Esztergom és Vidéke, 1997

1997-06-26 / 26-27. szám

Esztergom és Vidéke 1997. augusztus 26. Hirtelen hűlt le a levegő, hideg szél támadt fel, és dühödten rázta a levelüket vesztett fákat. A kopasz ágak néha kísérteties zajjal kapargatták az ablaküveget. Mrs. Theobald úgy döntött, befűt a kandallóba is. A bejárónő már egy hete odakészítette a fahasábokat, az asszonynak csak papírt és gyújtóst kellett alátenni és meggyújtani. Élvezte ezeket az apró, otthonos tennivalókat; kivenni a fonott kosárból a vékony fadarabokat, a kandalló és a fal közötti kis résből a szárazon zizegő papírt, és hozzáérinteni a gyufa lángját. Figyelte, hogyan kap életre a tűz, először elemésztve a papírt és a kis forgácsokat, tétován nyalogatva a vastagabb darabokat, és hogyan válik egyre diadalmasabbá. Mrs. Theobald jó ideje egyedül élt és egyáltalán nem szomorkodott emiatt. Hatvanhét évesen még nem érezte magát öregnek ahhoz, hogy ne tudja ellátni a kétszintes kis házat a parányi kerttel, valamint a szerény háztartást különösképp, hogy megengedhetett magának egy bejárónőt is. Az a néhány ismerőse, akikkel még rendszeresen tartotta a kapcsolatot - főleg hozzá hasonló özvegyasszonyok -, mind igyekeztek rábeszélni, hogy vegyen egy kisebb, kényelmesebb lakást, de nem tudta rászánni magát. Fél életét itt élte le, ragaszkodott a bútorokhoz, tárgyakhoz maga körül, és nem bánta azt a napi két-háromszori lépcsőmászást sem, föl az emeletre, a hálószobájába. Elhelyezkedett karosszékében a kandalló előtt, és nézte a lángokat, a másnapi nagy bevásárlás tételeit sorolva magában. Csak el ne felejtse azt az állítólagos csodákra képes reumabalzsamot sem, amit az orvosa ajánlott neki azzal, hogy a közeli gyógyszerüzemben készül, de még nincs gyógyszertári forgalomban. Itt, a gyár kis mintaboltjában viszont már kapható. Az orvos nagyon dicsérte, érdemes hát megpróbálni. Észre sem vette, hogy elbóbiskolt a kellemes melegben. Az ajtócsengő éles hangjára rezzent fel. Csodálkozva nézett a falióra felé, de nem tudta kivenni rajta az időt mert a szoba máris homályba borult. Mindenesetre elég késő lehet állapította meg magában, a nagy darab fák már csak parázslottak a kandallóban. El nem tudta képzelni, ki Peter East: Mrs. Theobald és a kémek . .'.{!> rész) /illllllllllll Játssz velünk! Június 27-én pénteken, 15 órától a kézműves műhely kicsiknek és nagyoknak a Duna Múzeumban: szövés - vezeti: Simon Tiborné csuhémunka - vezeti: Erös Istvánné rafia - vezeti: Mátyás Hajnalka szalmafonás - vezeti:Kecskeméti Katalin 'ezeti: Polacsek Sándor Belépő: 50-. Ft anyagköltség. csönget rá ilyenkor. Vagy csak álmodta a csengetést...? Éppen készült visszasüppedni az álmos semmittevésbe, mikor újra megszólalt az éles hang. Mrs. Theobald nehézkesen tápászkodott fel a karosszékéből, és felkattintotta a villanyt. A szél időközben viharrá erősödött és barátságtalan süvítéssel csapkodta a házat. A falióra éppen ütni kezdett - tíz óra volt. Mrs. Theobald megállt az ajtónál, és kiszólt: -Ki az? Semmi válasz, csak a dühöngő szél morajlása. - Ki az? - kérdezte most már emeltebb hangon az asszony, de kérdését elnyomta az ismét felhangzó csengőszó. Kénytelen volt kinyitni a rácsos kukucskáló ablakot. Először azt vette észre, hogy sűrűn, áthatolhatatlan függönyként szakad az eső is, s csak utána látott meg egy elmosódott alakot. Felkapcsolta a kinti világítást is, és akkor már tisztán kivehette: egy középkorú idegen férfi állt az ajtó előtt, meglehetősen nyomorult állapotban, nyilván bőrig ázva. - Mi tetszik? - szólt ki Mrs. Theobald szigorúan. - Asszonyom... - az idegen lekapta kalapját miáltal tetemes mennyiségű víz zúdult amúgy is csuromvíz alakjára; néhány csepp Mrs. Theobald arcába is jutott. - ó, elnézést...bocsásson meg... - szabadkozott ügyetlenül - lerobbant a kocsim alig pár méterre, és sehol sem látok vendéglőt vagy szállodát... ne haragudjon... megengedné, hogy taxit hívjak? Mrs. Theobald először ösztönösen tiltakozni akart mert nem szívesen engedett be idegent nappal sem a lakásba - annyi mindent hall az ember! -, hát még éjszaka. De látta a férfi valóban szánalmas állapotát - meglehetősen ártalmatlannak tűnt -, meg aztán, no igen, az egész olyan érdekes, szokatlan, nem mindennapi... Lesz majd mit mesélnie, hiszen ebben az álmos kis helyiségben alig történik valami. így aztán - bár volt némi kellemetlen érzése az idegennel szemben kinyitotta az ajtót A férfi szinte beesett, és egyetlen pillanat alatt jókora tócsa keletkezett körülötte a műanyag padlón. - Vegye le a kabátját, mielőtt bejön a szobába! - szólította fel ellentmondást nem tűrően Mrs. Theobald. Meg a cipőjét is. A férfi készségesen engedelmeskedett. Kabátja alatt egy fekete bőrtáskát szorongatott; úgy bújt ki a ruhadarabból, hogy azt egy pillanatra sem engedte el. - Asszonyom, nem is tudom, hogy köszönjem meg... - mondta, miközben félszegen körbepillantott az előszobán. Mrs. Theobald egyszerű asszony volt de értett az emberekhez, és tévedhetetlenül érezte meg most is, hogy sem a hálálkodás, sem a félszeg ség nem szívből jött. Mindazonáltal semmi kivetnivalót sem találhatott az idegen viselkedésében — pontosan úgy viselkedett ahogy egy viharban bajbajutott autóstól elvárná az ember. Bevezette a nappaliba, amit ő csak szalonnak nevezett. A férfi még mezítláb is vizes lábnyomokat hagyott maga után. A bőrtáskát továbbra is a kezében tartotta. - Istenem, milyen kellemes! - sóhajtotta az idegen a világos szoba és a kandallóban parázsló tűz láttán, és Mrs. Theobald tudta, hogy ezúttal egészen őszinte. - Ott van a telefon - biccentett kurtán a falióra alatti kis asztalka felé. A férfi követte pillantását, bólintott, majd tekintete továbbsiklott körbe a szobán, megállapodott az ablakon, melyet már takart a padlóig érő sötétítő függöny. Mrs. Theobald akaratlanul szintén odanézett és észrevette, hogy a függönyszárnyak alig észrevehetően mozognak. - Ó, csak a szél - válaszolt a kimondatlan kérdésre. — Nem jól zárnak ezek az ablakok - megindult a függöny felé, félrehúzta kissé. Az idegen hirtelen a kandalló felé hátrált mintha ki akarná kerülni a függönyszárnyak közt föltáruló rés látószögéből. Mrs. Theobald babrált valamit a kilincsen. KARRIERTANACSADAS A Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ és a Reálértelmiség Alapítvány szakmai adatbank kialakítását tervezi azzal a céllal, hogy a munkaadó és a munkavállaló gyorsabban egymásra találjon. Annak érdekében, hogy a program igazán hatékonyan működjön, karriertanácsadásra, illetve önismeretre, munkaerőpiaci ismeretekre, önmenedzselésre alapuló tréning-csoportokat szervezünk. A tréninget nemzetközi tapasztalattal, gyakorlattal rendelkező trénerek vezetik. Időtartama 3x6 óra. A tréning eredményeként meghatározott karrier megvalósulását az alapítvány gondozza. Az adatbankba bekerülés és a munkaerőpiaci tréning az első 44 fő részére ingyenes. Használja ki az általunk nyújtott lehetőséget, hogy minél előbb megtalálja az elképzeléseinek megfelelő munkahelyét. Jelentkezés és felvilágosítás: Alapítvány a Reálértelmiségért, Esztergom Bajcsy-Zs. u. 4., minden kedden 9-től 13 óráig. Tel.: 33/314-456, vagy 415-000 Blaschke Miklós területi ügyvivő - Micsoda ítéletidő - jegyezte meg társalgási hangon, miközben újra összehúzta a függönyt Mikor visszafordult látta, hogy az idegen a kandalló előtt elmaradhatatlan táskájával a hóna alatt, melegedni igyekszik, de szemmel láthatóan reszket. Mrs. Theobald újra megszánta, mint előbb az ajtó előtt. - Hiszen maga agyonfagyott mondta csaknem kedvesen. - Hozok gyorsan egy forró teát míg telefonál, Mr.... - Bocsásson meg, be sem mutatkoztam. Smith vagyok, John Smith... - Csak telefonáljon nyugodtan, Mr. Smith. Mrs. Theobaldnak gyanús volt ez a semmitmondó név is, dehát istenem, gondolta, miért ne hívhatnának valakit éppen John Smithnek. Hársfateát főzött Néhány perc alatt elkészült közben hallotta bentről a férfi hangját ahogy telefonál. Mikor visszament a szobába, az idegen ugyanúgy állt a kandalló előtt de már nem reszketett. A szél fáradhatatlanul tombolt, az esőcseppeket harsány kopogással verte az ablakhoz. A férfi néha nyugtalanul pillantott a függöny irányába. Túláradó hálával fogadta a teát pillanatok alatt fölhajtotta. Mrs. Theobald egy pillanatig eltűnődött azon, hogy az ördögbe bírta lenyelni a tűzforró folyadékot. A férfi máris indulni készült - Már meg is jött a taxi? - csodálkozott az asszony. - Azt mondták, néhány perc - felelte könnyedén az idegen, aki időközben határozottan összeszedte magát nem festett már olyan nyomorultul, mint amikor az asszony beengedte. Egyszerre mintha nagyon sietett volna. - Még egyszer nagyon köszönöm, asszonyom. A tea csodálatos volt. Viszontlátásra. Mrs. Theobald kissé csalódott volt; úgy képzelte, elcseveg még a vendéggel, mielőtt megérkezik a taxi. Szerette volna kifaggatni, kicsoda-micsoda, és ugyan mi késztethette arra, hogy útra keljen ilyen rémes időben. - Isten vele - búcsúzott hát kissé kelletlenül, és kinézett a zuhogó esőbe. Sehol se látom a taxit gondolta, lehet hogy mégsem jött még meg? Visszahívta volna az idegent, de az alaknak már nyoma veszett az esőfüggöny mögött. (Folytatjuk) LEHETOSEG! ÉRETTSÉGIZETTEKET felvesz kétéves felsőfokú szakképzésre az IDEGENNYELVI TITKÁRNŐKÉPZŐ MAGÁNISKOLA Rászorulóknak kedvezmény! Cím: 1139. Budapest, Lomb u. 41. Tel.: 06-1-270-17-82 Lapunk következő nyári száma július 10-én jelenik meg!