Esztergom és Vidéke, 1998
1998-11-26 / 47. szám
1998. november 12. Esztergom és Vidéke Halványkék álmok ahol utolérhető az Indító gondolat, az intelmek valódi üzenete. Ahol van bátorság felvállalni a nagyívű, merész gondolatot, és van hit, van erő - tervbe, rajzba foglaltan - a köz bíráló, nem egyszer akadékoskodó, gáncsoskodó megméretésének kitenni azt." A szép számban összegyűlt közönség vegyes érzelmekkel fogadta a látványt, s hallgatta az építész magyarázatát, okfejtését. Akik még nem láttak a Mújdricza-féle terveket, s akiknek érdeklődését sikerült felkeltenünk, e héten még megtekinthetik a kiállítást. Sz.B. November 20-án, pénteken este a Duna Múzeum új kiállításának - „A millenniumi Esztergom" - megnyitóján József Attila verscíme jutott eszembe: Álmodik a nyomor. Merthogy Mújdricza és Társa Építész Műterem Esztergommal kapcsolatos városfejlesztési, építési tervei mutatósak, szépek ugyan, de irreálisak, hiszen olyan összegeket kívánna a megvalósításuk, ami jelenleg megszerez hetetlennek tűnnik. Bár a kiállítók a Micropolis hangzatos nevet nyomták a meghívóra, az elképzelések egyikemásika macro-, sőt gigantikus. Nagyvonalúan lerombolná például a Bazilikával szemközti városrészt - Balassa iskolástól, lakótömböstől - utcákat szűntetne meg s vágna a jelenlegi lakótelkeken keresztül, csakhogy létrehozzon egy íves épületet s egy látványos teret. Latorcai János országgyűlési képviselő is - aki a múzeumigazgató Kaján Imre üdvözlő szavai után vállalta a kiállítás megnyitását - meghökkentőnek, merésznek nevezte a terveket, bár hozzátette: történelmi levegőt árasztanak. Véleményét leginkább alábbi mondatai jelzik: „Régen várom már, hogy itt Esztergomban is láthassam, megtapasztalhassam azt a múltban gyökerező, de minden kétséget kizáróan jövőt formáló szellemiséget, ahol műhelyszerűen születnek az alkotások, és Ujabb Szállási-kötet Csak nemrég örvendezhettünk szerkesztői műhelyünk nagy tudású tagjának, dr. Szállási Árpádnak legutóbbi orvostörténeti köteteinek országos sikerén, s már itt az új kiadvány, mely a sokat sejtető „Magyar írók orvosai és a magyar orvosíróid' címet viseli. A csaknem két és félszáz oldalas művet a Magyar Tudománytörténeti Intézet adta ki, ll. köteteként a Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtárának. Bár a könyv feltehetően nem a laikus közönség számára íródott, az orvostörténész Szállási irodalomtörténeti kuriózumoknak számító írásai az egyszerű érdeklődő számára is érdekesek, tanulságosak. S csupán sejteni lehet, micsoda órisái kutató- és gyűjtőmunka előzhette meg az elénk tárt adatok csokorba kötését. A kötet nem teljes - hiszen például Benedek István regényeiről, Selye János verseiről csupán futólag tesz említést -, de nem is lehet az, hiszen újabb kötetet lehetnek megtölteni a róluk s más orvosírókról szóló tanulmányokkal. (Reméljük, Szállási Árpád előbb-utóbb ezzel is előrukkol majd!) A kötet esztergomi vonatkozásai - azon túl, hogy írója évtizedek óta városunk lakója, ismert és népszerű egykori körzeti orvosa, díszpolgára - elsősorban Babits Mihály betegségei révén merülnek fel. Az Itáliából hazatérő, már nagybeteg költőről többek között e sorokat olvasMagyar írók orvosai és a magyar orvosírók hatjuk: „1941 tavaszán többször feküdt az esztergomi városi kórházban, ahol állandó orvosi segítségre szorult. Kanülcsere, vesekőroham miatti morfininjekciók, katéterezés, megannyi válogatott gyötrelem. Már csak a szeme élt - emlékezik vissza két esztergomi ápolója: Gabi nővér és Misi beteg hordozó, akinek nevével Babits beszélgetőfüzeteiben gyakran találkozunk. Kegyetlen sorsa kétszer ítélte teljes némaságra: 1938. február 10-től március közepéig, majd 1940. október 12-től december 16-ig. Főleg ezekből az időkből valók a papírcsíkokra jegyzett Beszélgetőfüzetei, amelyeket Belia György két vaskos kötetbe osztott, és 1980-ban jelent meg. (,..)Aki olvassa, a halhatatlan szellem és a halandó test párharcának páratlan irodalmi dokumentumát csodálja." (A kötet szerkesztőségünkben előjegyezhető!) - olvasom az előző századforduló hazai képzőművészetének egészét fényűzőn reprezentáló, egy külhoni tárlatsorozat itthon is megjelent képeskönyvének bevezetőjében. Az album az 1896-1914 közötti évek folyamatait foglalja össze, átpergetése után a cím állításának igazat adhatunk. Ekkor érett be az előző három évtized lázas építkezése: tágasabbá lett a tájékozódás horizontja, a lehetőségek felszabadultak, az alkotók szándéka megnőtt és példátlan érdeklődéssel találkozott. Ekkor tetőzött a korábban folyamatos eltávolodás felszámolása, lendületének sikerét a világháború borzalma állította meg. Az így hamvadt rőzseláng, a későbbi élesztés kísérletei ismertek - ezek tudatszűkítő emlékmaradványait és hatását próbálnánk egy levegősebb gondolkodás, a szellemet szabadító élmény felé irányítani akár a művészetek körül. Az elmúlt évtized nem apró felismerése, hogy a hamis pátosz és más téveszmék, balítéletek és kirekesztő szándékok nélkül a századforduló ígéretes példák forrásvidéke lehet az akkor sokféle kölcsönhatásban gazdagodott, sok tanulsággal gazdagítható művészet tájain. A tanulmányok és képek kimondatlanul sugárzó értelme ez, az album ebben különbözik a korszakot akadémikus pedantériával feltáró társaitól, bár őrzi a tudomány illő pontosságát és kellő mértékeit. A bevezetők után önálló értéke a korszak képzőművészeti ágazatainak egészét tárgyaló összefoglalás, majd a millenniumi ünnep eredményeit, az ezt követő nemzetközi kiállításokat bemutató fejezet, amelyet az építkezések jeles emlékeinek képsora, néhány festő, szobrász és iparművész munkásságának képgazdag felvillantása követ. Utóbb a polgári nőideál minden ábrázoló műfajban való megjelenítései, a „magyaros stílus" illúzióját érintő fejtegetés a kissé hiányos névmutató előtt. Közel 300 reprodukció alig 200 lapon. Akár egy képzeletbeli magánmúzeum a korról, amikor „a századvég szordínós melankóliáját" elűzte az elődök nyomorúságától szabadult alkotók szárnyalása, amikor „a párhuzamos, de elkülönülő, időnként egymásba fonódó, majd egymás ellen forduló törekvések valóban aranykorrá értek" (Sármány-Parsons Ilona). Abüszkeség alapja ez. Meggyőznek erről a remekművek másolatai, elemzésük szinte tékozló ráadás. (Corvina Kiadó) Bodri Ferenc