Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-22 / 21. szám

Esztergom és Vidéke 1997. míyus 15. Minősített képzés az OKTÁVBAN Az OKTÁV Ipari és Továbbképző Rt. - jogelődjei munkáját is ideszámítva - több, mint húsz éve vesz részt az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben. Az elmúlt évben a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetségének Minősítő Bizottsága vizsgálta a vállalat oktatási tevékenységét, szakmai és módszertani felkészültségét. A minősítő eljárás eredményeként az OKTÁV Rt. jogosulttá vált a minősített képzési vállalkozás cím viselésére. Erről kérdeztük Balogh Péter vezérigazgatót. - A hazai képzésben újszerű ez a fogalom. Mit takar! - Az elmúlt években viharos gyorsasággal növekedett a felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek száma. A régi, nagymúltú intézmények (pl. OKTÁV, SZTÁV, KOTK, EVMTK, ADU stb.) s az egyetemek-főiskolák továbbképző intézetei mellett számtalan egyéni és társas vállalkozás kapcsolódott be az oktatási-oktatásszervezési tevékenységbe. Ez a fejlődés sok pozitív elemet hozott magával, így tartalmilag és formailag új képzési ajánlatok fogalmazódtak meg s a továbbképzést igénybevevők választási lehetőségei jelentősen megnövekedtek. A választéknövekedés azonban nem feltétlenül könnyítette meg a megrendelők helyzetét, hiszen nagyon nehezen ítélhető meg, hogy egy hangzatos-látványos ajánlat milyen tényleges tartalmat és minőséget jelent. A képzési ajánlatkérők, főleg nagyvállalatok, állami megrendelők, hazai és nemzetközi pályázatok kiírói, egyre erőteljesebben követelik meg a referenciák meglétét, valamint a független szakértői testületek által kiadott minősítést. - Ki adhat ki ilyen minősítést1 - Az OKTÁV Rt. a fenti kihívásokat érzékelve kérte a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetségének Minősítő Bizottságától a vállalat minősítését. Úgy ítéljük meg, hogy bármilyen eredmény szülessen is az eljárásból, abból csak profitálhat vállalatunk, hiszen egy objektív képet kaphatunk magunkról, egy független testület véleménye erősíthet meg eddigi gyakorlatunk helyességében, illetve hívja fel figyelmünket azokra a területekre, ahol változtatnunk, fejlesztenünk szükséges. A Minősítő Bizottság felmérése intézményünk teljes képzési profiljára kiterjedt, így: a műszaki; a munkavédelmi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi; a pénzügyi, számviteli, kereskedelmi, vámügyi; a számítástechnikai; a nyelvi; a vezetőképzési oktatási programok részletes elemzésére. - Hogyan történik a minősítés, mi szükséges hozzál - A minősítési eljárás egy önminősítő nyilatkozattal kezdődött, amelyben bemutattuk vállalkozásunk jogi kereteit, oktatási tájékoztató- és propaganda anyagait, marketing tevékenységét, piaci magatartását, tárgyiés személyi feltételeit. A Minősítő Bizottság tagjai ezt követően a helyszínen is felmérték, ellenőrizték ezek valódiságát, a tanfolyamok előkészítettségét, a lebonyolítás szervezési módját, adminisztráltságát s konkrét tanfolyami órák látogatásával győződtek meg a tanfolyamok minőségéről. A szakértők vizsgálataikról külön-külön jelentést készítettek, melyet az összesítő értékeléssel együtt közösen megtárgyaltunk. Áz összesített vélemények alapján a Minősítő Bizottság javasolta a minősítő okirat kiadását - Milyen előnyeit élvezikl — A minősítő okirat megléte s ezzel együtt a minősített képzési vállalkozási cím és embléma használata jelentős mértékben elősegíti eddigi piaci pozíciónk megőrzését, illetve új területek megszerzését. E mellett jelentős segítséget kaptunk alkalmazott módszereink szervezési megoldásainak továbbfejlesztéséhez. A minősítés visszavonásig érvényes s a Minősítő Bizottság rendszeres utóellenőrzéseket végez akiadott minősítés megtartható sága érdekében. (Pálos) Párvariációk A régi sajtóban való búvárkodás arra a felismerésre vezetett, hogy Esztergom a hosszú évek során igencsak hű maradt önmagához.,Megindult az idegenforgalom, mondjuk helyesebben úgy, hogy a nyári kirándulók özöne az egész országban s ebből kijut bőven Esztergomnak is, főképpen vasárnapokon, de ezidén szokatlanul nagy arányban a hétköznapokon is. Egyesek, csoportok, tanintézetek növendékei vonulnak végig naponta a város legforgalmasabb, de kétségtelenül legpiszkosabb utcáján: a Kossuth Lajos utcán." (Ha manapság körülnéz valaki, minden kétség nélkül megítélheti a mai állapotokat.) „... én mindig szégyenkezve látom az idegenek arcán és pironkodva hallottam nem egy alkalommal a kirándulók szájából a város tisztasága, utcáinak rendezetlensége járdáinak elhanyagoltsága fölött mondott nem éppen hízelgő kritikát.'''' „Úgy emlékszünk rá, hogy valami pesti vállalkozó ötven darab reklámpad elhelyezésére kapott a várostól engedélyt. Jó lett volna kikötni, hogy a padokat még ebben az évszázadban s lehetőleg ne a temetőben helyezze el. Szó volt valahol utcai nyilvános illemhelyek felállításáról is." - 1927. május 15., Esztergom és Vidéke. (Gondoljunk csak Rafael Balázs egészen friss észrevételeire az Esztergom TV adásaiból: mit lát egy turista, ha körülnéz a szigeten. Vagy másik gondolata: rendezett nyilvános illemhelyekben ma sem igazán bővelkedünk.) Nézzük a következő humoros írást szintén az előbbi lapból: „Tereknek a befásítása, gyepesítése, virággal való díszítése jó ízlésre, finomságra, intelligenciára vall. Ahol ilyen érzésű lakosság van ott felesleges azokat kerítéssel körülzárni." A cikk írója szerint városlakó elődeinkben is feltámadhatott némi kétség, mert ilyesmiket jósoltak, amikor a Széchenyi tér egy parkosított részén megszüntették a bekerítést. ,JCi fogják tiporni, mondta az egyik. A pesszimisztikusabbak már azt jósolták, hogy el fognak belőle mindent lopni. Nos, hát egyik jóslat sem vált eddig be. Mindössze annyi történt, hogy a kutyák kezdtek benne nap fürdőt venni. Amióta azonban nemcsak a szőlőkre, hanem a kutyákra is rájött a dér és nem rendezhetnek harci viadalokat a Széchenyi-téren, hanem pórázon sétálnak szépen a többi adófizető polgár között, nem heverik ki a parkot." (Úgy látszik, a város mai polgárai nem ébresztenek bizalmat a város gazdáiban, hogy rendezett zöldterületeket hozzanak létre. Ezen nem is csodálkozom, hiszen székhelyük, a Városháza épülete előtt is sűrűn fenyegeti szegény növényeket a kitaposás és a megritkítás. Nagyon szomorú, hogy gyermekkorom sétáinak és játékainak színhelye, az Erzsébet park már évtizedek óta ilyen lehangoló képet mutat. Olyan zöldterületet, amelyet nyugodt szívvel nevezhetnénk parknak mást nem is találunk a városban. Ha gondozatlan egy nem betonozott szakasz, még a jelentős állásban tetszelgő, művelt értelmiséginek sincs lelkiismeretfurdalása amiatt, hogy keresztülkocsikázik a füvön.) 1927. május 19-én ezt olvashatjuk az Esztergom és Vidékében: „Van természetes, elég magas hőfokú vizünk, ritka szép környékünk hozzá. Akaraterőnk is van hozzá és gazdasági viszonyaink is kényszerítenek kihasználni az idegenforgalmat." ,£enki tulajdonjogába beavatkozni nem akarunk, de városi szempontból végtelen nagy hibának tartjuk, hogy éppen a nyári idény előtt szűnt meg a Fürdő Szálló. Valami úton-módon talán mégis el lehetett volna odázni a dolgot, vagy gondoskodni új szállodáról. Most oda jutottunk, hogy csaknem szálloda nélkül áll a város, ami nagyon érzékenyen sújtja a város nélkülözhetetlen idegenforgalmát." (A Fürdő Szállóval kapcsolatban ma is sok a probléma. Igaz, az újabb szárnya megszépült és újra kinyitott, de a régi épületrész jellemzésére alig találni eléggé negatív jelzőt; az építmény és az előtte elterülő járda egyaránt senki földje. Hogy ne legyen olyan megemészthetetlen a kontraszt, a Bajcsy-Zsilinszky út szemközti járdáját - alighanem szolidaritásból soha nem söprik össze.) Rábukkantam egy olyan óhajra is, ami megvalósult ,Mióta a Fürdő-vendéglő kerthelyiségét becsukták, a vidéki kirándulók nagyon nehezen nélkülözik ezt a kellemes kerthelyiséget. Akadhatna valami bátor, elszánt vendéglős, ki valahol a hajóállomások táján egy kényelmes, de mindenekfölött tűrhetően drága nyári „lokált" nyitna..." A Szalma csárda hívja-várja mind az esztergomiakat, mind az idelátogató turistákat Szendi Ágnes