Esztergom és Vidéke, 1998

1998-05-07 / 18. szám

152 Esztergom és Vidéke 1998. június 11. Az Esztergom megyei és városi nemzetőrök eskütétele MAJER ISTVÁN és 1848 Az elmúlt évek során e lap hasábjain megismerhettük a múlt század egyik legmeghatározóbb egyházi személyiségét: Majer Istvánt püspököt, érseki helynököt. Kora fiatalságától a reformok sokaságát alkalmazta a pedagógiában, egyházi tevékenységében, a képzőművészetben és a mecenatúrában egyaránt. 1848-ban is érdeklődéssel fordult a reformok felé, s hazafias érzések hatották át minden cselekedetét. Az ő metszetéről kerül közelebb hozzánk az esztergomi nemzetőrség eskütétele is. Látjuk, amint felsorakozik a Főpiacon - a mai Széchenyi téren - április 30-án a királyi város és a testvérvárosok, valamint Párkány nemzetőrsége. A díszes sátor alatt Istentiszteletet tartanak. Egyébként ezen a napon este a kivilágított városban a polgárok együtt ünnepeltek a felesküdött nemzetőrökkel. Az eskütétellel nem zárult le a toborzás. Abban is része volt Majer Istvánnak, hogy az érseki tanítóképzőből 14-en, míg a papnevelőből hatan jelentkeztek a haza védelmére. Az egyre népesebb katonaság eltartására nem kevés pénz kellett. Az adakozásnál sem késlekedett István bácsi, ahogy a nép nevezte. Elsőnek ajánlotta fel, hogy a magyar nyelv terjesztésére összegyűlt 100 forintot hadi célra költsék el. Saját étkészletéből 12 ezüst kanalat és sótartót adott. Példáján felbuzdulva a polgárok kardokat, kupákat, ötvös munkákat ajándékoztak, s végeredményként 2073 forint 23 krajcár is összegyűlt Bátori Schulcz Bódog (Majer-gyüjtemény) Majer nemegyszer tudósítója volt a forradalmi eseményeknek. Sokat elárulnak róla azok a sorok, amelyeket Kossuth 1848. október 18-ai látogatása után leírt. „Tehát Kossuth Bécsig vagy ellenségeink nyomában Jellasics sátráig vezetendi seregeinket, s pár hét alatt fordul a kocka, s mi bízunk az igazságos magyarok Istenében, hogy vitézeink megszégyenítendik az ocsmány ördögeit, s kivívandják az alkotmányos szabadságot és télre a nyugalmat, mellyben mi nem táncolni, hanem harczra, munkára készülni akarunk, hogy a békél biztosabban élhessük." A mecénás Majernek a szabadságharc bukása után is gondja volt a sebesült honvédekre, s jótékony adományaival segítette őket. Nemcsak az élőkre gondolt, de gondolt a halottakra a hősökre is. 0 kezdeményezte, hogy Bátori Schulcz Bódognak a bodrogkeresztúri és herkályi csaták hősének méltó emléket állítsanak a Honvédtemetőben. Az ő adakozásából s Bátori tisztelőinek forintjaiból gyűlt össze az az ötszáz forint, amelyből 1886. november 28-án felállították a honvéd-ezredes gránit obeliszkjét. Az avatást természetesen Majer István végezte. Majer István nemcsak szívében őrizte meg a dicső napokat, de hatalmas gyűjteményét haláláig gazdagította 48-as emlékekkel. Korabeli plakátok, egyszerű honvédek, tisztek és tábornokok gyászcédulái, újságok tucatjai vallanak a forradalom és szabadságharc eseményeiről és hőseiről. Pifkó Péter A polgári atalakulás fontos alaptörvényeit V. Ferdinánd király 1848. április 11-én szentesítette. Esztergom vármegye május 1-jei közgyűlésén hirdette ki őket. Előző napra április 30-ra a polgári szabadság megünneplésére nagy ünnepséget szerveztek, ekkor tartották a nemzetőrség eskütételét is. A király születésnapja abban az évben a nagyhétre esett, ezért a köszöntését együtt tartották a hálaadó ünneppel április 30-án. Az ünnepségre meghívták Esztergom szabad királyi város vezetőit és az egyházi notabilitásokat. Ugyanakkor a megye minden lelkészét - a reformátusokat is - felkérték, hogy helyiségeikben ezen a napon hálaadó istentiszteleteket tartsanak. Az Esztergom városi ünnepségről Majer István tudósított a Kassán kiadott Képes Újság 1848. május 13-i számában. A nagy eseményről metszetet is közöl az újság, amit szintén Majer Istvánnak tulajdonítanak. A tudós pap cikkében a következőképpen írja le a képen látható rendezvényt. A metszet az ünnepség színhelyét: a nagypiacot (ma Széchenyi tér) ábrázolja. A „homloképülef' melynek erkélyén nagy nemzeti zászló leng, a városháza. A háttérben a plébánia templom látható., Jobbra" a gimnázium, mellette a megyeháza és polgárházak, amit szintén nemzeti színű zászlók díszítenek. A városháza előtt áll a Szentháromság szobor. A szobor előtt zöldágból és faalkotmányból oltár és szószék, melyet kétfelől a „képezdei" 56 növendékből álló énekkar, illetve keresztben a turszki ezred zenekara amit Pestről erre az alkalomra hozattak - hosszas négyszögbe zárnak. Ennek közepén a megyei, városi és katonai tisztikar, szerzetesek és más előkelőségek. A piacot nagy négyszögben az egyenruhás polgárság és az újonnan alakult nemzetőrség állja körül saját zászlóik alatt: a Szentháromságtól jobbra láthatók a párkányiak; balra a szentgyörgymezőiek; jobbra lefelé elől az érsekvárosi gránátosok zenekarral; utánuk a szenttamási őrség; balra lefelé a kir. városi nemzetőrök két százada. A négyszöget a királyi városi gránátosok és zenekaruk zárja. Középen vannak az érsekvárosi pattantyúsok két ágyúval, melyet még Kopácsy József prímástól kaptak és most először léptek velük „síkra". Előttük a királyi városi huszárok állnak gyalog. Az egész csapatot Bleszi Albert - az 1845. évben alapított Esztergomi Takarékpénztár első váltó-vizsgáló választmányának a tagja - első őrnagy lóháton vezérli. A tanulók és a tömeg nemzeti rózsákkal ékesítve van jelen. Az ünnepi nap reggelén a városlakókat „riadó" ébresztette, a vár fokán 25 ágyú dörrent. Az ájtatosság Jaross Vince kanonok vezetésével 9 órakor kezdődött. A mise után a nemzetőrséghez Besze János másod őrnagy lelkes beszédet intézett. Éltették a jó királyt, majd eskütételre került sor. Az ünnepséget szemle zárta. Este az egész város „tűzben lobogott", a turszki zenekar takarodót fújt, a lovasőrök trombitákkal, a gránátosok fáklyával, zenével jártak körül. Több magánházon is üdvözlő szavakkal köszöntötték a királyt, nádort, minisztereket. Bleszl Albert házának egyik ablakán V. Ferdinándot ábrázolták, aki előtt tisztelgett az őrség. A kép alatt a következő felírás volt olvasható: ,A legelső magyar ember a király, érte az esztergomi őrsereg készen áll! Éljen!" A jobbra lévő ablakban babérkoszorút tart egy „nemtő". A baloldali ablakon virágokból nyolcast raktak ki, melynek felső részébe a következő szöveget írták: ,A magyarnak 8 boldogsága (derékba van írva): Batthyányi, Eszterházi, Kossuth, Széchenyi, Deák, Szemere, Klauzál, Eötvös, éljenek!" Csombor Erzsébet Újabb kiállítás a Dobóban! „SÁNDOR" erdélyi fafaragó kiállítása látható a Dobó gimnázium aulájában Megtekinthető május közepéig