Esztergom és Vidéke, 1998

1998-11-26 / 47. szám

6 . • ''Esztergom és V>déke

||||3H Idegenforgalmi küldetésben Poznanban A napokban érkezett haza Lengyelországból, a Tour Sálon Poznan 98 nagyszabású idegenforgalmi vásárról az ott hazánkat képviselő Szalma Csárda személyzete. A meghívás körülményeiről, az ottani benyomásokról kérdeztük Szalma József vendéglőst, a megyei kamara elnökségi tagját. — Hat éve fogadok rendszeresen lengyel csoportokat, és már elment a híre a Szalma Csárdának. Ettől az évtől mi működtetjük a Kolping Turistaházat is, ahová ugyancsak sok lengyel érkezett a nyáron. Az is öregbítette hírnevünket, hogy a tavalyi árvíz után több lengyel gyermekcsoportot étkeztettünk. Európai hírű az idegenforgalmi szakmában a Poznani Vásár, és éppen ezért fogadtam örömmel dr. Róna Iván nagykövetségi attasé felkérését, hogy a vendéglátásban mi képviseljük hazánkat. Mikrobusszal, teljes felszereléssel mentünk; én vezettem a küldöttséget, Moringer Lajos konyhafőnök, Lampel Viktor szakács, valamint Horváth Zoltán cigányprímás és zenekara dolgozott kint velem egy héten át. A poznani főtéren, a híres U Dyla étteremben délelőtt 11-től éjfélig - vagy ha volt vendég, még tovább is - talpon voltunk. Sok száz vendéget szolgálLámpás sztori Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy esténként rosszul megvilágított utca, valahol Esztergomban. Történt egyszer, hogy ez a felettébb sötét utcácska még a szokottnál is sötétebbé vált, mivel két utcai lámpáját is megrongálták illetéktelen kezek. Mi is ilyenkor a teendő? Forduljunk bizalommal a körzet képviselőjéhez! E sorok írója is ezt tette. A képviselő - régi jó ismerősöm barátsággal köszöntött és arra kért, hogy mivel most rengeteg az elintézni valója, intézzem személyesen az ügyet az ÉDÁSZ-nál. Kiváló ötlet - gondoltam hiszen demokrácia van! Még aznap délután felkerestem az EDÁSZ csóbb megoldást választottam, írtam egy szabályos kérvényt, és személyesen vittem be - ezúttal már nem az ügyintézési irodába, hanem - egyenesen a főnökség épületébe. Ám csak a portásnőig jutottam. O elvette tőlem a kérvényt és azon nyomban iktatta egy hatalmas nyilvántartó könyvben. Közben megjelent egy főnökforma úriember, és biztatta a hölgyet, hogy lehetőleg hibátlanul iktassa a panaszomat. Rákérdeztem, hogy az iktatástól számítva mikorra várhatom panaszom orvoslását. A válasz már ismerős volt: „Tudja, rengeteg a munkánk, de még a tél folyamán sor kerülhet az Ön utcájára is... Majd ha éppen arra járnak a szerelőink" így a főnökszerű úr, és udvariasan, európai módon mosolygott... volt jelen. A közszolgálati lengyel rádió 20 perces műsort, a régiós televízió 5 perces riportot közölt velem. —Kik mutatkoztak még be a magyar standon? — Debrecentől Sopronig, Mezőkövesdtől Harkányig sokan voltak a különböző utazási irodákból. Ott kellene lennünk minden évben, hiszen az őszi időszakban ez a legnagyobb nemzetközi idegenforgalmi vásár, s városunknak is érdeke az ottani jelenlétünk, ha több vendégre akarunk számítani. Tavasszal voltunk Maintalban is, jövőre újabb németországi meghívást várok, ezúttal Berlinből. Terveink között szerepel, hogy kamarai fórumot kezdeményezek csárdánkban a millenniumi előkészületekre, a szakmai vállalkozók és az önkormányzat érintett tisztségviselői köréből. Úgy látom, hogy „leült" minden , nincs mozgás, pedig már csupán tizenhat hónapunk van hátra. Jövőre központilag meghirdették a gasztronómiai és bor turizmust. Ezt külföldön már terjesztik. Ha nem készülünk erre külön is, akkor csalódni fognak bennünk. Ezt pedig nem akarom. Pálos 1998. november 2$. Környezeti tanácsadók a Platán Panzióban Tavaly novemberben kezdte meg működését Esztergomban a Környezetkultúra Egyesület lakossági környezeti tanácsadó irodája, amely januártól rendszeres nyitvatartási idővel fogadja az ügyfeleket. Az iroda egy országos hálózat része. November 17-20 között Esztergomban a Platán Panzióban tartotta négynapos képzését és tanácskozását a környezeti tanácsadó irodák hálózata. A közgazdaság témakörében hallgattak előadásokat, valamint a Suzuki gyárral, a Dorogi Égetőművel, és a DunaIpoly Nemzeti Park kezelésében működő Strázsa-hegyi tanösvénnyel ismerkedtek meg a tanácsadók. Az ország területén 17 környezetés természetvédő szervezet alakított ki és működtet saját keretein belül környezeti tanácsadó irodát, melyek egy országos hálózat részeként segítik egymás munkáját. A környezeti tanácsadás programja állami feladatvállalás címén került ezen szervezetek hatáskörébe. Küldetésük elősegíteni az ország környezeti állapotának és a lakosság életminőségének javulását az állampolgárok tárgyilagos környezeti információkhoz juttatásával, környezettudatos szemlélet és környezetkímélő magatartásformák kialakításával. A hálózat munkája regionális környezetvédelmi tanácsadó irodák létrehozása, működése és fenntartása, a nyilvánosság tárgyilagos tájékoztatása, országos adatbázis folyamatos frissítése, kiadványok, tematikus füzetek, szórólapok megjelenítése, rendezvények (előadások, képzések, fórumok, sajtótájékoztatók, kiállítások stb.) szervezése, együttműködés hazai és nemzetközi szervezetekkel, kapcsolatok kiépítése és ápolása. Az irodák szolgáltatásai ingyenesek egyszerű információktól egészen bonyolult problémákig bárki igénybe veheti: állampolgár, önkormányzat, oktatási intézmény, lakóközösség stb. Szuhiné Bozsik Éva Másnap ismét szóltam a képviselőmnek, aki még udvarisabban közölte, hogy most már majd ő próbál intézkedni az ügyben, hiszen - tette hozzá ő is európai eleganciával - az utca világítása közügy... Azóta újabb napok teltek el. Közeleg a tél, közelítenek a hófelhők... Még elgondolni is rossz, mi lesz a sötétben az utcában lakó sok öreg, mozgáskorlátozott nyugdíjassal. Tanulság: alaposan megindultunk az európaiság útján! Már európai módon tudunk iktatni, köszönni, ígéri, de a munkatempó az még nem Európát, hanem a boldogult emlékű Szovjetunió ázsiai területét idézi! Dezső László ügyfélszolgálatát. Udvarias hölgy fogad, felveszi az adatokat, és mosolyogva közli: valószínűleg még ma délután kimennek a szerelők az én sötét kis utcácskámba, és megszüntetik a sötétséget... Ez már döfi! Ez már valóban Európa szelleme! Nem is úgy mint az „átkosban", amikor heteket, hónapokat kellett várni a szerelőkre. Este izgalommal mentem hazafelé, és alig vártam a sötétedést. Nem hiába vártam: a sötétség maradt. Másnap már reggel telefonáltam az illetékes helyre. Ismét udvarias női hang jelentkezett, és európai stílusban közölte: nagyon sok mostanság a munkájuk, de nyugodjak meg, még a héten kijönnek és megjavítják azokat a fránya lámpákat. Eltelt egy hét, és most már ol-