Esztergom és Vidéke, 1997
1997-06-26 / 26-27. szám
1997. június 19. Esztergom és Vidéke Ecce homo! Gyermekkoromban, amikor szüleimmel a földekre jártam, az utak mentén kereszteket, szobrokat láttam. Hazafelé egy-egy mezei virágcsokrot tettünk egyikre, másikra. Öreganyám szomszédjának telke végén állt egy oszlopon az Ecce Homo szobor, amit a szentgyörgymezőiek csak „Seggenüló Jézuskaiként ismernek. Mi gyerekek gyermekláncfű füzérrel és virágcsokorral díszítettük a talpazatát. Nemrég végigjártam a régi útszéli kereszteket, és eljutottam ehhez a század elején felállított szoborhoz is. Szomorúan láttam, hogy a két világháború viharát átvészelt szobor milyen állapotban van. Vandái kezek újra meggyalázták a Megváltót. Kövekkel dobálták, céltáblának használva. Ecce Homo! íme az ember! Amikor a Szentgyörgymezői Kertbarátkör összejövetelén megemlítettem az útszéli keresztek, elhagyagolt állapotát, mindenki szomorúan vette tudomásul. A kör egyik alapító tagja, Bádé György azonban nem várt senkire, fogta szerszámait, festékes dobozait, és elindult felújítani ezt a szobrot. Meglepődött, mert a szoborhoz nem fért hozzá, mivel a telek tulajdonosa időközben magas kerítéssel vette körül. Gyurka barátunkat azonban ez nem akadályozta meg munkájában. Létrát hozott, és azon állva letisztította, majd szépen újrafestette a szobrot. Ecce Homo! íme egy másik ember, aki nem rombol, hanem széppé varázsolja azt, amit lehet. Köszönjük az önzetlen, szép munkát! Reméljük, a példa követőkre talál. Azt viszont nem értjük, hogy valaki honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy köztéri műemléket kisajátítson, saját telkéhez csatoljon. Vagy manapság már ezt is lehet?! többek között ennek a szobornak Návi Onagy Zoltán Nap. 30. Lak.felúj. Tízparancs (szakelmélet) Kedves Olvasó, Te, aki ifjú korodnak köszönhetően soha nem újítottál fel lakást, mert a papa levezényelte a dolgot, mert jól ment eddig, ha eluntad, amiben laktál, vásároltál másikat, béreltél, vagy kerestél egyéb megoldást, csakhogy ne kelljen lakást felújítani, a Tízparancs Neked íródik. Reménykedhetsz ugyan, hogy megúszod, én is reménykedtem májusig, de a szocializmus pillanatnyi állásából megítélhető (Szoci BT - Lakosság SC: 3:0), csak a volt párt és KISZ-titkárok ússzák meg. Nagy szerencsénk, hogy a remény hal meg utoljára. 1. Állapodj meg életed társával, semmin nem vesztek össze a munka végeztéig. Ennek annál nagyobb a jelentősége, minél régebben élsz vele. 2. Készíts pontos menetrendet dátummal, határidőkkel munkafolyamatonként, hogy úgy látsszon az egész, mintha remekül meg volna szervezve, és hogy pontosan tudd, meddig kell a kínokat elviselned. 3. Ketten válasszátok ki, vásároljátok meg a legapróbb tartozékokat is. Ha életed társának (az asszonynak) a normálisnál hosszabb időre van szüksége a tapéta, a csempe, az új konyhabútor kiválasztásához, viseld türelmmel. Nincs szörnyűbb, mint amikor úgy érzi, kihagytad a választáskor, megfosztottad szavazati jogától. 4. Általában ketten döntsetek, kötelezően. A későbbi vitákat megelőzendő. 5. Szerezz egy testesebb lila vagy piros dobozt azon tágyaknak, amelyek minden nap minden percében használatosak lehetnek. Igazolványok, pénz, toll, jegyzettömb, kávé, papírzsebkendő, kiskanál, telefonfüzeted, kulcsok, számlakönyv stb., hogy nem kelljen mind a hatvan dobozt feltúrni adott esetben. 6. Rámoláskor kiderül, a lakást nagyrészt olyan lom foglalja el, amit lényegében soha nem használtok, sőt, nem is látjátok. Ne törd a fejed, ne fájjon a szíved, amikor selejtezel. 7. Ne szólj bele, életed társa (az asszony) mit hordat le a gyerekekkel kukába. Akkor se, ha a tizedik házassági évfordulóra vásárolt, mára megritkult étkészletet viteti, és ne mondd, hogy jó lesz a telken, mert ott is helyet foglal, ráadásul lent van az ötödik házassági évfordulóra vásárolt készlet maradéka. 8. Könyvek ügyében nem lehet tanácsot adni. Minden pótolható, kivéve a könyveket. Harcolj meg a könyvtáraddal, ne veszítsd el a türelmedet. 9. Engedd nyugodtan dolgozni a mestereket. Te magad is nyugodt körülményeket igényelsz a munkához. 10. Imádkozz, hogy ne jöjjön közbe semmi. Jól imádkozz, mert ha jól imádkozol, azt gondolhatod, mindent meg tettél, hogy ne jöjjön közbe semmi, amikor valami közbejön és késlelteti a munka végét. Szükségesnek látszik aTízparancs végére illeszteni a vallomást: eto elmélet, miként a marxizmus. Üzemképes elméletnek látszik. Bő hónap múlva kiderül, a megközelítésnek van-e távoli köze a gyakorlathoz. A tényleges bemutató | hétfőn kezdődik: burkolók nyitják. A nyájas, savas gyomorideg viszont egy | hónapja jelen van. Jwwwwwwwwwgqwwoqwwwoooooow^ Horváthy Péter: ÉPÍTJÜK A SZOCIALIZMUST 1. Bejárók királysága Mindjárt jön egy Pesthez álló busz! - kacsint Somlai Úr biztatóan. Mintha spicces lenne, pedig legfeljebb egy fél konyakot, ha bevágott felkeléskor. Óra nélkül is érzi a menetrendet: tizedik éve jár be, minden nap a negyed hetessel. Vagy húszan topogunk a megállóban. Friss a reggel; ferdén esnek a napsugárpászmák. Mindenki ismeri egymást: ugyanazok utaznak minden reggel. Kinekkinek megvan a törzshelye, nem csak odafelé, de vissza is: be se kell már jegyeztetni a bérletet, a söfőr anélkül is fönntartja a helyet. A bejárók: egy nagy család. Somlai urat hét gyerek váija otthon. Olajmérnök, de valójában a fizika érdekli. Ha megszállja az ihlet, fizetés nélküli szabadságot vesz ki, hogy Elméletére összpontosíthasson. Beáll az Ikarusz. Felszállunk. „Jó reggelt, pilóta úr" - bókol Somlai Úr a söfőr irányába. Mellé ülök. „A hibát Newton követte el, azóta fordult rossz irányba a fizika! - magyarázza. - Vissza kell hát térni a Newton előtti tudományhoz, onnan indulva hozni rendbe a dolgokat! Már sokat haladtam, csak még a tömeg definíciójával vannak gondjaim." Indulásra elfogy az ülőhely. A megállóknál lassít a busz; meg csak akkor áll, ha leszálló van, vagy ha törzsvendéget vesz észre a söfőr. Dorog után, a temetőt elhagyva, jobbra-balra a földek. Az útmenti fákon, gyepen harmat csillog a reggeli napsütésben. Csabánál kinézek a buszablakon: a laktanya széles, vasrácsos kapuján vöröscsillag. Benn, a hatalmas Leninkép előtt, tavárisok sorakoznak. Jön a kaptató; hörögve, füstfelhőbe burkolva kapaszkodik fölfelé a Faros. Fél nyolcra érkezünk az Engels térre; nyolcra benn vagyok az iskolában. (Kár is lenne korábban érkezni: az ügyeletesek elvennék az ellenőrzőmet. De nyolc előtt egy-két perccel fölmennek ők is, akkor nyugodtan be lehet sétálni.) Megtanulok buszon élni: reggel, tiszta fejjel, jól lehet olvasni. Délután nagy a tömeg, még szerencse, hogy megvan a törzshelyem Olvasni fárasztó ilyenkor - hát bóbiskolok. Kicsit pihentebben érek haza. Egy hónapjajárok be. Hűvösödnek a reggelek. Induláskor még alig virrad; csak Leányvár felé kel, vörösesen, a nap. Az út mentén a harmat néha már dérnek látszik. Hideget hoznak magukkal az új felszállók. Egy reggel, Csaba és Vörösvár között, a dombtetőn, olyan sűrű a köd, két méterre ha látni. Lépésben araszolgatunk. Mintha autólámpa derengene szemből; felbőg a busz dudája. Elkések; fél kilenc is van, mire belépek az osztályba. Pechem van, magyar az első óra. „Mi az, hogy késett a busz? - dörren rám a Fényesarcú Padisah. Miért nem indultál tíz perccel korábban? Hogyan, te vidékről jársz be? Hogy nem kaptál kollégiumot?! Na, ennek utánanézek!" Két nap múlva szól:- „Holnap iskola utcm menj a Janóval! Megbeszéltem a Kollégium igazgatójával." Nemere István: REJTEKUTAK (8.) Feketerigó Az egész néhány hétig tartott, még a tavasszal. Egyik reggel kiléptem a kertbe. Szemem sarkából láttam, valami fekete mozdul egy bokor alatt A kúszófenyők között láttam meg ismét Egy rigó volt, gyászfekete, kicsi, mozgékony. Ott ugrált a pázsiton. Régebben is felbukkantak, néha csoportosan, az örökzöld borostyán késő őszig, tél elejéig ott lógó sötét gyümölcsét bogyóit ették. De most tavasz volt A madár behúzódott az egyik kis fenyő alá és onnan nézett fel. Lassan mentem el mellette, talán valamilyen csalóka ösztön miatt tettem úgy, mintha nem is látnám. Azt akartam, ne féljen. Majdnem minden állattal ezt szeretném elérni, ritkán sikerül. Hisz ők nemcsak velem, másokkal is találkoznak. A rigó még napközben is fel-fetűnt néhányszor. Estére nyoma veszett és majdnem elfelejtettem ót De másnap reggel ismétlődött a dolog: nyitom az ajtót, ő meg ott ugrál a fűben, és néz. Sohasem fordít hátat, hisz ellenségnek vél. Bár, ha így hiszi, minek jön ide? Később kimentem a kertbe dolgozni ezt-azt Kitépni alattomosan kitartó gazokat Tyúkhúrt szedni a papagájokjj nak. Megnézni, szokott helyén napozik-e az öregebb macska, aki egy kicsit süket már és nem mindig hallja, hogy a házban felébredtek az emberek, jöhet reggelizni. Néha én hozom be a karomon. A macska nem volt sehol. Viszont a rigó csak ugrált Követett a pázsiton, bebújt a nagyobbik fenyő alá. Aztán jött tovább. Úgy tett, mintha a fűben keresgélne, de láttam az egyik szemét folyton rajtam tartja. Napközben sem ment el, vagy csak rövid időre. Hol a fák ágain ugrált, hol meg odalent. Amikor estefelé, tavaszias nyárban, csökkenő hóséget követve vödörszám öntöztem a növényeket akkor is ott volt a közelben. Ki tudja, mit akar? Nem lehetett megközelíteni. Volt van egy bizonyos távolság, amit a madárnak a védekezése, az ösztöne diktál. Ha azt áüéptem, máris felszárnyalt. Ha a vonalon kívül voltam, lentről nézett az arcomba és várt Néha csippentett a szemével, mondott is valamit tétova, bár nagyon céltudatosnak tetsző hangon, és tovább kutatott a fűben. így ment ez pár hétig. Egy reggelen aztán nyoma veszett és töbé nem jött Azóta is eszembejut néha - vajon mit akart?
