr.Bády István a volt polgármester 1993 Március ünnepén Szép volt az idő. Gyönyörű, gyönyörű tavasz. Nem szállt el, velünk maradt, ahogy miénk már végérvényesen az ifjak, a márciusi fiatalok ünnepe. A Városháza dísztermébe köszöntésre gyűltünk egybe. Köszönteni egymást és köszönteni azokat, akik tudtak többet tenni. Értünk, egymásért, a városért. EttőI beszélt dr. Könözsy László, Esztergom mai polgármestere is, mielőtt átadta akitüntetéseket. Azünnepség fénypontja: az előd, dr. Bády István polgármester a szabadság ünnepének napjától Esztergom díszpolgára. Foitó, hosszú taps köszöntötte a régi idők tanúját. Dr. Bády István köszönő szavaiban múltról és jövőről, gondról, felelősségről és örömről beszélt. Szólt arról, hogy bízik mindannyiunk erejében, munkájában. Záró szavaiban Zrínyit, a költőt és hadvezért és Vaszary Kolos hercegprímást idézve hitet tett amellett, hogy jövőnk fényes lesz, ha .jnenink magyarok - és esztergomiak lenni!" (1990. február) Esztergom ós Vidéke (1993. március 18.)