Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-22 / 21. szám

MELLÉKLET Az Esztergom és Vidéke ráncsimító melléklete Mind ez ideig kiadatlan férc- és remekművek, maradék és használt anyagok, porosodó újdonságok és vadonatúj régiségek (egyszóval: mindaz, amit kár elolvasni - ha nincs humorérzéked). Az 1997. esztendő 3. száma írta, tQÍqmyörögte, összeollózta, meghúzta, átírta, majd megbánta: Szánthó Barna Amerikai hírességek humoros vallomásai önmagukról - Nagyon megválogatom az orvosaimat. Nekem olyan kell, aki ha éppen nem engem vizsgál, akkor otthon ül és tanulja a szakmát. (George Kaufman) - Megérkeztek az orvosi vizsgálataim eredményei. Kiderült, hogy alacsony vagyok, kövér és kopasz. (Tom Wilsori) - Csak olyankor iszom egy korty italt, ha meg vagyok hűlve. Persze ez a mostani náthám már évek óta nem akar elmúlni. (Frank Sinatra) - Reggel, ha kikelek az ágyamból, csak a pizsamám nem fáj. (Gene Perret) - Minden nap tiszta fehérneműt veszek fel. Szombatra már mindig hét van rajtam. (Pamela Stephenson) - Úgy tervezem, hogy 110 éves koromban fogok meghalni, amikoris lelő majd egy féltékeny férj. (Thurgood Marshalt) - Ha csak egy csöpp esély is van rá, hogy létezik reinkarnáció, magamat teszem meg örökösömmé, bárki is legyek legközelebb. {Gene Perret) - En az olyan nők számára vagyok szexszimbólum, akiknek minden mindegy. {Ken Dodd) - Vannak azért előnyei is annak, ha valaki elnök lesz. A megválasztásomat követő napon szigorúan titkosnak minősítették a középiskolai osztályzataimat. {Ronald Regen) - Mivel nem volt semmi mondanivalóm, úgy vélem, jó lenne feléleszteni egy ősrégi nyelvet, amelyen az égvilágon semmit sem lehet elmondani. {Flann O'Brien) (Talán egynémely magyar mai írónak sem ártana, ha inkább valamelyik ősi finn-ugor nyelven publikálna!) - Bobby, ugye előfizetsz nekem az Esztergom és Vidékére! \ Zöldköznapi adatok * Egy nyári hétvégén egymillió ember fürdőzik a Balanionban. Ha mindegyikükről csak 0,5 gramm napolaj keiül a vízbe, akkor két nap alatt ez legalább 1 tonnányi olajat jeleni! 1 liter olaj 1 millió liter vizet képes ihatatlanná tenni! * 16 kilométert egy kerékpáros 350 (élelemből származó) kalória felhasználásával tesz meg, míg egy autó 18.600 (kőolajból származó) kalóriával teszi meg ugyanezt az utat. Felmérés szerint a német városokban az autóval megtett utak 3/4-e rövidebb 5 kilométernél. * Néhány német tartományban „müzlirendelet" van érvényben. Az iskolai büfékben csak teljes őrlésű gabonából készült kenyeret, zsemlét, csak friss gyümölcsöt, zöldséget, teljes tejet, ásványvizet, teát, gyümölcslevet és müzli csemegéket lehet árulni. Csoki és főleg kóla nincs... Es nálunk?! Mondhatta volna szebben, kis lovag!" Irodalmi paródiák, 3. eresztés: NAGYVÁROSI TIVADAR Posztgraduális poliesztéta és diatermikus döntnök. A Rekordok Könyvének egyetlen esztergomi szereplője. Két éve állított fel csúcsot abban a versenyben, hogy ki tudja a leghosszabban kifejezni ezt a szót: „igen". 692 szavas rekordja felhívta magára az irodalmi szakemberek figyelmét. A Nemzetközi Pen Klub piszmolögiai szakosztályának vezetője, dr. Desiderio Dezentor hosszú tanulmányban méltatta érdemeit a Literatoire Humbuque hasábjain. Az Idő-Kép-Zavar szerkesztőségétől szerzett legfrissebb értesüléseink szerint Nagyvárosi Tivadar jelenleg -Halványi Petronella és Okiss Zuárd irodalmi munkásságának menedzselése mellett - szívósan készül egy újabb Guinness-rekord megdöntésére. Ezúttal Pjotr Kinemondovics Stotakij csúcsát szándékozik túlszárnyalni, akinek korábban a „nem" szót egy 528 szavas kifejezéssel sikerült pótolnia. (Ez kétszerese a Magyarországon oroszból érettségizettek szókészletének!) N.T. tiszteletbeli tagja a Vájtfülűek Titkos Társaságának. Eddig meg nem jelent művei: -Idő-tér-képpel Szentgyörgymezőre (turisztikai kalauz), -Non numerantur... (tanácsok kezdő irodalmároknak), - Diaeresis és diafizis (a költészet és bonctan összefüggései). Az alábbi írása, melynek helyhiány miatt csak rövid részleteit tudjuk közölni, szerkesztőségünk felkérésére készült - hosszú vajúdás után. PANDÚROK ÉS PANDÚRNÉK - esztétikai kinezioterápia (részlet) A tőlem már olyannyira megszokott vehemenciával dörömbölök a Kedves Olvasó magánéleti szentélyének ajtaján: beengedtetést kérve, megzavarván a délutáni sziesztát, netán az esti főműsoridőben sugárzott Magyarok Cselekedeteinek szellemi élvezetét- mely utóbbi atrocitást nem venném a lelkemre, lévén jómagam is révült szemlélője, mi több, csodálója eme izgalmas vállalkozásnak. (Ennél nagyobb izgalomba már csak akkor jövök, ha nyelvi hibát vélek felfedezni pályatársaim írásaiban.)... Szóval - hogy el ne veszítsem mondandóm fonalát, mielőtt még megtaláltam volna - azt kérném Önöktől, hogy szánjanak rám röpke fél órát, mert volna itt egy rövid - alig egyperces - vicc, amit szeretnék a Nyájas Olvasónak elmesélni. (Illetve: dehogyis akartam én ilyen profán elmeszüleménnyel traktálni Ónöket! A magas esztétikai gyönyör Izisz-templomába kívántam kalauzolni inkább az olvasót. Ecsetelvén akár egy gyöngyszemét M.K.László lírikusi, festői vagy dokumentalista tálentumának. De e reményteli melléklet reménytelenül makacs szerkesztője mindenáron humort akart látni ezen az oldalon, s vajmi kevéssé is lelkendezem eme alantasb műfaj iránt, meg kellett hajolnom a lektori óhaj előtt. Legyen hát egy vicc!) Szent György napján hallottam - ez adta az aktualitását, hiszen közrendünk derék őreinek rovására követte el valam ,ly pihentagyú pesti polgár, mivel hogy ott születtek és születnek még ma is a legjobb viccek.. (Itt mintegy két oldalnyi elmélkedés késlelteti a vicc indítását, amitől helyhiány miatt most megfosztjuk a Kedves Olvasót. - a Szerk.) ... Szóval: in medias res - ahogy a jó Horatius mondaná! A Szent György-napi búcsúban beszélget közrendünk két büszke őre, a hórihorgas őrmester és a köpcös tizedes... (A Szerk.: Itt három oldalon a helyszín és a szereplők leírása következik, aminek közlésétől most eltekintünk.) - Oh, ha méltóztatnál, kérlek netán egy futó pillantást vetni ama impozáns körhinta irányába... - fordult e pillanatban társa felé az őrmester a posztos rendőrök szokásos stílusában. - Elnézésedért kell esedeznem, amiért feltételezni bátorkodom, de úgy tűnik hogy a körhintánál álldogáló hölgy a kedves feleséged. - Joggal feltételezed, kedves barátom, - feleli a tizedes - a hölgy valóban a nejem. - Ez esetben szabad legyen megjegyeznem, - bár igazán nem akarlak megbántani, - hogy őnagysága szépsége meglehetősen egyedi, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy némi kívánnivalót hagy maga után. - Büszkeséggel tölt el, hogy .... (S folyik tovább a párbeszéd. Újabb három oldalon kiderül: a tizedes büszkén vallja, hogy az ö neje a legrondább nő, akit valaha látott. Ezt társa nem hagyja annyiba, mondván az ő felesége még sokkal rondább. További két oldalt átlapozva megtudjuk, ez a vita egyféleképpen dönthető csak el: az illető hölgy szemrevételezésével. Elindulnak tehát s három oldallal később oda is érnek a büszke férj otthonába. Néhány újabb oldalnyi leíró rész és magyarázkodás után lekiállt az őrmester a pincébe:) - Gyere fel, szívem! - Felvegyem a zsákot a fejemre? kérdi lentről a megszeppent feleség. - Szükségtelen! - hangzik a válasz. Nem szerelmeskedni akarok, csak dicsekedni! Eddig a történet - tudom, szemérmetlenül lerövidítve -, melyet N.T. írt mellékletünk számára De - engedve a szerző óhajának - szeretnénk az író egy másik, intellektuálisabb, reá inkább jellemző oldalát is bemutatni az olvasónak. íme! Részletek a Nyenyere-hangolók II. Országos Képzőművészeti Kiállításának megnyitóján mondott(65 perces) beszédéből ... „Gyarló ihletem idézze most Önök elé a nyenyere-hangolók amatőr művészetének legújabb szellemi értékteremtését, mely értékeket egybefoglalóan felvonultató mostani tárlat megszeppent emlékezés az ősi nyenyerék nyikorgó hangjaira. Súlyos penitencia sújtsa szegény, deresedő fejem, hogy nem áll módomban elemezve bemutatni eme csodás ars dilettancia minden egyes darabját - elnyomva vagy inkább fel sem ébresztve a kontroll józan szándékát -, csupán a terem közepén álló monumentális kompozícióra emeljük hát fel röpke időre megtört tekintetünket Eme alkotást aperitifként s egyben desszertül ajánlom kifinomult figyelmükbe. Az alkotót, Nyekkelfaludi-Kraizler Hugót, kétségtelenül elborította az ihlet kíméletlen lavinája, mikor e torzóba szoborta keserű álmait. „Kutyapecér" - árulkodik a címke, s bár Önök csupán egy kórót s néhány fatuskót látnak, lelki szemeik előtt fel kell, hogy ágaskodjon mint e kompozícióban - a pucér pecér szikár, szenvedő alakja, lábainál az ebekkel, melyek mint az eleven lelkiismeret mardossák kérges inát. (...) Az Óperenciás-tenger M úzeum Azon is Túl Galériája nehéz fába vágta a modem művészetekben kicsorbult szekercéjét, amikor helyt adott a nyenyere auditív művészeinek, hogy a vizuális művészetekben is megmutassák létünk kézzelfogható valóságát. így kerülhetett csodáló szemeink elé az említett művön kívül Trottyánszky Tibold kisplasztikája, a „Tele bili füle", vagy Mitschoda Matild akvarellje, a „Répa, retek a rökamién", melyen érződik ugyan K. Melinda hatása, de üzenete a mának szól, mint azt a Haragos-Zöldek Társaságának különdíja - egy csodás mívű ipafai fapipa - is jelzi. így kapcsolódik egyben művészetükben a múlt a jelen és a jövő, így vonul végig az idő-dimenzió életünk és sajtónk lapjain - amint azt már bátorkodtam Önöknek több ízben is szíves tudomásukra hozni..." Szerk. megj. Ezúton szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy cáfoljuk azt a rosszindulatú híresztelést, miszerint e megnyitóbeszéd végén a nyenyerék hangjára minden jelenlévő felébredt. Mero rágalom! A teremőr Parmalat teje alvadt maradt! Ellenjegyezte: Szántódy Barbara