Esztergom és Vidéke, 1996
1996-06-20 / 25. szám
4 Esztergom és Vidéke 1996. június 13. Egy esztergomi polgári és látogatói (?) információs kiadvány (2.) 24. oldal: „...A mongolok 1241-ben elfoglalták és lerombolták a várost." Helyesen: A tatár seregek 1242 telén foglalták el a várost, azonban a várat, melyet a spanyol származású Simon ispán védelmezett, nem tudták hatalmukba keríteni. (A tatárok által elfoglalt város tragédiájáról Rogerius mester a szemtanú hitelességével számol be Siralmas Énekében, melyben az évszámra is találunk utalást) „... az 1010-ből származó prímás templomot lerombolták (?) és egy korszerű barokk épületet emeltek a helyén (1767-74)." Helyesen: Barkóczy Ferenc prímás 1763-ban Isidore Cannevale francia, majd Fran Anton Hillebrandt osztrák építészt bízta meg az új főtemplom tervezésével. Barkóczy érsek halála után (1768) a munkálatok abbamaradtak. Egy szerény, egyhajós barokk templom épült meg a Várhegy nyugati oldalán 1768-71 között, mely az érsek halálát követően a várba viszszatelepült császári helyőrség templomaként szolgált a mai Bazilika építési munkáinak kezdetéig. „...A tér, ahol az épületet (mármint a Bazilikát - szerk!) emelték azelőtt az érseki igazgatóságnak (?) adott helyet." Helyesen: A Kühnel Pál és unokaöccse, Packh János által tervezett (1820-22), 1840-ben Hild József által áttervezett klasszicista Bazilika lényegében a középkori Szent Adalbert főtemplom helyére épült a 19. századi térkialakítás eredményeként. „... Páckh 1839-ben történt halála után."... Helyesen: Packh János 1838. október 9-én Esztergomban rablógyilkosság áldozata lett. „... Az előtér (?) beépítéséről azonban lemondtak." Helyesen: Simor János érsek (1867-91) építi meg a Bazilika oszlopcsarnokát, mely 1869-ben készült el. Még ez évben, november l-jén helyezte el Simor a Bazilika zárókövét - ezután már csak épületszobrászati, festészeti díszítő munkák folytak a székesegyházban. „... különösen érdekes (?) Bakócz Tamás hercegprímás 1510-ből származó vörösmárvány sírkápolnája." Helyesen: A kápolna építését 1506 körül kezdi építeni Bakócz érsek. A kupolapárkányon látható bronzba öntött felirat tanúsága szerint 1507-ben (a felirat szerint így: ANNO MCCCCCVII) készült el. Bakócz érsek még nem volt hercegprímás (ez a zavaró hiba a középkori érsekeknél többször is előfordul - szerk.), mert Esztergom érsekei csak 1707-től, Szász Kereszt én y herceg érseksége idejétől (1707-25) kezdve használták a hercegi címet (Folytatjuk) -k.p.Wertner Mór-emlékülés Párkányban Az elmúlt év őszén jelent meg a Párkány és Vidékében Vércse Miklós helytörténész tollából dr. Wertner Mór orvos, orvostörténész, geneológus portréja. írását dr. Kiss Lásrió orvostörténész egészítette ki, s megjelölte Wertner Mór végső nyughelyét a párkányi zsidótemetőben, egyben felhívta a párkányiak figyelmét a neves tudós halálának 75. évfordulójára. A párkányiak mindent meg is tet| tek azért, hogy méltóképpen emléj kezzenek. A Párkány és Vidéke | Kulturális Alapítvány június 8-án, | Wertner Mór halálának évfordulóján, | a Millecentenárium jegyében törtéi ne Imi emlékülést rendezett. Himler György tanárnak, a Párkányi Kulturáj lis Bizottság elnökének fáradhatatlan ! szervező munkája nyomán szinte a S teljes wertneri életmű kirajzolódott I előttünk egyetlen nap alatt. Az emlékülést Jan Oravecz, PárI kány polgármestere köszöntötte, í majd Himler György levezető elnök j ismertette a napi programot. Az első előadó Kiss László csiliz| radványi orvostörténész volt Tőle j Wertner Mór életpályájának fonto; sabb állomásait tudhattuk meg. Wert| ner 1849. július 26-án született | Spáczán (Pozsony m.). Az egyetemi j évek után Csuz, Szene, Pozsony, Csákóvá (Temes m.) voltak állomá\ sai. 1894-ben Muzslára költözött, s a | párkányi járás tisztiorvosa lett. 1908S ban Párkányban telepedett le, s itt élt 1921. június 8-án bekövetkezett haláláig. Közben tanulmányok százait írta az orvostörténet és családtörténet témaköréből. A következő előadó Szállási Árpád esztergomi orvostörténész volt, aki Wertner orvostörténeti munkáit taglalta igen szellemes, hangulatos előadásában. Különösen a Wertner által feltárt jelesebb történelmi személyiségek halálnemeinek felsorolásával aratott derültséget és nagy sikert. Soós István, a Történettudományi Intézet munkatársa (Bp.) előadásában felvázolta a fontosabb 19. századi történeti irányzatokat, kiemelve a pozitivista történetírást, egyben megjelölve Wertner Mór helyét, ismertetve alapos feltáró munkáját, amellyel a milleneumi történetírást is segítette. Kállay István tanszékvezető egyetemi tamár (ELTE Bp.) Régi és új nemesség Wertner Mór müveiben címmel tartott előadást. Ebben Wertnernek a nemzetségekre, a tatárjárás előtti és utáni nemességre vonatkozó kutatásait ismertette, azok további kihatásait, különösen Hómon Bálintra. és Szekfű Gyulára. A délelőtti előadásokat jóhangulatú baráti beszélgetés, majd ebéd követte. A délutáni programban elsőként koszorúzással tisztelegtek Wertner Mór sírjánál, ahol Vércse Miklós emlékezett a tudósra, egyben szólt a sír feltalálásáról és rendbetételéről. Ezt követően a Fő utca 13-as számú házon leleplezték és megkoszorúzták Wertner Mór emléktábláját, amelyet az ünnepi alkalomra Német László készített. A táblánál vers és Kiss László szavai emelték az ünnep hangulatit A kegyeletes percek után ismét a kutatóké volt a szó. Bertényilván egyetemi tanár (ELTE Bp.) Wertnemek az Árpádokra vonatkozó családtörténeti kutatásaira hívta fel a figyelmet ebből is kiemelve az Árpádok külföldi (lengyel, angol, francia stb.) kapcsolatait egyben feltéve Wertner korabeli kérdését kihaltak-e az Árpádok 1301-ben? Draskóczy István egyetemi adjunktus (ELTE) tudományos alapossággal tárta elénk mindazokat a középkori családokat akikkel Wertner Mór geneológiai kutatásaiban, tanulmányaiban foglalkozott Pifkó Péter levéltáros-muzeológus csupán egyetlen családot ismertetett Wertner kutatásaiból, az Esztergomhoz és Párkányhoz egyaránt kötődő Balassákat. Előadásában bemutatta azt is, hogy mennyi kétellyel, bírálattal kellett szembesülnie Wertnemek egyetlen család történetének felvázolása során is. Befejezésül Püspöki Nagy Péter egyetemi docens (ELTE) a magyar honfoglalás elméleti kérdéseit taglalta az Ipoly és a Morva közében, felhasználva Anonymus leírását s a többi korabeli történetíróét is. Az emléküléssel a lelkes párkányi szervezők maradéktalanul megfeleltek Wertner Mór sírfeliratának: „Lelke a múltban keresett megnyugvást, emléke a jövőben él" Úgy érezzük, hogy a „forró" hangulatú előadások jól feltárták a múltat amellyel Wertner Mór foglalkozott s a hallgatóság a jövőben gazdagabb lesz egy majdnem elfeledett nagy tudós szellemi hagyatékával. P.P. A fénybe mártott színek mögött... Június 9-én nyílt meg és augusztus 20-ig látható Prokop Péter festőművész tárlata a Keresztény Múzeumban. A kiállítást dr. Prokopp Mária művészettörténész nyitotta meg. Megnyitó szövegéből idézünk fel most néhány gondolatot. 17 évvel ezelőtt, 1979-ben itt Esztergomban, a Keresztény Múzeumban volt Prokop Péter első nagyszabású kiállítása Magyarországon. Innen a magyar egyház Szt István-i központjából indult el Prokop Péter, a kalocsai egyházmegye papművészének hazai bemutatkozó körútja, ó, aki 40 éve Rómában, az Egyház központjában él, ablakából a Szent Péter bazilikára lát szíve együtt dobog Péter szívével, a Világegyházzal, s benne j különösen kicsiny, féltett hazájával, j Ezért fogadta nagy örömmel a Keresztény Múzeum meghívását és repült haza, hozta a legújabb képeit hogy az 1000 éves kereszténységet ünneplő hazánkkal együtt ünnepeljen itt, a Szent István-i vár tövében, ebben a történelmi jelentőségű épületben, amelyet a jezsuiták építettek a török után, s amelyben első gimnáziumukat alapították. Prokop Péter is jezsuita diák volt 1942-ben szentelték pappá. Tehát a saját élettapasztalatán követte figyelemmel hazánk elpogányosodását az elmúlt 50 évben. S ezzel párhuzamosan tört fel szívében a vágy a művészi, a festői megjelenítés után. Két kiváló művészeti akadémián, Budapesten és Rómában bontakoztatta ki tehetségét Freskófestőnek indult. Legelső műve a sükösdi templom oltárfreskója volt 1950-ben, amelyet Belon Gellért egykori tanára, - a későbbi püspök megbízásából készített Ezt több más követte itthon, s 1956 után a nagyvilágban: Amerikában, Fatimában s mindenekelőtt Rómában, második hazájában, az európai kultúra 2000 éves központjában. 1957-ben a római Pápai Magyar Intézet kápolnáját varázsolja újjá a via Giulia 1. patinás épületében. Expresszív erővel és költői lelkülettel, tündöklő színekkel jelenítette meg hitünk nagy boldogságát a Megváltás csodáját. Többen ismerik a római Szent István zarándokház kápolnájának pompás festészeti díszítését amelyet 1975-ben készített. Ugyanez a gondolat, amely Prokop Péter papi és művészi lelkéből kimeríthetetlen gazdagsággal tör fel újra és újra, jelenik meg itt is, a kiállítás nagytermében. Középen az Újszövetség áldozata, Megváltásunk ára, Isten szeretete, a teljes önátadás expresszív erejű víziója tárul elénk. Álljunk meg egy-egy kép előtt s éljük át az üzenetét! A szín és a vonal varázsával itt láthatóvá válik a láthatatlan! „A fénybe mártott színek mögött rendkívüli világ szívdobogása lüktet" írja PP. A II. teremben baloldalt a virágcsendéletek káprázatos színpompáját látjuk. A következő falon táj, a magyar Alföld-ihlette, szimbólummá magasztosult szülőföld festői látványa, a Végtelenség fenséges érzése jelenik meg. Aztán a város, az ember alkotta Rens geometrikus világát is a színek és azoknak nagyszerű ritmusa teszi élővé, széppé. S nem utolsó sorban a csendéletek, az ember közvetlen környezete is a fényben izzó harmóniát sugározza. Mindezek után joggal kérdezzük, Prokop Péter művészetének hol a helye az egyetemes és a hazai festészetben? O is figyelő, kereső és kísérletező művész, mint minden igazi művész. Mélyen gondolkodó, de mint vérbeli festő, színekben és formákban gondolkodik. Keresi az új és újabb technikai megoldásokat az újabb szín és vonal kompozíciót hogy a benne égő víziót minél jobban megközelíthesse, megjeleníthesse.