Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

62 Esztergom és Vidéke 1996. február 20. A Szent Erzsébet szakközépiskola nemzetközileg elismert képesítést ad Az Árpád-házi Szent Erzsébet szakközépiskola 300 növendéke az érettségi megszerzéséig humán szak­mai orientációs és alapozó tárgyakat tanul, majd a szakképzést az ötödik évfolyamon folytathatják, mely képe­sítő vizsgával zárul. A szakképzés két irányú: a humán szolgáltatások és a környezetvédelem. Mindkét képzés a világbanki pályázat elnyerésével vált lehetővé. Ez azt is jelenti, hogy nem­zetközileg elismert szakmát nyújt az iskola. Sipos Imre iskolaigazgató kéré­sünkre elmondta, hogy a humán szak­képzésben cél az érettségire épülő egészségügyi és szociális területen az ápoló, gyermekápoló, szociális gon­dozó és ápoló élethivatás elsajátítása. A képzési szerkezet három szakasz­ból áll. Az első és második évben a közis­mereti oktatás, személyiségformálás történik. A harmadik, negyedik évben folytatódik a közismereti képzés, szé­les szakmai alapozással. Kiemelten fontos a nyelvi, infor­matikai képzés. Idegen nyelvből nyelvvizsgát tehetnek. Ez a szakasz érettségivel zárul. Az ötödik évben középfokon és felsőfokon folytathat­ják: ápoló, szülésznő, szociális mun­kás, védőnő szakon. A környezetvédelem-vízgazdálko­dás szakképzés hasonlóan három sza­kaszból áll. Az első és másodikon szakmai órák és gyakorlati képzés ­fizika, kémia, biológia, terepgyakor­lat - folyik. A harmadikban, negye­dikben közismereti tárgyak mellett szakmai alapozó képzés van. Az érett­ségi bármilyen továbbtanulásra jogo­sít. Ez után a tanulók igényeitől és képességeitől függően különböző szakmai képesítések szerezhetők: hulladékkezelő technikus, környezet­védelmi asszisztens, szakasszisztens. Megtudtuk azt is, hogy mind az egészségügyi, mind a humán szolgál­tatásban ugyanúgy, mint a környezet­védelem területén a végzett tanulók­nak jó esélyük van az elhelyezkedésre jelenleg is. A világbanki képzés keretében az intézet különféle eszközöket kapott, amelyek biztosítják a színvonalas ok­tatást, többek között az idegennyelvi képzést, amelynek keretében angol és német nyelvet tanulhatnak. Fakultatív órákon a tanulók részt­vesznek a tánc- és illemtani foglalko­zásokon. Az országosan is elismert Liszt Ferenc Énekkarban is ott van­nak az iskola növendékei. Országos szavalóversenyen Kerti Zsuzsanna harmadikos tanuló, a Kitaibel Pál bi­ológiai és környezetvédelmi verse­nyen Bogdán Anikó és Bodor Berna­dett elsősök, valamint Harmati Edina és Kovács Melinda másodikosok nyertek díjat. Kárpátaljáról, Erdélyből is vannak diákjaik a jó hírű intézetnek. A lányok jelentkezhetnek a Szatmári Irgalmas Nővérek által vezetett egyházi kollé­giumba. Emellett lehetőség van arra, hogy minden fiút és lányt az igények­nek megfelelően állami kollégiumba felvegyék. Az előzetes felvételi eljá­rás után, március 7-én eldől, hogy ki az, aki a boldog 64 elsős közé beke­rült. Az iskola címe: Esztergom, Mindszenty tér 7. Pf.: 223. (Pálos) • ^ \ | •idm 1 %dtr Qr Karsai Márk az esztergomi pódiumon Világjáró fiatal zongoraművész a Zöldházban Február 19-én délután a Vöröskereszt esztergomi szervezete jótékonysági hangversenyt rendezett a Szabadidőközpont színháztermében. Karsai Márk ifjú zongoraművészt eddigi életútja szép reményekre jogosít­ja. Megtudtuk tőle, hogy 1980-ban született Nyíregyházán, már óvodás korá­tól zongorázik. 1992-ben megnyerte az országos zeneiskolai zongoraverseny nagydíját és felkerült Budapestre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatára, tanára Eckhardt Gábor lett. 1994-ben a csehországi Usti Nad Labemben nemzetközi zongoraversenyt nyert, majd tavaly novemberben Japánban világversenyen harmadik lett. Decemberben Olaszországban kon­certezett, fellépett a Római Magyar Akadémián is. Esztergomban a közelgő svájci vendégszereplésének „főpróbáján" lehettünk. Műsorában hallhattuk Bach-Busoni Szólítsátok az Urai című korálelőjátékot, Haydn C-dúr szoná­táit, Schubert Esz-dúr zongoradarabját. A szünet után Kodály Székely keserves, Paganini-Liszt Esz-dúr etűd, vala­mint Liszt H-moll ballada zongoradarabjaiban gyönyörködhettünk, Karsai Márk jóvoltából. A ráadásban Brahms V. Magyar táncai saját átiratában interpretálta a 17 éves, de már most is klasszikusokat idéző stílusában zongo­rázó Márk. A koncert után rövid sajtóbeszélgetésen fogadta a fiatal művész és tanára lapunkat. Megtudtuk, hogy Svájcban, a Genfi Magyar Misszióban lesz dísz­hangversenye, rádiófelvétel és több szólóest előtt áll. Miután hazajön, rövid felkészülés után áprilisban Bécsbe utazik, ahol a Cziffra György Alapítvány jóvoltából további koncert lehetőséget kap. Kérdésünkre elmondta a zongoris­ta, hogy idő- és műsoregyeztetés után szívesen fellépne egy közös koncerten az Esztergomi Városi Szimfonikusokkal. P.I. Ilyenkor oda szokták írni: kikül­dött tudósítónk jelenti. Csakhogy most a „tudósítót" nem a főszerkesz­tője, hanem az orvosa küldte, és nem tudósítani, hanem gyógyulni. Persze a „gyógykezelés" nem tölti ki a sza­natóriumi kezelés te^es időtartamát, így aztán van ideje az embernek sé­tálgatni, körülnézni Balatonfüreden, tapasztalni, összehasonlítani, s akár le is írni mindent, ha íráskényszerrel áldotta - vagy verte? - meg a sors. A nagyhírű SZOT Szívszanatóri­um már nem működik. (Helyén szál­loda van, de ebben az évszakban az is zárva tart.) A Szívkórházban a sú­lyosabb betegeket kezelik, a köny­nyebb esetek - elsősorban az utóke­zeltek - a MÁV és a honvédség sza­natóriumában kapnak helyet. Most ugyan már új, cifrább nevük van: Rehabilitációs Intézet. (Hogy miért kellett egy meghonosodott, közis­mertté vált szót megváltoztatni, azt talán az egészségügy vezetőitől kel­lene megkérdezni. Csaknem azért, hogy legyen legalább egy olyan dön­tésük is, ami nem háborítja fel az embereket?) „Ágycsökkentés" per­sze itt is van - mintegy 25 százalékos - de a pénzhiány, a spórolás egyelőre nem érezhető - legalábbis a betegek körében. Füredi firka Nemcsak a Szívszanatórium szűnt meg, a vele szomszédos hatalmas Bányászüdülő és a többi, kisebb SZOT-üdülők is. Gondolom, a priva­tizáció áldozatai lettek. A Bányászü­dülő üresen, elhagyotttan tátong, né­hány kisebb hajdani üdülőt az új tu­lajdonosok már szállodává alakítot­ták. Itt legalább tízszer annyi a szál­loda, mint Esztergomban - köztük a mamuthotelek is. És szinte meg­számlálhatatlan a sok panzió. Persze itt minden a nyári turizmusra össz­pontosul. Ilyenkor nemcsak a szállo­dák vannak zárva, de az üzletek, ven­déglők, szórakozóhelyek többsége is. Ki is látogatná őket? Hiszen szinte kiürült a város. A sétányon alig látni 2-3 embert. A Balatont zord jégpán­cél borítja, rajta néhány didergő hattyú bóklászik csupán. A sétány, az utak és járdák állapota jobb, mint Esztergomban - itt már túl vannak a gázbevezetés megpróbálta­tásain. Hogy tisztábbak is lennének? Ezt nem állíthatom. Valami szeren­csétlen ötlettől vezérelve az útkar­bantartók homokkal kevert, apró szemű kőzúzalékkal hintették meg annak idején a jeges járdákat, a hó és a jég elolvadt, a zúzalék viszont ott éktelenkedik továbbra is. A délelőttjeink a vizsgálatokkal és kezelésekkel telnek el - még a gyógytorna is szerepel a programban ! - a délutánok nagy részét a parkok­ban, az utcákon sétálgatva töltjük el. A gondozott kertekben szép épületek - többnyire csak nyáron lakott vi­kendházak. A régiek és a gombaként növekvő újak is túlméretezettek. A gazdagságról árulkodnak, sőt: hival­kodnak. Füred mindig is a jómódúak nyaralóhelye volt, ma is az. Kedvező fekvését már az ókorban is értékel­ték, az id.e. 4. században már lakott hely volt. A rómaiaknak is tetszett e vidék, nevét is a római hódítóktól származtatják, az egyik római csá­szárné nevéből. (E név magyarázatá­ban sokan kételkednek, s joggal.) Balatonfüred mint város és fürdő­hely 1700 táján jött létre 6 kisebb település összevonásából. (A kvíz­kedvelőknek felsoroljuk, hátha ve­télkedő-kérdés lesz majd: Füred, Arács, Papsoka, Két, Siske, Magya­ré.) Ezután kezdték a part mentén építeni a fürdőházat és a szállodákat - nem a Balaton vize, hanem a mély­ből feltörő gyógyvíz kedvéért. Ha­marosan divatos fürdőhely lett, szín­házzal, forgalmas kikötővel. Nem­csak magyar, de külföldi hírességek is rendre megfordultak itt. Az elmúlt rezsim vezetőinek szin­tén megtetszett e táj, ma egy gazzal és gondozatlan szőlővel benőtt hatal­mas telek tetején árválkodik búsan az egykori elit pártüdülő. Körülötte már az új uralkodó réteg palotái emelked­nek. (Vagy ezek ugyanazok az urak lennének? Ki tudja!) A személyek talán változnak, az elit-jelleg meg­marad. Az egyszerűbb, szegényebb réteget itt csupán a szanatóriumok fogadják be, de főleg csak ilyenkor, a téli szezonban, a nyár már itt is a protekciós betegeké. A mostani beutaltak szinte kivétel nélkül az idősebb generáció tagjai. Természetesen a hölgyek is. így az­tán a férfiember legalább nem esik kísértésbe, nincs, aki felzaklassa az orvosok által nyugalomra ítélt szíve­ket. Úgyhogy aki februárban a meg­kísértés reményében szándékozik idejönni, aki üde, csábos női bájak­ban akar gyönyörködni, jobban teszi, ha otthon marad Esztergomban. Sz.B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom