Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-15 / 20. szám

1997. április 24. Esztergom és Vidéke ABEKE NAPJAN A H. Világháború áldozataira emlékeztek május 9-én a pártok és civil szervezetek képviselői és Esztergom polgárai a Technika Háza előtti mártíremlékműnél. Csernusné Láposi Elza, a KISB elnökének emlékező beszéde után a résztvevők virágot helyeztek el a szobor talapzatán. A szimfonikusok Kodály-hangversenye A Városi Szimfonikus Zenekar nagyszabású produkcióval emlékezett Kodály Zoltánra halálának 30. évfordulóján. A Dobó gimnázium aulájában rendezett emlékhangversenyen a zenekarral együtt a dobogóra lépett a budapesti Phönix Vegyeskar, a Balassa Bálint Énekkar, valamint Szabó Magda (szoprán), Révész Rita (alt), Pető József (tenor) és Gábor Géza (basszus) szólisták. Reményi Károly zeneigazgató ünnepi köszöntőben emlékezett meg a nagy mesterről. A zeneirodalom kiválósága a felvidéki Nagyszombaton született, a Zeneakadémiát Koessler növendékeként, a bölcsészetet Eötvös-kollégistakéntvégezte el. Doktori értekezését a magyar népdal strófaszerkezetéről írta. Megjárta Párizst és a többi nyugat-európai kulturális központot. Zeneszerző, gyűjtő és alkotó munkássága mellett sok évtizeden át zenepedagógus is volt. Mai zeneszerzőink egytől egyig Kodály tanítványának vallják magukat. Tanítási módszerét csupán a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem révén a művelt világ több mint hatvan országába vitték már el. A hangversenyen Kodály két legnagyszerűbb alkotását hallhattuk. Elsőként a Budavári Te Deum hangzott el, ez a nagyzenekarra, vegyeskarra és szólistákra komponált egyházi zenemű, melyet a török alóli felszabadulásunk 250. évfordulóján mutattak be a Mátyás templomban. Történeti hátterében, hangulatában - a latin szöveg ellenére - mélyen magyar darab e zenemű, a zenekar diadalmas fanfárjai, a kórus telt zengése, a szólók bensőséges dallamai most is maradandó élményt jelentettek. Szünet után a Psalmus Hungaricust, a magyar zsoltárt hallhatta a közönség. Ez a mű a haladás, a szabadság, az igazság melletti kiállást jelenti, tiltakozást a jogfosztás, az elnyomás, a hazugság és gyűlölködés ellen. Kifejezésbeli gazdagságával, a szerkesztés plasztikus tisztaságával, mondanivalójának egyetemességével a 20. századi zeneirodalom legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik. Az est mindkét zeneműve nagy sikert aratott. (os) Dobroszláv József akvarelljei a Sugár Galériában Május 9-én nyílt meg Dobroszláv József festőművész kiállítása a Sugár Galériában. Kotz István iskolaigazgató rövid köszöntője után - rendhagyó módon - maga a művész beszélt önmagáról, alkotásairól. Mint megtudtuk tehetségét édesapjától, a Munkácsy-díjas Dobroszláv Lajostól örökölte. Építészmérnökként 18 éve dolgozott már, amikor Csanádi György miniszter kívánságára áttért a festészetre: a hazai és külhoni tájakat, a történelmi múlt megmaradt emlékeit, város- és faluképeket, az alkotó ember produktumait festette. Itt is gyönyörködhettünk magabiztos vonalvezetéssel, szép színezéssel készített festményeiben (pl. Pannonhalma, Tél Szentendrén, Árva vára, Esztergom Bazilika, stb.). „Impresszionista-realista festőnek vallom magam mondta a mester. - Kezdettől fogva az akvarell-technikát érzem hozzám legközelebb állónak, a számomra legkifejezőbb közlési módnak. Szeretem festményeimen belül a kontrasztokat, az éles kontúrok mellett a víz által lehetővé tett olvasztásokat". A kiállítás május 30-ig tekinthető meg, a képek megvásárolhatók. (P.) Gizella Nap - Gisela Tag nemzetiségi műsorral A Német Kisebbségi Önkormányzat vasárnapi műsorát kora délutántól késő estig élvezhették a résztvevők. A Bazilika északi harangtomyának oldalán elhelyezett emléktáblát 14 órakor koszorúzták meg a résztvevők. (Megemlékezést tartott dr. Wágenhojfer Vilmos, közreműködött a leányvári énekkar.) A Széchenyi téren 15 órakor aközel 300 résztvevő felvonulásával vette kezdetét a négyórás műsor. A felállított színpadon Krammerné Hampl Zsuzsanna elnök köszöntötte a szereplőket és az összegyűlt közönséget Elmondta, hogy Gizellára, Szent István feleségére emlékező rendezvényükkel immár hagyományt teremtettek. Feladatuknak tekintik a hazai németség még fellelhető értékeinek bemutatását Bejelentette, hogy városunkban is beindult az ifjú táncosok szakköre. Az önkormányzat nevében Juhász Albin képviselő nyitotta meg a rendezvényt Elsőként a gyermektánccsoportok műsorát láthattuk (sorrendben: a Gyakorló iskola, Leányvár, Csolnok, Tatján, majd Szomor együttesét), ezután a leányvári énekesek következtek, majd a taijáni Édelweis Kapelle zenekar. Pilisvörösvámól is érkezett egy tánccsoport, Szomorról pedig egy. ifjúsági zenekar. A műsor fénypontja kétségtelenül a több mint negyven éve alakult Csolnoki Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület csoportjainak fellépése volt. A szépszámú nézőközönség kellemes emlékekkel lett gazdagabb. Pálos Nemere István REJTEKUTAK (5.) Kóbor kutyák Van, amelyik azért kóborol, mert nincs otthona. És van, amelyiket a vére hajtja el otthonról. Sokszor figyelem egyik szenttamási szomszédunk kutyáját. Arőt eb évek óta rendszeresen lejár a városba. A leggyakrabban az egyik hentes előtt szoktam látni. Mindig ugyanott. Ül vagy áll a húsbolt küszöbén, orrát-fejét felszegi, ügyet sem vet a járókelőkre. Azt hiszik tán sokan, bent vásárló gazdáját várja. De ott ül akkor is, ha a boltban egy vevő sincsen. A gazdája otthon van, fent a hegyen és talán nem is tudja, merre csavarog a vándorlelkű házőrző. A kutya tehát ül a hentes ajtajában. Orrlyukai kitágulnak; a bentről áradó illatfelhő neki maga a mennyország. A kutyák paradicsoma! A zsíros üveg mögött fekvő szalonnák, a kampókon lógó vérszínű húsok, a kolbászok... Zászlófarka meg-meglebben, néha ránéz a betérőkre. A néma kérést az emberek fel sem fogják, elmennek az állat mellett Ó viszont kitart, biztosan nem ok nélkül. Lehetnek kellemes tapasztalatai, naponta egy vevő biztosan hoz neki bentről valamint vagy a boltosok vetnek oda némi koncot becsülve a kitartást. A kutya hát ilyenkor megfeledkezik magaslati otthonáról, az utcáról és mindenkiről. Barna szemét le nem veszi a félig nyitott ajtóról. Vannak a városban szépszámmal. A kóbor behúzott farkáról, bizonytalan mozgásáról ismerszik meg. A járda szélén megy, néha letéved az úttestre is. A vezetők rádudálnak, vagy félelmetesen felmorrantják a kocsi motorját. A kutya ilyenkor méginkább megijed. Megállnak a szemeteskukák mellett, forgolódnak. Ha hozzáférhető szemétre lelnek, azt így vagy úgy kihámozzák. Bundájukba belekap a szél. Kínzó tud lenni a kora tavaszi hideg. Nemcsak éjjel, de nappal is. Nem tudni, hányan lehetnek? Néha csapatosan bukkannak fel, máskor csak itt-ott látni őket Közös a szemükben ülő félelem: mi jöhet még? A legtöbbnek már a mozgása is arról árulkodik, hogy nem ebben nőtt fel. Nem születéstől vad, emberkéz nem érintette, mindenre kész harcos élelemszerző, dehogy. Ezeken látni: volt gazdájuk, ha nem itt valahol másutt Néha szaglásznak nyugtalanul, érzik az arcokat: nem ő az...? Nem jött vissza? Nem jött Jár nyugtalanul, éhesen. Megalázott tartással, félő szemmel. Mégis minden pillanatban készen arra, hogy egy barátságos intésre, egy csettintésre, egy előrenyújtott falatra csóválja farkát nevessen is, ahogyan csak a kutyák tudnak nevetni, mert gazdi kéne, nagyon hiányzik az ember. Az Ember.