Esztergom és Vidéke, 1995

1995-03-16 / 11. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Érdekeink - értékeink 5 Költségvetés 1995 Szakszervezeti helyzetelemzés (rövidítve) Tisztelt Képviselő-testület! (... Esztergom varos 1995. évi költ­ségvetésében Önök minden oktatási intézmény mellett csak egy-egy szá­mot látnak, méghozzá az első - a szükségleteket, igényeket tükröző ­tervezethez képest már ugyancsak csökkentett számot. Azt szeretném elmondani itt, milyen feladatok, érté­kek vannak e számok mögött. Mi mindenről kellett ez évben lemonda­ni az óvodáknak, általános iskolák­nak, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott pénzügyi elvárá­soknak. Mondanivalómat három fő téma köré csoportosítottam. 1. Szakmai jelentőségű működési feltételek Kezdem az óvodákkal. Olyan alap­vető eszközök megvásárlásáról kel­lett - teljesen vagy nagyobb részt ­lemondaniuk, amelyek nélkül nem képzelhető el az óvodai foglalkozá­sok színvonalának, pedagógia érté­kének megőrzése. (Pl. festék, rajzpa­pír, zsírkréta, játék, szemléltető-esz­közök stb.) Az óvónők szakmai fejlődése sem biztosítható, mert intézményük költ­ségvetésében nem fér bele a tovább­képzés. Új szakmai kiadványokhoz egyik intézmény sem jut hozzá, mert nem lesz rá pénze. (Sajnos, a városi könyvtár költségvetése sem teszi le­hetővé szakirodalom beszerzését.) Az általános iskolákban - a túlórák fedezetének elvonása miatt - felzár­kóztató célú korrepetálásokat, szak­köröket kellett megszüntetni. Évköz­ben osztályokat, csoportokat kell majd összevonni, esetleg szintén megszüntetni, megkezdett progra­mokat kell abbahagyni. Ezek után is­koláink egyformává válnak, elvesz­tik vonzerejüket. Értelmetlenné válik a szülők szabad iskolaválasztási jo­ga, hiszen minden intézmény ugyan­azt az „alapellátást" tudja csupán nyújtani. És mit értünk alapellátá­son?... Lehet, hogy egy-egy intézmé­nyen a város ilymódon „spórolt" pár százezer forintot, de a mérleg másik oldalán ott a gyermek, aki a pedagó­giai veszteségeket soha többet nem tudja pótolni, és ott a szülő, akinek csalódnia kellett, mert talán épp a most megszüntetett program volt az, amiért az iskolát választotta. Hogyan álljunk így mi, pedagógusok a szülők és gyermekek elé? Igaz, folytathatnám a programo­kat, a szakköröket és korrepetáláso­kat túlóradíj nélkül is. Elvégre egy pedagógus elsősorban hivatástudat­ból választott pályát. Azonban ma aligha várható el, hogy a többletmun­kákat minden díjazás nélkül végezze. Sajnos, ezt a most felemelt - de így csak nettó 22 ezer forint áltagössze­gű - fizetése mellett nem teheti meg; ezért inkább mellékjövedelem, sok­szor az értelmiségi léthez nem méltó délutáni munka után néz. Az iskolákban az osztályfőnöki pótlékokat is a minimumra: havi 850 forintra csökkentették. Van olyan ­30 éve dolgozó - kolléga, akitől 50 forintot vontak el. Az ilyen megalázó - és „mellékesen" jónéhány esetben jogszabályba ütköző - elvonások fogják megmenteni a város költség­vetését?! (...) Az intézmények városi és kör­zeti munkaközösségeket voltak kénytelenek megszüntetni, amelyek pedig emelték Esztergom szakmai presztízsét is, ezzel a lehető legol­csóbb továbbképzési forma is meg­szűnt. A szakmai beszerzéseket szin­te minden iskolában a nullára csök­kentették. Még a meglévő szemlélte­tő eszközök megjavítására sem jut pénz. A Megyei Pedagógia Intézet által meghirdetett előadásokon, ame­lyek a ma kiemelt jelentőségű Nem­zeti Alaptanterv megismertetését cé­lozzák, a kollégák csak a saját költ­ségükön vehetnek részt. A Montágh Imre Általános Iskola és Speciális Szakiskola mint komp­lex gyógypedagógiai intézmény olyan mértékű költségvetési elvonás sújtja, hogy a tantervi órák egy részé­nek megtartása is lehetetlenné válik. 2. Fenntartási feladatok Már most kétségtelennek látszik, hogy az intézmények nagy többségé­ben a megtervezhető előirányzatok Az Esztergomi Szimfonikus Zenekar ez évi 6. bérleti előadására március 19-én, vasárnap este 7 órakor, a Bottyán-díszteremben (volt Várme­gyeháza) kerül sor. Vezényel: Reményi József. A műsor szinte kizárólag verseny­művekből áll. A gordonka, melyen Re­ményi Eszter, a Rádiózenekar szólistá­ja játszik, két műnek is a főszereplője. Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című gordonkaversenyét barát­jának, Fitzenhagennek ajánlotta. A bájos, könnyen érthető gavotte dallamot hét variációban hallhatjuk. A másik mű elé nem kell sok ajánlás, hiszen igen népszerű, a 150 éve szüle­tett Gabriel-Urban Faúré műve, az Elé­gia. Mivel az európai koncerttermekbe viszonylag ritkán jut el japán szerző alkotása, ezért Toshiro Mayuzumi xilo­fonversenyműve igazi csemegének ígérkezik. A szólista C. Tóth János lesz. S végül Németh Noémi zeneakadé­mista előadásában Mozarttól egy zon­gorára írt C-dúr versenyművet hallha­tunk. nem lesznek elegendőek a fűtésre, világításra, tisztítószerekre, karban­tartásra stb. Felújításról ne is beszél­jünk! (Lehet, hogy jövőre még többet kellene majd fordítani az idén még aránylag kevés költséggel javítható hibákra is?...) Mindebből nyilvánvalóan követ­kezik, hogy az intézményvezetőknek egy olyan költségvetést kell aláírni­uk, és annak végrahajtásáért felelni­ük, amelyről már most mindenki tud­ja, hogy végrehajthatatlan, hiszen eredetileg megtervezett előirányzata­it az egy-két évvel ezelőtti árakra, forgalmi adóra „metszették vissza." Ha legkésőbb szeptemberben szükségszerűen megjelennek a bi­zottságok és a képviselő-testület előtt az intézmények póttámogatási kérel­mei, ki lesz ezért a felelős? Az intéz­ményvezető?!... 3. Szociális jellegű kiadások Az intézmények nagy részében meg kellett vonni a dolgozóktól az adható havi 1.200 Ft-os étkezési hoz­zájárulást. Ez a közoktatás dolgozóit rendkívül igazságtalanul hozza hát­rányos helyzetbe. Olyan intézményekről is tudunk, ahol a kötelező munkaruhát sem tud­ják megadni alkalmazottaiknak, a technikai és konyhai dolgozókat is beleértve. Több intézményből már most el kellett bocsátani technikai dolgozókat és pedagógusokat is, sok helyen pedig tervezik a létszámcsök­kentést. A felmentési időre járó átlagbért, a végkielégítéseket ki kell fizetni, te­hát az elbocsátások ebben az évben aligha hoznak „megtakarítást" a vá­ros kasszájának. Összefoglalva: a „felülről" - az ál­lamháztartás felől - érkező csődhely­zet az intézményekre hárul át. Kié lesz a felelősség?! Forróné Virág Zsuzsanna Pedagógusok Szakszervezete, alapfokú oktatási intézmények alapszervezete, Esztergom Talán kevésbé köztudott, hogy a szerző nem csupán zeneszerző és kar­mester volt, hanem kiváló zongorista is. Zongoraversenyeiről - melyekből huszonhetet komponált - így írt: „... nagyon briliánsak-kellemesek a fül­nek, persze anélkül, hogy ürességbe fulladnának." Reméljük a mostani hallgatóságnak is ez lesz majd a véleménye. Jegyek a helyszínen, az előadás előtt kaphatók. A nemrég megalakult Esztergo­mi Környezetkultúra Egyesület a közelmúltban a Szabadidőköz­pontba költözött. A tagság és az érdeklődők minden páratlan hét keddjén, 17-20 óra között talál­koznak a 101. számú helyiségben. Dr. Kovács József fafaragó iparművész kiáltítása a Dobó Gimnáziumban látható Kaposi Endre BÁRSONY A bársony az ünnepélyesség drapé­riája. A bársony a hatalom, a fenség és m cg dicsöü lés öltözéke. A bársony a nyugalom, a csend, a melankólia lágy ölelése. A bársony az éltető és kiomló vér mindent elborító meleg áradása. A bársony mélységes titkokat sejtető méltóságteljes függöny. A bársony - itt és most - egy kiállí­tás képeit sorozattá egyesítő motívum, melynek segítségével Kovács Melinda fotóművész különleges esztétikai él­ménnyel ajándékoz meg bennünket. Nem csupán arról van szó, hogy for­mai - technikai értelemben tovább pu­hítja a fotó és a festészet határát (oly­annyira, hogy nehéz eldöntenünk: mennyit is áldoz fel az egyikből - a másik érdekében). Nem is csak arról, hogy valóságos, három dimenziós tár­gyak látványát is beilleszti hatásrend­szerébe. Nem. Itt elsődlegesen azt kell felismernünk, hogy e tárlattal új di­menziók nyíltak meg Kovács Melinda művészetében. Azt persze eddig is tudtuk, hogy ­mint minden jelentős művész - ö is fi­lozófus, aki eddigi munkásságával is a lét legmélyebb rétegeibe igyekezett be­hatolni, és az emberi élet súlyos morá­lis kérdéseire keresett választ. Jelen munkáival azonban már ennél is messzebbre jutott. Művei nem csak kompozíciójukat tekintve váltak mély­ségesen egyszerűvé és letisztulttá, de gondolatiságuk is kristálykeménységű, a legvégső kérdések felvetéséhez mél­tóan élessé és emelkedetté vált. Hiszen nem kisebb dolgokról van itt szó, mint arról, hogy e kollekciójával Kovács Melinda belépett azon művé­szek társaságába, akik már - legalább gondolatban - megfordultak a halál pitvarában, akiknek halántékát már ­legalább képzeletben - súrolta a halát süvítő parittyaköve. Képei ezekről az élményekről vallanak, midőn a prédá­vá váló élet csendőségét és magányos melankóliáját, mint esztétikumot állítja elénk. Szinte megfogalmazhatatlanul egy­szerű eszközökkel elliminálja a tél és nemlét határát. A lágyan omló bársony fellazítja és átjárhatóvá teszi számunk­ra ezt a határt, és bármikor átléphető­vé ama küszöböt, ami előtt egyébként mindannyian szorongva toporgunk, nem tudván azt, hogy mikor nyílik meg előttünk a titkokat rejtő bársonyfüg­göny, hogy aztán végérvényesen lezá­ruljon mögöttünk. Lehetséges talán, hogy ezek a kom­pozíciók a halandóságba való beletö­rődés békéjét, a testi mulandóság ün­nepélyes és könyörtelen fenségét hirde­tik, nem téve különbséget egy marék hagyma, egy rák, egy alma, egy levá­gott virág, egy hal, vagy egy ember között? Nos, nem! A történet nem erről szól. Hiszen a tárlat centrumában ott láthat­juk a Halál sötét drapériáit maga mö­gött hagyó ifjú alakját, aki iménti ra­vatalán mint trónuson ülve immár csak arra vár, hogy ölébe ejtett kezébe gon­dolatban odahelyezzük a jogart, az Elet mindent legyőző örök hatalmának szimbólumát. S ezzel a képzeletbeli gesztussal mi magunk is részeseivé válhatunk Ko­vács Melinda nagy utazásának, hogy általa talán egy kicsit jobbakká is vál­junk. Elhangzott március 7-én, a Duna Múzeumban Kovács Melinda fotókiál­lításának megnyitóján. Tűzkerék Revival Band Országos körútra indulnak Országjárásra készül a Tűzkerék R.B. (Andu Bálint, Tóth József, Tóth Tamás Iíéla, I'álos Zoltán) Az esztergomi Tűzkerék Revival Band rockegyüttes március 10-én országos körútra indult, hogy élőben is bemutassa a két hónappal ezelőtt megjelent CD-le­mezt és az új műsoros kezettát. Két hónap alatt harminc koncertet ad­nak, tízezer kilométert utaznak. Hírnevü­ket tovább növelte, hogy a Bíbor hold című daluk a paksi nemzetközi blues fesztivál válogatott számai közé is beke­rültek, melyeket belföldön és külföldön is széleskörűen forgalmaznak. Zenéjükkel tisztelegnek nagy példaké­pük, Radics Béla előtt. Stílusuk is a „ka­pitány" nevével fémjelzett hard-blueshoz köthető. Ahol már jártak és zenéltek, ott mindig visszavárják őket: Molothow-liget (Esz­tergom), Zöld Csillag Klub (Kaposvár), Tégla Klub (Boly), Saigon bár (Buda­pest), Barricade Klub (Baja), Szajna Sö­röző (Pétfürdő) Easy Rider Klub (Keszt­hely), Bahnhof Klub (Székesfevérvár), Ifjúsági Ház (Békéscsaba)... Számos olyan helyet keresnek fel, ahol még nem játszottak és újabb híveket to­boroznak maguknak: Ranadó Söröző (Komárom), Music Box (Csongrád), Enyhe Fintor Klub (Veszprém), Riff-Röff Rock Klub (Budapest), Hoffbrau Söröző (Mór), Hang-Ár Rock Café „A" Klub (Győr), 48-as Klub (Gyula), Extázis Klub (Gyál), Ifjúsági Klub (Zalaeger­szeg), Guillotine Klub (Budapest), Rock Klub (Törökszentmiklós)... A turné keretében három nagyszabású rendezvényen is fellépnek: IV. Budapesti Rhythm Blues Fesztivál, Körmendi Ma­jális, Kacsa Rock Fesztivál (Dorog). A három-négy órás koncerteken a Bí­bor hold-lemez dalai, a Megátkozott em­ber című album számai, valamint az el­maradhatatlan rhythm and blues klasszi­kusok és Jimi Hendrix világszámai is szerepelnek. Szerte az országban már hirdetik a pla­kátok: „BÍBOR HOLD '95 - TURNÉ" Tűzkerék Revival Band Esztergom. A főpróba március 9-én volt a Molot­how-ligetben, ahová várják a rockzene megszállottjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom