Esztergom és Vidéke, 1995

1995-06-08 / 23. szám

ESZTERGOM és TIBÉKE MELLEKLET wlqahilap 1995. 23. szám II. Esztergomi Helikon "MINISTERIO" KONFERENCIA, 1995 A megnyitó és a plenáris ülés elnöki asztalánál (balról jobbra): Bárdos István, Kovács György Zoltán, Paskai László és Csóka Gáspár (Folytatás az előző oldalról) BESZÉLGETÉS DR. BÁRDOS ISTVÁNNAL - Valóban így történt - igazolta következtetésemet a világi társelnök. - Ennek pedig az volt az oka, hogy támogatóink is felismerték, amit mi: itt az ideje meghaladni a hagyományosan zárt szemléletű „egyháztörténeti" konferenciákat. - Milyen értelemben? - Ne felejtsük, hogy a kereszténység minden létezőt átfogó szeretetvallás és hogy a türelmes, segítő szeretet parancsát papjainak, szerzeteseinek hétköznapi munkájában a katolikus egyház is folyamatosan követte; értékőrző, segítő szolgálattevő szerepét a „legsötétebb" középkorban, az inkvizíciók idején is gyakorolta az emberek között, akik ezerféle földi kíntól, ínségtől szenvedve is keresték az „égi magasokat". Ily módon mind a katolikus, mind a többi történelmi egyház kezdettől fogva összefonódott a „változó világgal": abban működött, azt szolgálta. Ezért maga is változott, természetesen a maga módján, alapvető dogmáinak épségét szigorúan fenntartva. Konferencia-sorozatunk az egyházakat ennek a szemléletnek a jegyében mutatja be: egyháztörténetinek is lehet ugyan nevezni, de ez csak az előző fejtegetés értelmében helytálló. ' A v "V* "v-. ' ' 's e iiv c 3\| i^tl&T A valenciai Szent Erzsébet Kórház pecsétnyomója 1263-ból A következő hasábokon nyilatkozó személyiségek konferencia-előadásai: ZUNSZKY JÁNOS: : Egyházjog - államjog R. VÁRKONYI ÁGNES: A szegénység kezelésének kultúrája a koraújkori Magyarországon DÓKA KLÁRA: A sebészcéhektől a tisztiorvosi szolgálatig Áldás a magyarra „Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, Es jön az igazság, közelebb, közelebb." (Babits Mihály: Áldás a magyarra) Babits Mihály 1938 őszén írott sorait 1994 tavaszán idézte Nemeskürty István Kelet és Nyugat között című előadásában, az Esztergomban rendezett Nemzetközi Történészkonferencián, amelyből a TV is sugárzott részleteket. Az 1994. április 13-15 között tartott konferencia előadásainak anyaga idén tavasszal jelent meg, Beke Margit és Bárdos István szerkesztésében. Sajnos, mindössze 500 példány kerülhet az olvasók, könyvtárak, kutatók polcaira ebből az összegző, hiánypótló műből, melynek címe: Magyarok Kelet és Nyugat metszésvonalán. Számos neves szerző, előadó - például Paskai László, Nemeskürty István, R. Várkonyi Ágnes - fejtették ki gondolataikat a magyarság kiemelkedő történelmi személyiségeinek helytállásáról. Lapozgatva a gyűjteményes kötetet, - ajánlom, ami benne nekem is kiváltképp tetszett, hogy mások is olvassák. Ahogy a szerkesztők (is) remélik: „az érdeklődő olvasók sokszínű és sokoldalú világba nyernek bepillantást e kötet által" Olyan értékek világába, „amelyekkel a magyarok gazdagították a világ népeinek kultúráját (...hiszen ...) a magyarság mindig kész volt a világban keletkező értékek befogadására." Paskai László bíboros az Árpád-házi királyok korába tekint vissza, felsorolva szentjeink (Gellért, István, Imre, Skóciai Szt. Margit, Piroska, Erzsébet, Ágnes, Kinga, Jolán, Margit és mások) tetteit és érdemeit. Idézi II. János Pál 1982-ben Európához írt szózatát: ,Jalálj Önmagadral Éleszd fel gyökereidet... Építsd fel lelki egységedet!" - hogy kiegészítse: „ebből táplálkozva építsünk keresztény és magyar jövőt." Ezt a gondolatkört folytatta-bővítette Nemeskürty István is. Nagy korokat áttekintve, elemezve, eljutott a II. világháború Lengyelországáig, bizonyítva: ,/neny nyire segítőkészen és eredményesen éltük meg sorsunkat Kelet és Nyugat között, vérezve és segítve másokon." Engem főként a következő előadók gazdagítottak maradandó olvasmány-élménnyel: Dóka Klára (Vándorlegények Európában), Bárdos István (Magyarország részvétele a 19. századi párizsi és bécsi világkiállításokon), Ortutay András (Árpád-házi Margit szentté avatása), a Svájcban élő Szarvas Béla (A moldvai csángók lelki gondozása), Mona Ilona (Slachta Margit mentőakciója a szlovákiai zsidókért, 1942-43). A kötetet Fricsy Adárn írása zárja: Mai magyar jezsuiták a tudomány és a világegyház szolgálatában - címmel. Jó szívvel ajánlom a könyvet minden rendű-rangú érdeklődőnek: olvasóknak, kutatóknak, az újabb történész-nemzedékeknek. Száraz Nagy György Célunk ugyanis az, hogy az egyházak - konferenciáról-konferenciára - igazi társadalmi szerepkörük, teljes történelmi jelentőségük szerint, tévedéseik és érdemeik egészével, a történetírás mint rendszer egészében foglalják el az őket megillető helyet. - Az 199l-es nyitó-konferencia címét és mottóját együtt tehát joggal értelmezhetjük úgy, mint az egész sorozat koncepciójának tömör foglalatát? A hitvallásuk, értékrendjük lényege szerint változatlan egyházak változása - az ökumenizmus jegyében kiteljesedő szolgálat irányába? - Igen, a mélyrehatóan újraértelmezett, sokoldalú, egyházon belüli és világi szolgálat irányába. A második és harmadik konferencia ehhez még egy elemet társított: a nagyralátó hazai egyházfők Simor János illetve Oláh Miklós - tevékenységét, mint igen fontos tényezőt e változások megfontolt szolgálatában. A tavalyi tematika pedig - (a kereszténység és egyházai felől) - szinte történelmünk egész folyamatát áttekintette, legalábbis a sorsdöntő korszakokra nézve. - Mindegyik konferencia anyaga megjelent egy-egy szép gyűjteményes kötetben, a tavalyié éppen mostanában. Ha átfutjuk a tartalomjegyzéket, már abból is világosan látszanak a magyarság mint nemzet és mint egyének - sajátos vonzódásai és választásai. Könyörtelen kényszerhelyzetek diktálják, az eszménykeresés benső hevülete sugallja ezeket, egyforma erővel, gyakran egyszerre. Es folyamatosan munkál bennük a vallásos hit, az egyházak megtartó, ösztönző szerepe - itt, ahol éltünk, és élünk máig: „Magyarok, Kelet és Nyugat metszésvonalán" . Ez volt a tavalyi konferencia címe. A mostanié pedig: „Ministerio", magyarul: szolgálat, hivatás, segítés. - Úgy gondoltuk, hogy most, ebből a félig-meddig .jubileumi" alkalomból középpontba emeljük azt a meghatározó erőt, amely az előző konferenciák tematikáját is behálózta: a szolgálatot. Ez a keresztény egyházak minden tevékenységét áthatja, a leginkább egyértelműen ez köti össze őket egymással, s mindegyiket ezer szállal a hívek földi létéhez. - Valóban, e jótékony, segítő hivat ás szerep által ugyanolyan nyitott egy fenséges pompájú, óriási bazilika, mint a legszerényebb falusi templomocska. Egy plébánia ugyanúgy, mint egy eklézsia. - És ezzel újra itt vagyunk az ökuméniánál, amely meghatározóan jellemezte valamennyi konferenciánkat, nemcsak tematikájukra, „üzenetükre" nézve, hanem arra is, hogy az előadói gárdában minden történelmi egyháznak, sőt több kisegyháznak is megvan a képviselete. Egyébként az előadók nagy többsége kezdettől fogva máig hűséges támogatója az ügynek. Mégpedig nem csak szellemileg, de anyagilag is: minden honoráriumukról lemondtak ugyanis, csupán útiköltségtérítést kapnak. - Eljutottunk a konferencia-szervezés pénzügyi hátteréhez. Gondolom, ezévben nehezebb volt előteremteni a költségek fedezetét? - Jóval nehezebb, hiszen a szükséges összeg döntő hányadát mindig költségvetésből gazdálkodó támogatóktól kaptuk, és idén nekik is kevesebb jutott. A legfontosabb azonban, hogy mind kitartottak a konferencia ügye mellett, sőt új nem állami vagy önkormányzati pénzből adományozó - szponzorunk is került: a Batthyányi Alapítvány. - A május 24-ei megnyitó és a Csatkára, Tatára tervezett 26-ai kirándulás között hangzik el a plenáris, illetve szekcióülések 45 elödása, közöttük négy külországi magyar, öt pedig esztergomi történésztől. A két szekció milyen tematikai alapon különül el egymástól? - Az elsőben folytatódik konferenciasorozatunknak az a vonulata, amely a katolikus egyház nagy érsekeinek sokoldalú „szolgálatát" mutatja be, a főpásztori tevékenységtől kezdve, a plébánia- és iskolaszervezésen át, a kultúra- és művészetpártolás mecénási szerepéig. Feltárja eleven kapcsolataikat a hívek civil társadalmának különféle szervezeteivel és mozgalmaival. A középpontba idén is azok a prímás-érsekek kerültek, akiknek jelentőségét valamilyen évfordulójuk is hangsúlyossá teszi. Ahogy 1992-ben Simor érsek, 1993-ban pedig Oláh Miklós - most többen is: így a középkori Lukács és Ladomér, a Bazilika-építő Barkóczy és Scitovszky érsekek. A leghangsúlyosabban természetesen Serédi Jusztinián, akinek idén halála 50. évfordulójára emlékezünk, és Mindszenty József, aki húsz esztendővel ezelőtt hunyt el, illetve ősszel lesz ötven éve, hogy elfoglalta a prímás-érseki széket. A második szekció főként az egyházak szociális és egészségügyi tevékenységével, karitatív, jótékonysági „szolgálatával" foglalkozott, ezen belül kiemelve a szegény-ügyet, ami - sajnos - napjaink Magyarországán is igencsak időszerű téma. Nagyfalusi Tibor Arcok a „Ministerio" konferenciáról „Talán jön egy új magyar reformkor..." Dr. Zlinszky János, alkotmánybíró, egyetemi tanár, a Katolikus Egyetem Jogtudományi Karéinak dékánja: - A mai tudományos élet fő baja, hogy nagyon tagolt, keveset tudunk egymásról. Egy ilyen tanácskozás kitűnő alkalmat nyújt az oldott légkörű ismerkedésre, arra, hogy egy-egy tudományterület eredményeit legalább keresztmetszetben átláthassuk. Márcsak ezért is nagyon kívánatos lett volna számomra, hogy a konferencia mindhárom napjára időt szakíthassak. Ráadásul a program is igen érdekes, sokszínű, a tematika méltóképpen illeszkedik Esztergom történelmi-kulturális hagyományaihoz. Azonban a legtöbbünknek nagyon nehéz ennyi időt felszabadítani; magam is csak az első napra jöhettem el. Közgondolkodásunkból negyven éve hiányzik az egyház szerepének átfogó vizsgálata. így nem tudatosulhatott, hogy mit is adott az egyház a kultúrának és a társadalom egészének. Ebben a témakörben saját diákjaim részéről is megdöbbentő mértékű tudatlanságot tapasztalok. Szaktanárunk sincs elég, hogy minél előbb behozhassuk a tetemes lemaradást. Ez voltaképpen nyolcvan évet is kitesz, hiszen újabb negyven év szükséges ahhoz, hogy pótoljuk a hiányokat, amelyeket az elmúlt negyven év hozott létre. Rendkívül nehéz feladat, különösen ebben a gazdasági helyzetben, de talán jön és segít egy új magyar reformkor... Esztergom hivatott arra, hogy hasonló konferenciáknak helyet adjon, hiszen a város tudományos műhelyeinek, gyűjteményeinek kisugárzása van. A piliscsabai katolikus egyetem fokozatos kifejlődése pedig döntő javulást hozhat. R. Várkonyi Ágnes, tanszékvezető egyetemi tanár, a történettudományok doktora: - Talán ez az első olyan konferencia, amely fő témaként a szegénygondozás ügyét dolgozza fel. A szegénység ma világprobléma, átlépi az országhatárokat. A nemzetközi szakirodalom rendkívül sokat foglalkozik ezzel a témával. Angol, német, svéd és egyéb monográfiák sokat írnak arról, hogy a különböző társadalmi szervezetek s az egyházak az elmúlt századokban hogyan keresték a megoldást. Mit tettek az aggokért, a lelencgyerekekért. Magyarországon átfogó munka még nem született e témában, csupán részdolgozatok. A téma pedig a társadalom organikus egysége miatt nagyon fontos. Az első nap programjából különösen Czékli Béla előadása tetszett. Ő Serédi Jusztinián hercegprímásnak a magyar kultúráért való fáradozásáról beszélt. De Takács Péter Deák Ferenc szegényprogramjáról szóló előadása is igen színvonalas volt. Jómagam a kora újkorról fogok beszélni, az akkori növekvő szegénység okozta gondokról. 1602-ben például Dobó Ferenc, az egri várvédő fia tőkésített - azaz hozott létre vagyon-alapot - erre a célra. A malmokat, földeket mintegy a szegények tulajdonába adta, s arról is intézkeKérdezett: dett, hogy az ezek jövedelméből fenntartott szegényházakba valláskülönbség nélkül mindenkit fel kell venni. Dóka Klára, az Országos Levéltár főmunkatársa, a történettudományok kandudátusa: - 1991 óta ez az ötödik vallástörténeti konferencia. Amikor a szegénység kérdéskörét választották e tanácskozás témájául, még nem lehetett tudni a közelmúltban bejelentett nadrágszíj húzó kormányzati intézkedésekről, amelyek következtében az érdeklődés méginkább a szociális kérdések felé fordult. A konferencián - nagyon bölcsen, nagyon helyesen - nemcsak egyházi témákat dolgoznak föl. E tanácskozás rendezésében Esztergom szerepét szeretném kiemelni. Úgy érzékelem, hogy a város erőteljesebben igyekszik ledolgozni a hátrányt, amibe az elmúlt rendszer hozta: mintha újabban növekedett volna a kisugárzása. Általában: ez a kis megye sokat tesz a történelmi tudat tisztázásáért. A múltkor például Tatán volt egy konferencia a nemességről. E rendezvények szervezésében az érsekség nagyon jó partner, a világiak és az egyháziak együttműködése példaszerű. Sebő József Csóka Gáspár, pannonhalmi alperjel, levéltáros: - A távollévő Dankó László kalocsaikecskeméti érseket képviseltem. A választás feltehetően azért esett rám, mert egyrészt történész is vagyok, másrészt a pannonhalmi Főmonostor perjeljeként éveken át nemcsak a hatalmas épülettömb gondnokságát irányítottam, hanem én foglalkoztam azokkal a kérdésekkel is, amelyek a bencés rend számára a szociális-, egészség- és szegényügy feladatköréből következtek. Egy fárasztó, de szép és felemelő nap végén - a konferencia előadásai és a Serédi Jusztinián emlékére tartott szentmise után - két észrevételt szeretnék tenni. Először is igen jelentős eredménynek tartom, hogy ezeken a konferenciákon kitűnő egyházi és világi történészek, levéltárosok, teológusok, gyakorló papok és más egyházak lelkészei, civil amatőr kutatók nyilatkozhatnak meg, mégpedig immár az ötödik alkalommal. A kérdések, amelyek a múlt körül forognak, óhatatlanul a jelent is minősítik, és a jövő tervezéséhez is feltétlenül szükséges e kérdések felvetése és megvitatása. A második vatikáni zsinat szellemét láttam itt Esztergomban megvalósulni. Köszönet érte elsősorban az előadóknak, de nem kevésbé a szervezőknek, rendezőknek is. Nagyon fontosnak vélem, hogy az esztergomi konferenciák szervezését a főegyházmegyei érsekség, és világi partnereként KomáromEsztergom Megye Önkormányzata vállalta. Bízom benne, hogy a jövőben is vállalni fogják ezt az eredményes együttműködést. A második észrevételem kritikai: a jövőben arra is több gondot kellene fordítani - beleértve az előadói önkorlátozást is -, hogy az előadások felépítése, kidolgozása igazodjék a megszabott időkerethez. így talán el lehetne kerülni, ami máskor is, most is megesett, hogy az előadónak csupán a problémák felvázolására tellett az idejéből. A teljes gondolaünenet megismerése nekem úgy is hiányzik, hogy tudom: a kéziratok minden konferencia után olvashatók egy-egy gyűjteményes kiadványban. - Köszönjük alperjel úr észrevételeit, s jó munkát, szolgálatot kívánunk Pannonhalmán, a gimnáziumban. Ortutay András