Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-22 / 21. szám

Május 1. E nap hajnalán állították a legtöbb vidéken a májusfát a lányos házaknál. Rajta színes szalag, boros üveg, festett tojás csüngött. Magyarországon Temes­vári Pelbárt híres ferences szónok említi legelőször ezt a szokást a XV. század­ban. A munkásság ünnepévé 1889-ben lett, amikor a nemzetközi szocialista munkáskongresszus a francia Lavinge javaslatára annak nyilvánította. Május 12-13-14.: Pongrác, Szervác, Bonifác A három fagyosszent. Szerencsére idén nem hideget, hanem kánikulai me­leget hoztak. Talán ezzel kívántak min­ket kárpótolni a korábbi, hosszantartó zord időért. Ha fagyosszentek napjaiban esik, az nem jó a gabonára, mert az üyenkor hulló csapadék kedvez a kalá­szosok gombabetegségeinek. Május 18.: PÜNKÖSD Pünkösd a keresztény egyház egyik fő ünnepe, mely a húsvétot követő ötve­nedik napon kezdődik. Az egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek le­szállt az apostolokra, E napon tartják sok helyen a bérmálás szertartását, a hit megerősítésére a felnőttkor küszöbén. Legjellegzetesebb pünkösdi népszo­kások az ügyességpróbákkal egybekö­tött királyválasztás (pünkösdi király­ság), a lányok, legények (kisfiúk és kis­Jeles napok, népszokások MÁJUS - JÚNIUS lányok) falujáró köszöntése (pünkösdö­lés) és a kislányok agrármágiával egy­bekötött köszöntése (pünkösdi királyné­járás). A pünkösdi királyt versenyjátékok­kal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakaslövéssel, gúnárnyakszakítással választották. A 19. századi adatok sze­rint egy évig a legények vezetője, bírája volt (legénybíró), hivatalos minden la­kodalomba és összejövetelre, a legé­nyek engedelmeskedni tartoznak neki. A pünkösdi királynéjárás a Dunántú­lon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti formájában. Az ünnephez éne­kes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. A pünkösd termés­jósló a gabonafélékre, valamint időjós­lónap is. A pünkösdi harmattal való mo­sakodás szeplőűző és szépségvarázsló. Néhány gazdasági szokás is kapcso­latos pünkösddel, ilyenkor tartottak cse­lédvásárt, ezen a napon szedték a bá­ránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast. Sok helyen min­den községi pásztor élelem- és pénzado­mányt kapott minden házból, ahonnan állatot őrzött. Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti. Május 25.: ORBÁN Orbán pápa a keresztények üldözése­kor mártírhalált szenvedett (230-ban). Szőlőfürttel ábrázolják, mert régi meg­figyelés szerint május végén, Orbán-nap körül szokott az utolsó tavaszi fagy jön­ni, mely a legveszedelmesebb a virág­zásban lévő szőlőkre. A szőlőhegyek (szőlőskertek) védőszentje. Tiszteletére sok helyen kápolna is épült a szőlőkben. Bizony, ha fagy járta, besározták s kővel dobálták Orbán szobrát, mert nem telje­sítette szőlőpásztori kötelességét, június 8.: MEDÁRD Ősi, népi tapasztalat és megfigyelés eredménye az a „parasztregula", misze­rint ha ezen a napon esik, akkor negyven napon át bőséges részünk lesz csapa­dékban. (A Medárd-napi esőzés tudo­mányos magyarázatát az ún. nyári mon­szum jelensége adja meg.) Június 8.: ÖZSÉB Boldog emlékű Özséb, az egyetlen magyar alapítású remete Szent Pálról elnevezett szerzetesrend atyja. Eszter­gomi kanonokból lett rendalapító szer­zetes, aki a Pilis hegységben élő reme­téket gyűjtötte egybe, és belőlük jött létre a pálosok rendje, melynek első központja a budaszentlőrinci kolostor volt Június 24.: Keresztelő Szent János A keresztény világban a nyári napfor­duló körüli Keresztelő Szent János ün­nep az V. században vált általánossá. Szokásban volt hogy nagy tüzeket raktak a mezőn, s énekeltek, táncoltak körülötte. Üszögöket vittek a gyerekek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye. A hagyomány­nak három eleme van: a tűzgyújtás, az azon való átugrálás és az ének. A hosszú énekben az egymásnak szánt párokat kiéneklik. A tűzgyújtásnak elsősorban bajelhárító szerepe volt aki átugrotta, egészségét biztosította. Június 29.: PÉTER, PÁL Péter és Pál apostolok egy napon nyerték el a vértanúság koronáját Péter a halászok, asztalosok védőszentje. Pál az újságírók patrónusa. Péter és Pál nap­jához fűződik az aratás kezdete. Ezen a napon szakad meg a gabona gyökere, azontúl nem nő, hanem csak érik ­mondják sok helyen. A néphit szerint ekkor vet magára keresztet a természet Az aratással párhuzamosan ez a széna­kaszálás ideje is, és megkezdődik a gyü­mölcsök tartósítása, befőzése. Klotz József Alapítványt a képviselők megsegítésére! Családom tagjaival elhatároztuk, ala­pítványt hozunk létre. Már neve is van: ASZKÉTÁK (Alapítvány a Szegény Képviselők Életviteli, Túlóra- és Ápolá­si Költségeire). Az alaptőkével ugyan még egy kis gond van, mivel férjem már elköltötte ­illetve én elköltöttem - e havi fizetését fiam is az egyetemi ösztöndíját anyó­som viszont még nem kapta meg 15 ezer forintos nyugdíját így aztán jelenleg csupán a dugi-pénzem (egy lila hasú 500 forintos) képezi az alapítvány anyagi erőforrását. Minderre akkor került sor, amikor meghallottuk a rádióban, hogy ország­gyűlési képviselőink vagyonnyüatkoza­taiból kiderült, milyen szűkös anyagi viszonyok között tengetik életüket tör­vényeink alkotói. Többnyire szűk, két­szobás, negyedik emeleti lakásokban szoronganak, biciklivel vagy öreg Tra­banttal közlekednek. (Gondolom, mi­lyen rozoga autók lehetnek! Bizonyára állandóan javítgatják őket, mert az Or­szágház előtt egyeden Trabantot vagy Wartburgot sem látni!) Olyan képviselő is akad - nem is kell messze menni érte -, aki egyenesen nincstelen - saját szerény bevallása sze­rint. Igazán megesett a szívem szegény képviselőkön! Amíg én Daciammal hencegve járom Esztergom utcáit amíg leértékelt pulyka far-hátból főzött pör­költtel dorbézolok hétvégeken, s ha aka­rok, akár fél kiló kenyeret is vehetek naponta, addig szegény választott veze­tőink ilyen sanyarú sorban szűkölköd­nek.Kérem a minden jóban dúskáló pol­gártársaimat - különösen a nyugdíjaso­kat és a munkanélkülieket csatlakoz­zanak alapítványunkhoz és fölösleges pénzüket áldozzák fel a szegénysorsú honatyák megsegítésére. Az anyagi hozzájárulások - melyek a helyi hegyközségi és ebadóból levonha­tók - az Esztergomi Eszement Bank 00­ás bankszámlájára fizethetők be. Káesze az ASZKÉTÁK kuratóriumának elnöke UL: Lapzártakor érkezett a hír: néhány esztergomi civil szervezet jótékonysági hangversenyt szervez az ASZKÉTÁK nemes céljának támogatására. A Nyug­díjas Bélyegragasztók Körének erobik tánccsoportja, a Családtervezők Klubjá­nak ,Antibébi" pantomin csoportja és a Városi Főzési Tanácsadó trambulin-ze­nekara mellett számos helyi kiválóság is porondra lép a magasztos cél érdekében. Láthatják a nézők a HAHA (a Hazai Hídverő Albizottság) zenés báb-pro­dukcióját is. A Megyei Kórház Inflációs Osztály­ának „Ross doktor" klubja ingyenes vér­nyomás- és adóterhelés-mérést tart a műsoros est folyamán! Dr. Borbély György: DOMI ÉS A MEDVE Domi. Csak így hívták, akik ismer­ték, nevezzük hát így mi is! Hatalmas termetű, igen mulatós kedvű polgára volt a háború előtti Esztergomnak. A Széchenyi tér közelében volt egy papír­kereskedése, nappal ott állt a pult mö­gött, de az estéket - sokszor az éjszaká­kat is - a vendéglőkben töltötte. A ci­gányzenészeket névről ismerte, gyakran húzatta velük, nem ritkán hajnalig. Me­sélik, egyik hajnalon éppen a cigány­bandával kísértette magát hazafelé, mi­kor bekanyarodott a Széchenyi térre egy dinnyékkel megrakott szekér. (Akkor még ott volt a piac.) Domi megállította, kiválasztott vagy harminc darab szép, kerek görögdinnyét, megalkudott rá s megvette. Áztán a cigánybanda tagjait felállította a téren, mint a kugli bábukat, s elkezdte gurítani feléjük a dinnyéket. A kontrás - kicsiny, vékony figura ­ijedten ugrált félre a dinnyék elől, de a többiek állták a sarat, míg sorra el nem Horváthy Péter: MOROG A NAGYMAMA - Nem törődsz te velem, fiam! Egy rendes koporsót se veszel majd nekem, ha meghalok! - zsörtölődik megint a Nagyi Pista bácsival. Ezt fújja már hónapok óta okkal, ok nélkül. Egyszer, maximum kétszer az ember még zsebre vágja. No de minden nap - reggel, délben, este - ez már tényleg az ember idegeire megy! Pista bácsi Dorogon dolgozik, busszal jár ki minden nap. Ott topog ma is a Temetkezési Vállalat előtt a MÁVAUT táblánál. Hűvös, nyirkos a reggel. A járda mellett pocsolya, sár. így van ez ilyenkor, télutón ­gondolja magában, miközben fázósan húzza össze magán alódenkabátot. Mikor jön már a busz? - les a sarok felé türelmetlenül. Unalmában - hogy teljen az idő - a kirakatot nézi. Minden komoly, sőt komor - ahogy illik is. Fekete szegélyes particédulák. Száradt krizantén, poros művirágok. Egy díszes cserépurna. (Divatba jött újabban, bár tiltja az egyház.) Felcsillan a szeme és hirtelen ötlettől vezérelve benyit az üzletbe. Rövidesen egy hatalmas, hosszú csomaggal a vállán lép ki onnan. (Köz­ben elment a busz, de ki bánja!?) Hazasiet. (Csak itt lakik a Háromsze­recsen házban.) Hú, de nehéz! - lihegi a lépcsőházban. - Anyu! - kiabál már az ajtóból. - Nézd, mit vettem! - mondja büszkén, miközben kibontja a papírból. - Jó lesz? találta őket egy-egy 4-5 kg-os „golyó­bis". Mire a dinnyék elfogytak, már csak a prímás maradt állva. Az édes görögdinnyék meg ott hevertek szana­szét- egy részük megrepedve, összetör­ve - a kövezeten. Persze mindez zajjal járt, s a környék lakói azzal „díjazták" a produkciót, hogy másnap feljelentették Domit csendháborításért A mulatság nem volt olcsó, de Domi szó nélkül kifizette a büntetést, sőt másnap Majer néni vendéglőjében 100 darab palacsin­tát süttetett a „kidöntött bábuknak", s mivel ekkora adag túlzottnak bizonyult, a maradékkal teletömködte a zenészek zsebeit. Élt Dominak egy öccse Csepelen. Egy tavaszi hétvégén meglátogatta bátyját Esztergomban. Végigkóstolván a vendéglők borait a Kossuth utcán sé­táltak éppen, amikor a városban vendég­szereplő cirkusz hatalmas stráfkocsijára lettek figyelmesek, amely nézőket to­borzott az esti előadásra. Á kocsi plató­ján egy megbéklyózott hatalmas állat morgott. Egy barna medve. Hiába csití­totta az öcskös, Domi megállította a sze­keret, felmászott a tetejére, és birokra hívta az ágaskodó, hatalmas szörnyete­get, gondolván, az csupán egy állatbőr­be bújt cirkuszos. Akkor érkezett oda halálraváltan a cirkuszigazgató, aki el­halló hangon kérlelte Dormit jöjjön le a szekérről, mielőtt az állat széttépi. Az igazgató szavai, no meg az az 1-2 pofon, amiben addigra részesült a szerencsére éppen álmos hangulatban lévő medve részéről, kijózanította hősünket leug­rott a kocsiról, s minden tagjában resz­ketve kapaszkodott öccse karjaiba. - Majd széttépett ez a nagy marha állat - mondta fogvacogva. - Te vagy a nagy marha - zárta le a vitát a némileg józanabb testvér, majd ­miután egyetértettek abban, hogy a nagy ijedtségre inni kell - betértek a közeli Kispipába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom