Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-23 / 28-29. szám

| TARKA BARKA 1998. július 23. „Húzta, nyomta, de nem szólt spricni, ... Mert a spricniben egy nagy krumpli..." - Jártatokmár Ti is úgy, ahogy az ismert sváb nótában a budakeszi legények? - Szerencsére eddig még nem dugult be a „spricnink" - sem krumplitól, sem mástól - neveti el magát Kertész Sándor alezredes, majd hozzáteszi: - Már látom, ez nem holmi szabványriport lesz. Gondolom, olyan kérdésktől sem kell tartanom, hogy aszongya: „Milyen módon lettek realizálva a tervbe vett tűzvédelmi hatékonyságfokozó intézkedések?"... - Látom, a szocialista sajtó efféle „gyöngyszemei" mély nyomokat hagytak a lelkületedben... Mielőtt a Kedves Olvasó megbotránkozna e riport hangnemén, hadd áruljam el, Kertész Sándort kábé 20 éve ismerem; együtt kosaraztunk annak idején, s bár termetre nem egy Góliát, valamennyiünk között ő dobta a legtöbb kosarat. Cseleit sorra bevettük, s mire észbe kaptunk, már rég átbújt a hónunk alatt. - Úgy látom, kondid ma is a régi folytatnám a nportot. - Hát nem tudom, hogy a mai fiatalok között mire mennék a jelenlegi kosár-tudásommal, de az tény, hogy a beosztottjaimnál még ma is gyorsabban mászom fel a létra tetejére. - Nem gondoltam volna, hogy még a parancsnoknak is másznia kell, ha tűz üt ki! - Ó, a civilek zöme, úgy látszik, azt hiszi, hogy a „főnök" csak itt terpeszkedik az irodájában, néha megiszik egy kávét, eljár fogadásokra, alkalomadtán meghallgatja a beosztottak jelentéseit... - ... és fogadja a riportereket, akik idétlen kérdésekkel gyötrik. De tényleg, mit csináltok Ti itt egész héten, ha éppen nincs tűz? A laikus riporter leginkább ulti-csatákra tippelne. - Gondolom, még sose volt ötös találatod. Most is alaposan mellétrafáltál. Akár hiszed, akár nem, itt egész nap kemény munka folyik. Egy olyan fokú felkészítés, ami szellemileg, lelkileg, fizikailag és szakmailag egyaránt alkalmassá leszi az állományt minden olyan feladatra, amellyel szembetalálkozhatunk. Éppen tegnap futották le a fiúk a Cooper-tesztet - ráadásul elég jó eredménnyel. - Az én 2400 méter körüli eredményem itt már aligha lenne elég egy nyugdíjas „ bedolgozó főcsővezetői" állásra! -Annál még a titkárnőm is többet tud!... -Le vagyok sújtva... Na, de említed:ed, hogy mindenféle feladatra felkészítitek a fiúkat. Ebből - korlátozott riporteri fantáziámmal - azt vélem kicsengeni, hogy Ti eszerint nemcsak tűzoltással foglalkoztok. -Jól sejted! Minket hívnak, ha felborai egy kamion, s talpra kell állítani. Megyünk, hogyha közlekedési balesetnél beszorultak az utasok. Nemrég volt éppen egy ilyen esetünk, mikor a kesztölci sorompónál egy autót ,.megtolt" a mozdony... -Hallottam, „sínre kerültek"... - így is lehet mondani. A lényeg, hogy szét kellett vágnunk az ajtókat, hogy az utasokat ki lehessen szedni... De - ha szükség van rá - kiszivattyúzzuk a pincéből a vizet, kivágjuk a villámsújtotta fát... Olyan is előfordult már, hogy egy idős néni kizárta magát a lakásából, s nekünk kellett az emeleti ablakon át behatolnunk, és kinyitnunk a biztonsági zárat. -Mondd, ezek a kiszállások ingyenesek, vagy benyújtjátok a számlát a károsultaknak? - Ha természeti csapás vagy más, a tulajdonostól függeden ok idézte elő a káresetet, akkor ingyenes a segítségünk. De ha, mondjuk, le egy szökőkutat akarsz összebütykölni a kertedben, s közben véleüenül elárasztod vízzel a pincédet, nos, akkor fizetned kell, ha nem akarod, hogy sokáig víz alatt legyen a krumplid meg a boroshordód. - Milyen gyorsan jöttök, ha befut a hívás? - Az attól is függ, milyen szakszerű a bejelentés. Van, aki percekig csak azt hajtogatja: , Jöjj ennek gyorsan! Nagy baj van! Siessenek, az Istenért!"... s úgy kell kihúzni belőle, hogy hova is kell menni, és mi is történt valójában... Ha rövid, vüágos közlést kapunk, akkor maximum 2 perc alatt menetkészek vagyunk. A városon belül 3-4 perc a menetidő, úgy hogy nem kell ránk sokat várni. - Előfordul, hogy szándékosan hamis bejelentést kaptok? - Éreüen kamaszok néha próbálkoznak ilyennel, de mostanában inkább az iskolai bombariadókkal szórakoznak. Nemrég a Kertvárosba kaptunk „meghívást" a rendőrséggel és a mentőkkel együtt. Szegény néni, az ügy szenvedő alanya majd halálra rémült, amikor éktelen szirénázással a háza elé viharzottunk, majd berontottunk a lakásba, hogy hol is vannak a sérültek meg a felrobbant gázpalack. -Nagyon bosszús voltál? - Nem. Úgy fogtam fel, mint egy riasztási gyakorlatot, ami különben is esedékes lett volna már. -Azt hiszem, ilyenkor sokat segít, hogy Neked alapjában véve igen derűs az alaptermészeted... Mondd, hogyan lettél Te tűzoltó? Már gyerekkorodban is egyenruháról álmodoztál? - Szó sincs róla! Egészen normális, hétköznapi gyerek voltam. Nemcsak tűzoltó vagy katona, de mozdonyvezető, táncdalénekes, sőt profi futballista sem akartam lenni. A műszaki dolgok viszont mindig vonzottak, így aztán érettségi után a műszaki pálya felé fordultam. Mikor korábbi munkahelyem, a Kályhagyár szép lassan kezdett a csőd felé haladni, új munka után néztem. A Tűzoltóságnál éppen hasonló végzettségű személyt kerestek, én jól ismertem az ott dolgozókat és az ottani munkát is, elvállaltam hát a felkínált főelőadói beosztást. Főleg a tűzmegelőzési területtel kellett foglalkoznom, ahol jól kamatoztak a korábban szerzett vegyipari és gépipari ismereteim. -Érdekes volt ez a munka? - Roppant érdekfeszítőnek találtam az ipari termelés egész keresztmetszetét egy sajátos, új optikán keresztül vizsgálni. 1974-77-ig voltam ebben a beosztásban, akkor neveztek ki parancsnok-helyettesnek, majd '79 végén - Csepecz alezredes, a korábbi parancsnok nyugdíjba vonulása után — vehettem át a Városi Tűzoltóság irányítását. Ez újabb kihívásokat jelentett, hiszen ekkor kerültem tulajdonképpen szoros kapcsolatba a konkrét tűzoltással, melyet ettől fogva nekem kellett irányítanom. - Esztergom azért elég jól átvészelte ezeket az éveket... - vetem közbe csipkelődve. Érti a tréfát. Naná, hogy visszavág: - Igen, átvészeltük. Annak ellenére, hogy akkor még Te is aktívan dolgoztál. Azt hallottam, hogy néhányszor „leégtetek", legalábbis a kosárlabdában. - A leégésről jut eszembe: a Bazilika nagy részét azért sikerült annak idején megmentenetek... -Ha arra a kis tetőtűzre gondolsz... nos, az tulajdonképpen nem is műszaki szempontból volt rázós ügy, inkább csak „politikaüag". A sajtó - érthetően - nagyon felkapta akkor ezt a témát. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja — ahogy mondani szokták. - Volt-e még valami emlékezetes tűzeseted az utóbbi években? - Sok újság megírta azt a szerencsétlen balesetet, mikor egy repülőgép rázuhant Kertvárosban az egyik volt laktanyai épületre. Nos, az oroszok annak idején semmibe vették a magyar tűzvédelmi előírásokat, így aztán itt nagyon nehéz dolgunk volt. Tulajdonképpen isteni szerencse, hogy nem lakott területre zuhant a gép, mert akkor jónéhány helybeli lakos is áldozatául esett volna. - Veszélyes munka a Tiétek? - Szerencsére komolyabb balesetünk nem volt. Persze, bizonyos kockázatai vannak azért ennek a munkának - sőt újabban póüékkal is elismeri az állam ezt a veszélyességet. Dehát a jó felkészítéssel, a korszerű felszereléssel a minimálisra lehet leszorítani a sérüléseket. - Korszerű felszerelés?! Beszélhetünk itt egyáltalán erről? - Fogalmazzunk úgy: megfelelőek a felszereléseink. A szükséges feladatokat el tudjuk látni. - Feltételezem, hogy nem csupán vízzel oltotok? - Különféle habokat, porokat is alkalmazunk. Amennyire lehet, lépést tartunk a fejlődéssel. Persze, ez főleg pénzkérdés. - Úgy hallom, kaptatok Hollandiából némi anyagi segítséget. - Az ottani magyarok szereztek a számunkra néhány tűzoltóeszközt. Örülünk minden támogatásnak, de azért ne gondold, hogy a csúcstechnikát küldték el! —írtunk többször is róla, jó a kapcsolatotok a testvérvárosok tűzoltóságaival. - Espoo kivételével - ami túl messze esik tőlünk - valóban élő ez a kapcsolat. Itt az irodámban is láthatsz néhány emléktárgyat, melyeket a német, lengyel vagy francia partnerektől kaptunk. A 130 éves jubileumunk alkalmából több küldöttség is megtisztelt a látogatásával. - Korábban említetted ezt a szót: tűzmegelőzés. Mennyire hatásos ez manapság? - Fontosnak tartjuk a felvilágosító munkát, de úgy érzem, az egyes intézmények nem fektetnek erre kellő súlyt. Például az iskolák még egyszer sem kérték, hogy tartsunk előadást a tűzmegelőzésről, a tűzvédelemről. Pedig ezzel sok baj elkerülhető lenne... Mennyivel könnyebb a tüzet megelőzni, mint eloltani! - Ezek szerint a statisztikátok sem mutat valami kedvező képet. - Lényeges csökkenésről nem számolhatok be Neked, bármennyire is szeretnék. - Az ideális az lenne, hanem volna más dolgotok, mint az „aktív pihenés". Búcsúzóul ezt kívánom Esztergom tűzoltóinak... -Én pedig azt, hogy soha többé ne kelljen úgy kezdenetek a tudósítást, hogy .Leégett egy jelentős esztergomi épület"... Ebben maradtunk. Szába Két tűz(eset) között Kedélyes beszélgetés a tűzoltóparancsnokkal