Esztergom és Vidéke, 1997

1997-12-18 / 51-52. szám

IDŐ*MŰ» HELY Várhegy, 1995. gobelin. 4-es felvett!. 120x21 0 cm (loto. Mcinar Ceio) VÁROS •VILÁG 1952 1967 NAGYFALUSI TIBOR szerkesztésében Onagy Zoltán 45 30 ' LEPESKENYSZER ^ - avagy gyalogjáró kísérlet a könyvtár (elméleti és gyakorlati) megközelítésére „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem" (Esaiás könyve, 58,7.) Lehetőség. - Egy ötvenkettő karácsonyán született magyar három választási lehetőség előtt állt születése pillanatában: könyvtár-kocsma-kápolna. K-I. K-2. K-3. (Ez utóbbi templom volna szíve szerint, de az alliteráció miatt kápolna.) Először az határozza meg, ami közelében bukkant elő e szenvedéssel teli sárgolyóra, és illata azonnal beletelepszik az orrába. Ez lehet egy kocsma olajospadlója, murciszaga. Lehet egy könyvtár semmivel össze nem keverhető papír, por és papírbolha szaga. És persze a tömjén. K-l. - Pozitív alapvetés, ha az ember erőlködés és saját tapasztalat nélkül kíván tudás és információk birtokába jutni, ha ezt a tudás és információtömeget nem akarja használni az életben. A K-l. kiválóan alkalmas arra, hogy a szenvedélyes K-l .-járó ember ne foglalkozzon a valóságos világ valóságos ügyeivel, a gyakori olvasás, a lány és ifjúsági regények úgy szüntetik meg a kamaszkor billenékenységét, húzzák ki a pubertás méregfogát, hogy a méregfog ki sem nő, beragad, az ifjú olvasó ifjú marad. Csak később derül ki, használt ez, vagy nem csak ifjú, de hülye is maradt. (Az állítás nem támasztható alá olvasásszociológiai vizsgálatok eredményeivel, hanem saját, általában nem kanonizált tapasztalás.) K-2. - Átjárhatóság jellemzi. A K1. megteremtette, kialakította helyzetből nem is kimondottan kacskaringós vonalvezetéssel vezet ösvény a másik életidegennek nevezhető helyzetbe. A kocsma és a könyvtár ennyiben hasonszőrű teremtmények. Mindkét fedett, fűtött, személyzettel ellátott helyiség azt segíti elő, hogy a rászoruló külön koncentráció nélkül letakarhassa a vonatkozó bajt. Társat találjon asztalnál, történetben. Bizonyítékot, hogy esete nem egyedüli, nem kizárólagos, ebből következően nem tragédia. K-3. - A két fenti (K-l., K-2.) szöveg jó esetben a40. életévig érvényes. Szerencsés kondíciók segítségével (ha mondjuk író, költő, ilyesmi a nő avagy férfi) a folyamat elhúzódhat nyolcvanig, még szerencsésebb esetben 180-ig. De gyakoribb és meghatározóbb, hogy aki negyvenig fél életét könyvtárban vagy kocsmában (netán az egész életét együtt a kettőben) töltötte, negyven körül döbben(tik) rá, elszúrta az életét. Az élet el van szúrva. Az élet immár nem közelíthet a ráció egyenes, hűvös, ám biztos vágányai felé. Ekkor a nő/férfi előbbutóbb beleválaszt a harmadik irracionálba, a harmadik külső segítségbe, a K-3-ba. Saját lehetőség híján Istentől várja a segedelmet. Isten az ilyen embert végigkíséri. Nem hagyja el. Zombi - Egy könyvtár: tojástár. Az előző korok írói tojtak tele műveikkel, mint a sivatagot a dinoszauruszok. Egy író csak ül, ül, fejét vakarja, szitkozódik vagy bámul szomorúan, közben folyamatosan, minden pillanatban nyomja a tojásokat, és más vágya sincs, minthogy minden könyvtár - a későbbi korokban - az ő tojásaival legyen tele. (Folytatás a II. oldalon) » KARACSONY HAVA ÖSSZETÖRT TÖRVÉNYTÁBLÁK LABIRINTUSÁBAN KÓBORLÓ HÉTKÖZNAPOK MEGKÖVÜLT HALVÁNYULÓ EMLÉKEINK ÉPÍTGETIK LÉTÜNK BÁBELI TORNYÁT ANGYALAINK IDŐTLEN KÜZDELMÉBEN TÉVELYGŐ HALANDÓK MEGHALLHATATLANNÁ ŐSZÜLÜNK REMÉNYKEDŐ VAKREPÜLÉS MÚLÓ ÉVEIM MEGSZOBORODÓ EMLÉKMŰVE (Kántor János hat grafikai lapjának szövegsorai - a jubileumi kiállítás katalógusából, 1997.) £9 eg §1% 2 . . A VAROS NAPJA : DECEMBER 12. 1844-BEN AZ ESZTERGOM TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYLET ALAKULÓ KÖZGYŰLÉSÉNEK NAPJA AZ ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MELLÉKLETE 1997. - II. évf. 5. szám ZÁRSZÁM. '96-98 Úgy kezdődött, hogy Onagy Zoltán kéretlenül dpapolta (bocsánat, elNap.-olta) rólam lapunkban ('97. aug. 20.), hogy betöltöttem a 60-ikat. Igazán felesleges volt közzétenni, ami mindenki számára eleve a legsajátabb köztudomás, magánéletünk napi híre, hogy múlik elnapolhatatlanul... Magunknak sem túlságosan érdekes, - legfeljebb, ha tükörben mutatják elénk, például ilyen nyomtatottban... Az már mégiscsak „megörökítés" - azaz a sírig szolgálhat külső kényszerként. Bármikor bele lehet, hát néhanap bele is kell nézni, kiváltképp így éwégetájt. Mérni a mérhetetlent: adósságaimat. (Amelyek talántán nem is csak az enyémek...) Összehozni valamiféle zár(ó)szám.-ot, azaz - elárulom - zárszámadást. Itt és most kizárólag a szerkesztőire-tollnokira gondolok, és csupán afféle leltári jegyzékre. (Ebbéli adósságaim törlesztése nem ezt a pár hasábot, de akár néhány könyvet is megtölthetne...) A legfrissebb tartozásaim Onagy úr javára könyvehetnek. Úgymint: i. A címrövidítésre tőle kaptam olthatatlan kedvet, aki néhai főszerkesztőségem ideje (1995) óta szerencsélteti szerény hetilapunkat Nap. föcímű, folyószámozott (és reméljük, számontartott) sorozatával. Vallomása szerint a .(pont) után -ló is olvasandó, de szigorúan csak a játszi képzeletben. (Minthogy ravaszul kitanult kollégáról van szó, el kell neki hinnünk.) 2. Születésnapok közhírelése - lásd: kölcsönkenyér - visszajár! Kapva kapok a túlsó hasábban ballagdáló írásának legelső lépésén, felerősítem, amit az elárul: ő bizony, már 45 éves... (Úgy kell neki! Amiképp nekem ez az enyhe kis bosszúállás...) Ilymódon megvolnánk hát a tartozással. Sőt, a követeléssel is. Ami persze tisztelgő baráti kérés formáját öltatte. Miszerint írná meg - ha már ő 45, a könyvtár épülete pedig még csupáncsak 30, bár Onagynál elhanyagoltabb, romlottabb állagú, merthogy vele ellentétben a közé - írná meg tehát, hogy szeret odajárni. (Minthogy olyan íróról van szó, aki olvas is. Könyvtárigazgatóként, szerkesztőként egyaránt tanúsíthatom, hogy sokat.) írná meg, hogy szenvedélyesen szereti a könyvtárat, sőt éppen ezt, a miénket, az enyémet, Esztergomét. Nos, Onagy, a nagy olvasó-író kezdte írni, hogy nagyon nekiindult... De valahogy nagyon rossz passzba került. Útveszejtőbe. (Ha nem ő, akkor talán a számítógépe? Mert ő már csak azzal tud írni. Ilyen ősi, de örökké és bármikor megbízható írószerszánmmal, mint az enyém, többé már nem képes.) ^ M^-falvJ. íájOÜbMn^ Pedig igencsak megérdemelte volna ez a könyvtár a happy endinget Onagy úrtól: hogy odaérjen a helyi közművelődés és kultúra egyik alapműhelyébe. Amely legalább olyan fontos, mint a takarékpénztár, a gazdaság helyi polgárosodásának tekintetében. Hogy zárszámadásunk felett egy prózavers (Kántor Jánosé) és a nagyon prózai pénzesinálás jelentős dátuma fent és lent viszonylatában megjelenő szimbólum, ennek egyedüli oka a helyszűke. (Folyt.->)