Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-01 / 31-32. szám

258 Esztergom és Vidéke STEP B Y STEP - Kertvárosban A Soros Alapítvány megbízásából a georgetown-l egyetem munka­társai korszerű iskola-előkészítő programot hoztak létre. Július 2­án e projekt képviselői - Roxane Kaufmann tervezési társigazgató, Karén Page oktatási társigazgató, Szabó Zsuzsa programigazgató ­látogatást tettek a kertvárosi óvo­dában és az Arany János Általá­nos Iskolában. Ebből az alkalom­ból kérdeztem Sándor Józsefnél, az óvoda vezetőjét és Olaszy Ta­másnét az iskola igazgatóhelyet­tesét - Milyen céllal látogatták meg a két intézményt1 S. J.: Céljuk az volt, meggyőződje­nek arról, hogyan gazdálkodott az óvoda, hogyan hasznosította az el­múlt évben elnyert STEP BY STEP (lépésről lépésre) programot, milyen eredményeket ért el az óvoda a prog­ram bevezetésével. - Hallhatnánk az eredményről! S.J.: - Tavaly szeptemberben kap­csolódtunk a programba. 2x1 hetes továbbképzéssel kezdődött Hajdúbö­szörményben. Az ottani foglalkozás­vezetők a mostani látogatóink voltak. Amit ott láttunk, hallottunk, arról csak felsőfokon lehet beszélni. Nem­csak azért mert a Soros Alapítvány maximális anyagi lehetőségeket te­remtett szakmai beszerzésekre, ha­nem mert megismerkedhettünk egy nagyon szép, nagyon jó gyermekcent­rikus nevelési programmal. - Mit tud ez a programi S.J.: - Ez a program jól kiegészíti a hazai óvodai nevelés gyakorlatát, s amiben több, az amit mi felvállalunk: a hátrányos helyzetű gyerekek számá­ra megteremteni az optimális fejlődé­sükhöz szükséges tárgyi és személyi feltételeket; az egyéni eltérések tole­rálásával, arra építve, differenciáltan fejlesztő, személyre szóló programok kidolgozása, amelyekkel elérhető, hogy a gyermekek saját értékeiket fel­fedezve, önmagukban bízva nevelőd­jenek; kialakítani, egy mintává modellé tehető óvoda-család együtt­működést, amely példát adhat a szü­lőknek arra, hogyan kell felelőséggel együtt nevelni. - Milyen hatást telt a látogatókra az óvodai S J.: - A hatást, amelyet az óvodánk tett a Soros Alapítvány képviselőjére, nem tudnám elmondani, megható­dottság nélkül. Maximálisan elége­dettek voltak a látottakkal, mert bizonyítva látták, hogy az elmúlt év­ben hatékony pedagógiai nevelő munka folyt a kertvárosi óvodában. - Az Arany János iskolában mit tapaszt alt aki O.T.: - Külön öröm volt számunk­ra, hogy az Arany János Általános Iskola szeptembertől elnyerte a prog­ram kiterjesztését. A programba-kap­csolódás nagyon megkönnyítette a gyermekek óvodából iskolába átve­zető útját. Nagy várakozással tekin­tünk a program bevezetése elé, bízva abban, hogy kevesebb szorongó kis­gyermek ül majd az iskolánk padjai­ban. - Személy szerint örülök, hogy Kertváros két oktatási intézménye a Soros Alapítvány „látóterébe" került. O.T.: - Az elmondottakból érzékel­hető, nem kis feladatot vállalt fel a két intézmény nevelőtestülete, vezetősé­ge. Kitűnik: fogékonyak az újra, szak­mailag jól felkészültek, keresik, kutatják a korszerű nevelés lehetősé­geit. Ez a két intézmény különösen ne­héz körülmények között dolgo­zik, mert a települérész adta lehe­tőségek jóval nehezebbek mint a város más részeié. Ezért is kívá­nok az intézmények dolgozóinak további munkájához sok sikert, erőt, egészséget! Nagy Tibor Atlantai karikák Szertefoszlott álmok (?) Alig van ma olyan lap Magyaror­szágon - sőt az egész világon amelyik ne foglalkozna az olim­pia eseményeivel. Mi sem lehetünk hát kivételek, hiszen olvasóink nagy részét ezekben a napokban nem a helyi sportesemények, hanem az atlan­tai versenyek foglalkoztatják el­sősorban. Bosszankodunk, szomorkodunk, méltatlankodunk, s persze néha örülünk is - ki-ki vérmérséklete szerint Mert­hogy többet vártunk - legalábbis az első napokban. Olimpiai, világ- és európabajnokok sorozatosan mondtak csődöt, vívók, bir­kózók, cselgáncsozók szerepeltek mé­lyen a várakozás alatt. Talán ha az olim­pia előtti nyilatkozatok szerényebbek lettek volna, most nem lennénk annyira csalódottak. Persze a versenyek még nem értek véget, - most, mikor e sorokat írom, még a félidejénél sem tart az olimpia ­arany-esélyeink még bőven vannak (ka­jak-kenuban több is, kalapácsvetésben, esetleg kézilabdában), de már több lap­ban is napvilágot látták az eddigi kudar­cok okait kereső elemzések. Van, aki úgy gondolja, hogy ez a gyenge szereplés az utóbbi években végbement változások következménye. Csökkent a sport támogatása, vissza­esett az utánpóüásnevelés. Egy biztos: az anyagi támogatás nem mindig oda kerül, ahol leginkább szükség lenne rá. MegbocsáthataÜan pénzpocséklás­nak érzik például többen is, hogy egy ilyen rendkívül drága olimpiára sok olyan sportolót vittek el, akiknek esé­lyük sem volt a döntőbe jutásra. S még felháborítóbb, hogy olyan kísérők töme­ge utazhatott Atlantába, akik semmit vagy csak igen keveset tettek eddig a magyar sportért. Nagyon egyetértek az alábbi véle­ménnyel is: „Kivételes tudású sportem­berek közül néhányan azt hiszik, hogy az éjszaka császára egyben a sportpályán is császár lehel... A sport örök törvénye: ha valaki nem tesz meg mindent a siker érdekében, azt pillanatok alatt megelőzi a sportvilág." Ugye, nem kell példákat sorolnom?! Nos, igazán nem akarom senkinek a kedvét szegni. Lehet, hogy mindez - az első napok kudarca - csupán a véleüen kegyetlen, furcsa játéka. (Ámbár lehet ekkora szerepe a véleüennek testileg­lelkileg jól felkészült sportolóknál?!) Lehet, hogy csak a kezdet volt ilyen peches, s a folytatás boldogítóan sikeres lesz. (Előfordulhat, hogy mire e sorok az olvasó elé kerülnek, Önök már öröm­mámorban úszva csodálkoznak, hogyan lehettem ilyen pesszimista.) De az is lehet, hogy kénytelenek le­szünk rájönni, nem vagyunk már az a sporthatalom, mint egykoron. Túllépett rajtunk a világ. (Megtörténhetet volna Önök szerint az 50-es, 60-as években, hogy simán kikapunk fociban Nigériá­tól vagy Japántól?!) Bárcsak ne lenne igazam! Szurkoljunk együtt - ha még lesz ki­nek - az aranyakért! Hogy is mondták egykor a rómaiak? Dum spiro, spero! Sz.B. (Lapzártakor már köztudott, hogy a három aranyérmes úszó után a kalapácsvető Kiss Balázs is a dobogó legfelső fokára léphe­tett) A 14-es Hollók millecentenáriumi nagytábora „Megy a cserkész, megy a cserkész hosszú bottal, A hátán egy sportüzlettel, bádogokkal. Van ott fejsze, sátorponyva, Az egész egy ruhatár és mozgókonyha." A 14. számú Holló cserkészcsapat idei nagytáborát a pilisi Hoffmann­kunyhó mellett rendeztük meg. Célunk azt volt, hogy a cserkészek gyakorlatban is megismerjék és alkalmazzák az év során elsajátított tudásanyagot, valamint, hogy teljes képet nyerjenek a honfoglalás előz­ményeiről, folyamatáról. A sátrak felállítása és a tábori építmények elkészítése után került sor az ünnepélyes tábornyitásra és - vasárnap lévén - a tábori misére. Délelőttönként a cserkészek ,forgószínpad" keretében gyűjthettek hasznos tudnivalókat vezetőiktől: a steppei nomád népek vallásáról, bálványimádásukról, a magyar nép vándorlásáról, a honfoglaló magya­rok mindennapi életéről, őseink hiedelemvilágáról, a sámánizmusról. Szintén itt adódott alkalom a cserkészvezetőknek, hogy részletesebben beszéljenek a cserkész-szellemiségről, a cserkésztörvényekről. A délutánokat mindig valami érdekes és izgalmas programmal töltöt­tük el: tartottunk főzőversenyt, az atlantai olimpiával párhuzamosan megrendeztük saját „cserkész olimpiánkat", amelynek versenyszámai között sátorverés, tájolás, kötélhúzás is szerepelt; számháborúztunk is a pilismaróti cserkészekkel. Az esti tábortüzeket honfoglaláskori mondá­ink előadása színesítette. A tábor mindannyiunkban kellemes emléket hagyott sok-sok él­ménnyel lettünk gazdagabbak, és mindannyiunkat örömmel töltött el, hogy közösségünk összetartó ereje tovább erősödött. 14-es Hollók A Soros Alapítvány csoportszobája

Next

/
Oldalképek
Tartalom