Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-17 / 50. szám

Esztergom és Vidéke Száz éve írtuk Közeledik a 2000. év, a Millennium éve. A média ontja az ezzel foglalkozó írásokat. Magunk sem vagyunk kivételek: aligha akad mostanában olyan lapszámunk, melynek valamelyik cikkében ne szerepelne a „millennium", a „2000. év", az „ezredforduló". Most kiszakadva ebből a, Jövő-kör"-bői - a múltba próbálunk visszapillantani, hiszen ott is akad sok érdekesség. S ráadásul: míg a két év múlva bekövetkező eseményekkel kapcsolatban sok a bizonytalanság, addig a 100 évvel ezelőtti történések már biztosra vehetők, hiszen immáron tények - legalábbis ha hinni lehet 100 évvel ezelőtti szerkesztő-társainknak. 21 Az az esztendő - az 1898-as - is jubileumi év volt: a szabadságharc fél évszázados évfordulója. Erre több utalást is találunk. Itt van mindjárt az 1898. március 17-én megjelent lap vezércikke: „A szabadság születésnapján" . Olvassunk bele! A legendák könyvében örök időkre van felírva ez a nap. Ha évszázadok múlnak el, akkor is fényben fog ragyogni emléke, s minél távolabb fut tőle az idő, annál ragyogóbb sugarat, glóriát fog látni körülötte a jövendő idők emberisége. Hogy hogyan ünnepelt a város március 15-én, arról a tudósítók a következőképpen számoltak be: ... Alig van város az országban, amely körülményeihez képest úgy ünnepelt volna március 15-én, mint a mi szegény, magára hagyott városunk. Hat órakor elhangzott a nagymarosi zenekar ébresztője, durrogtak a mozsarak, s a közönség már reggel hét órakor - ünneplő ruhában, rozettával, Kossuth-jelvénnyel - gyülekezett a Széchenyi téren. Aztán megindultak. Elül három daliás lovas rendőr, aztán Osváth Andor városi levéltárnok a város zászlajával, majd a széles nemzetiszín vállszalagos bandérium, amelynek élénSzalay Imre a városi nemzetőrség egykori lobogóját vitte. (...) Az első kocsiban Medina Lajos polgármester foglalt helyet. A másodikban Andrássy János alispán és B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző. Utánuk haladt az agghonvédek tiszteletre méltó csoportja. A szentgyörgymezei Olvasókör lobogójának felírása „Éljen 1848" volt. Hatalmas nemzetiszín lobogó után haladt a kir. városi olvasókör is, élén alelnökével: Tátus Jánossal. Ott volt a „Tarkaság", a „ Katholikus Legényegyesület", a „Kereskedő Ifjak Egyesülete" stb., majd a város tisztikara következett, amelyet a városi zászló alatt Rothnágel Ferenc főjegyző vezetett. Legvégül haladtak a képviselő-testület tagjai. A hatalmas menet végig kígyózott a földíszített Széchenyi téren, a Kispiacon, a Ferenc József úton, úgy, hogy a menetet bezáró négy gyalog rendőr még a városházánál állott, amikor a menetet vezető három lovas rendőr már a Fürdő szállodához ért. Közben pergett a dob, vagy játszott a zenekar. A menet útközben egyre gyarapodott, úgy, hogy mire a Bazilikához ért, közel 3000 főre szaporodott. (...) A délután megfestésére igazán rúnes elég eleven, ragyogó színünk. Ez igazi márcziusi ünnep volt, a nagy márczius méltó aranyjubileuma. (...) Ez órákban megdobbant egész Esztergom szíve. A közönség alig törődött evéssel, pihenéssel, már jóval két óra előtt újra gyülekezett a Széchenyi téren, s mikor Tátus János beszélni kezdett, alig volt ott tcdpalatnyi üres hely. Azután megindult újra a menet a délelőtti sorrendben - immár a honvédemlékre szánt koszorúkat is magával vive. Ezúttal a menetben részt vettek hivatásos uniformisban a párkányi tíizoltókis. (...)Mireamenetahoszszú úton kiért, a közönség már valósággal megszállta a honvédtemető környékét, úr és pór, gyerek és agg egyaránt. (...) A csinosan renovált s karba helyezett honvédemlék körül a gimnáziumi ifjúság tagjai, élükön igazgatójukkal, foglaltak helyet két zászlójuk alatt, valamint a notabilitások. (...) Cseh Jenő VIU.oX. elszavalta a „Talpra magyar"-t. (...) A szavalat után a küldöttségek helyezték el találó jelmondatok kíséretében koszorúikat a szerit emlék talpazatára. (...) Es most következik a délután, sót feltétlenül az egész nap kiemelkedőbb momentuma: dr. Fölclváry István ünnepi beszéde. Most, hogy láttuk őt, amint mentéjét félretéve fedetlen fővel, délceg alakjával kiegyenesedve oda állott az örök álmot alvó névtelen hősök porai felé, hogy hallottuk érces hangját, csak most tudjuk igaztán elképzelni, milyenek is lehettek annak az 50 év előtti márciusnak a szónokai! A feledhetetlen emlékű beszédre Perger Lajos szentgyörgymezei plébános mondott rövid hazafias imát az elhunyt névtelen hősök lelki üdvéért, mely után az óriás közönség egy szívvel-lélekkel rázendítette a Hymnusz-t. (...) Cikkek egész sora foglalkozik Palkovics Károlynak, a szabadságharc nevezetes esztergomi alakjának emlékművével. Olvassunk ezekbe is! Január 28.: A Palkovics-emlékbizottság csütörtökön délután B. Szabó Mihály elnöklete alatt újabb ülést tartott, amelyen végérvényesen határoztak az emlék alakja, anyaga, díszítése és felirata iránt. Február 2.: A Palkovics-emlék bizottsága szombaton délután három órakor a Vármegyeháza tanácstermében ülést tart. Főtárgyai lesznek: a Gerenday-cég válaszoló levele a bizottság legutóbbi felhívására, továbbá a Holdampfcég ajánlata, hogy az emlék az ő kőbányájából kikerülő kőből készüljön. Február 17.: Csütörtökön f. hó 17-én lesz első évfordulója néhai Palkov'ics Károly elköltözésének. Ebből az alkalomból a barátok templomában 10 órakor gyász istentisztelet mondatik a boldogult lelki üdvéért. Március 24.: A PaUcovics-emlék díszesen kiállított modellrajza az elkészítésével megbízott Gerenday-cégtől már megérkezett és közszemlére a Hunnia könyvnyomda kirakatában van kiállítva. Június 23.: A Palkovics-emlékbizottság szombati ülése után testületileg megtekintette a Honvédtemetőben immár felállított emléket, amely teljes tetszésével találkozott. A felavatás az eddigi terv szerint - jövő hó harmadikán fog megtörténni. (...) Itt említjük meg, hogy a közönség a szoborra összesen 636 frt 48 krt adakozott. Június 26.: A néhai Palkov'ics Károly emlékszobrának leleplezésére szóló meghívók már elkészültek, s a napokban szétküldetnek. Végre elkészült hát az emlékmű, kinyomtatták, szétküldték a meghívókat is. Nézzük, mit ír a lap az emlékmű felavatásáról! Július 6.: A szentgyörgymezei határ szent berkében hatalmas közönség gyülekezett a szép délutánon össze, melyet részben a kivételesen ott kikötő propeller szállított ki. (...) Odakünn legelőbb érkeztek meg a kirendelt díszruhás rendőrök és az intelligens ifjúságból alakított rendező bizottság. (...) Kevéssel utánok jöttek az ünnepelt családjának tagjai. (...) A gyászoló özvegyet orvosa nem engedte ki az ünnepséghez, mely erős hatással lett volna reá. Egymásután érkeztek: Kruplanicz Kálmán főispán családjával, dr. Hulényi Győző orszgy. képviselő és neje, dr. Csernoch János kanonok, stb. majd általános mozgás jelezte a hivatalos menet érkezését. (...) Földváry István emlékbeszédéből csupán egy kis részletet hadd idézzünk: Élő erő lakozik abban a nemzetben, mely jeleseit, a közügyek kiemelkedő, önzetlen bajnokait méltóan tisztelni tudja s emléküket szívébe felveszi. Ezek az emlékek kötőpontjai azoknak az eltéphetetlen szálaknak, amelyek az egész nemzetet öszszefűzik s az egységes érzés gyújtó szikráit viszik. És orrú áll az egész hazára, az egész nemzetre, ugyanaz áll a mi szűkebb, kisebb hazánkra is, mert Esztergom vármegye és város közönsége nemcsak a megdicsőült emlékét tisztelte meg, amidőn egy egyszerű hírlapi felhívásra közadakozásból ezt az oszlopot emelte, de megbecsülte önmagát is és élő erejéről tett tanúságot, hogy a hazafias küzdelmet, férfias bátorságot és a közérdek önzetlen buzgó szolgálatát megbecsülni tudja, s az érte küzdők emlékét szívébe felveszi. B. Szabó Mihály szólt ezután az egybegyűltekhez, majd a koszorúk elhelyezése következett. Számtalan más cikk is tesz még említést a Palkovics-emlékműről. De országos lapok is írnak róla. Az Érdekes Újság még fotót is közöl, (képünkön) Néhány gondolat ebből az írásból is: Az érdekes síremlék ott áll az esztergomi temetőben. Akik előtte elhaladnak, azoknak bizonyára sokat beszél az a rablánc, mely átövezve körülveszi és ma évtizedek után is elénk hozza a nagy idők, a szabadsághősök, a szenvedők és a mártírok emlékét. Szebb ez a síremlék minden más művészi emléknél, mert fent a homlokán a babérkoszorú a rablánc, amelyet valaki emberi nemességért, önfeláldozásért és hazaszeretetért kapott. Magyarország és a 48 utáni történelem gazdag hősökben, de bizonyára kevésnek őrzi az emlékét ilyen szépen és nem mindennapi módon a kegyelet, mint szenkvicziPalkovics Károlyét, a munkácsi és a komáromi vár egykori rabjáét Esztergomban. (Folytatjuk)