Esztergom és Vidéke, 1997

1997-10-23 / 43. szám

IDÖ*MÜ« HELY OSZ • MINDSZENT HAVA Varhegy. 1995, gobelin. 4-es felwúi. 120*210 cm (loto: Moher Ceia) VÁROS • VILÁG NAGYFALUSI TIBOR szerkesztésében 1956 -TOL # A VAROS NAPJA: OKTÓBER 26. AZ ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MELLÉKLETE 1997. - BL évf, 4. szám Cí-mer\... - skandál az osztály. Dezső bácsi az új címert nézi, a tábla fölött: jobbról piros, balról nemzetiszínű pántlikával átfont, aranyló búzakalász, vörös csillaggal a tetején. „Nemrég még a kalászos-kalapácsos Rákosi-címer lógott ugyanott. Nemcsak az osztályban - mindenütt. Még a piros-fehér-zöld zászló közepén is" - ötlik eszembe. A padokban ülő szőke fejekre pillant. „Micsoda világ volt az: mindenütt, mindig csak jelszavak: Munkaverseny és Élmunkás, Traktor és Békekölcsön. írni-olvasni is alig tudó Munkásigazgató\" - csóválja rövidre nyírt, őszülő fejét a tanító. „Az állandó, kötelező lelkesedés és hurráhangulat, a Hegyek-völgyek között zakatoló vonat - közben meg végtelen sorok topogtak a húsbolt előtt már kora hajnalban... Békeharc és Béketábor. Gyűjtsd a vasat és a fémet, Ezzel is a békét védedl kiírások úton-útfelen, a Vas és acél országában. Már termelnek újra a gyárak Nagy célokra tör férji, nő..A" - dalolták a visszafogott, de legyőzhetetlen erőt sugalló munkáshangok a rádióban. „Vasárnap a nagymisén énekeltem, de estére a Sztálin-kantáta szólója várt Bálint karnagy vezette mindkét kórust, a Bazilikait is, meg a munkásokét is. (Ót is elkergették azóta az Alföldre.)" ... A-mi-cí-me-rünk\... - szótagol húsz vékony gyerekhang. Dezső bácsi kikémlel az ablakon: zöldellnek a fák, a bokrok szemközt, az elvadult Vároldalban. Megigazítja fehér köpenyét. „Aztánjött a Forradalom, a mára ellen-nek becsmérelt Forradalom. Istenem, már két és fél éve!" - sóhajt. „Szokatlanul enyhe, napos volt az idő akkor, október végén. Igazi tavasz! össze-vissza beszélt a Rádió, amit mondott, fél óra múlva megcáfolta. Gerő beszéde volt az utolsó csepp, a robbanást kiváltó szikra. Rákosit a Dunába, Gerö Ernőt utána\ - kiabálták a diákok, a Kossuth Lajos utcán vonultukban. Gondolták-e, hogy pár óra múlva vér folyik majd, mikor azt skandálták, hogy Aki utcasarkon áll, Rákosival cimboráll Törődtek-e egyáltalán a veszéllyel, tenni ezt a kérdést!" ... Le-is-tud-nám-raj-zol-ni\ „Megalakultak a Munkástanácsok és a Nemzeti Bizottság. A kommunisták elillantak, mint a kámfor; valakinek vezetni kellett a várost! A pedagógusok minket delegáltak Heil Ferivel. Rendfenntartásról, közellátásról beszéltünk, nem a nagybirtok-rendszer visszaállításáról, mint most hazudják! Horváthy Péter UTOLSÓ ÓRA vagy egyszerűen úgy érezték, hogy elég volt, hogy nem lehet tovább hallgatni?" Ha kihajolna az ablakból, láthatná a Sötétkaput. „... a gránát gellert kapott, és a busz hátuljában robbant... Fütyültek a golyók... Szegény Ottilia, alig múlt tizennyolc! Mit érezhet az anyja, mikor német nyelvű „magánóvodájában" körbeülik a nagyasztalt a gyerekek? Vagy a trafikosnő: a Dobozy Mihály út sarkán kucorgott a bódéjában, mikor Marót felé fordult a tank tornya és eldördült az ágyú... És a többiek, mind! Fiatalok... előttük az élet - hitték! A Széchenyi téren is lőttek, még mindig látni a nyomokat a Városházán. Hányan haltak meg? Még gondolatban is tilos ma felMegnyílt a börtön; a rabokat autóbuszok várták a Széchenyi téren. A sarkon Kossuth címert árultak, a Laktanyán lyukas közepű zászló lengett. Ki-ki repült egy-egy Sztálin-szobor a gyárak, irodák ablakaiból... A Városháza balkonjáról meg Sztálin Legjobb Tanítványának képmása zuhant le... Isten hozott\ feliratú diadalkapu várta Mindszentyt a Hősök terén. Néhány napig azt hittük akkor végre mögöttünk van a vastaps, az Él-jen Rá-ko-si-zás. Az ávósvilág, a félelem. Hogy nem kell többé szívrohamot kapni, ha autó áll meg a ház előtt, ha kopognak az ajtón. Hát bűn volt azt követelni, hogy Aki orosz, menjen hazai?" Olvassátok el mégegyszer! - int Dezső bácsi a nebulóknak. Cí-mer\... - visszhangzik újra az osztályterem. „Nem tartott sokáig az októberi tavasz. Azt rebesgették, Tábor felől jönnek be majd az oroszok. Gallyasi Béla - nemrég szabadult ki ő is - a kaput reparálta, hogy legalább be lehessen zárni, ha jönnek a tankok. De Bády Pista kiment hozzájuk tárgyalni Tatára, így november végén jöttek csak be. December közepéig mi tartottuk fenn a rendet a városban!..." ... A-mi-cí-me-rünk\ ,Megjelentek az utcán a Kossuth-szakállak, a falakon a A/í/íC-feliratok. Divatba jött a vízipisztoly: reggelre kék tinta borította a Párt falragaszait. Karácsonykor még a Mennyből az angyalt énekeltük az iskolában, a fenyőfa körül..."- tűnődik. „Kemény, hideg volt az a tél. Nagy hó fedte a lövöldözésben megsérült Szentháromság-szobrot... A Percsi Jóska felesége szánkózni ment a gyerekkel, aztán legközelebb már Bécsből üzente, hogy szerencsésen megérkeztek... Megnyertük a széncsatát! Bezárták az iskolátl - szánkóztak a gyerekek a Makarenko út túlsó felén, a Vároldalban." ... Le-is-tud-nám-raj-zol-ni\ „Előszivárogtak a lapító kommunisták, és megkezdődtek a felelősségrevonások. Munkásörnek egy bajai - bömbölte fenyegetően a Kossuth Rádó reggel, a hét órás hírek előtt. Bády Pistát nem merték elvinni, de Szalayékat a Népi Demokratikus Államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával csukták le. A múlt héten engem is becitáltak a pufajkások: „Hogy képzeli maga, hogy a Gyakorlóban maradhat?! Örüljön, hogy egyáltalán tanítani engedjük! A Nagy Imre bandájával is leszámoltunk, láthassa! Megérheti még azt is, hogy mehet gátat építeni Visegrádra!" - üvöltötte az Elvtárs." Megszólal a csöngő. Dezső bácsi a búzakalászos Kádár-címerre pillant: ősztől a cigányiskola várja...