Esztergom és Vidéke, 1996
1996-06-20 / 25. szám
1996. június 20. Esztergom és Vidéke 5 jVüVl /l /UWlAJtAAAJWlflAr^^ ERTEKEINK 140 esztendeje, 1856 júniusában (gyanítom) hasonló forróság lehetett, amikor az Esztergom és Vidéke egyik alapítója, majd közel 11 éven át szerkesztője, Kőrösy László magyar-történelem szakos tanárkolléga és bölcseleti doktor a hónap 27. napján megszületett. Hogy Pilismaróton vagy Esztergomban, ezt váltakozva említik a mindig korábbit idéző krónikások és megszokott kézikönyveink. Annyi bizonyos, hogy Kucsera Vendel „orgonifex hujas" (helybéli orgonakészítő) és Veszelovszky Katalin esztergomi lakosok (Széchenyi-tér 12.) második fiának keresztelése bejegyzését, Kollár István plébános kézírásával, június 27-i dátummal őrzi a belvárosi templom anyakönyve ma is. Tanulmányairól a bencés főgymnasium évkönyvei értesítenek, utóbb az 1881. június 6-án megszerzett „tanári képesítés" Budapestről, majd a doktorátus is. Az ősztől hősünk már „segédtanár" az esztergomi főreálban, bár helyi munkássága elkezdődött már előbb. Egy röpiratával (Szabadelvű sajtót! - Esztergom, 1879. Nyomatott Buzárovits Gusztávnál, 16 lap) alaposan felborzolta a helyi közvéleményt. Itt az Esztergom című, 1874 augusztus 4-e óta megjelenő „közlöny" szerkesztőjének, Ompolyi Rényi Dezsőnek nem kultúráját és rátermettségét vonta kétségbe, de pártatlanságát és önzetlenségét, és hogy igaza volt, egyetértően szólnak erről a kortársi krónikák. Mindenesetre tény, hogy az Esztergom 1879 szeptemberében megszűnt, a város olvasóinak támogatásával helyét az Esztergom és Vidéke június 1-től foglalta el, a lapnak pedig egynémely laza kísérletezés után szeptember 14-től Kőrösy szerkesztője lett. Az is maradt Budapestre költözéséig, közel 11 éven át Főmunkatárs haláláig (1918. április 26.), előbb hat folytatásban megírva a lap négy évtizedének történetét És talán láthatta még az 1918. április 24én itt megjelent vezércikkét (Szellemi munkatársainkról), ebben a helyi újságírók anyagi megbecsülésének hiányát panaszolta fel. Nyilván önzetlenül, hiszen ő már 1911 óta betegen és nyugállományban élt Dömösön két apró leánykájával, feleségét, Kendői Júliát 1913 szeptemberében temetve el. Közös sírjuk a posztamensről elsodródott táblával a dömösi temetőben található. De munkásságának nyomtatott emlékeit nem sodorhatta el a történelem, számtalan tudományos közleményét őrzik a korabeli folyóiratok, cikkeinek sokaságát az újságok Budapesttől Kolozsvárig és Szegedig, Győrig és Pozsonyig. Főként irodalmi és történeti tárgyú dolgozatok ezek, nem ritkán szépírói kísérletek. Amíg Esztergomban tanított és szerkesztett a röpiratában leírtak szellemében tevékeny részt vállalt írásaival a város közéletében is. Közben útibeszámolói, novellái és regényfolyamatai, ezekből önálló könyvei jelentek meg itt az évkönyvekben nagyobb tanulmányai (pl. 1887-ben a reáliskola 30 évének története), a lapban sorozatokban és rendszeresen a városi közéletről „esztergomi levelei és csevegései". Könyvei közül számomra az Esztergom városrajz (1887) és az Egyiptom művészete (1898) a legizgalmasabb, egy további folytatásra tervezett „egyetemes művészettörténet" első opusza. A témában jól használható ma is. Szinnyei József könyvészeti listája 14 önállóan megjelent művét sorolja, apróbb füzetkéi, egyházi jubileumokra szerkesztett díszalbumai és mások itt meg sem találhatók. Barátai között Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, a párkányi születésű, de Esztergomban iskolázó Sebők Zsigmond (a csodálatos Dörmögő Dömötör-könyvek írója!), Rudnyánszky Gyula és mások, tanárok és főpapok nevét említik az annaleszek, megbecsültségét mindenfelé. Aligha szaporítanám a helyi krónikások sorát említve, hogy az Esztergom és Vidéke még „műsorfüzetként" elevenítette fel az egykori szerkesztő emlékét 1986 nyarán. Tevékenységét Pastinszky Miklós a Dunakanyar 1978/2. számában „dömösi nézőpontból" méltatta előbb. Működésének látható keresztmetszetét egy későbbi kiállításon a Babits Mihály Városi Könyvtár mutatta be. De innen is hiányzott talán Gyulai Pál 1807-1830 közötti irodalmunkról szóló egyetemi előadásainak kötete, amelyet Kőrösy adott ki saját jegyzeteiből 1878-ban 320 lapon. A teljesebb pályaképet lapunk 1992. május 8-i számában Szabó Mária írásából ismerhettük meg, szerzője egybefoglalt és pontosított itt nem kevés kósza adatot Kőrösyről Esztergomban utcát neveztek el már előbb, később a leánykollégiumot. Minden újabb kézikönyv az előzőkre épülőn méltatja, így nem ritkán pontatlanul, méginkább hiányosan sorolva Kőrösy László egykori jelenlétének fontos emlékeit és adatait. Ideje érkezett hogy talán egy erre alkalmas esztergomi konferencián vagy szimpóziumon valaki a publikációs lehetőségek céljából hiánytalanul feltárja és tanulmányában közölje a most 140 éve született alkotó ember curriculum vitae-jét hiszen a város közéletének történelmi madártávlatából tekintve vissza, oly sok hasonlóval aligha rendelkezünk. Ha módomban állna, egy teljesebb „portréra" pályázatot írnék ki egy eljövendő kerekebb évforduló előtt. Gondolom, ez lenne a hozzá legméltóbb emlékezés. bé ESZTERGOM mA 96 I Vármúzeumi értesítő 1996. június 14-én meghitt légkörben nyitotta meg Horváth Béla múzeumigazgató Lóránt János és Lous Stuijfzand festőművészek kiállítását. Az országos és nemzetközi vonatkozásban is ismert Lóránt akvarellekkel és pasztell képekkel jelentkezett Az Esztergomban megrendezett I. és II. Pasztell Biennálén való sikeres szereplés után városunk belopta magát a festőművész szívébe. A lírai, lágy megjelenésű festmények az alkotó tájélményeiből táplálkoznak. Légiességükkel gyönyörködtetnek (A sziklák között). A ferde fekete, A hal című olajképek expresszivitásról árulkodnak, és látszólagos ellentmondásban vannak a lágyan kivitelezett akvarellekkel. Lóránt János fragmentumai jól harmonizálnak a holland festőnő munkáival. A tér és idő különbség ellenére, ill. azt kiiktatva rokonságot mutat a két alkotóművész stílusa, annak ellenére, hogy a holland művésznő három vonulatot mutat be szokszorosított gondalatisággal és technikai kivitelezéssel. (Fémlemezre, magasnyomásos technikával alkot.) Figyelemre méltó a Mesélő kövek sorozata. Az egymásra rímelő alkotóművészek képei július 6-ig tekinthetők meg a Budai Toronyban. Maier-Kránitz Zenés nyáresték Június 7-én a Dobó gimnázium ij aulájában forró hangulatú koncertet i adott Maintal testvérvárosunk dórii nigheimi kórusa. Alfréd //w/kóruselnök köszöntóiljében ismertette az 1860-ban alakult ij énekkar múltját és jelenét Kiemelte, ii hogy az ifjúsági kórus megalakulásáji nak gondolata itt Esztergomban érj: lelődött meg bennük hét évvel ii ezelőtt Ezután a kóruselnök ajándéi: kot és pénzbeli támogatást adott át Wunyadi Zoltánnak, a Monteverdi ij kórus karnagyának, valamint Vereczij kei Attilának, a Liszt Ferenc Ifjúsági ji Kórus vezetőjének. A műsor első részében a felnőtt ij kórustól Zuccalmaglio, Lehrndorfer, iZöllner, Geilschdorf, Mozart és Bisij chof szerzeményeket hallottunk. Az ifjúsági kórus Kodály Esti dalával mutatkozott be; dicséteres produkciójukért vastapsot kaptak. A folytatásban Rameau, Noyon, Lasso és Archangelskij műveit hallhattuk, majd Leonard Bernstein West Side Story-jának egyes részleteit énekelték. Az est ráadásaként együtt énekelt a dömigheimi és a Monteverdi vegyeskar. Az est karnagya Michael Knopka volt, zongorán kísért Michael Krönung. * Június 15-én a Belvárosi templomban sokan voltak kíváncsiak a Kodály emlékhangverseny 2. estjére. A Balassa kórus mellett fellépett a székesfehérvári Alba Regia Vegyeskar és a tát-kertvárosi gyermekkar is. A „vegyeskórus", vezényel Michael Knopka Reményi Károly zeneigazgató Kodályról szóló előadását követően a házigazdák énekeltek először: a János köszöntő, a Norvég lányok, a Sirató ének és a Békesség óhajtása című műveket hallhattuk. A tátiak Fódi Krisztina vezetésével gregorián énekeket Kodály genfi zsoltárát, Mendelshon egy darabját í és Boyce Alleluja kánonját adták elő ji szép, kidolgozott hangon. A fehérvári kórust - mely később ij a Balassa kórussal is kiegészült -ji Kneifel Imre vezényelte. Anagysike- ij rű hangverseny záró részében Ko- i dály-művek szerepeltek. (os) ji