Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-06 / 30-31. szám

4 Esztergom és Vidéke 1998, augusztus 13. VÁRSZÍNHÁZ A Kanári-szigetek zenészeinek koncertjén Augusztus 6-7: Augusztus 8: Augusztus 9: St. Martin koncert show Állj. A szerelem nevében! Mozart: Varázsfuvola Angol ifjúsági zenekar koncertje A híres londoni Royal College of Music Előkészítő Tagozatának Kamarazenekara idei turnéja során Magyarországot is útbaejtette. Londoni, bécsi, eisenstadti és müncheni szereplésükön kívül Esztergomban és Budapesten is felléptek. Az esztergomi hangverseny - amely július 20-án, hétfőn délután volt a Bazilikában - karmestere a 32 éves Neil Thomson, hegedűs szólistája Laura Sámuel (1976) volt. Az angliai főváros Zeneművészeti Főiskolájának Előkészítő Tagozatán 8-18 év közötti tehetséges fiatalok tanulhatnak. A zenei intézményben több zenekar is működik, a hozzánk látogató Kamarazenekar tagjai az ottani szimfonikus zenekar idősebb diákjai közül kerültek ki. A londoni muzsikusok programján két romantikus és egy klasszikus alkotás szerepelt. Az első műsorszám, Rossini: Bruschino úr című nyitánya temperamentumos kezdetnek bizonyult. Az ezt követő Mozart G-dúr hegedűverseny kiváló előadása - Laura Sámuel szólójával - egy kicsit megsínylette a bazilika hosszú utó zengését, a változékony finom szövésű zenei szövet elmosódott és néha szürrealisztikus folt benyomását keltette. Mendelssohn négy tételes c-moll szimfóniája jobban érvényesült az esztergomi Főszékesegyház falai között. A nagyszabású kompozícióban a profi együttes bemutathatta érzékeny muzikalitását. A „Magyar Virtuózok" a Várszínházban A július 19-ei vasárnap esti Várszínházbeli koncert fő jellemzője a fokozatosság volt. Gondolok itt a műsorban szereplő zeneszerzők időrendjére (Bach, Mendelssohn, Liszt), a művek karakterére (egyre dinamikusabb zene) és a közönségre is, amely az előadás kezdetén még ,kamaraközönség" volt, de a második félidőre már egy kicsit nagyobb létszámú lett. A Szenthelyi Miklós hegedűművész vezette vonós kamarazenekar tagjai szólista kvalitásokkal rendelkeznek, érződik rajtuk a tíz éves összeszokottság. A húsz ifjú zenész dirigense a náluk kicsit idősebb, de mégis fiatalos lendületű Németh Gyula volt. A program első részében Bach-zenét hallhatott a közönség. A D-moll kettősverseny visszafogottsága után az E-dúr hegedűverseny erőteljesebb színekkel szólalt meg. A szünet után igazi vérbő romantikus muzsikát élvezhettek az egybegyűltek: Mendelssohn op. 20-as Esz-dúr vonósoktettjét, valamint a zongorairodalom egyik remekművének Devich Sándor által készített vonósátiratát, Liszt „Mefisztó-keringőjét". A közönség lelkes tapsát a zenekar két ráadással hálálta meg. Azonban még egyéb műsoron kívüli meglepetés is érte a Várszínház látogatóit. A fokozatosság után egy kontraszt... Hogy jobban érvényesüljön Esztergom éji panorámája, a reflektoros előadás után a nyájas hallgatóknak a sötétségbe burkolózott fahidon kellett végigmenniük. A „külön szolgáltatás" szerencsére benne volt a jegy árában, nem kellett érte külön fizetni! Aszfalt-képző-művészet Egy ezredvégi művészeti ág kialakulásának lehetünk tanúi Esztergomban. Művelői nem a túlzott tudatosságra és okoskodásra, inkább az improvizációra helyezik a hangsúlyt. Esztergom utcáinak sokat megélt, elnyűtt betonfelületei itt-ott apró, mobil, szürke kövecskékkel vannak beszórva. Olyan illúziója támad az embernek, hogy valamely mélyedés „szuvas fogát" akarták betömni, azonban be kell látnia tévedését, mert csak egy-két, jhletett" gödör próbál vízszintessé telítődni, persze hosszú életre nem számítva. A rajta keresztül menő járművek hanghatása kárpótolhat a csalódásért, társművészeti élményt (képzőművészet és zene) varázsolva elénk. A művészek kreativitása kifürkészhetetlen, igazán nem lenne ildomos, ha szakemberek szólnának bele az alkotás folyamatába. Nemcsak emberi intuíció hagy nyomot az aszfalton. A természet is meg akarja mutatni leleményét és sivatagot produkál egy-egy jó kiadós vihar, felhőszakadás után. Őrizzük nagyszüleink, dédszüleink hagyományát, hagyjuk meg a dolgok természetes folyását - gondolhatják magukban a lakópolgárok. Porhintés, kőhintés, toldozás-foldozás, olajfolt... Kell egy kis változatosság ebben az unalmas szürkeségben! Szendi Ágnes Idényzáró, 10. bérleti hangversenyét július 26-án este a Ferences templomban tartotta a Városi Szimfonikus Zenekar. A két részből álló zenei est első felében a Kanári-szigetek ről érkezett Tenerifei Ifjúsági Zenekar adott önálló műsort. Reményi Károly zeneigazgató köszöntötte a hosszú útról, a tőlünk 7000 kilométerre lévő spanyol szigetvilágból érkezett muzsikusokat, ő látta el később a műsorközlő szerepét is. Jól jött szakavatott közreműködése, mert nálunk elvétve hallható műveket játszottak. Sorrendben Elgar: Üdvözlégy szeretet, Vivaldi: Koncert két hegedűre, Bartók: öt népdal a „Gyermekeknek" sorozatból, Vivaldi: Kanáriai népdalok. Ez utóbbiból több ráadásszámot is énekeltek, a templomot zsúfolásig megtöltő lelkes közönségnek. A főszám a vendégzenészek és az 50. születésnapját ünneplő Balassa Bálint Vegyeskar közös produkciója, Schubert: G-dúr miséjének előadása volt. Szólót énekeltek Papp né Pohner Hedvig (szoprán), Papp Zsolt (tenor) és Rosta Béla (basszus), vezényelt Kovács Tibor brácsaművész. Most már a templomi koncert után örömmel elmondhatjuk, hogy a szimfonikusok őszi-tavaszi bérletsorozata páratlan zenei élményt nyújtott a szépszámú közönségnek. Japán, spanyol és hazai kiválóságokat láthattunk, hallhattunk. Aműsorválogatás is kitűnően sikerült. A vasárnap esti zárókoncertet bankét követte. A Zenede nagytermében fogadták muzsikusaink és énekeseink a Kanári-szigetieket. Lapunk kérdésére Kovács Tibor zenekarvezető elmondta, hogy ősfelvidéki, a pozsonyi és a budapesti zeneakadémiai tanulmányait követően jutott ki a nemzetközi pódiumra. így jutott szerződéshez a Szigeteken. Áz Ifjúsági Zenekart a turné során megismerhetik még Esztergomon kívül Pozsonyban, Bécsben és Nagymegyeren (Szlovákia) is. Itt nálunk felejthetetlen napot töltöttek, amiért hálásak muzsikusainknak és Reményi Károly karnagynak - mondta búcsúzóul a nemzetközi brácsaművész. Pálos ^gjH^^K M 1HHÍB i Koncert után.. Nemere István Rejtekutak 29. KÖVEK Oly sok van belőlük! De még több volt, amikor ideköltöztem. Kertásás közben néha azt hittem, hogy több itt a kő, mint a föld. Persze mára megtisztult a kert. De kövekből nincs hiány errefelé a hegyen. Kiállnak a földből, néha faragottakat látok. Kerítésekbe épültek bele, sőt házfalakba. Ha lepereg a régi vakolat, kibukkan egyegy kő, rejtélyesnek tetsző vonalakkal. Emberi vésés jele. Véső nyomaitól csorbult egy kő és lett üzenetek hordozójává. Az üzenet a századok során elveszett, szétszakadt. Egy régi feliratot több egymás melletti kőre véstek, azok valaha komoly épület falát alkották. Egymáshoz ragasztva, építve, támasztva, együtt őrködtek a bentlakók melegén. De más erők jöttek romboltak. Idegen katonák vonultak, lőttek, házak égtek. Tető gerendák szakadtak üszkös falak közé, eső mosta a hegyet, falak csúsztak el. Ki erre, ki arra vitt egy-egy követ, a feliratok szétváltak. Az ásó ma is kifordít cserepet, pléhdarabot, korhadt fát. Jeltelen követ is. Az eszem tudja, hogy milliárd évek óta megszilárdult és azóta egy vagy több darabban hever itt. Néha beépítik útba, falba, vagy félredobják, letapossák, ismét elnyeli a sár, a talaj. Aztán megint felbukkan, már egy másik korban, és sorsa ismét bizonytalan. Kezembe veszem, tapintásom tehát most évmilliárdokra nyúlik vissza...? Hihetetlen, elképzelhetetlen, megfoghatatlan idő. De a kő megfogható, ő pedig tanú és bizonyíték egyben. Itt volt, amikor mi még sehol. És itt lesz, amikor mi már sehol. Lábam, lábatok alatt. Lábuk alatt száz és ezer év múlva is. Vörösek, fehérek, szürkék, feketék, sárgák. Megannyi közömbös és mit sem látó természetdarab. Halott és hideg? Lehet. De nélküle más lenne az életünk. Lépcsőkben, hegyet támasztó betonfalakban is ott vannak. Egészben és megőrölve, kis darabokra törve, vagy felemelhetetlenül nehéz óriás formájában. Sarokkövek ők és utcakövek, bazilikák és paloták támaszai, utak alapja. Mi meg csak elmegyünk mellettük, rajtuk és azt hisszük, mindez csupán halott anyag. Pedig ezek ... kövek.