Esztergom és Vidéke, 1998
1998-12-17 / 50. szám
4 Esztergom és Vidéke 199& december 17. Legidősebb polgártársunk, Erzsi néni 100 éves! Az anyakönyvek tanúsága szerint jelenleg 6 Esztergom legidősebb polgára. Száz év - kevesek által megélt, szép kor. Különösen, ha szinte egyetlen betegségként csupán az öregség természetes velejárói, a mozgásszervi kopások, elhasználódások konstatálhatok. Venczel Ferencné 1898. december 4-én született Budapesten, egy hétgyerekes család legidősebb gyermekeként. Lánykorában jó darabig Ógyallán élt, onnan költözött ide a családjával Esztergomba. Varrónőnek tanult, s miután 1919-ben férjhez ment egy szabómesterhez (képünkön), ruhaszalont nyitott a Kossuth Lajos utcában. Rengeteget dolgozott, sok varrónő tanult nála, akik nagyon tisztelték és szerették őt, s akik közül számosan még ma is gyakran felkeresik. Olyan egyéniség volt, aki mindig szívesen segített másokon. A második világháborúban több üldözöttet is segített, kockáztatva ezzel saját életét is. Szépen, igényesen dolgozott, a város előkelő asszonyai közül a legtöbben nála varratták ruháikat. 45 évesen megözvegyült, onnantól kezdve egyedül vezette a ruhaszalont s nevelte két gyermekét. Jelenleg Kossuth utcai lakásában él húgával, aki szeretettel gondozza, de életük korántsem nevezhető magányosnak, hiszen lánya, fia, unokája és dédunokái gyakran látogatják, miként dr. Bense Tamás is, aki édesapjától - évtizedeken át a család testi és lelki támaszától, barátjától - „örökölte" Erzsi nénit, s tulajdonképpen minden alkalommal megállapítja, idős „betege" igen jó egészségi állapotnak örvend. Most, a 100. születésnapon nagyon sokan keresték fel, s gratuláltak e szép korhoz. így többek között dr. Könözsy László városunk polgármestere és városházi munkatársai - akik Göncz Árpád köztársasági elnök üdvözlő sorait is magukkal vitték valamint a városrész „lelki vezetője", dr. Beer Miklós plébános is. Rajtuk kívül a rokonság, a barátok, ismerősök tömege kopogtatott be hozzá e napokban. Azt kérte, a sajtó, a tévé, a rádió ne zavarja meg ezt a békés „centenáriumot". Kérését elfogadtuk, így sem fotó, sem interjú nem készülhetett e szép évfordulón. E kis írással utólag tisztelgünk e hosszú, termékeny életút előtt, s kívánunk további szép éveket, jó egészséget az ünnepelmek, Esztergom legidősebb lakosának. Sz.B. PETRÓCZI LAJOS (1909-1946) Jövő nyáron 80. születése napján köszönthetnénk... Fele ennyit sem élt, és kétszeresen is kegyetlen halállal halt. A háború áldozata lett - a második békeévben: néhány ,/elszabadító" kegyetlensége végzett vele. Szentgyörgymező köztiszteletben álló polgára volt: ácsmester, egyben föld- és szőlőtulajdonos is. Két gyermeket nevelt: Annát és Istvánt. A Katolikus Olvasókörnek 1941-től ő és Korencsi István volt a két háznagya; 1944 januárjában II. alelnökké választották. 1945 májusában - az elnöki jelentés szerint - ő javította ki a közösségi épület háborús kárait. 1946. február 2-án - miután örömmel számolt be arról, hogy a kör tulajdonába tartozó, elveszettnek hit felszerelési tárgyak megkerültek - ismét alelnöknek jelölték. Három nap múlva halott volt. Petróczi István így emlékezik édesapja tragikus halálára: -Szentgyörgy mező 1945januárjában hadszíntéré változott, a nappali időszak jelentős részét pincében töltöttük. Házunknál két pince volt, a kerti volt berendezve állandó tartózkodásra. Apám a nagyobb biztonság érdekében belső ajtót is akart csinálni a kerti pincéhez. Már csak az ún. kallantyút kellett elkészíteni, orrúkor 1945. január 12-én házunkat ágyúgolyótalálat érte. A becsapódás épp a kamra sarkában volt, ahol apám dolgozott. A szilánkok testének egész balfelét végigszórták úgy, hogy a bal szemét is elvesztette. Hónapokig tartott, amíg az áldozatos ápolásnak - az orvosoknak és anyánknak - köszönhetően felgyógyult. A háború szörnyű megpróbáltatásai is véget értek, de a közbiztonság még hiányzott. Az itt maradt orosz katonák borért és nőért mindent adtak, sok' n ' é • rir j H szor úgy, hogy egy másik lakostól lopták vagy rabolták a csereárut. 1946. február 5-én este apámhoz átjött a szomszéd néni, hogy a fiatalasszonyhoz - akinek epegörcsei voltak - orvost kellene hívni. Apám az első kérésre azonnal elindult a városba, és az orvossal tért vissza. Míg a szobában tartott a vizsgálat, az utcában részeg orosz katonák bort kerestek. Igy jutottak el a szomszéd házig, ahol a kapun bemenve, a Iqkásba benyitva, rálőttek apámra. O összerogyott, és a mellette tartózkodó orvos csak az azonnali halált tudta megállapítani. Utolsó útjára a szentgyörgymezői temetőbe sokszáz gyászoló kísérte. Február 17-én az Olvasókörben dr. Bády István méltatta tevékenységét és javasolta, fényképét helyezzék el a nagyterem falán. Neve ott van a második világháború szentgyörgymezői áldozatainak - tavaly december 21-én felavatott - emlékművén, amelynél most, december 20-án 10.45 órakor koszorúzást tartunk. Bélay Iván Karácsonyvárás az orgona, a lant és a költészet hangjain Advent harmadik vasárnapján délután a Szent Anna templomban zenés-irodalmi műsort rendezett a plébánia közössége. Dr. Kiss-Rigó László plébános, teológiai tanár köszöntötte a rendezvényre érkezetteket s vezette be az ünnepi műsort. A Kecskés Együttes (Kecskés András, Kecskés Vajk, Kecskés Péter, Herczeg László és Bíró István) magas színvonalon adott elő régi magyar egyházi dallamokat, továbbá megszólaltatták a Szent Kelemen pápa imádsága, A bő kovács balladája, Az angyal éneke, valamint Mind e világ örvendezzen Jézus születésén című műveket Baróti István orgonaművész Bach: Jöjjön el a Te országod című művét, valamint a közismert karácsonyi énekekre írt saját improvizációját játszotta. Tóth Sándor József Attila-díjas költő középkori karácsonyi költeményeket olvasott fel, és összekötő szövegével érdekessé, hangulatossá varázsolta a műsort. Közreműködtek még: Balog Anita és Kipke Andrea, valamint a Mindszenty iskola 7. osztályos tanulói. A „tudás padja" a Sugár Galériában Pénteken délután Nemes László fafaragó művész tudás padját avatták fel a Sugár Galériában. Kotz István iskolaigazgató köszöntötte a törzsközönséget és a diákokat, akik eljöttek a régen várt eseményre. A Sugár Galéria évek óta ad otthont a kortárs művészek tárlatainak. Most újabb alkotással gazdagodott a kiállító tér Nemes László népi motívumokkal ékesített, faragott padjával. Jó lesz ott megpihenni és elgondolkodni dolgainkon. A nemes cselekedethez a faanyagot a György és Társa Kft. adományozta, György Sándor vállalkozó nagylelkű támogatását ezúttal is megköszönte az igazgató. A gazda szeme: ne így várjuk az ünnepeket! A városlakók könnyen felismerhetik a napokban készített alábbi fényképet, amely az Irinyi úton, az áruház alatti utcarészletet mutatja. A Rumpold Kft. szelektív hulladékgyűjtőit látjuk a fotón, apapírt, az üvegeket és az egyéb háztartási hulladékot kell ezekben külön-külön elhelyezni. Az egyik edény tele van, sok hulladék került mellé is, a szél, a kutyák és a macskák széthordták. Az is felmerülhet bennünk, hogy kevés a tároló, vagy talán nem is szállították el legutóbb. Mindegy... A környezetkultúrához a köztisztaság is hozzátartozik, ezt pedig a városlakók és a szolgáltató cég közösen érhetik el. Meijük remélni, hogy a most közelgő ünnepekre, alatta, majd az új évben már nem fogjuk ezt látni! (Pálos)