Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-23 / 28-29. szám

1998. július 23. T A, R IC A. BARKA m. Ml ÉGETT LE? Irodalmi fejtörő Férfiasari bevalljuk: loptunk. Igaz, csak ötletet. Azt is saját magunktól. Megirigyeltük legifjabb mellékletünk, a Női Szeszély irodalmi rejtvényének sikerét, s most mi is előállunk egy hasonló fejtörővel. Két regény-részletet közlünk, mindegyikben leég valami. Olvassák el, s próbálják megfejteni, kinek, melyik művéből idéztünk, s mi is égett le tulajdonképpen. A helyes megfejtőknek a Városi Tűzoltóság ingyenesen eloltja a lakástüzét. 1. Sötét fák lombjai borultak a fejük fölé, sötét, néma házak álltak kétoldalt, és a fehérre festett kerítésoszlopok olyanoknak tűntek, mint egy-egy fejfa. A szűk ösvény szinte alagútnak tetszett. De a sűrű lomb csipkézete között ki-kilátszott az ijesztő piszkosvörös ég, és a sötétben árnyékok űzték egymást, mint megannyi kísértet. A füstszag egyre erősebb lett. A forró szél néha vad zsivalyt hozott magával. Kiáltásokat, dobpergést, nehéz társzekerek dübörgését, dobogó lábak ütemes zaját. - Az utolsó muníciós kocsi - mondta R. csöndesen.(...) - Át kell ... át kell mennünk a tűzön? - hebegte S. - Ha sietünk, talán nem - felelte R., és leugrott a szekérről.(...) Amint a Marietta utca felé közeledtek, ritkulni kezdtek a fák, és a közeli házakból kicsapó lángok megvilágították a környéket, mintha fényes nappal lenne. S.-nek összekoccant a foga. Borzongott, bár érezte arcán a lángok forró leheletét. Maga a pokol volt ez! Ha parancsolni tudott volna két reszkető térdének, talán leugrik a szekérről, és sikoltozva rohan vissza a sötét, erdei útra, ahonnan jöttek. P. néni elhagyott házába. Közelebb húzódott R.-hez, szorosan átfogta a karját, és felnézett rá, mintha vigasztalást, megnyugvást várna. A borzalmas vörös fényben tisztán és élesen vált ki merész vonalú arcéle, mint valami ókori pénzdarabra metszett vezér arca, olyan volt most: szép, kegyetlen, szinte gonosz. S. érintésére letekintett rá, és szemében tűz égett, amely majdnem olyan ijesztő volt, mint az égő házak lángja. (,A szereplök nevét kénytelenek voltunk csupán kezdőbetűjükkel jelölni, különben túl könnyű lenne a megfejtés.) 2. -... Madame bizonyára idegen ezen a vidéken, mert különben tudná, hogy mi történt tavaly ősszel. T. H. ma már puszta rom; éppen aratáskor égett le. Szörnyű volt! Hogy mennyi érték, mennyi drágaság ment ott veszendőbe! Alig néhány darab bútort lehetett megmenteni. A tűz éjszaka keletkezett, s mire a millcote-i tűzoltók kiértek, már az egész épület lángokban állt. - Éjszaka keletkezett a tűz? - ismételtem gépiesen és arra gondoltam, hogy minden rossz éjszaka érte T.-et. - És kiderült, hogy hogyan keletkezett? - Kiderült, madame; én legalább azt hiszem, hogy kétségtelen bizonysággal kiderül t.(...) - Azt hiszik, hogy Mr. Rochester bolond feleségének a keze is benne volt? - Nagyon helyesen tetszik gondolni. Biztos, hogy ő volt a bűnös, senki más nem lehetett, csak ő... Azon az emlékezetes éjszakán a szomszéd szoba függönyeit gyújtotta meg, aztán lement abba a szobába, amely valaha a nevelőnőé volt..., ott pedig az ágyat gyújtotta meg, de szerencsére az ágyban nem aludt senki. A nevelőnő már két hónappal előbb megszökött.(...) - Mr. Rochester otthon volt, amikor a kastély kigyulladt? - Igen, otthon volt. Mikor már a harmadik emelet lángokban állt, ő felment a padlásra, kirángatta ágyukból a cselédeket és lesegítette őket a lépcsőn, aztán mégegyer visszament, hogy azt a bolond asszonyt is kiszabadítsa a cellából. (E részletben a leégett kastély nevét rövidítettük le, hiszen az a kulcsszó.) Nemere István: Pír Beugrottam a medencébe és úsztam a kellemesen borzongató, mégsem hideg vízben. A nap egy pillanatra a szemembe sütött. És akkor jutott eszembe az a gyermekkori „leégés". Milyen furcsa: eltelt azóta majdnem fél évszázad, de csak most, ez az ismerős mozdulat, az úszáshoz készülődő karok, a bőrömet körülölelő hűvös víz juttatták ismét eszembe a jelenetet... Hat éves lehettem, talán. A balatonparti faluban mi, gyerekek, elmentünk fel a dombra. Úgy rémlik, néhány kislány és talán még egy fiú volt ott velem. Csak kis fekete klottnadrág volt rajtam. A házak ugyan közel voltak, de mi már kívül kerültünk a felnőttek világán. Az egyik kislány sziszegő ludakat terelt: végül is libalegeltetés ürügyén mehettünk fel a dombra. A tó halványzöld sugallat volt, kedves látvány. Gyermekként is szerettem nagyon. Ott ugráltunk a kis ösvényen, ingereltük a ludakat és elfutottunk, ha vészesen közel nyújtották pirossárga, sziszegő csőrüket. - Figyeljetek! - kiáltottam - Én tudok a legmagasabbra ugrani! És fel is ugrottam. Csak az volt a baj, hogy a sors kifürkészhetetlen akaratából a felugrás pillanatában elszakadt a klottnadrág madzagja. így aztán kis nadrágom előbb ért földet, mint a lábaim... A lányok visítva kacagtak, sőt az egyik-jól emlékszem! - jókedvében a földre is hemperedett. Én felkaptam a nadrágot, lángvörös lett az arcom. Azt hiszem, nem álltam ott sokáig, a szégyen majdnem elégetett. Sarkonfordultam, és rohantam végig az ösvényen. Hazafutottam, és fel a padlásra...! Az volt a kedvenc helyem. Oda bújtam, ott játszottam, és ha nem akartam, hogy rámtaláljanak, még azon belül is voltak porszagú, deszkareccsenős, ijesztő búvóhelyeim. Akkor is oda menekültem, és a leégés - bár ezt a szót akkor még nem ismertem, nem használtuk - később is arcomba hajtotta a vért, ha eszembe jutott. De hát éppen ez az - nem sokáig jutott eszembe! Csak arra emlékszem most, hogy szerencsére mindez már a nyár végén történt. Ősszel és télen nem találkoztam azokkal a lányokkal. A következő nyáron pedig - immár hétéves, büszke majdnem-iskolásként - nem hoztam szóba a dolgot. Ha valamelyik láttomra elneveti magát, vagy célozgatni merészel, úgy átnézek rajta, mintha álmodta volna az egészet, mintha azt sem tudnám, miről van szó - fogadkoztam... De azt hiszem, ők is elfelejtették. Életemben volt még néhány iszonyú leégésem, de azt a pírt az arcomon később már soha nem éreztem. ,Jieggel, mikor felkelsz, nézd meg, nem vagy-e rajta a leggazdagabb emberek listáján. Ha nem találod ott a neved, indulhatsz a munkahelyedre" (R. Őrben) ,A legegyszerűbb életfilozófia: töltsd meg, ami üres, és ürítsd ki, ami tele van" (A. R. Longworth) ,$ose feledd: ha fenéken billentenek, egy lépéssel előbbre jutsz!" (ismeretlen) sikernek két alapszabálya van. Az első, hogy soha ne mondjunk el mindent, amit tudunk." (RJJ. Lincoln) Jme egy adótrükk, amivel sok pénzt spórolhatunk meg: postára adás előtt pár napig hordjuk a hónunk alatt az adóbevallást. Nincs az az adóügyi illetékes, akinek kedve lenne órákig böngészni egy ilyen izzadságszagú papírt" (D. Barry) ,,/Vem lehetetlen egy kisebbfajta vagyonnal hazatérni a játékkasszinából..., ha az ember jó naggyal megy oda." (internet) ,Jfa arra szavazol, hogy takarékoskodjunk a benzinnel, emeld fel a jobb lábad!" (közlekedési tábla Kaliforniában) „Vagy szabadulj meg a költségvetési hiányodtól, vagy attól a hiedelmedtől, hogy meg kell szabadulnod a költségvetési hiányodtól." (H. Stein) A napozás veszelyeirol Egy tengerparti - vagy akár egy Balaton-parti - nyaralás kész leégés a családnak. Elsősorban persze anyagilag - legalábbis hanem bankigazgató, maffiafőnök vagy ügyes sikkasztó a családfő. Leégés, akár a Égei-tengerre néző szállodába szervezte az Ibusz, akár a balatonaligai zimmer-frei-be a Máli tanti. Merthogy az ottani malaga sem drágább, mint a Zsiga bácsi karcos olasz rizlingje. De leégés fizikai értelemben is egy vízparti üdülés, ha nem elővigyázatosak a család tagjai, s már az első napon vörösre pirítják magukat, mondván: hátha holnaptól már nem lesz napsütés. Egy ilyen mellékletben, melynek most éppen a leégés a témája, nem lehet kikerülni, hogy ne írjon valaki legalább néhány sort a napsugár okozta leégés veszélyeiről. Dehát tele vannak a magazinok olyan cikekkel, melyek a napzás ártalmairól, a napozókrémek használatáról szólnak, s tanácsokkal lámák el minket, hogy naponta hány percet töltsünk a napon, hogyan védjük meg bőrünket, s mit tegyünk, ha már elkésett a jótanács. Ha most én ugyanezt ismételgetném Önöknek, valószínű, hogy tovább lapoznának, s közben csóválnák a fejüket: ,3arbara, Barbara! Tőled nem ezt vártuk! Hát nem tudtál valami eredetit kitalálni?!" ... Nos, én ismerek egy valóban eredeti és főleg hatásos módszert a leégés elkerülésére. S mégcsak drága kenceficék sem kellenek hozzá! Családunk férfi tagjai a nyaralások alkalmával régóta így védekeznek a napozás ártalmai ellen... Keresnek egy terebélyes fát. Lehetőleg olyat, amelyik alatt van egy asztal is, meg legalább három szék. Kell a védekezéshez egy pakli magyar kártya, no meg néhány üveg hideg sör. Nem árt, ha van egy kis aprópénz is... Apreventív védekezésnek ez a fajtája órákig is eltarthat, de még a legnagyobb kánikulában sincs semmi ártalmas hatása a bőrre. Persze leégés azért még itt is előfordulhat. Például, ha valaki gyors egymásutánban elveszít megkontrázva három piros ultimót meg egy terített durchmarsot. Szánthódy Barbara