Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-03 / 48. szám

1998. december 3, Esztergom és Vidéke Ü Adalékok a Duna Múzeum múltheti kiállításához A Millennium Esztergomban címmel rendezett kiállítás a Duna Múzeumban november 20-29 között volt látható. A városunkban élő két országos hírű építész, Mújdricza Ferenc és Péter tervrajzait és makettjeit láthattuk, amelyek Esztergom építészeti arculatát kívánják megújítani, az országos jelentőségéhez méltóan, európai színvonalra emelni. Az esztergomiak nagy érdeklődését és lelkesedését a kiállítás megnyitóján megjelent sokaság és a későbbi látogatók nagy figyelme bizonyította. Az országos figyelemről a Napi Magyarország november 28-i szép írása tanúskodik, ahol fényképen is láthatja az egész ország, hogy itt 170 éves adósság törlesztéséről van szó. A képen ugyanis Kühnel Pál és Páchk János 1820. évi tervét látjuk az esztergomi Várhegy méltó kialakításának, amelyet Rudnay érsek álmodott meg, miután 300 évi száműzetésből az érsekség visszatérhetett Esztergomba 1920-ban. Rudnay prímás 1821-ben Bőrdíszmű kiállítás Fiatal bőrdíszműves házaspár Tólh Virág Zsófia és Arató András - első, bemutatkozó kiállítását nyitotta meg november 30-án Bánomyné Kovács Ildikó tanárnő a Dobó Galériában: „Külön öröm számunkra, hogy Arató Andrást sokan ismerik a gimnáziumban, hiszen nemrég itt koptatta a padokat, itt járt a rajzórákra. Ki gondolata volna, hogy egyik foglalkozása a bőrdíszműves mesterség és művészet lesz? Érettségi után a budapesti felsőfokú népi játék- és kismesterség képzőben szakoktatói oklevelet szerzett, emellett az ELTE néprajz szakán tanult. Zsófia, a feleség és ifjú anya a Károly Gáspár Református Egyetem angol-holland szakos hallgatója, a bőrművességben pedig férje alkotótársa. Miután elsajátították a bőrmesterség fogásait, ebben az évben kezdtek el dolgozni." Bemutatkozó, írásbeli vallomásukban maguk az alkotók pedig így szólnak a tárlatlátogatókhoz: „Arra törekszünk, hogy az általunk készített tárgyaknak lelke legyen, és így mindenki megtalálja a saját egyéniségének megfelelő darabot. Minden darab tervezésénél elsődleges szempont, hogy funkciójának tökéletesen megfeleljen, és hogy az anyag, a forma, a díszítmény egységet alkosson. A táskák formáját, az összeállítási technikákat és a fűzött díszítményeket a magyar néphagyományból merítettük" Az alkotási folyamat titkaiba is belelát a kiállításon a néző: a technikai folyamatokat saját készítésű, jóváhagyta a terveket, és még ebben az évben megkezdődött a kivitelezés. Ez az akkori Habsburg monarchia legnagyobb építkezése volt. Az érsek korai halála, majd az utána következő érsekek alatti súlyos történelmi idő, a levert szabadságharc és az önkényuralom lehetetlenné tették az építkezés befejezését, a Magyar Sión, a magyar Róma méltó építészeti megjelenítését. Simor János érsek, aki a kiegyezéskor lett esztergomi érsek, örült, hogy a Bazilika építését be tudta fejezni. A székesegyház előtti, a római Szent Péter teret idéző U-alakú térnek csak a két szára készült el. A félkör alakú lezárás és az ennek tengelyébe érkező visegrádi országút összekapcsolása 177 éve vár a megvalósulásra. Kühnel és Páchk építészek nagyszabású terve és makettja a Kincstár földszinti termében ma is lelkesedéssel tölti el a látogatók ezreit. Nem csoda tehát, ha a friss diplomával Esztergomba letelepedő fiatal építészeket szemléletes táblakép illusztrálja. Az alapanyag: növényi cserzésű marhabőr. Ettől nagyobb ugyanis a szakítószilárdsága; tovább él, mint anyag, tartósabb, szebb a formája. Zsíros felületet mutat, és az idő múlásával szebben érik. Természetesebb a fénye, mint a krómosfémes cserzésű, teljesen matt vagy magasfényű bőröké. ,A kiállított tárgyakon gyakori a ványolt díszítés, amellyel hajdan a pásztorok díszítették bőrtarisznyáikat, de megtaláljuk a jávai batik technikáját is, amely a magyar népművészetben a tojásírás és kékfestés területén volt általános. Az alátétes domborítás technikáját pedig a könyvkötészetből vették át. A bőrdíszművesség az ókortól jól ismert művészeti ág: festették, áttörték, aranyozták, plasztikus formákat hoztak létre, a középkorban szobrokat, domborműveket alkottak belőle. Örömteli dolog, hogy napjainkban újra reneszánszát éli a bőrdíszművesség, ez a nagyon szép mesterség." A szakszerű megnyitó után megcsodáltuk a kiállított övtáskákat, női táskákat, pénztárcákat, ceruzaés tolltartókat, a furulyatokot, a vadásztáskát. Képzeletünket segítette az ún. befogó-csikó, ebbe fogják be a bőrszélek fűzéséhez és varrásához a munkadarabokat. A kiállítás hangulatát a budapesti Mokányos Együttes ifjú tagjai növelték, Szabó Ágnes moldvai csángó és gyimesi népdalokat énekelt, furulyán és kavalon Németh László kísérte. Kívánjuk, hogy ezt az első kiállítást még kövesse sok, a művészek találjanak örömet az alkotásban, mi, tárlatlátogatók pedig az ő munkájukban! (A kiállítás december 12-ig tart nyitva.) Horváth Gáborné dr. wwww

v^ is megérintette ez a zseniális terv, és kötelességüknek érezték, hogy annak ugyancsak európai színvonalú, kortárs építészeti befejezésére kísérletet tegyenek. A Mújdricza-fivérek behatóan tanulmányozták az eredeti tervrajzokat a Prímási Levéltárban. Megismerték, hogy a Sötétkaput nem sötétre tervezték, hanem felülvilágítással. Ez adta az ihletet, hogy az alagút két oldalán lévő szabad, ill. földdel tömött terét megnyissák, és mint a Magyar Történelem Pantheonját, előadóteremként országos és nemzetközi rendezvények méltó színhelyévé alakítsák. A tér U-alakú lezárásának megvalósításával csak a Balassa iskola épülete tűnne el, és helyébe annak sokszoros nagyságú iskolaépületek állnának, megvalósítva Vitéz János Academia Istropolitánáját, egyetemét, amelyet Mátyás király végül is Pozsonyban nyitott meg. A várhegyi tervek mellett pompás terveket láthattunk a Szent István Strandfürdő megújítására, a Duna Múzeum bővítésére és nem utolsó sorban a várost délről lezáró, a Dobogókői útnál elhelyezett Lovardára vonatkozóan. Mújdriczáék építészeti stílusa a modem építőművészet organikus törekvéseihez kapcsolódik, amely az élő természet mozgását, a növények kör és íves formái, a vízfolyam ritmikus, hullámzó áradását, a Nap éltető sugárzását kelti új életre az építőművészet nyelvén. Ez az irányzat Amerikából indult el, egyik első remekműve F.L. Wright Vízesésháza. Hazánkban Kós Károly építész e művészi irányzat első óriása, aki Lechner Ödöntől kapott bátorítást. Napjainkban Makovecz Imre és tanítványainak sokszínű művészete képviseli e nemzetközileg is nagyrabecsült magyar organikus építészetet. Mújdriczáék művészi célkitűzése ezzel rokon, de formanyelvük teljesen önálló, egyéni. Legyünk büszkék, hogy városunkban ilyen kiváló építészek élnek, és kövessünk el mindent, hogy mielőbb elkezdhessük e tervek megvalósítását. Akiállítástmeghívták Budapestere, és hamarosan méltatás jelenik meg róla az országos szaklapokban és további napilapokban. Dr. Prokopp Mária, az ELTE Művészettörténeti tanszékének tanára „Együtt a szabadságért -1848/49' 150 éves évfordulóját ünnepeltük idén az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak. Az újjáalakult Esztergomi Lengyel Kisebbségi önkormányzat első rendezvényével, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel tanszékével közösen szervezett tudományos tanácskozással kívánt tisztelegni a jeles évforduló előtt. A Technika Házában november 27 -én délután kezdődött tanácskozáson Bóna Gábor, a Hadtörténeti Intézet igazgatója előadásában a harcolók nemzetiségi hovatartozását vizsgálva bemutatta, hogy jelentős számú olasz, német származású katona is részt vett a szabadságharcban, akik a habsburgok elleni háborúban az olasz és német egység ügyéért is harcoltak. A Lengyelországot felosztó hatalmak egyike volt a Habsburg császárság, ezért a lengyelek saját országuk felszabadításáért is küzdöttek Magyarországon 1848/49-ben. Kovács István, az egyetem lengyel tanszékének vezetője, költőként már járt Esztergomban. A lengyel légiók történetének alapos ismerője, ő adta ki az egyik kevésbé ismert lengyel tábornok, Jozef Wysocki emlékiratait. A magyarországi és az erdélyi lengyel légió együttes létszáma meghaladta a 3300 főt, és a honvédsereg soraiban is többszáz lengyel harcolt. A csatákban tanúsított bátorságukról már akkor legendák keringtek. Himmler György, a Párkány és Vidéke főszerkesztője 1848/49 helytörténeti eseményeit ismertette. A nemzetőrség szervezéséről, a honvédseregbe történt toborzásról Bátori Schulcz Bódogról ismerhetett meg érdekes adatokat a hallgatóság. Jerzy Snopek irodalomtörténész A szó és a tett eszméje Mickiewicz és Petőfi életművében címmel tartott érdekes előadást. Csombor Erzsébet, a KEMÖ Leváltárának igazgatója az esztergomi honvédtemető kialakulásáról, az ide temetett Bátori Schulcz Bódog és Palkovics Károly síremlékeinek felállításáról beszélt korabeli dokumentumok alapján. (A konferencia megrendezését a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatta.)