Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-24 / 51-52. szám

Esztergom és Vidéke i fLV^Ue^iYMZy ^ Aj&

1 fin* Sst wt zr Tamási Péter képverse: ELMÚLT A NYAR í <1/ Kaposi Antal: Osz a Kis-Dunán Esztergom megye követei 1848/49-ben Esztergom vármegye utolsó rendi országgyűlési követei, Reviczky Pál és Jagasics Sándor 1848 május elsején tartott vármegyei közgyűlésen tették utolsó jelentésüket, mely után a közgyűlés bizottságot választott Huszár Zsigmond másodalispán elnökletével az első magyarországi népképviseleti követválasztás munkálatainak lebonyolítására. Az 1848.V. tc. szerint elrendelt képviselőválasztások során a vármegyét bárom részére osztották: Esztergom szabad királyi városi, táti és párkányi (Dunán inneni, illetve túli) választókerületekre. Az 1848 júniusi heves választási küzdelmekben Esztergom szabad királyi városban Besze János, a párkányi kerületben Vargha Benedek járási főszolgabíró, míg a tátiban Zsitvay József nyergesújfalui hentesmester kerekedett felül, s így vármegyénk első népképviseleti követeiként - a haza szolgálatában - vettek részt a szabadságharc alatt az országgyűlés munkájában. Jelen írásunkban a két vármegyei képviselőnkre emlékezünk, egyben tisztelegvén valamennyi 48-as népképviselő emléke előtt. Zsitvay József 1807. október 10-én született a Hont vármegyei Szob községben. Apja Zsitvay Antal, édesanyja Burger Franciaska. Családjáról, életútjának bizonyos szakaszairól meglehetősen keveset tudunk. 1817 és 1822 között az Esztergomi Szentbenedekrendi Gimnáziumban kiváló előmenetelű tanulóként öt évet elvégzett, mely idő alatt szüleivel Zebegényben éltek. Később (nem tudni, pontosan mikor) Esztergom vármegyében, Nyergesújfalu községben telepedett le, ahol 1830. február 30-án házasságot kötött Szaibert (Szeibert) Annával. 1832 és 1845 között hét gyermekük született, akik közül 3 gyermeket néhány napos, illetve hónapos korukban elvesztettek. Az Esztergom vármegyei közgyűlés előtt 1835-ben kérte adómentességének elismerését nemességére való tekintettel. Nyergesújfalun, mint jobbágytelken ülő nemes, mészárosmesterként tevékenykedett 1848-ig, amikor június 20-án a táti kerületben országgyűlési képviselővé választották. Ellenfele, Huszár Zsigmond másodalispán óvást nyújtott be Zsitvay megválasztása ellen, arra hivatkozva, hogy vérontás elkerülése miatt kényszerült visszalépni a képviselőjelöltségtől. Zsitvay állítólag azzal izgatott Huszár ellen, hogy ő a robotot és a tizedet vissza fogja állítani. A képviselőház 1848. július 7-én igazolta mandátumát, mivel az ellene felhozott vádat nem találták bizonyítottnak. 1849 áprilisában hagyta el elősször az akkor már 10 hónapja ülésező országgyűlést, mert családjárólnégy hónapja (mióta az ellenség megszállta Esztergom vármegyét) semmit 19$& decenrfcer 24. Szentessy László: TÉL az Ertl pártiakat elűzték a szavazás helyszínéről, akik emiatt szavazataikat nem adhatták le. Aképviselőház 1861. május 14-én éppen emiatt Zsitvay József mandátumát megsemmisítette, azonban nem sokkal később újraválasztották. 1865. november 21-én ugyanazon kerületben ellenfele, Reviczky Pál visszalépése után újra megválasztották országgyűlési képviselőnek. Reviczky jelöltségéről történt lemondását azzal indokolta, hogy Zsitvay emberei már a választások előtt tíz nappal megkezdték a másik fél híveit megfélemlíteni. Otthonaikat kőzáporral támadták meg, őket pedig agyonveréssel és javaik felgyújtásával fenyegették. Ezt követően még két alkalommal, 1872-1875 és 1875-1878 között volt lakókörzetének országgyűlési képviselője. Utolsó éveiben ismét Nyergesújfalura tért vissza, ahol nehéz anyagi gondokkal küszködött. Életének 85. évében, 1892. február 28-án Nyergesújfalun hunyt el. Vargha Benedek 1807. július 15-én született Németszőgyénben, Esztergom vármegyei nemesi családban. Felmenői 1609. december 12-én kaptak nemesi kiváltságlevelet II. Mátyástól, amit 1610 húsvét utáni első, Ersekújvárott tartott vármegyei közgyűlésen hirdettek ki. Családja 1774-ben alperesként egy Komárom vármegyei illetőségű, Vargha János nevezetű személlyel szemben nemességi perben állott. Az Esztergom vármegyei Törvényszék előtt a per el is dőlt (1775-ben) az alperesek nemességének elismerésével, ellenben a helytartó Tanács csak 1845-ben mondta ki, ekkor már Vargha Benedek László és testvére Boldizsár kétségbevonhatatlan nemességét. Apja, Vargha László csaknem 40 évig szolgálta a vármegyét esküdtként, al-, majd főszolgabíróként 1816 és 1822 között az Esztergomi Szentbenedekrendi Gimnázium tanulója, melynek befejeztét követően a Győri Királyi Akadémián folytatott jogi tanulmányokat. 1826 körül került a vármegyéhez, ahol apja nyomdokain járva gyorsan ívelt felfelé pályája. Kezdetben (kb. 1 évig) kanceltistaként tevékenykedett, amikor 1827ben, a vármegye támogatását élvezve sem tudott. A szabadságharc végén Komáromba menekült, ahol Klapka századossá nevezte ki a 203. honvédzászlóaljhoz, melynek köszönhetően sikerült megmenekülnie a megtorlástól. Ezután visszatért Nyergesújfalura, ahol mészárosmesterként élt, majd 1852 decemberében egy peres ügyben felperesként már mint mészárosmester és kovácsműhely birtokosa szerepelt. 1861. március 14-én a táti kerületben ismét országgyűlési képviselővé választották, azonban ellenfele, Ertl Károly panaszt nyújtott be a képviselőházhoz hívei súlyos bántalmazására hivatkozva. Az ügy kivizsgálására kiküldött Szaplonczay Józsefnek pártatlan tanúra nem sikerült találnia, ellenben az egyértelműen megállapítható volt, hogy a választás alkalmával két véres verekedés is történt, mely során a szavazóállvány is összedőlt, a két tábor törött bútorokkal, hasított fadarabokkal esett egymásnak. Azt, hogy melyik fél volt az összecsapás kezdeményezője, nem sikerült megállapítani, mindenesetre a Magyar Királyi Testőrséghez jelentkezett. Próbálkozása nem járt sikerrel, így, folytatva tisztviselői hivatását, 1828-ban már mint esküdt szolgálta a vármegyét. 1832 februárjában elődjének elhalálozása következtében második aljegyzőnek nevezték ki. Ugyanezen év júniusában tartott tisztújító közgyűlésen az esztergomi járásban alszolgabíróvá választották. 1840-ben a párkányi járás főszolgabírájává lépett elő, mely tisztről 1848 júniusában a párkányi választókerületben országgyűlési képviselővé történt megválasztásakor mondott le. Palóczy Tamás az 1848. június 24-i vármegyei közgyűlésen a választásnál történt erőszak alkalmazásával és hivatali visszaéléssel vádolta meg, mely ügyben 375 aláírással petíciót nyújtottak be az országgyűlés igazoló bizottsága elé. A vád szerint a választók erkölcsileg kényszerítve voltak a megválasztásra, csakhogy megszabadulhassanak tőle, aki eleve hirdette, hogy lemond a főszolgabíróságról, ha megválasztják képviselőnek. A mandátumát a képviselőház 1848. július 14-én igazolta. A szabadságharc leverése után, a haditörvényszéki eljárást követően, 1850. július 31-én amnesztiában részesült. Ezután németszőgyéni birtokán visszavonultan élt, gazdálkodással foglalkozott egészen 1866-ig, amikor újra a vármegye szolgálatába lépett, mint első alispán. 1869-ben működése elismeréséül az uralkodó királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Az alispáni hivatalt 1871-ig viselte, amikor érdemei elismerése mellett közfelkiáltással állandó választmányi taggá választották, majd 1872-ben a fegyelmi választmány elnöke lett. Aktív pályafutása ezzel befejeződött. Az élete hátralevő részében újra visszavonultan élt, ezúttal Esztergomban. Németszőgyéni birtokát is eladta, mégpedig oly módon, hogy a vevő köteles volt élete végéig 3600 forint évi járadékot, s halála esetén örököseinek további 8000 forintot fizetni. Életének 89. évében, 1896. május 22-én Esztergomban hunyt el. Családja nem lévén, vagyonát távolabbi rokonai örökölték, ezenkívül végrendeletében számos jótékony adományt tett. Gróf Károly