Esztergom és Vidéke, 1996

1996-05-30 / 22. szám

1996.12. U - HELY HL u] // ii dv ö z f ö tti a ttt i n if ijj új a f^a t "... EMLÉK - MŰ - HELY (...) Az 1952/53-as tanévben a nagy műveltségű, igen eredeti didakti­kai szempontok alapján tanító Asbóth Károly lett az osztályfőnököm és a magyar tanárom. Asbóth Károly azok közé a színes tanáregyéniségek közé tartozott, akiknek a szófordulatai, gesztusai, hanglejtése állandó témája volt az érettségi találkozók vidám visszaemlékezéseinek. Német és magyar szakos tanári diplomája volt, a XX. század előtti irodalmat és művészettörténetet kedvelte. Az ismeretlen helyen lévő hagyatékában megtalálhatók kell, hogy legyenek - egy művészettörténeti enciklopédia szerkesztésének szándékával írt sok műhelytanulmány mellett - a szálkás betűivel írt verseskötetei is, melyeket soha nem adtak ki. Állítólag a verseire vonatkozó bírálat miatt örökre felhagyott a kiadás kísérletével. A gimnázium negyedik osztályának tantervében szerepelnek a XX. századi írók, költők. A kortárs irodalommal nem foglalkozott! Egészen pontosan egy jellegzetes pótmegoldást választott: egy-egy anyagrészt önként jelentkező diáktársunknak adott ki önálló feldolgozásra, előadás­ra. A jelentkezők között nem sokat válogatott, többnyire mindenkinek megadta a lehetőséget a szereplésre. Szemmel láthatóan nem nagyon érdekelte a kiselőadás színvonala, előadás közben valamivel mindig bíbelődött Ha jól emlékszem, József Attila volt az utolsó, akivel még ő foglalkozott így el tudta kerülni, hogy véleményt nyilvánítson a prolet­kult-irányzat sok tehetségtelen fűzfapoétájának, bértollnokának művészi színvonaláról, de mitagadás, az áthidaló megoldás is sok kockázatot jelentett Életének elmaradhatatlan része volt a napi olvasás- és íráspenzum. Késő nyári estén a nyitott ablaka előtt elhaladók láthatták, amint a szoba mennyezetéről lelógó, porcelán ellensúllyal mozgatható néhány wattos lámpáját a könyv vagy papír fölé, alig két arasznyira engedve dolgozott. Több vonatkozásban is ellentmondásos személyiség volt Egyfelől igazi reneszánsz életfelfogás jelle­Bányai Mátyás: mezte, szerette az anakreoni hangú latú élethelyzeteket, a művészi al­kotásokat, a természet szépségeit, másfelől otthonában, öltözködési szokásaiban nyoma sem volt ennek. Lakásában néhány elnyűtt, agyonkoptatott bútordarab jelentette a beren­dezést Egy, a lakás méretéhez képest hatalmas, iskolából kiselejtezett vaskályhával fűtött, rádiója nem volt, a lakásban függönyök, szőnyegek, fotelek otthonának fénykorában sem lehettek. Rendszeresen járt Buda­pestre, de máshová nem! Nem látta soha a Balatont A nehéz esztendők előtt szép könyvtára volt, a magyar és a világirodalom remekei igényes, szép díszkiadásban sorakoztak a könyvespolcain. Ezeket lassan eladogat­tünk. Közben, vagy talán már érkezésünk előtt, energiatakarékossági okokból Etus néni a szobai hatalmas méretű kályhára tette a fazekat, amiben minden bizonnyal az ebéd főhetett A fazék, mint egy álló loko­motív pöfékelt, a fedő alatti gőz hol megemelte, majd távozás után zajosan visszaejtette a fedőt. Ez az ismétlődő fedőzörej szemmel láthatólag ide­gesítette a velünk beszélgető Károly bácsit Egyszercsak felcsattant: „Kérem, ez így nem megy tovább!" Etus néni, bár igen rosszul hallott, mégis azonnal betipegett, lekapta a kályháról a pöfékelő gőzgépet, és máris sietős léptekkel vitte ki a konyhai tűzhelyre, amelynek lángjával okkal volt elégedetlen. De a tanári tekintély hatása otthon sem maradt el. Liberális polgári beállítottságú világszemlélete volt. Esztergomba kerülésekor részt vett az evangélikus egyházközösség kulturális munká­jában. Később vallásos kötődés már nem vehető észre nála, de élete végén, amikor a szomszédok sejtették, hogy valami baj lehet vele, felnyitották a lakását, és Bibliával a kezében találták meg, holtan. Az ötvenes években különböző felfogású baráti társaságokba járt Az egyik ilyen volt a kom­munista világnézetű - eredeti szakmáját tekintve fényképész — Martsa Alajos köre, aki már 1945 előtt is a baloldali művészek számára állandó vendégbaráti otthont tartott fenn. Másfelől magam is rendszeresen talál­koztam vele egy atyai jóbarátom, Dudás László városi főmérnök körül kialakult szellemi központ vendégeként Ugyanebben a baráti körben ismerkedtem meg későbbi kollégámmal, Rosta Józseffel is. Itt rend­szeresen élénk politizálás folyt Az akkor szokásos, késő éjszakába nyúló külföldi rádióadások közös hallgatása, megbeszélése, a belpolitikai és a nemzetközi helyzet értékelése igen sok tanulsággal szolgált számomra is. Mint középiskolás diák, nagy érdeklődéssel hallgattam ezeket az eszme­cseréket. Életvitelében bohém, korrekt, becsületes, szabadlelkű különc volt Élete végén a cipője sarkára egy kis cédulát ragasztott, amelyre felírta a nevét és a címét azzal a szándékkal, hogy ha valahol az utcán halna meg, könnyebben tudják azonosítani. Olyan régi esztergominak számí­tott, hogy talán minden második, harmadik ember ismerte a városban. Az érzelgős helyzetek nagyon zavarták. Mi az utolsó osztálya voltunk, sze­rettük. Ballagásunkkor kifejezetten nehezére esett a tőlünk kapott szép pünkösdirózsa-csokorral való vonulás. Ma már hagyományainkhoz tartozik az is, hogy minden esztendőben a halottak napján rendbe tesszük Asbóth Károly és felesége sírját Negy­ven évig volt iskolánk tanára. Ennek a hűségnek tisztelgünk a sírjára ta, de helyettük mindig igyekezett ültetett virágainkkal. Nagyon ked­ASBÓTH KÁROLY TANÁR ÚR (1893-1977) az eladott műveket olcsóbb kiadású pédányokkal pótolni. Ezek az ol­csóbb kiadványok gerincükkel kife­lé, egymásra rakva, néhány konyhai székben tornyosultak a lakás belső szobájában, amelyet - állítólag ter­vezési hiba miatt - sohasem lehetett fűteni. Többször kötött házasságot, de gyereke nem volt Házassági kísér­letei közül a legtartósabbnak az utolsó, a nálánál több esztendővel idősebb Etus nénivel kötött házassá­ga bizonyult, aki először a Buzáro­vits féle könyvkereskedésben, majd az államosítás után az egyik köny­vesboltban volt eladó. Sajátos mó­don kötődtek egymáshoz. Etus néni tisztelte, ő is őszintén szerethette. A felesége halt meg hamarabb, egy fél évvel élte túl élete párját Jóformán soha nem jártak együtt társaságba, még az utcán sem igen lehetett őket együtt látni. Etus néni előtti tekinté­lyének egyszer szemtanúja voltam. Valamilyen ügyben kerestük meg. A szobában a kis asztal körüli széke­ken foglaltunk helyet és beszélget- i Átveszi a Pro Urhe kitüntetést (1975) BHHHHHKg^jlK' • -Wm "" • K ' t\ 1 W § • ppr wwmm IWm 7:3 2 % » HÍ W •wS^í^^m üí -JíJfÉ M, •, .«st • Y : vezőtlen nyugdíjintézkedések ide­jén vonult nyugalomba. Életének utolsó évtizedében elképesztő nyo­morban élt, de nem panaszkodott, méltósággal viselte sorsát Több­ször előfordult, hogy a 20-30 éves érettségi találkozókról hazatérve ­az egykori tanítványok jóvoltából ­egy-két ezer forintot talált elnyűtt kabátjának valamelyik zsebében. Egy életen át tanította a magyar iro­dalmat, sok tanítványa számára em­lékezetes módon. Hozzátartozók nélkül halt meg, halála előtt pár év­vel a város „Pro Urbe" érdemérem­mel tüntette ki. Sajnálatos, hogy annakidején, 1987-ben, az évfordu­lói megemlékezés szövegéből a Köznevelés törölte a fenti kellemet­len sorokat Ez annál is inkább mél­tatlan volt, mert ha a kulturális politika nem biztosította az ember­hez méltó öregkort Asbóth Károly­nak, akkor legalább emlékezetes intő példájával adhatott volna kár­pótlást ezért az enyhén szólva sajná­latos mulasztásért Ez még pénzbe sem került volna! (...) Iskola a politika szorításában

Next

/
Oldalképek
Tartalom