Esztergom és Vidéke, 1997

1997-06-05 / 23. szám

2 Esztergom és Vidéke 1997. június 19. VÁROSNAPLÓ Fogadóóra Dr. Takács Márta jegyző június 11-én 13 és 17 óra között tartja hivatali irodájában e havi fogadóóráit Gyermeknap az Angyalkertben Május 31-én délelőtt a Budai N. A. utcai óvodában színes, változatos programokkal várták a kisgyermekeket és szüleiket az óvónők. Zsákbanfutás, gyurmázás, tányérfestés, papírhajtogatás mellett mini-színház is szerepelt a programban, és természetesen volt büfé és lufi is, no meg jókedv, vidámság. A gyermekek örömében osztozott városunk polgármestere, dr. Könözsy László is, aki csokoládéval kedveskedett a gyermekeknek. Családi Nap A Magyar Vöröskereszt szentgyörgymezei alapszervezete május 31-én Családi Napot rendezett az Olvasókörben. Dr. Bartall Kálmánná vöröskeresztes titkár megnyitó szavai után fél tizenegytől különféle szórakoztató programok voltak az Olvasókör udvarán és termeiben kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 13 órától a helyszínen főzött babgulyást ízlelhették meg a jelenlévők, majd eredményhirdetéssel záródott a Családi Nap, melyet meglátogatott a városrész képviselője, dr. Könözsy László is. Évadzárón a Liberális Klubban Pénteken az esztergomi Liberális Klub vendége volt Raskó György MDNP-s és Gaál Gyula SzDSz-es országgyűlési képviselő. A két gazdasági szakértő elemezte az országban zajló gazdasági folyamatokat, és bár több pontban nem értettek egyet hangsúlyozták a különböző pártállású, de európai vitakultúrával rendelkező politikusok párbeszédének szükségességét. A vendégek az est házigazdájának, dr. Varga Győzőnek kérdésére - a késő esti órákban nyúló beszélgetés végén - a jövő évben esedékes választások várható kimeneteléről is elmondták véleményüket. (P.I.) Vasárnap este - Balassánál Balassa Bálint halálának évfordulóján emlékezni gyűltek össze a nagy költő és hős katona szobránál Esztergom egyesületeinek és iskoláinak képviselői. Nem az ilyenkor megszokott, hagyományos ünnepség volt ez - himnusszal, szavalatokkal, szónoklatokkal -, csupán egy szinte családias, közvetlen hangú összejövetel, ahol dr. Horváth István múzeumigazgató mesélt a megjelenteknek Balassa életéről és haláláról, Esztergom 1594-es, mintegy egyhónapos ostromának napjairól. Miután a Balassa Társaság, a Balassa iskola, a Balassa múzeum, az EBE és a Polgári Egylet virágcsokrait, koszorúit elhelyezték a Várhegy tövében megbúvó szobor talapzatán, az emlékezők kis csoportja - mintegy 40 fő - átsétált a vízivárosi várfal rondellájához, annak a helynek a közelébe, ahol a költő megsebesült. Itt az emlékezők újabb adalékokat kaptak dr. Horváth Istvántól a középkori Esztergom történelmének, építészetének és művészettörténetének érdekességeiből. Kár, hogy e megemlékezés a kelleténél kisebb hírverést kapott. Bizonyára jóval több esztergomi polgár jött volna el Balassa Bálint szobrához, ha tudott volna az eseményről. Hiszen-reményeink szerint - sokan érzik úgy, hogy nemcsak Balassa emlékének, de önmaguknak és városuknak is tartoznak annyival, hogy minél többet megtudjanak e hősi korszak eseményeiről, a középkori Esztergom arculatáról. Nagyszombatiak - Esztergomban Május 29-én látogatást tett városunkban a nagyszombatiak tudományos és közéleti küldöttsége, élén Soltes Ladislavval, az Egyetem rektorával. Eljött MiloSko Jozef dékán, valamint Hanakoviő Stefan, a Szent Adalbert Társaság igazgatója is. A Bibliotéka dísztermében Dékány Vilmos püspök köszöntötte a vendégeket, majd együttműködési tárgyalást folytattak, amelyen magyar részről dr. Maróth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, dr. Kiss-Rigó László teológiai tanár, Káfer István szlovák intézeti vezető és Kápolnai Dezső, a Rudnay Sándor Városvédő és Kulturális Egyesület elnöke vett részt. A tárgyaláson megállapodás született arról, hogy a két egyetem közös tudományos konferenciákat rendez, rendszeresítik a diák- és tanárcseréket. Nagyszombaton létrehozzák a hungarológiai lektorátust, a hallgatói önkormányzatok között pedig kapcsolatot építenek ki. A Rudnay Egyesület és a Szent Adalbert Társaság folytatja a Rudnay-emléknapokat illetve magyar-szlovák honismereti - elsősorban Esztergom-Nagyszombat vonatkozású - közös rendezvényeket készít elő. A tárgyaló küldöttségek eltökélt szándéka, hogy a két város testvéri kapcsolata újra kiépüljön. Lapunk kérdésére a szlovák vendégek rövid összegzést adtak:-Nagyon örültünk a magyar egyetem és az egyesület meghívásának, hiszen mindenekelőtt Rudnay személyiségén keresztül összeköt bennünket a történelem. De összeköti népünket az évezredes közös haza is. Rudnay a törökök után újraépítette az esztergomi érsekséget, most, a XX. század végén szellemisége újjáépítheti barátságunkat is, hiszen a keresztény értékeknek általános üzenetük van, szlovákokhoz, magyarokhoz egyaránt szól: Legyünk képesek - jószomszéd módjára - testvéri szeretetben élni. A két egyetem módot ad az aktív és hasznos együttműködésre, nemcsak a tudomány, hanem a nevelés szintjén is. Az itt elhangzottakat tettekkel kell megtölteni. A közelmúlt bennünket szétválasztott, de a jövőnk közös! - szólt a nyilatkozat. A vendégek azzal búcsúztak: júliusban az esztergomiakat várják Szlovákiába! (Pálos) Más realitás - át HID alás Napló (büszkén) Május 31. A szombat esti tévéhíradóban néhány percre városunk ismét az ország (s hellyel-közzel talán Európa) szeme elé került Mégpedig igazán szembe szökő, demonstratív módon: egy művészeti akció révén színes lézerfény kötötte össze, egészítette ki 53. éve csonka hidunk épségben maradt íveit. Május 17-én adta hírül a sajtó (nyomában hetilapunk is), hogy a szlovák közlekedési miniszter kijelentette: „(...) Mi nem ott fogunk hidat építeni, ahol azt idegenek szeretnék, hanem ott, ahol szükségünk lesz rá..." Május 18-án a Szabadidőközpontban nyflt kiállítás, amellyel testvérvárosunk, Párkány képzőművész köre hozta át üzenetét nekünk — „idegeneknek"... Szerencsére középeurópai térségünkben hallatta hangját a józanul, történelmi felelősséggel gondolkodó - tehát nem tőlünk „idegen" - értelmiség is. A már február óta folyó szlovák nyelvű sajtóvitában megjelent cikkek többsége is a híd helyreállítását szorgalmazta. így például május közepén a szlovák írók egyébként „a kormányhoz közel álló" - hetilapja „ Európa szégyenének" nevezte a tényt, hogy a Dunán átívelő 98 híd közül ez az egyetlen, amelyet felrobbantása óta máig nem építettek újjá. Esztergomban május 29-én folytatódott a jóakarat úak üzenetváltása, azoké, akik a két partról egymás felé nem ökölbeszorult, hanem nyitott kezüket mutatják. E délutánon a Vármúzeum rondellájában a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának Más realitás címen összeállított vándorkiállítását Kubicska Kucsera Klára besztercebányai művészettörténész ajánlotta figyelmünkbe. (Ajánlotta volna, - de erről majd legközelebb...) Túlparti vendégeinket a város és kulturális vezetése nevében megnyitó szavaival Csernusné Láposi Elza bizottsági elnök köszöntötte, kiemelve a kiállítás időszerű jelentőségét: Szlovákia és Magyarország közötti politikai viszony feszültségekkel telített, a feszültség góca a határon túl élő magyarok helyzetének megítélése, az őket gyakorta sújtó hátrányos megkülönböztetés. Különösen bántó ez, tapasztalva, hogy hazánk többi szomszédjával eredményesebben munkálkodik a nemzetiségi kérdés megnyugtató rendezésén. A történelemben számtalan példa mutatja, hogy válságos körülmények között megkülönböztetett figyelem fordul a kultúra felé, amelynek eszközeivel a társadalmi folyamatok kedvező alakulása elősegíthető, a pozitív szándék ébren tartható, a cselekvő erő és akarat mozgósítható. Csak az összefogás, az együttműködés kiterjesztése révén remélhető a várt eredmény. A határ két oldalán élők, a jószándékúak és a józanul gondolkodók nap mint nap hallatják szavukat, vagy közvetlenül politikai követeléseket fogalmazva meg, vagy úgy (és ez egyenértékű az előbbivel), hogy bemutatják történelmüket, művészetüket a nyilvánosság előtt, igazolva azonosságtudatukat, a minden nehézségen túlmutató megmaradási vágyukat. E nehéz feladat teljesítésében kiváltképp élen kell járniuk azoknak a magyar településeknek, amelyek közvetlenül a határsávban helyezkednek el. Esztergomnak, amely a rendszerváltozás után elsőnek Párkánnyal létesített testvérvárosi kapcsolatot, e téren nincs szégyenkezni valója." A szégyenkezni valóról megintcsak következő számunkban; lokálpatrióta kebelünket dagassza egyelőre ugyanaz a - sőt: fokozott! - büszkeségMert hiszen május 30-31 -én - a fenti előhangok után - a művészeti protestálás csúcs-rendezvényeire szólított a meghívó, nyomdai arculatát tekintve is nagyon ígéretes színvonalon. Rendezőként a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Pozsony) és a helyi Duna Múzeum hívta városunk polgárait is a szellemi át HID alás-ra. Az előbbi a 29-ei kiállításnak is fővédnöke volt; az utóbbiról már több éve elkönyvelhették a figyelmesebb helybélik, hogy fiatal igazgatójának, (a fővárosban élő...) Kaján Imrének vezérletével kevés tudatosabb műhelye dolgozik széles e hazában, mint az esztergomi intézmény Európai Közép Galériája. (Az itt rendezett kiállítás-sorozat mellett idén áprilisban két kitűnő helyi művész - Kovács Melinda és Kaposi Endre - tárlatát Prágába „exportál ta".^Nos, 30-án délután ezen a helyen Zuzana BartSová művészettörténész nyitotta meg azt a kiállítást, amely a kétnapos „közép-európai képzőművészeti szimpózium" kezdetét jelentette. A pénteki megnyitót még aznap 18 órától, majd szombaton három „felvonásban" követték a programok. A 31-én reggel - szintén a múzeumban - nyíló szemináriumot és vitát (amelyet többek között Z. BartoSová, Néray Katalin és Hegyi Lóránd vezette) így akciók, zenei és képzőművészeti performance-ok, installációk fogták közre. A képzőművészek közép-európai egyesült sereglésében természetesen hazánk fiai és a szlovák nem-idegenek jöttek egész csapattal. (Rajtuk kívül három-három cseh, lengyel, román és osztrák, két német egy-egy szlovéniai, illetve jugoszláviai alkotó szerepelt a névsorban.) Városunkat nem csak Kaposi Endre, hanem a Budapesten élő Lévay Jenő is képviselte. (O az ugyanis, aki már négy esztendeje megszállottan - és egy alapítvány segítségével - próbálja a dunai Szénrakodó immár szürreális ipari építményét megmenteni, illetve valamiféle kulturális világító-toronnyá, szellemi „átrakodó-hellyé" változtatni...) A Duna Múzeumban látható kiállításon a lengyel Jan Berdyszak (feketére lakkozott fahasábokból és tükördarabokból komponált) műve hordozza a közös vállalkozás címét, - Kaposi Endre két talált tárgyakból épített szobrának egyike pedig a lényegét: „Áthidalási kísérlet"... A másik az értelmiségi összefogás, a szellemi erőfeszítések lehetőleg legroszszabb kimenetelére emlékeztet: ,J(udarc"... Merthát valóban indokolt a keserű kétség: ugyan legyőzhetik-e az egyesült álmok (fogantak bár a legművészibb ihletből, közvetítse őket a legmodernebb technika, lézersugarak akár), legyözhetik-e vajon a hatalmaskodó államokat, amelyek erejüket a legősibb gyűlölségből táplálják?... N.T.