Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-27 / 9. szám

Mífe: Művészeti Műhely '94-95 A gyönyörű borító (Németh Ilona munkája) helyett a legjobb lehetne idemásolni a teljes tartalommutatót: a sokszínűség már ennek böngészgetése során is ígéretes. Első rápillantásra az biztató, hogy egyre szélesebb látókörrel és kitekintéssel, mind elmélyültebb szellemi, egyre igényesebb nyomdatechnikai színvonalon, a szerzők gazdagodó körével és már közel tíz esztendeje eleven a Komárom-Esztergom megyei Irodalmi, Művészeti és Kritikai Szemle, amely elsősorban a körünkben munkálkodó és itt jelentkező alkotók tevékenységét szolgálja, de okkal tarthat igényt a tágasabb környezet bemutatására és érdeklődésére is. Hogy ez az évkönyv vagy - mint nagyobb időközökben megjelenő - folyóirat már a 11. számával és illő formában jelentkezik, nem csak a szerkesztők (ezúttal Jász Attila és Virág Jenő) szívósságát sejteti, de leleményességüket is, hiszen a szűkülő lehetőségek világában mind bővülőbb horizontok és szerzői kör felé „nyitnak", ugyanakkor megtalálják a kiadást elősegítő pártfogókat is. így sikerül felmutatniuk, hogy dolgoznak jeles alkotók, történnek említésre méltó események e tájon is: él magyar, áll Buda még. B ár az égiek rokonszenvében nem nagyon bővelkedünk: a két esztendő szellemi értékteremtését és művészeti eseményeit egybefoglaló lapszámban mind több a hagyatékból közreadott mű, szintúgy az emlékezés. A korábbiak után Mucsi András (Mojzer Miklós), Holló András (Jász Attila), Vaderna József (Kovács Lajos), Kaposi Tamás (Miltényi Tibor) távozott el így-úgy a „két tárgyév" határai között, posztumosszá téve önmagát és alkotásait. (Zárójelben a búcsúztató vagy emlékező neve.) Ki • sejti, miért annyira sürgős némelyikünknek, hiszen még a munkájukhoz is módfelett fiatalok voltak mindannyian. A „beérés" állapota néhányuknál még el sem kezdődhetett. A kiadvány szépen formált oldaltükreinek pergetése során így a megsokasodott „hagyatékok" adják az első élményt: a meditációra késztető szomorúság katarzisát. A míves füzetben megjelent versek (Holló András, Jász Attila, Z. Németh István, Peer Krisztián, Vaderna József), esszék és tanulmányok (Holló András, Jász Attila, Bombitz Attila, Wirth Imre, Miltényi Tibor írásai) a szerzők és a lapszám sokszínűségét igazolják, Tóth Attila beszélgetése Széri Varga Géza szobrásszal, Salamon Nándoré az itt festőként és szobrászként is megismerhető Révész Napsugárrá ugyanígy. Majd életes és elmélyült művészportrék szép sorozata az alkotók műveinek reprodukcióival: Z. Németh István Szkukálek Lajost és műveit, Kaján Imre Barcsai Tibor sejtelmes rajzait mutatja be, Kövesdi Mónika a csallóközi képzőművészek tatai tárlatát, Wehner Viola megyénk fiatal képzőművészeit, Bodri Ferenc a II. esztergomi pasztellbiennálé alkotásait. Egy önálló egységben Rózsa András „Tímár Zsuzsa agyagparadicsomát", Szilas Zoltán Pallagi Tünde fazekait, Kaposi Endre Balla András portréfotóinak sorozatát, Wehner Tibor megyénk új köztéri és monumentális műveit elemzi értőn és elgondolkodtatón. Közben néhány olyan szöveg, amely előbb szóban hangzott el: Tandori Dezső a tatai új kápolnát és ravatalozót avatta fel, Tamás Menyhért Vecsési Sándor, Domokos Mátyás Kókay Krisztina kiállítását nyitotta meg. Es persze minden oldalon képek: néhány portréfotó és reprodukciók a megidézett képzőművészek (Lévai Adám, Szkukálek Lajos, Kókay Krisztina, Vecsési Sándor, Barcsai Tibor), a csallóközi jóbarátok, Fuchs Tamás; Szemadám György, Zala Gábor, Varga Zsolt, Varsányi Erika, Széri Varga Géza, Révész Napsugár, Tímár Zsuzsa, Balla András, a pasztellbiennálé jelesebb résztvevőinek (Fehér László, Z. Szabó Zoltán, Véssey Gábor, Bikácsi Daniela, Püspöky István) és másoknak alkotásairól, munkáiról. Záradékul külön ajándék az évkönyv „fordítás-melléklete": itt a svájci Erica Pedretti remek esszéje (Bombitz Attila), a norvég Jan Kjaerstand érdekes novellája (Szöllősi Adrienne) és Karátson Endre francia nyelven írt pazar traktátusa (Simon Vanda) olvasható; zárójelben a kitűnő fordítók neve. Ráadásként az enteriőrfényképek a tatai ravatalozóból Keserű Ilona seccóival, valamint felvételek Béres János, Gömbös László, Szabó György, Péterfy László, Csíkszentmihályi Róbert köztéri alkotásairól. Két nehéz esztendő irodalmi és képzőművészeti, egyben etáji életének foglalata a remek ízléssel formált füzet; ismertebb társai mellett is szívesen emlékezünk vissza korábbi számaira, és bizakodva várjuk a folytatást. CEHBELINEVJEGY BANGÓ MIKLÓS festőművész, a Vitéz János tanítóképző főiskola gyakorlójának tanára. Szakkörösei nyári táboráról, országos pályázatokon elért kiemelkedő sikereikről lapunknak is minden évben van módja beszámolni. „Természetelvű" képeket-(portrékat, esztergomi-dunai és mártélyitiszai tájakat), valamint geometrikusán elvont kompozíciókat egyaránt alkot. Vibráló fények CEHBELI NEVJEGY • TÍMÁR ZSUZSA Leányfalun él, 1974 óta foglalkozik kerámiával. 1968-ban nyerte el a népi iparművész címet. Hagyományőrző de korszerű tennékeket előállító kézművesnek vallja magát, műveinek többsége korongozott. mázas kerámia. CEHBELI NEVJEGY VIGOVSZKY ISTVÁN 1952 óta él városunkban, az Esztergomi Fotóklub alapító tagja, hosszú ideig titkára, majd elnöke is volt. Legutóbbi tárlatát májusban rendezte a Somogyi iskola Sugár Galériájában (EVID, 1996. május 23.). Legközelebbi - immár „céhbeli" - bemutatkozását február 28án 17 órakor a Szabadidőközpontban Kaposi Endre festőművész nyitja meg. Egy fröccs mellett...