Esztergom és Vidéke, 1997

1997-06-26 / 26-27. szám

Esztergom és Vidéke 1997. augusztus 26. Megviselt a szövetkezet leépítése! mondta Sebák Józsefné -... és leköszönt A GRAN ÁFÉSZ az elmúlt 11 évben Sebák Józsefné elnöklése idején példátlan magasságig, de a közelmúltban - a külső körülmények hatására - önmagához képest iszonyú mélységbe jutott. Az 1986-ban elért 996 milliós árbevétel a 655 dolgozót foglalkoztató, 83 kereskedelmi valamint 50 vendéglátó üzletet működtető szövetkezetet a megye első tíz gazdálkodó szervezetébe rangsorolta. A tavalyi számok jóval szerényebbek: 210 millió árbevétel, 65 dolgozó, 5 saját működtetésű és 50 bérbe adott üzlet Az dmúlt betekben zajlottak le a részközgyűlések, valamint a küldöttgyűlés is meg volt. A szövetkezetnél ledolgozott 32 év - ebből 11 év einökösködés - után Sebák Józsefné nem jelöltette magát a vezetői posztra. A megyeszerte tekintélyt élvező gazdasági szakemberrel beszélgettünk. - Hogyan jutottak a milliárdos, kiemelkedően magas árbevételhez? - A 80-as évek derekán nyereségesen működtettük vagyonunkat és megfelelő mennyiségű, átcsoportosítható tőke állt rendelkezésünkre. Dömösön ABC-t Pilismaróton kisvendéglőt, Nagysápon és Epölön is ABC-ket adtunk át. Dorogon újonnan nyitottuk a Körönd Éttermet, a Picoló Sörözőt, bővítettük az esztergomi Kettős Pincét Bajóton ABC-t Süttőn a Márvány Kisvendéglőt majd Dorogon a városközpontban vendéglőt építettünk (bár ez utóbbit még nem fejeztük be). Üdítőgyárat terveztünk Kertvárosban, ám a csatorna hiánya miatt végül Építők Boltja lett belőle. 1990-ben átadtuk az akkoriban újdonságnak tartott Viktória Üzletházat. Széles szakmai profilunk volt nagykereskedelem, kiskereskedelem, vendéglátás, felvásárolás, bértárolás, bérbeaadás. Az alaptevékenységen kívül működtettünk betonüzemet szikvízgyárat, szeszfőzdét építőipari részleget. A szövetkezet biztos anyagi alapon állt évről-évre megteremtettük a bővített újratermelés feltételeit. -Mi az, ami megtörte ezt a növekedést? - Környezetünkben 1989-től kezdődően sorra tönkrementek azok a vállalatok, ahol a dolgozók ezrei biztos keresettel rendelkeztek, és ami biztosította a mi havi forgalmunkat. Tevékenységünk évről-évre lejebb épült. Először az ipari, majd a felvásárló tevékenység, később a ruházatiés élelmiszerkereskedés, végül a vendéglátás is. Megmaradt az élelmiszer és a vegyiáru forgalom. Súlyos csapást mért ránk az új Szövetkezeti Törvény. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek baja innen kezdődött Elhibázott döntés volt nálunk a vagyonnevesítés. Az eddigi osztatlan, közös vagyonunk felbomlott. Tovább rontotta a gazdálkodást a 25-30 % feletti, tartós infláció. Mivel rohamosan nőttek a beszerzési árak, hiteleket kellett felvenni, melyet képtelennek voltunk kitermelni. Megjelentek a multinacionális cégek, nagy tőkével, lerakatokkal. Elburjánzott a számla nélküli feketekereskedelem, forgalmunk nagy mértékben lecsökkent A forgalmúinkat elemeztük és rájöttünk, hogy elfogyott a ruházati és iparcikk iránti vevőkörünk. így először ezt építettük le. Az energiaárak többszörösére nőttek, boltjainkat csak veszteségesen üzemeltethettük, bért nem tudtuk a kívánt módon emelni, dolgozóink elhagytak bennünket. Sebák Józsefné üzleti partnereivel Ezek közül többen saját üzletet nyitottak, konkurenseinkké váltak. Az utóbbi időben vendéglőinket is bérbe adtuk vagy eladtuk. -Hogyan alkalmazkodtak az állandóan romló környezethez? - Tíz évvel ezelőtt 22 milliós bankhitelünk és 32 milliós célrészjegyünk volt melyekre összesen 8 millió kamatot fizettünk. 1994-ben a gesztenyefeldolgozás kapcsán 41 millió bankhitelünk, 80 millió célrészjegyünk jött össze, melyre már 29 millió kamatot fizettünk. Részletes reorganizációs tervet készítettünk, megváltunk néhány üzletünktől. Elkelt a dömösi Szőke Forrás Étterem, a kertvárosi Zöldért telepünk. Bankszámlánkon a halasztott fizetési kötelezettségünket teljesítettük, 8-10 milliós elkülönített pénzünk maradt. - Miként működhet tovább e nagymúltú és mindenképpen jobb sorsra érdemes szövetkezet? - Az évente változó gazdasági törvények - adózás, társadalombiztosítás, beruházási kötöttségek, pénzügyi sanyargatás - új stratégia és taktika kidolgozását igénylik. Természetes, hogy ez a szövetkezet továbbélése érdekében a közösségnek, a vezetőnek vállalni kell. Sokat jelentett nekünk ez a közeg, de a szövetkezet kényszerű leépítése, a dolgozóktól való megválás lelkileg igazán megviselt. Munkával töltöttem napi 14-16 órát, rengeteget elvettem a családtól, akik tűrték mindezt De vajon mit veszítettünk? Az állandó stresszes állapot a nehéz terhek nyomására szervezetem is megszólalt Élni szeretnék kevesebb munkával, több pihenéssel, együtt a családdal. A küldöttgyűlésen a tisztújítás során nem jelöltettem magam. A megváltozott gazdálkodás irányítására hivatott az 5 tagú igazgatóság, társadalmi elnök lett Havasi Győzőné az egykori főkönyvelő és Haraszti Erzsébetet nevezték ki ügyvezető igazgatónak. Köztük oszlik meg az a felelősség, mely eddig az én vállamat nyomta. Esztergom térsége igencsak összenőtt a GRAN ÁFÉSZ üzleteivel, módosítás előtt áll a szövetkezeti törvény, bízom az újbóli felvirágzásban. - Mi is! S Önnek pedig újabb sikeres üzleti életet kívánunk! Pálos Vásárlói szokásaink A nagy üzletláncok és üzletközpontok megjelenése és terjeszkedése nemcsak a kereskedelem struktúráját formálta át, hanem a vásárlói szokásokat is megváltoztatta. Az elmúlt két évben a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség háromszor végeztetett felmérést a Szonda Ipsos-szal, amely többek között a váráslói szokásokat is reprezentálja. Cikkünk - a Piactükör júniusi száma alapján - az e témában összegyűjtött eredményeket ismerteti. Az átlagos magyar felnőtt évente 206 alkalommal vásárol üzletben, viszont 5 %-uk - többségükben idős, falun élő, szegény emberek - szinte sohasem. 16 % hetente csupán egyszer, közel 1/5-ük kétszer-háromszor, több mint 1/3-uk négy-hat alkalommal keresi fel az üzleteket. A Szonda Ipsos felmérése igazolni látszik a feltevéseket a nők vásárlási kedvéről. A háztartások mintegy 3/4ében ugyanis ők végzik a napi beszerzést. A nagyobb értékű áruk vásárlására azonban rendszerint közösen indul a család. A korcsoportonkénti felmérés szerint a fiatalok és a középkorúak több mint 200-szor, az idősek évi 157-szer vásárolnak. Az iskolai végzettség szintén megosztja a vásárlókat: a közép- és felsőfokon végzettek évente kb. 30-cal több alkalommal térnek be boltba, mint az alapfokú végzettségűek. Meglepő viszont hogy a vásárlás gyakoriságát nem befolyásolja lényegesen a vagyoni helyzet: szegények és gazdagok csaknem ugyanannyiszor vásárolnak, de természetesen nem ugyanannyit és nem azonos termékeket. A felmérés megkísérelte feltárni, hogyan befolyásolja a vásárlást az ár és a minőség. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy - nyilván az alacsony életszínvonal miatt - a döntő többség érzékenyebb az árra, mint a minőségre. A megkérdezettek csaknem 2/3-a úgy nyilatkozott hogy általában olcsóbb dolgokat vásárol, ha azok még elfogadható minőségűek. Az árra leginkább a nők, a falun élők, az idősek, az alacsony képzettségűek és jövedelműek érzékenyek. Azok túlnyomó része, akik elengedhetetlennek tartják az olcsóságot azzal indokolták véleményüket hogy nagyon be kell osztani a pénzt. A lakosságnak természetesen az élelmiszer-vásárlásban van a legtöbb tapasztalata. A felmérés szerint a városiak gyakrabban szerzik be az élelmiszert piacon, mint akis települések lakói. A piaci beszerzés kapcsán a válaszadók 38 %-a kifogásolta az élelmiszerek körüli higiénés körülményeket közel felük pedig pontatlan mérésről panaszkodott Á bolti, áruházi élelmiszer-vásárlásoknál a legtöbb kifogás a lejárt szavatosságú termékeket és a számolásnál elkövetett csalásokat illeti. A piacon és egyéb utcai árusítóhelyeken vásárolt ruházati cikkekre a legtöbben azért panaszkodnak, mert a várhatónál hamarabb tönkremennek. A megkérdezettek több mint fele hibás árut, kétötödük pedig hamisítványt kapott a pénzéért Egyéb iparcikkeknél a válaszadók 70 %-a sem garancialevelet sem magyar nyelvű használati útmutatót nem kapott. Míg a piacon vásárlók közül minden tizedik ember becsapva érezhette magát a bolti vásárlásoknál csak elvétve fordult elő ilyen eset. Akadálymentes közlekedés j és esélyegyenlőség Június 20-án dr. Etter Ödön, a Városfej-i csztési Bizottság elnöke volt az Esztergomi Mozgássérültek Klubjának vendége. A kö-! tetlen beszélgetés témája a 2000-re való vá-i rosfejlesztési felkészülés volt, valamint azj miként érhetjük el, hogy Esztergomban a( mozgásukban korlátozottak is jól érezzék; magukat, nevezetesen, hogy ne legyen olyarj dolog, amely a közlekedésükben akadályt] cépez. Ennek elérésére Muzstai Zsitva Ág\ nes klubvezető és Harmath János, a Moz-j ;áskorlátozottak Regionális Egyesülete tit-i cára olyan tanulmányokat és szab-i ványterveket adtak át dr. Etter Ödönnek,] amelyeket a középületek kialakításában se-í gédeszközként használhatnak a Polgármes-i erí Hivatal építési előadói. Dr. Etter Ödön elmondta, az a legfontosabb, hogy az ioj akók érezzék magukat jól, hiszen akkor az de látogató is biztos, hogy jól fogja magái érezni. Ez a mozgássérültekre is vonatkozik^ ezért szívesen fogadja azt, hogy írják össze; a javasolt változtatásokat a közlekedés aka-i dálymentesítésére. Szóba került még azt isi helyi járatokon előfodul, hogy a bottal járd utast nem engedi a sofőr az első ajtón leszáll-; ni. Holott például Budapesten külön felhív-; ák a nehezen mozgók figyelmét, hogy in-j cább az első ajtón szálljanak le a balesetek; elkerülésére. Legyünk figyelemmel egymás iránt, mert az esélyegyenlőséget már ezzel is megadhatjuk a sérült emberek számára! M\