Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-01 / 31-32. szám

258 Esztergom és Vidéke STEP B Y STEP - Kertvárosban A Soros Alapítvány megbízásából a georgetown-l egyetem munkatársai korszerű iskola-előkészítő programot hoztak létre. Július 2án e projekt képviselői - Roxane Kaufmann tervezési társigazgató, Karén Page oktatási társigazgató, Szabó Zsuzsa programigazgató látogatást tettek a kertvárosi óvodában és az Arany János Általános Iskolában. Ebből az alkalomból kérdeztem Sándor Józsefnél, az óvoda vezetőjét és Olaszy Tamásnét az iskola igazgatóhelyettesét - Milyen céllal látogatták meg a két intézményt1 S. J.: Céljuk az volt, meggyőződjenek arról, hogyan gazdálkodott az óvoda, hogyan hasznosította az elmúlt évben elnyert STEP BY STEP (lépésről lépésre) programot, milyen eredményeket ért el az óvoda a program bevezetésével. - Hallhatnánk az eredményről! S.J.: - Tavaly szeptemberben kapcsolódtunk a programba. 2x1 hetes továbbképzéssel kezdődött Hajdúböszörményben. Az ottani foglalkozásvezetők a mostani látogatóink voltak. Amit ott láttunk, hallottunk, arról csak felsőfokon lehet beszélni. Nemcsak azért mert a Soros Alapítvány maximális anyagi lehetőségeket teremtett szakmai beszerzésekre, hanem mert megismerkedhettünk egy nagyon szép, nagyon jó gyermekcentrikus nevelési programmal. - Mit tud ez a programi S.J.: - Ez a program jól kiegészíti a hazai óvodai nevelés gyakorlatát, s amiben több, az amit mi felvállalunk: a hátrányos helyzetű gyerekek számára megteremteni az optimális fejlődésükhöz szükséges tárgyi és személyi feltételeket; az egyéni eltérések tolerálásával, arra építve, differenciáltan fejlesztő, személyre szóló programok kidolgozása, amelyekkel elérhető, hogy a gyermekek saját értékeiket felfedezve, önmagukban bízva nevelődjenek; kialakítani, egy mintává modellé tehető óvoda-család együttműködést, amely példát adhat a szülőknek arra, hogyan kell felelőséggel együtt nevelni. - Milyen hatást telt a látogatókra az óvodai S J.: - A hatást, amelyet az óvodánk tett a Soros Alapítvány képviselőjére, nem tudnám elmondani, meghatódottság nélkül. Maximálisan elégedettek voltak a látottakkal, mert bizonyítva látták, hogy az elmúlt évben hatékony pedagógiai nevelő munka folyt a kertvárosi óvodában. - Az Arany János iskolában mit tapaszt alt aki O.T.: - Külön öröm volt számunkra, hogy az Arany János Általános Iskola szeptembertől elnyerte a program kiterjesztését. A programba-kapcsolódás nagyon megkönnyítette a gyermekek óvodából iskolába átvezető útját. Nagy várakozással tekintünk a program bevezetése elé, bízva abban, hogy kevesebb szorongó kisgyermek ül majd az iskolánk padjaiban. - Személy szerint örülök, hogy Kertváros két oktatási intézménye a Soros Alapítvány „látóterébe" került. O.T.: - Az elmondottakból érzékelhető, nem kis feladatot vállalt fel a két intézmény nevelőtestülete, vezetősége. Kitűnik: fogékonyak az újra, szakmailag jól felkészültek, keresik, kutatják a korszerű nevelés lehetőségeit. Ez a két intézmény különösen nehéz körülmények között dolgozik, mert a települérész adta lehetőségek jóval nehezebbek mint a város más részeié. Ezért is kívánok az intézmények dolgozóinak további munkájához sok sikert, erőt, egészséget! Nagy Tibor Atlantai karikák Szertefoszlott álmok (?) Alig van ma olyan lap Magyarországon - sőt az egész világon amelyik ne foglalkozna az olimpia eseményeivel. Mi sem lehetünk hát kivételek, hiszen olvasóink nagy részét ezekben a napokban nem a helyi sportesemények, hanem az atlantai versenyek foglalkoztatják elsősorban. Bosszankodunk, szomorkodunk, méltatlankodunk, s persze néha örülünk is - ki-ki vérmérséklete szerint Merthogy többet vártunk - legalábbis az első napokban. Olimpiai, világ- és európabajnokok sorozatosan mondtak csődöt, vívók, birkózók, cselgáncsozók szerepeltek mélyen a várakozás alatt. Talán ha az olimpia előtti nyilatkozatok szerényebbek lettek volna, most nem lennénk annyira csalódottak. Persze a versenyek még nem értek véget, - most, mikor e sorokat írom, még a félidejénél sem tart az olimpia arany-esélyeink még bőven vannak (kajak-kenuban több is, kalapácsvetésben, esetleg kézilabdában), de már több lapban is napvilágot látták az eddigi kudarcok okait kereső elemzések. Van, aki úgy gondolja, hogy ez a gyenge szereplés az utóbbi években végbement változások következménye. Csökkent a sport támogatása, visszaesett az utánpóüásnevelés. Egy biztos: az anyagi támogatás nem mindig oda kerül, ahol leginkább szükség lenne rá. MegbocsáthataÜan pénzpocséklásnak érzik például többen is, hogy egy ilyen rendkívül drága olimpiára sok olyan sportolót vittek el, akiknek esélyük sem volt a döntőbe jutásra. S még felháborítóbb, hogy olyan kísérők tömege utazhatott Atlantába, akik semmit vagy csak igen keveset tettek eddig a magyar sportért. Nagyon egyetértek az alábbi véleménnyel is: „Kivételes tudású sportemberek közül néhányan azt hiszik, hogy az éjszaka császára egyben a sportpályán is császár lehel... A sport örök törvénye: ha valaki nem tesz meg mindent a siker érdekében, azt pillanatok alatt megelőzi a sportvilág." Ugye, nem kell példákat sorolnom?! Nos, igazán nem akarom senkinek a kedvét szegni. Lehet, hogy mindez - az első napok kudarca - csupán a véleüen kegyetlen, furcsa játéka. (Ámbár lehet ekkora szerepe a véleüennek testileglelkileg jól felkészült sportolóknál?!) Lehet, hogy csak a kezdet volt ilyen peches, s a folytatás boldogítóan sikeres lesz. (Előfordulhat, hogy mire e sorok az olvasó elé kerülnek, Önök már örömmámorban úszva csodálkoznak, hogyan lehettem ilyen pesszimista.) De az is lehet, hogy kénytelenek leszünk rájönni, nem vagyunk már az a sporthatalom, mint egykoron. Túllépett rajtunk a világ. (Megtörténhetet volna Önök szerint az 50-es, 60-as években, hogy simán kikapunk fociban Nigériától vagy Japántól?!) Bárcsak ne lenne igazam! Szurkoljunk együtt - ha még lesz kinek - az aranyakért! Hogy is mondták egykor a rómaiak? Dum spiro, spero! Sz.B. (Lapzártakor már köztudott, hogy a három aranyérmes úszó után a kalapácsvető Kiss Balázs is a dobogó legfelső fokára léphetett) A 14-es Hollók millecentenáriumi nagytábora „Megy a cserkész, megy a cserkész hosszú bottal, A hátán egy sportüzlettel, bádogokkal. Van ott fejsze, sátorponyva, Az egész egy ruhatár és mozgókonyha." A 14. számú Holló cserkészcsapat idei nagytáborát a pilisi Hoffmannkunyhó mellett rendeztük meg. Célunk azt volt, hogy a cserkészek gyakorlatban is megismerjék és alkalmazzák az év során elsajátított tudásanyagot, valamint, hogy teljes képet nyerjenek a honfoglalás előzményeiről, folyamatáról. A sátrak felállítása és a tábori építmények elkészítése után került sor az ünnepélyes tábornyitásra és - vasárnap lévén - a tábori misére. Délelőttönként a cserkészek ,forgószínpad" keretében gyűjthettek hasznos tudnivalókat vezetőiktől: a steppei nomád népek vallásáról, bálványimádásukról, a magyar nép vándorlásáról, a honfoglaló magyarok mindennapi életéről, őseink hiedelemvilágáról, a sámánizmusról. Szintén itt adódott alkalom a cserkészvezetőknek, hogy részletesebben beszéljenek a cserkész-szellemiségről, a cserkésztörvényekről. A délutánokat mindig valami érdekes és izgalmas programmal töltöttük el: tartottunk főzőversenyt, az atlantai olimpiával párhuzamosan megrendeztük saját „cserkész olimpiánkat", amelynek versenyszámai között sátorverés, tájolás, kötélhúzás is szerepelt; számháborúztunk is a pilismaróti cserkészekkel. Az esti tábortüzeket honfoglaláskori mondáink előadása színesítette. A tábor mindannyiunkban kellemes emléket hagyott sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak, és mindannyiunkat örömmel töltött el, hogy közösségünk összetartó ereje tovább erősödött. 14-es Hollók A Soros Alapítvány csoportszobája