Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

Pg £r t' S 1997./I. fészkel, ezzel jogosulttá válik rá, hogy évszázados magyar élethelyzeteket szimbolizáljon. A kakadu maláj nyelven annyit tesz, mint Közép-Európában a veréb. Nem ugyanúgy és nem ugyanazt, de amikor a napi lét egyszerű konzekvenciáiban bukkanik fel a kakadu, akkor ó a fakó esztergomi veréb szinonimája.^] Morvay kiváló érzékkel választ mondanivalójához olyan többértelmű alanyt, aki megszületés után tovább osztódik, mint némely adóforintokból prosperáló parlementi pártok. Példának okáért, bármely megyében állítja ki a kaffogó kakadut, az általánosan túl mindenütt jelent majd valami helyi specialitást. Balatonfelvidéken azt mondja: túlméretezett papucsbani, tehát nem testére szabott feladatban csattog, szerencsétlenül lötyög ide-oda, de megtartja. Felvidéken, Dunaszerdahely környékén azt jelenti, ostorral csattogtat, hatalmát fitogtatja. Alpokalján gorombán, durván kiáltozó ember a kaffogó. Sárréten és a szomszédos Mezőföldön a kaffogó a manapság egyre szaporább szegényen elő, nyomorgó, szűkölködő ember. Nógrádban a kaffogó felzabálja a nem neki járó fa latokat. 161 Morvay okosan végiggondolt trükkje a következő: az alak és a díszítőelemek harmóniájának, szimmetriájának köszönhetően, minden hangulatban értelmezhetőek. Ha akarom, a reggelek statikai pontja, a tegnapié, a holnapié. Ha akarom, pantomimsorozat. Ha akarom, összefoglaló motívumgyűjtemény Sydneytől Grönlandig. Útban bekukkantva néhány jellegzetes formáért egy matyó anyókához. Ha akarom: a magyar társadalom darabokra bontva Tocsiktól Giczyn át a Kenderesi dűlő Bandi-remetéjéig. Ha akarom, egy színekben tobzódó, vidító kép a falon. Ha akarom: Morvay, ha akarom magam vagyok. Magam, aki elfecsegnék még egy ideig, de ez egy kiállítás-megnyitó, ahol a kiállított tárgyak, azok alkotója a főszereplő, ezért hát a kiállítást megnyitom. [1] Ez itten kihagyva, nehogy hosszabb legyen az egész a kelleténél, valamint azért, mert nem voltam biztos abban, a hallgatók tudják-e egyáltalán, miféle zenekar, milyen koncentrátum a Syrius, ki az a Ráduly Misi, IDŐ-M Ű-HELY Sü Kakadu nyelvelő (tüzzománc-kép, 35x35 cm) ki volna Orszáczky Jackie, mekkora szó volt a maga idejében egyáltalán látni őket: ['71. telén a kétéves ausztráliai sikersorozatból hazaérkező, korát évtizedekkel megelőző jazz-rockot játszó Syriust fogadja Egerben, kísérli meg átalvezetni a szocialista valóságtól elszokott zenészeket a kádári konszolidáció örömeibe. Sikertelenül, mint a Syrius későbbi sorsa bizonyítja.] [2] Ez kivéve a bizalom okán. Az ember, az esztergomi ember hasonló változásokat szerelne, kívánna, mint ismert, figyelt, kedves városaiban. Nem érteni, miért pusztul a város, miközben Gyarmat szépül, hasonlóan lerohasztott helyzetből, miközben az elveszett Észak és Dél-Komáromban napi változást lát a néző, ha akar, ha odanéz, miközben mást nem tehet, mint azt reméli, a város vezetése diófát ültetett, ma még nem látható se termés, se lombozat, se semmi. Szöveget látni, ami pedig nem vizuális szerkezet. [És kíséreld meg elhinni, ma attól, hogy valaki esztergomi, inkább lelomb, mint feldob. Inkább sár, gödör, nyomor, mint sikerdíj.1 [3] Alant egy hülécske, előzék nél[5] Kiiktatva, ugyanis Morvay kis híján ötven, nehogy személyre szabjam mán, ehe, az látsszon belőle: [Vén maláj férfi nyögdécsel megrogyva öreg cimboráinak, kérkedve és dicsérve, hite szellemében vásárolt ifjú, hatodik feleségéről: Buja, mint a kakadu. Ezt, mi, itthon, a verébmadárral ismerjük. Cimborái azt gondolják kancsítva, de nem mondják, nehogy megbántsák a büszke új embert: Százesztendős kankakadunak hátul van a farka. Vagy egy másik, nálunk a veréb bölcsességére, megfigyelőkészségére vonatkozó szólás: Nem fél a kakadu a kőből faragott botos embertől. Még egy utolsót, ezzel elbúcsúzunk a malájföldi néprajz hazarímelő desszertjeitől: Vén kutyát, vén kakadut, vén parasztot nehéz megcsalni.] [6] Kivéve, mert nem Nógrád tenyérnyi, tenyérnyiben összehasonlíthatatlan a két megye, egyébiránt is Nógrád szeretve van, Komárom-Esztergom pedig húsz év után sincs eldöntve. Nehéz lakni is, szeretni is helyei, helyzetei, fazont, feladatot: [A tenyérnyi Nógrád vármegyében ma is neveznek kaffogónak egy-egy papot, titkár elvtársat nem kimondott szeretettel.] kül maradt gondolat. Az ezt megelőző mondatból kiszereltem a kiscsirkét és a nagycsirkét, és ennek is köszönhetően elveszett a jérce funkciója. A mondat ezt akarta jelenteni: a művésziét magában hordozza a nehezen elviselhető baromságokat. A baromságok volna a szüntelen köröző héja: [Az átplántált tapasztalat rutinná, tudássá alakul szépen, üzemkész, használható vészhelyzetben, óvja a jércéket, nehogy könnyedén, trükkök nélkül kapja el őket a héja. Mert ha úgyis mindenkit elkap előbb-utóbb, legalább munkája legyen a marcinggal, ne rutinból történjék.] [4] Tudván tudva, hogy többnyire nőnemű nők lesznek ottan, tudván tudva, az ilyenféle szöveg bántólag hat a nőnemű nőkre, még akkor is, ha a szövegnek van kétségtelen, vitán felül álló racionális alapja és közben némi alapbölcsességet hordoz magában rejtetten, kikapom mégis, minthogy legkevésbé szándok megbántani bárkit is: [Nem leány, aki alig várja, hogy kiterjeszthesse férfiak fölött örök tulajdonjogát valamennyi, a tájban mozduló férfira, közülük az apa egy darab, alig valamivel több.] Képes függelék •v tfjf ,T •f'.l - • •• í ,' Jf A kép itten nem egyéb, mint öröm. Mint köszönet. Mint milyen jó, és egyáltalán milyen jó minden. Pl. milyen jó lesz majd, ha Kalifa nyári háza (Búbánat) helyén tenger hullámzik, milyen jó lesz, ha kinézek az ablakon, tengert látok; abból, hogy Pártunk és Kormányunk ennyire tiltakozik, nem lehel másra következtetni. Tenger lesz. Tengerek. Mit ne mondjak: óceán. A virág egyébiránt Morvay ifjú asszonyának nyújttatik át. CÉHBELI NÉVJEGY SZUNYOGH LÁSZLÓ 1956-ban született, 1978 óta szerepel kiállításokon. 1987-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991 óta pedig a Magyar Képző- és Ipannűvészek Szövetségének is. Készít bronz, kő és fa plasztikákat, valamint érmeket, hagyományos, viaszvesztéses és vert technikával. 1984-ben Ászáron állították fel első köztéri művét, Jászai Mari kőből faragott portréját. Esztergomhoz való kötődése tanítóképző főiskolás évei alatt alakult ki. Azok az évek jelentették számára az eszmélkedés idejét, és akkor születtek ma is élő, illetve máig ható emberi kapcsolatai. Jelenleg az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusa. Balra: Figura csigamotivummal (viaszvesztéses bronz, 24,5 cm - 1994) Jobbra: Tolni - húzni (bronz, 16,5 cm - 1994)