Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-01 / 5. szám

6 Esztergom és Vidéke 1996. február 1. ^fjyyWWUUUW••VLUVAf-WJlTliVyWAWWrt^^ » MUNKAADOK MUNKAVÁLLALÓK MUNKANÉLKÜLIEK PÉNZ PIAC GAZDASÁG Alig találom meg a cég épületét, szerényen megbújik a régi MIM C-telepének kétemeletes monstru­mai mögött. Reggel 7-re beszéltük . meg a találkozót, pontosan érke­zem, ó már az ajtóban vár. Brassai György, a Dynacorp-Hungary Kft. igazgatója középkorú, vidám tekintetű férfi. — Mindig ilyen korán itt van? ­kérdezem, miután helyet foglalunk a szerény méretű, de célszerűen be­rendezett irodában. — Többnyire elsőként érke­zem, fél hét táján, s rendszerint délután ötig mindig akad mun­kám. Persze sokat vagyok úton, hiszen szervezetünk öt országot ölel fel. — Ezek szerint ez egy multinaci­onális cég lenne? — Igen. A Dynacorp-Canada az anyavállalat, ők apportálták vál­lalatunkba a Petro-Canada Rt. termékeinek értékesítési jogát az említett öt országban. Magyaror­szágon kívül Romániában árusí­tunk még, és most folyik az ausztriai, a szlovéniai és horvátor­szági hálózat kiépítése. — Mit árusítanak? — Mintegy 200 féle kenőolaj van a listánkon: motorolajok, vál­tóolajok, speciális ipari olajok. Bi­zonyára hallotta már a Super Plus, a Maximum Suprum, a ATF, vagy a Gearlobe márkanevet — Hogyan épül fel a szervezet? — Itt van a központ. Az iroda és a konszignációs raktár. Ez azt jelenti, hogy ide érkezik az áru; ezt még nem vámolják el, s még nem is a mienk. Innen szállítunk folyamatosan az árusító helyek­re, s a vámolás csak ekkor törté­nik. Ha külföldre viszik az árut, akkor csak ott vámolják el. Mind­ez korszerű számítógépes rend­szerben, mely kapcsolatban van nemcsak a vámhivatallal, de a ka­nadai anya-céggel is. — Hogyan történik a hazai érté­kesítés? — Négy megye kivételével mindenütt van képviselője cé­günknek, s természetesen raktá­runk is. Budapest területén négy is van belőlük. Ok látják el aztán áru­val a felhasználókat; ezek zöme autószerelő. Ezenkívül 6 töltőállo­másunk is van az ország területén. — Ezek szerint rengeteg embert foglalkoztatnak. — Mindössze két alkalmazot­tam van - feleli mosolyogva, majd látva kételkedésemet, még hozzáteszi: - A többiek mind szerződéses vállalkozók, vagy ezeknek az alvállalkozói. így sokkal inkább érdekeltek a forga­lom alakulásában. — Apropó: forgalom! Hogy megy az üzlet? — Nem panaszkodhatom. Pe­dig nehéz a dolgunk: mintegy 30 konkurens céggel kell megküz­denünk. Két éve 1 milliós törzs­tőkével kezdtük, és most több mint 18 millió forint a törzstő­kénk, s a vagyonunk kb. 40 mil­lióra tehető. A bevételek nagy részét fejlesztésre fordítjuk. Most például éppen egy 100 milliós be­ruházás tervein dolgozunk: keve­rőüzemet akarunk létesíteni Esztergomban. Talán hamarosan hozzá is kezdhetünk az építke­zéshez. Egy-egy csésze kávéval fris­sítjük fel magunkat, s közben arra gondolok, hogy a töb­falui gyárat — Mindez mikor történt? — Ez már a 80-as évek közepe táján volt. Aztán jött a rend­szerváltás, s én is - mint annyi más nyughatatlan természetű ember - megpróbálkoztam a ma­gánvállalkozással. Vegyipari ké­szülékeket kezdtem gyártani, de beletört a bicskám. Egy darabig épületgépészeti szerelőként dol­goztam, majd létrehoztam a Me­tál Bútoripari Kisszövetkezetet Rézbútorgyártással foglalkoz­tunk, sok szép dolog került ki a kezünk alól, de nem igazán volt rá igény. Ekkor próbálkoztam meg az akkor már igencsak gyen­gélkedő Bástya Áruház megmen­tésével. Igazgatóként minden lehetőt elkövettem, de nem talál­Gazdasági arcképcsarnok Munkapadtól az igazgatói székig — Beszélgetés Brassai Györggyel — besszámú nyilatkozat mögött („dolgozunk", „akarunk",, kezd­hetünk") egyetlen ember áll. Mi­lyen is ez az ember? Hogyan jutott el e nagy cég igazgatói szé­kéig? — A családom Erdélyből szár­mazik, de én már i tt születtem, Esz­tergomban. A Bottyán szak­középiskolában érettségiztem, az­tán elindultam a létra legalsó foká­ról. Voltam segédmunkás, lakatos szakmunkás, művezető, majd üzemvezető a Petrokémia Beruhá­zó Vállalatnál. Ennél a cégnél ren­geteget tanultam, itt szereztem beruházási tapasztalataimat, ame­lyeket azután jól fel tudtam hasz­nálni későbbi munkahelyemen, a Vegytervnél, mint irányító-terve­ző. így kerültem Olaszországba, ahol fél évig terveztük a nyergesúj­tam támogatókra, így aztán innen is elpályáztam. Ezt a mostani munkámat szívesen csinálom, komoly kihívásnak érzem, s sze­retném, ha véglegesnek tekint­hetném. — Ön elsősorban nem üzletem­berként, hanem mint képviselő lett ismert a városban. Hogyan szánta rá magát a politizálásra? — Engem is megcsapott a vál­tozás szele. Korábban egyáltalán nem politizáltam, de mindig is liberális érzelmű voltam, így amikor lehetőség volt ezeket az elveket érvényre juttatni, nem ha­boztam. Résztvettem az SZDSZ helyi szervezetének létrehozásá­ban, s e párt kérésére vállaltam el a képviselőséget a városi önkor­mányzati testületben. Szívesen végeztem ezt a munkát, s úgy Ismeri a Petro-Canadát? Próbálja ki pompás olaját! érzem, értünk is el eredményeket Akkor még minden döntést ke­mény viták előztek meg. Ma ­úgy látom - „egyszerűsödött" a dolog, de nem hiszem, hogy ez a testület előnyére válna. — Úgy látom, visszavonult a po­litikai élettől. — Igen. Nem értettem egyet az SZDSZ új irányvonalával, és ki is léptem a pártból. — Nem bánta meg utólag a köz­szereplést? — Apám óvott tőle, az volt a véleménye, hogy a politikában csak ellenségeket lehet szerezni. Én mégis belevágtam. Bár sokat dolgoztam akkoriban, s majdnem a teljes szabadidőmet a politiká­nak szenteltem, most is úgy lá­tom, ez nem volt haszontalan időtöltés: sokat tanultam, sok ér­dekes emberrel ismerkedtem meg, és részt vehettem valami­ben, ami egy életben talán csak egyszer adódik, egy olyan fordu­latban, ami mindig emlékezetes lesz, és része marad történel­münknek. — Most bizonyára több mindenre jut ideje. Mivel tölti szabad óráit? — Valaha versenyszerűen úsz­tam, - nem is eredménytelenül, ­s ma sem tudok elszakadni a víz­től. Nyáron minden szabadidő­met a vízen - főleg a Dunán ­töltöm. Télen síelek, de barká­csolni is nagyon szeretek. Saját kezem munkájával épül családi fészkünk is. — Mit tudhatunk meg erről a családról? — Első házasságom 1991-ben bomlott fel, két lányom már fel­nőtt, hamarosan négyszeres na­gyapa leszek. 1993-ban újra nősültem, feleségem dr. Sólyom Olimpia orr-fül-gége szakorvos. Vele és kislányával összetartó, kiegyensúlyozott családot alko­tunk. — Hogyan látja szülővárosa je­lenét? — Bár a közéleti szerepléstől visszavonultam, továbbra is ér­dekel Esztergom sorsa. Fejlődés kétségtelenül tapasztalható, de több szakszerűség, nagyobb összefogás kellene. Szép dolog ez a millecentenárium, meg kell becsülni a régi értékeket, de sok­kal hasznosabb előre nézni, a jö­vőt építeni. Bizonyára igaza van. Vállala­tával ő is Esztergom jövőjét építi, hírnevét öregbíti. Sikerei egy ki­csit a mi sikereink is. S ezekből sohasem elég. (Péer)

Next

/
Oldalképek
Tartalom