Esztergom és Vidéke, 1996

1996-11-07 / 45. szám

4 Esztergom és Vidéke 1996. november 7. Római fotóművész tárlata a Vármúzeumban Október 31-én nyílt meg a Vármúzeum Budai Tornyában Zoltán Nagy római fotóművész „Üzenet DélrőF című kiállítása. A művész a 60-as évek derekán Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán működött, fotói akkortájt a Művészet című folyóiratban jelentek meg. Tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1966-ban hagyta el az országot. A Német Szövetségi Köztársaságban, az esseni főiskolán Ottó Steiner tanítványa, majd 1972-től szabadfoglalkozású fotóriporter. 1974-be költözött Olaszországba. Képeit a Der Spiegel, a Die Zeit, a Die Welt, a zürichi Tagesanzieger, a koppenhágai Politiken, a stockholmi Dagens Nyheter közli rendszeresen. Önálló kiállítása volt már Stuttgartban az Umwelt Galériában, Rómában a New Age könyvesboltban, a Budapest Galériaban, az Építők Műszaki Klubjában, a Magyar Fotográfiai Múzeumban. Az esztergomi kiállítást dr. Rozgonyi Iván művészettörténész, a Fotóművészet című szakmai folyóirat korábbi főszerkesztője ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Megtudtuk, hogy Nagy Zoltán kezdettől fogva ösztönösen ragaszkodik a fotó legmélyebben gyökerező hagyományaihoz. A művész egyik interjújában így vallott: „Tanúvá váltam, aki figyel és a fényképezőgép zárja segítségével egy időszeletet rögzít. Az idő, mint képalkotó elem a fotográfia legfontosabb, kitüntető sajátossága. Nem alkotok, hanem valamit dokumentéilok, ami nélkülem is létezik. A koncepció fontos marad, de a 250-ed másodpercnyi élet lüktet benne. Nagy öröm arra gondolni, hogy a minket körülvevő viléig egyes töredékei csak réink véirnak, hogy kihat óvá váljanak." Nagy Zoltán tehát ugyanúgy jár el, mint a fotótörténet legnagyobb alakjai, akik „kitartottak a fotó eredeti és eredendő, azaz követendő rendeltetése mellett, és azt kiteljesítve, változó körülmények közölt, eltérő szemléleti alkatuk szerint mind-mind újat jelenteni segítették a végtelen vilcigot." - hallhattuk a megnyitón. A méltató szavak után - újraélesztve egy régi, kedves polgári szokást - Gindli Sándor panziótulajdonos adott fogadást a művész tiszteletére. A különleges témájú tárlatot december 2-ig lehet megtekinteni a Vármúzeum nyitvatartási idejében. Hos) Nagy Ferenc kiállítása Szentgyörgymezőn Aszentgyörgymezei Olvasókörben ja képein, természetesen szürrealista először rendeztek képzőművészeti kiállítást. A hangulatos termekben szépszámú közönség gyűlt össze, Esztergom prominens személyei is megjelentek. A megnyitó hangulatát emelte a zeneiskola tanárainak színvonalas muzsikálása. A kiállító művész, Nagy Ferenc még fiatal, de már több önálló tárlata volt. Nagyon sajátságos, öntörvényű világa van, az altudat lényeit realizálmódon. Egy tibeti is „megértené" a kiállítást, hisz ráismerne a Bardo-Tödöl, a tibeti halottaskönyv jó és rossz istenségeire, akik a lelket kísértik a halál után. Nagy Ferenc komoly elhivatottsággal viszonyul a művészethez, mélyenérző, érzékeny ember. Biztosak vagyunk abban, hogy műveivel még sokszor fogunk a kiállítótermekben találkozni. Barcsai Tibor A kitüntetett az október 23-i emlékmisén Dr. Kiss-Rigó László Szent Gellért-díjat kapott A magyar katolikus egyház új kitüntetését, a Szent Gellért-díjat idén adományozták először az alapítók. Elismerés ez azoknak, akik áldozatos munkájukkal kimagasló eredményt értek el az oktatás területén. Október 17-én a budavári Prímási Palotában vették át dr. Paskai László bíboros, prímás érsektől a Szent Gellért-díjat az Esztergom-Budapest Főegyházmegyében dolgozó tanárok. Aranyérmet kapott dr. Kiss-Rigó László teológiai tanár, az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság vezetője. Ezüstérmet hárman kaptak: Szakácsné Újházi Mária, dr. Tóth Lórándné és Orsolya Jéinos, mindhárman budapestiek. APapp László ötvösművész tervezte plakettet arany- és ezüstérem változatban adományozza a Magyar Püspöki Kar Iskolabizottsága, illetve az egyházmegyei és a rendi előljáró. Dr. Kiss-Rigó László elmondta, hogy a főegyházmegyének 13 oktatási intézménye van, köztük a Mindszenty iskola, mely oly közel áll a szívéhez. Nem elégedett, mert más megyékben már több egyházi iskola is van. Ebben a tanévben három új egyházi intézmény indult, de még Zuglóban is szeretnének egyet beindítani, ahol nagy igény lenne rá. A kitüntetett nem hallgatta el azt a rosszallását, hogy a főváros évek óta hitegeti őket az egyetemi katolikus gimnázium visszaadásával, mely ősi egyházi intézmény volt az államosításig. Kiss-Rigó tanár úr véleménye szerint a legtöbb munkát az egyházi iskolák segítésében - a pedagógusok mellett - a plébániák és a képviselő-testületek végzik, ők azonban a legtöbb esetben névtelenek maradnak. Köszönet és hála érte! - fejezte be mondandóját a kitüntetett. (P.I.) Ne utazz, ha nem muszáj! Néha az autósok is rákényszerülnek, hogy vonatra, buszra üljenek, így jártam én is a napokban, mikor gazdasági megfontolásból úgy döntöttem, hogy mégsem autóval utazom le gyermekkorom városába, a 210 km-re fekvő Túrkevére, nagyszüleim és édesapám sírjához. (Mivel kocsim, az öreg Dacia, a román autógyártás e remeke, 100 km-en 1000 forintot „eszik meg", úgy véltem, a 4000 Ft-os „luxus-utazás" helyett - 90 %-os nyugdíjas kedvezménnyel - inkább a MÁV és a VOLÁN kegyeire bízom magam.) Bárcsak ne tettem volna! Már utazási előkészületeim első napján kiderült ugyanis, hogy az az országos szervezet, melynek helyi irodájában még nem olyan rég elővételben hozzájuthattam korábbi hoszszabb távú és átszállásokkal tarkított utazásaim menetjegyeihez, már nem foglalkozik e szolgáltatással. (Lehet, hogy már nem „szolgáltatni", hanem csupán „nyerészkedni" akar?!)... Egy MÁV menetrendjük azért akadt, s lediktálták, hogyan juthatok tovább a Nyugatiból. Igaz, - mint később kiderült - ez a tájékoztatás is téves volt, s emiatt több mint egy órás fölösleges várakozásra kényszerültem. Buszmenetrendjük pedig nem volt. Még ezen a napon kiderült az is, hogy sem az autóbusz-pályaudvaron, sem a többi utazási irodában nem tudják megmondani, hogyan lehet Kisújszállásról Túrkevére eljutni. Van ugyan egy buszmenetrendjük, de abból hiányzanak a rövidebb, csupán 2-3 helyiséget érintő járatok. (Sajnos, a Kisújszállás-Túrkeve-Mezőtúr járat ezek közé tartozik.) Mit lehet tenni ilyen esetben? Hívjuk a Tudakozót! - Van Túrkevén buszpályaudvar? - Hogyne, uram. - Megmondaná a számát? - Természetesen! - és megmondja. Gyorsan, udvariasan. Hívom a számot, majd ők megadják a felvilágosítást... Sajnos a túrkevei buszpályaudvarnak csodálatosan csengő telefonja van, de - úgy tűnik - hivatalnokai, ügyeletesei nincsenek. Sem reggel, sem délben, sem este. A MÁV sem tudja megmondani, vajon egyes állomásainál van-e buszcsatlakozás, és ha van, milyen. Azzal biztatnak, fontosabb vonatokhoz kell lenni közvetlenül kapcsolódó autóbuszjáratoknak. Tévedtek! A kisújszállási vasútállomásról induló és oda érkező buszok teljesen függetlenítették magukat a vonatoktól. (Mintha szándékosan bosszantani akarnák az utasokat!) A 10.15-kor Budapestről érkező gyorsvonathoz - mely az egyetlen reggeli vonat - ugyancsak 10.15-kor van buszcsatlakozás. De ha a vonat akár egyetlen percet is késik - már pedig rendszerint késik - a busz már nem várja be az utasokat. És a szerencsétlenek több mint két és fél órát várhatnak a következő busz indulásáig!... Visszafelé sem volt jobb a helyzet. Úgy lett kitalálva, hogy a vonatindulás után öt perccel érkezzen a pályaudvarhoz a busz. Minek az a sietség?! Elvégre ott a váróterem, várakozhat a kedves utas kényelmesen! (Hogy ezek a várótermek hogy néznek ki, arról jobb nem beszélni! AMÁV-nak, úgy látszik, arra van pénze, hogy fehér márvánnyal borítsa várótermeit, de arra már nincs, hogy megvédje a rongálóktól. így aztán a falak obszcén szövegektől, rajzoktól hemzsengnek, nem elhanyagolható hatással a serdületlen ifjúság spontán nemi felvilágosodására.) Az utazással foglalkozó és azt „segítő" vállalatok, irodák, szervezetek együttműködésének köszönhetően 18 órás távollétemből 16 telt el utazással, s mindössze két órát tölthettem úticélom színhelyén. Pedig nem a világ végére mentem! Esetem - ami persze másokkal is előfordulhat - talán szolgálhat némi tanulságul. Legfőképp azzal, hogy aki utaztat, annak az utas érdeke legyen az első. Meg a második is, a harmadik is! S csak utána jöhet a saját érdeke! Sz.B.