Esztergom és Vidéke, 1996

1996-11-28 / 48. szám

6 Esztergom és Vidéke 1996. november 28. ARCOK ÉLETU TAK Az első, ami a lakásba belépve a családonként 2, maximum 3 gyerekhez szokott riportert meglepi, az a csöpségek ennél jóval nagyobb száma. Mint megtudom, hatan vannak, három fiú, három lány, a legnagyobb nyolc, a legkisebb mindössze fél éves. Jóneveltek s persze érdeklődők is: mit akarhat vajon ez az idegen bácsi Aputól? Nos, a „bácsit" a nemcsak Esztergomban, de országszerte, sőt a határokon túl is ismert fotóművész, Mudrák Attila élete, munkássága érdekli. - Esztergomi születésű vagyok - kezdi visszaemlékezését a művész. - A ferencesekhez jártam, ott kerültem közelebbi kapcsolatba a fényképezéssel. Igaz, már 14 éves koromtól fotóztam, s mikor Sziffcrt Péter barátomtól kölcsön kaptam egy orosz táskanagyítót, az előhívás rejtelmeivel is megismerkedtem. Sok időt töltöttem a gimnázium fotólaborában, aholis Lőrinc atya nyesegette művészi hajlamaimat. Kritikai stílusa igen egyszerű és hatásos volt: ami nem tetszett neki, azt összetépte, mondván, e laborból fércmunka nem kerülhet ki. tó- Egyszer csak vége szakadt a középiskolai éveknek is. Mi történt az érettségi után? - Nem tartoztam a jó tanulók közé, így a továbbtanulásomat az motiválta, hová kell a legkevesebb pontszám. Kecskemétre jelentkeztem hát, de a megmérettetésen „könnyűnek találtattam". Mi lesz belőled, fiam? - kérdezték anyámék. Fotózni kéne! - véltem én, s így is lett. Bartl Lőrinc bácsi vett pártfogásba, beajánlott Szelényi Károlynak, aki akkor már ismert fotóművész volt, s a Corvina Könyvkiadónál dolgozott. tó- Mint „fotós inas" debütált tehát a művészi pályán? - Igen. Jártuk a múzeumokat szerte az országban. Reprodukciós fényképezéssel foglalkoztunk. Mondanom sem kell, nagyon élveztem ezt a munkát. Közben beiratkoztam a Könnyűipari Műszaki Főiskola levelező tagozatára. Matekból, fizikából mindig jó voltam - hála Mezei Misi bácsinak technikai érzékem is volt, így viszonylag könnyen szereztem meg a diplomát, majd a rákövetkező évben, 1983-ban a fotós szakképzettséget igazoló oklevelet is. tó- Úgy tudom, főállásban a Keresztény Múzeumban dolgozik, feleségével együtt, sőt Mudrákék - közelről - mint hallom - a gyerekeket is gyakran látni ott, ha éppen nincs kire hagyni őket. Édesanyám - aki nyugdíjasként szintén dolgozott ennél az intézménynél - mesélte, hogy a Mudrák család apraja-nagyja igen népszerű volt a múzeumban. - Valóban mindnyájan szorosan kötődünk a Keresztény Múzeumhoz, az ott dolgozó kedves munkatársakhoz. Jómagam 1978-ban ket viszont mindig a családdal töltöm... Ez az év nagyon kemény volt: két igen lényeges munkán is dolgoztam. Az egyik a Pannonhalma 1000 éves évfordulójára készült, díszes kivitelű, három kötetes könyv, a „Mons Sacer", a másik a „Patikamúzeumok - műemlékpatikák" című album. Mindkét könyvnek gazdag képanyaga van, melynek mintegy 90 százalékát magam készítettem. Ráadásul kiadtuk a pannonhalmi albumnak kerültem oda félállásban, majd 1980-tól váll főmunkahelyemmé. Feleségem Auszüiából látogatott oda egyszer, ott ismerkedtünk meg, összeházasodtunk, megtanult magyarul, s most ő is a múzeumban dolgozik, a német és angol nyelvű levelezéseket intézi, és idegenvezetést is vállal, ha szükség van rá. A felesége a múzeumi munka mellett hat gyereket nevei, vezeti a háztartást, rendben tartja e szép nagy házat... Mit tud e terhekből levenni a válláról? - Nem sokat. Ön is tapasztalhatta, milyen elfoglalt vagyok, hisz majd két hétbe telt, míg ezt a találkozót össze tudtuk hozni. Sokszor késő este van, mikor hazatérek, ilyenkor a gyerekek már lefekvéshez készülődnek, vagy már ágyban is vannak. A hétvégé egy rövidített változatát is, amely elsősorban turistáknak szól. tó- Több fotóalbumában volt módom gyönyörködni. Emlékszem például a megyénkről készült képes „körsétára", a Keresztény Múzeumot bemutató album pedig ott van a könyvespolcomon. Bizonyára készített más fotóalbumokat is. - Hogyne. Mutathatok is egypárat - s kiemel a könyvszekrényéből néhány szép kötetet. Köztük van a két Komáromot bemutató díszes mű s a német nyelvű grazi fotóalbum is. Mindkettő még 1994-ben készült, tó- Viszonylag ritkán látom az Ön képeit kiállításokon. Igaz, nem rég volt az önálló tárlata a József Attila iskolában. Ugyanakkor a jubileumifotóbiennálén - úgy tudom -nem szerepelt. - Az iskolai kiállításaim - mint a mostani és az 1993-as is - inkább ismeretterjesztő jellegűek. Felnőtteknek szóló tárlatom kettő volt idáig, 1980-ban a Keresztény Múzeumban és 1987-ben a Dömösi Galériában. Saját kedvemre fotózni alig van időm, így aztán valóban elég ritkán küldök be képeket a különböző kiállításokra. tó- Mennyire tud bekapcsolódni a fotós szervezetek munkájába? - Tagja vagyok az Esztergomi Fotó Klubnak, az Esztergomi Művészek Céhének, a Magyar Fotóművész Szövetségnek. Ahol tudom, segítem is a fiatalokat, dehát... tó— Apropó, milyenek a fiatal esztergomi fotósok? - Határozott fejlődés tapasztalható, sőt, merem állítani, hogy valamennyi művészeti ág közül a fotóművészet az, ami legígéretesebben fejlődött, s a legtöbb eredményt, sikert hozta a városnak. A középkorúnak számító Balla András mellett komoly sikereket mondhat magáénak a fiatal Kovács Melinda, ígéretes tehetség Fiala Gábor is. És lehetne még tovább folytatni a sort... Az Esztergom és Vidéke is szinte hetente tudósít egy-egy újabb fotókiállításról, ahol többnyire szép dolgok láthatók. tó- Hogyan látja a mai Esztergomot a művész szemével? - Ez a város nem használja ki a lehetőségeit. Ezt többször elmondták már a legkülönbözőbb fórumokon. És éppen ez a baj: hogy mindenki csak beszél róla! Ülésezünk, értekezünk, fórumokat hívunk össze,... aztán marad minden a régiben. Szerintem egyedül úgy juthatunk előrébb, ha mindenki megteszi a saját területén a maximumot. A gyerekek ott serte-pertélnek a lakásban. Hol az egyik, hol a másik bújik oda az apjához egy kis simogatásra. A szomszéd szobából halk Bartók-zene szűrődik át. - Látja, ez az én kikapcsolódásom, - mutat körbe nevetve - a család meg a zene. Bármilyen fáradtan is jövök haza, ez felüdít, megnyugtat. En is így vagyok ezzel. De ezt már csak magamnak mondom, hazafelé mentemben, egy derűs családi otthon emlékével. Szába MUDRÁK ATTILA: TÉLI TÜKRÖZŐDÉS