Esztergom és Vidéke, 1996
1996-08-15 / 33-34. szám
8 Esztergom és Vidéke 1996. augusztus 15. , r.. Igyekeztem a múlt emlékeiből kihámozni, hogyan is élt a nép, milyen volt mindennapja, hitvilága... egyek vagyunk a többiekkel, akár környezetünkben élnek, akár távolabbi tereken..." Ebben a változatos indítékú, nem i ritkán éretlen és felemás termést ho; zó millecentenáriumi nekibuzdulási ban a történészek visszatekintő i munkáját fokozott figyelem illetheti: i szolgálatuk a legmaradandóbb emi lék az ünnepre terített asztalon. Az | elő- és utóítéletektől mentes, egyben ; tudományos mértéket tartó, a más | hatásoktól kellő távolságra álló vizs; gálódás és történelemfelfogás szelle: mében megjelenített múlt valóban i eleven értékű szellemi alapozást : nyújthat a további évszázadokra is. A : korabeli históriai módszerek és isi meretanyag szintjén többnyire így i történt már száz év előtt, termékeny I viták tüzében formálódott a romantii kus borongások „sorsvállalásaitól" ! sem független nemzettudat. A közi ben is folyamatos kutatás, az utóbb : előkerült forrás- és leletanyag tanul; ságai révén a folytatás szellemi méri céje fokozatosan szilárduló alapo; zásra állíttatott. Az elmélyültebb : vizsgálati megközeltés és a sokoldaj lúbb következtetések eredménye; ként formálódó korszerűbb szintézii sek jelentősen hozzájárultak az ismei retek határainak bővüléséhez, egy: ben az árnyaltabb alapozású önisme! ret, ebben a 11 évszázad óta állandó ; és folyamatos európai jelenlét nemj zettudatának megszilárdulásához is, ! amelyben a sokfelől érkező „ordas | eszmék" remény és óhaj szerint talán ; kevéssé tudtak rontani. „Egy nemzetnél sem vagyunk : alábbvalók!" - hirdette Zrínyi Mik\ lós A török áfium ellen való orvosság ; lapjain. „Emberségünkből álljon fönn hazánk!" - zárta egy versét a ; megváltozott refrénnel Petőfi Sán\ dor másfélszáz év előtt - program : lehetne ma is (Isten csodája). Gyaníi tom, hasonló vággyal és hittel erős: bödött mindez az ideérkezés és ; letelepedés idejében, az állammá for: málódás korában, és így maradt a i további évszázadokban is. Az öntu; dat és az emberség kettősségében ilA MM \m M ig oum I Vty uo< Rovásírás a nagyszentmiklósi kincs edényeiről (László Gyula rajza) Honfoglalás kori férfiviselet (László Gyula rajza) lenék vállalnunk önmagunkat ebben a fokozott gondokat teremtő, látványos értékrombolásokra és ingadozásra ingerlő talajtalanságban is eleink útja az Uraitól a Dunáig bősz közép-ázsiai hűbérurak országolta birodalmakon át vezetett, és nem valamiféle szabad szállásvállás-sorköményeit az akkor kolozsvári professzor először az 1943-as szárszói konferencián foglalta össze az ismert hallgatóság előtt. Ugyanígy tudós programját e tárgyban: elsősorban azt, hogy az „eseménytörténet" megszokott primátusa helyett különleges gonddal figyel a köznapi élet archeA honfoglaló magyarok (László Gyula albuma) zat volt..., a honfoglalás korának Magyarországa népek, hitek és életmódok vegyüléke volt..." - írja épp László Gyula albumáról szólva Kállai Géza, a példa adott tehát. Szilágyi Sándor, Pauler Gyula és mások „millenniumi összefoglalásai" a hazai krónikák és az idegen források („kútfők") híradásait elemző munkával nemesen gazdagították mégis az akkori századvég nemzettudatát. Új forrásokból, a nyelvtudomány tanulságaival és a régészeti leletek segítségével a hazai történettudomány azóta bőven gazdagodott, egyben nem kevés jelen korú tapasztalással évszázadunk során. A honfoglalás folyamatát és eseményeit kutató és megelevenítő történészek (Hóman Bálint, Németh Gyula, Diószegi Vilmos, Moravcsik Gyula, Dümmerth Dezső, Györffy György, Dienes István, Krisló Gyula és mások) kivált a társ- és segédtudományok „visszatekintő eredményeinek" segítségével elevenítették szemléletüket és munkáikat. A honfoglalásról szóló ismereteink bővülését a legkövetkezetesebben László Gyula régészprofesszor szolgálja folyamatosan. A tudós művészettörténész és gyakorló képzőművész író is egyszemélyben, nem kevés egyetemi generáció és történeti műhely formálódott jelhagyó munkája nyomán. Tudományos kutatásai és eleven láttató ereje ereményeként gazdag tartalmú művek sorozata született. A ,.régészeti néprajz" kutatásai eredológiai leletanyagára, vizsgálódásához remek forrásul szolgálnak az egykori falvak építkezésének emlékei, a temetők rendje, amelyben a települések és a családok hierarchiája is megmutatkozik. A „földalatti Magyarország" szokásrendjében az eleven világ szerkezete és életmódja is megtalálható - bár „a múlt nem azonos avval, ami belőle megmaradt" . A honfoglaló magyar nép életéről írt első könyve jó ötven évvel ezelőtt jelent meg önálló régészeti feltárásai (Koroncó, Visznek stb.) tanulságaként (1944), új irányt és impulzusokat adva a tudományos és köznapi érdeklődés számára egyaránt. A témáról írt jeles hatású művet némi kényszerű szünet és kínos hallgatás után szép sorban követték utóbb a többiek; a „kettős honfoglalás" (az első az onogur-magyaroké 680 táján) feltételezése egyre elfogadhatóbb értékkel a hetvenes évektől kezdve máig borzolja a történettudományt és a mindegyre növekvő figyelmű közvéleményt. Végül mintegy záradékként foglalta össze az Árpád népe című remek monográfiában az akkor már közel ötven esztendő kutató, elemző és következtető munkája visszatekintő eredményeit (1988). Utóbb kiderült, a kéziratok tengerében rejtőzik még a témáról kiadatlan az évfordulóra is. Igaz, A honfoglaló magyarok szövege és képanyaga már tíz esztendeje készen várta a megjelenést. Jegyzetei elején az író még „sajtó alatt" állónak ígéri az említett monográfiát. Az 1966-ban végre megjelent gyönyörű képeskönyv a tanulmány címszavak mögé szorított, rövidke összefoglaló fejezetei mellett elsőként eredeti rajzokkal és színes reprodukciókkal gazdagított, az album második felét pedig az Olvasókönyv adja, amelyben László Gyula tematikus csoportosításban megidézi a keleti arab és orosz, a későbbi bizánci krónikák részleteit eleinkről, majd a hazai geszták (Anonymus, Kézai Simon, Képes Krónika), később a már nyomtatásban megjelent forrásanyag (Thuróczy János, Heltai Gáspár, Verancsics Antal krónikái) lapjait, a honfoglalás utáni időszakból a nyugati beszámolókat is. Végül korrekt szemelvényekben az őshaza és az ősi műveltség történeti irodalmát, a honfoglalás és letelepedés historikusait, közöttük természetesen „a kettős honfoglalás" elmélete vitatóinak ellenérveit a kérdéskör jeles dokumentumai között A kutatók számára természetesen több kötetes fóliánsok őrzik az egykorú források teljes, eredeti nyelvű és fordított szöveganyagát, az itt olvasható szemelvények válogatója a lelőhelyek pontos jelölésével ezekből állította össze a közérdeklődés elé szánt antológiát. A rövidre szabott bevezetőben előbb gondosan feltárja a honfogla- j lás törvényszerű indítékait, ebben ki- i emelten a folyamatosság jelenlétét, : mindazt, ami a „kettősségnek" a tárgyi emlékek díszítő motivációjából kikövetkeztethető logikus megala- ; pozást adja, amikor „Árpád kis lélekszámú népe beolvadhatott az itt talált onogur-magyar népbe" a feltétele- i zés szerint, egy folyamat végső ered- i ményeként Az ünnepelt dátumot (896) így inkább egy új történelmi i korszak nyitó esztendejének kell te- i kintenünk. „... Egyszer végre el kel- \ lene választanunk egymástól a biztos alapokon nyúvó nyelvi kapcsolatok megállapít ás ál és a műkedvelő módon belőlük levont történeti követ- ; keztetéseket..." - ajánlja a szerző akár az őshaza és a finnugor eredet, akár a honfoglalás folyamata körüli j viták lezárásaként, fokozott figyelmet ébresztve egyben a más tudo-; mányok, kivált a régészet nem ritkán : perdöntő következtetéseire. Utóbb a már ide érkezett magyarok életmód- : járói (nagycsalád, földművelés és állattartás, vadászat és halászat, i mesterségek, szerszámok és visele- i tek, a temetkezési szokások feltárásából felépíthető szellemi élet és hitvilág stb.), a hagyomány alapján i kirajzolódó életképek évszakairól ol- i vashatunk színes fejezeteket, a rö- ; vidke tájékoztatásokat kitűnő rajzok ; és látványos képek követik. (Folyt, köv.) B.F.
