Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-06 / 30-31. szám

3 A hidegháború idején Európa három integrációs szervezetre tagolódott E három nagy egység határait és belső működését a politikaikatonai együvé tartozás határozta meg. Az Európai Közösséget NATO-tagok hozták létre. Az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban (EETA) nagyobbrészt semleges államok, a KGST-ben pedig a Varsói Szerződés tagországai kapcsolták össze gazdaságaikat. Az Európai Közösség és az EFTA tagállamai között a vállalatokat szoros kereskedelmi, sőt tulajdonosi kapcsolatok fűzték össze. Európa keleti és nyugati felét azonban politikai, katonai és gazdasági szakadék választotta el egymástól. Korlátozott gazdasági kapcsolatok A politikai kapcsolatok hiánya természetesen hatással volt a gazdasági együttműködés alakulására is. A KGST befelé fordult és igyekezett önellátásra berendezkedni. Tagországainak külkereskedelméből a hidegháború idején az Európai Közösség csupán 10 százalékkal részesedett. A Közös Piac elsősorban a többi nyugat-európai országgal, az USA-val és Japánnal fejlesztette a gazdasági együttműködést. Az EK külső kereskedelmében a KGST-államok összesen 3-4 százalékot képviseltek. A kereskedelmet különféle korlátok sújtották. A KGST-államokban az iparilag fejlett nyugati államokkal folytatott kereskedelem háttérbe szorult. A politikai sorrend mindannyiuknál a többi KGST-országgal kezdődött, ezt a fejlődő világ követte, a "fejlett tőkés" országokkal pedig igyekeztek az árucserét a szükséges minimumra korlátozni. A vállalatok nem tarthattak közvetlen kapcsolatot a nyugati cégekkel, csak az állami külkereskedelem csatornáin érintkezhettek a külföldi vevőkkel vagy szállítókkal. Áruhiteleket sem fogadhattak el nyugatról. A Közös Piac is korlátozta a KGSTállamokkal folytatott kereskedelmet. Mindenekelőtt megkülönböztető kvótákat tartott érvényben számos keleteurópai termékre. Ezt a piaci költségektől elszakított, tervgazdasági árak veszélyével indokolta A hadiipari felhasználás lehetőségére való tekintettel mindkét részről tilalom alá esett a legfeljebb technikát képviselő termékek és eljárások adás-vétele. Emellett az utazási nehézségek, a vízumkötelezettség, a közelekedési és távközlési infrastruktúra szétszakítottsága is hátráltatta a gazdasági együttműködést. A politikai enyhülés hatása A kelet-nyugati kapcsolatok enyhülése fokozatosan mérsékelte a kereskedelem akadályait. Az igazi fordulat azonban csak akkorra érlelődött meg, amikor az Európai Közösség már a harmincadik születésnapját ünnepelte. A szovjet nyitás, a gorbacsovi külpolitika teremtette meg az előfeltételeket ahhoz, hogy az EK és a KGST végre elfogadják egymást partnerként E lépés szükséges volt ahhoz, hogy tagállamaik is szabadon tárgyalhassanak a másik szervezettel. A szovjet „peresztIRÁNY AZ EURÓPAI UNIÓ! (III.) A magyar-EU kapcsolatok története Magyarország és a nyugat-európai integrációs intézmények viszonya sokáig ellenséges volt. A Közös Piac fennállásának első harminc évében hazánk „hátat fordított" a szervezetnek. A KGST és a Varsói Szerződés nem tette lehetővé a tagállamai számára, hogy más hasonló csoportosulásokkal - főként a NATO köré épült nyugati szervezetekkel - kapcsolatot tartsanak. A hidegháború idején a KGST és az Európai Közösség nem ismerte el egymást. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy kölcsönösen kerültek minden kapcsolatot a másik szervezettel, s csupán az egyes országokkal ápolták a hagyományos nemzetközi viszonyt. Habár a Közös Piac és a KGST egyaránt létezett és működött, mindkét szervezet nemzetközi szerepe csonka maradt, mivel éppen a legnagyobb szomszéd tagadta meg a másiktól a diplomáciai kapcsolatokat és a nemzetközi szerződések megkötését. rojka" rendszermentő politikai kísérlete azonban sem az idejétmúlt államszocialista rendszert, sem pedig annak nemzetközi gazdasági szervezetét, a KGST-t nem tudta fenntartani. Magyarország és más KGST-tagállamok számára viszont éppen a KGST hanyatlásának, majd összeomlásának idején nyílt meg az út a közvetlen és akadálymentes kapcsolatépítéshez az EK-val. Három évtizednyi elszigeteltség örökségével kellett szembenézni és a késést gyors ütemben behozni. A magyar-EK viszony normalizálása Magyarország a térségben elsőként rendezte viszonyát az Európai Közösséggel. A kapcsolatok „normalizálása" 1988-1989-ben történt meg. „Normalizáláson" azt értették, hogy a kölcsönös viszonyt a nemzetközi kapcsolatok normáinak megfelelő alapokra helyezik. Magyarország 1988-ban kereskedelmi és együttműködési megállapodást kötött az Európai Közösséggel. E megállapodás mintául szolgált a többi KGST-tagállamnak, amelyek a magyar példát követve előbb-utóbb megtették ugyanazt a lépést. A kereskedelmi és együttműködési egyezmény fő érdeme az volt, hogy lezárta a hidegháborús múltat A megállapodás hétéves - 1995-ig terjedő - programot tartalmazott a magyar kivitelt sújtó, diszkriminatív korlátozások fokozatos lebontására Elvben lehetőség nyílt kölcsönös kereskedelmi könnyítések megadására és a gazdasági együttműködés beindítására is. A végrehajtás felügyeletére a megállapodás vegyes bizottságot hozott létre, ám ez egyeden szabályos ülést tartott 1988 decemberében. Ezután ugyanis - a politikai változások hatására - a magyar-EK kapcsolatok viharos gyorsasággal fejlődni kezdtek. A viszony normalizálásának fontos eleme volt az Európai Közösség nemzetközi jogi elismerése. Magyarország 1989 elején létesített diplomáciai kapcsolatot az Európai Közösséggel. Hazánkat kezdetben a brüsszeli székhelyű, a Belga Királysághoz és a Luxemburgi Nagyhercegséghez akkreditált nagykövet képviselte az Európai Közösségnél. A PHARE-program Az Európai Közösséghez fűződő viszony lépései pontosan követték a politikai átalakulást. A fejlett nyugati államok először azt a kelet-közép-európai országot karolták fel, amelyben megértek a rendszerváltozás előfeltételei. A hét vezető gazdasági nagyhatalom 1989. július 14-i, párizsi ülésén elhatározta Lengyelország és Magyarország különleges gazdasági megsegítését. E döntésből született a PHAREprogram is. A két ország nevét megörökítő betűszó - Poland-Hungary... - később mind több átalakuló országot felölelő fogalommá vált. A Magyarországnak és Lengyelországnak szóló eredeti PHARE-program 1990. január elsejével lépett életbe. Ugyanekkor törölte el az EK a két országgal szembeni, hidegháborús eredetű importkorlátokat, amelyek kizárólag a tervgazdaságú államok termékeire vonatkozik - és amelyek felszámolását másfél évvel korábban még hétéves program keretében képzelte el. Társulási megállapodás Ugyancsak 1990-ben kezdődtek el a tájékozódó megbeszélések egy új típusú társulási megállapodás megkötéséről. Ekkorra már Csehszlovákia is felzárkózott a politikai-gazdasági átalakulás élmezőnyéhez. A három országgal 1990 decemberében kezdődtek meg és rekord idő alatt fejeződtek be a hivatalos tárgyalások. 1991. december 16-án Brüsszelben aláírták az első három Európai Megállapodást. A megállapodás magját alkotó kereskedelmi rendelkezések ideiglenes alkalmazására már 1992. március elsejétől sor került A megállapodás teljes szövegét azonban mindkét oldalon a parlamenteknek is ratifikálniuk kellett. A magyar Országgyűlés 1992-ben jóváhagyta a társulási szerződést. Az Európai Közösség tagállamaiban a ratifikáció elhúzódott, és a társulási megállapodás teljes terjedelmében 1994. február elsejével lépett életbe. A társulás a legmagasabb szintű kapcsolat, amelyet az Európai Unió kívülálló országokkal létesíthet. Az idők során az EU külkapcsolati rendszerében a társulásnak több változata alakult ki. A kelet-közép-európai országokkal az 1990-es évtized elején megkötött társulási megállapodások közel egységes modellt követnek. Az Európai Unió eddig tíz „volt szocialista" országgal kötött üyen jellegű szerződést. A kelet-közép-európai társult államok: __ Bulgária a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia Magyarország, Románia Szlovákia és Szlovénia Tartalmi összevetés alapján megállapítható, hogy e megállapodások valamivel gyengébbek, mint például az EK-nak a nyugat-európai semleges országokkal vagy a Földközi-tengeri partvidék államaival korábban kötött társulási szerződései. A társulás nem mindenben váltotta be a hozzá fűzött magyar reményeket A mezőgazdaságban például a felek csupán bizonyos termékekre tettek kölcsönös engedményeket A Magyarországnak nyújtott támogatás és tanácsadás megmaradt a PHÁREprogram szintjén. Nem nyüt meg az unió munkaerőpiaca sem a társult kelet-közép-európai országok előtt A társulási viszony tartalma A Magyar-EK Társulási Megállapodás legértékesebb része az, amely az ipari áruk szabadkereskedelmét irányozza elő. Eszerint több lépésben 2001-ig megszűnik minden vám és kvóta az ipari áruk kereskedelmében Magyarország és az Európai Unió között. A korlátok nélküli szabadkereskedelem gyakorlásához egységes versenyjogi követelmények tartoznak. A társulás már jelezte az EU versenyszabályozásának átvételére vonatkozó magyar kötelezettséget is. A megállapodás a gazdasági élet szinte valamennyi fontos területén kifejezi az együttműködés iránti elvi készséget. A magyar fél ötletein, kezdeményező készségén és kitartásán is múlik, hogy e szándékokból mennyi váltható valóra A megállapodás végrehajtásán a kormányszinten működő Társulási Tanács őrködik. Az országgyűlési képviselők a Társulási Parlamenti Bizottság keretében ápolják a kapcsolatokat az Európai Parlamenttel. A társult viszony alapján megélénkült a kapcsolat az Európai Unióval. 1993-tól az EUnál akkreditált magyar képviselet csakúgy, mint a NATO-képviseletünk - Brüsszelben különvált a belgiumi magyar nagykövetségtől. A különféle kormányzati szervek, elsősorban a gazdasági tárcák vezetői és szakértői mind gyakrabban fordulnak meg az EU brüsszeli bizottságánál. A munkakapcsolatokban kölcsönösen megismerjük egymást. A magyar látogatók ízelítőt kapnak a terjedelmes jogi háttérrel működő és rengeteg bizottságot intézményt foglalkoztató integráció mindennapjaiból. Az unió tisztviselői meggyőződhetnek a magyar szakértők felkészültségéről és képet alkothatnak a magyar államigazgatás színvonaláról és szervezettségéről. A tagság ígérete A társulás magában rejti a későbbi tagság lehetőségét és feltételeit. Az újabb tagok befogadásának szándéka lassan érlelődött meg a közösségnél. 1991-ben az EK még húzódott attól, hogy a társulási megállapodásban konkrét ígéretet tegyen Magyarország későbbi tagságára vonatkozóan. 1993 közepéig a közösség meghirdette azokat az alapvető feltételeket, amelyek teljesítése esetén hajlandó mérlegelni további államok felvételét 1994 végén azt is meghatározták, hogy mely országok pályázhatnak majd az EU-tagságra e kör azonos a tíz társult országgal.