Esztergom és Vidéke, 1995

1995-01-05 / 1. szám

ESZTERGOM és VIDÉKI POLOAN LAP INNEN - ONNAN 3 Markáns vonások, határozott te­kintet. Fotográfus lencséje elé kíván­kozó arcél. Az ötvenkét éves férfi ismert alak­ja Esztergomnak. Capuccinó mellett látjuk a Belvárosi Kávéház teraszán - tárgyal. Kettesével veszi a Város­háza lépcsőit - hóna alatt tervek, ke­zében tömött aktatáska. Bordó, lest­rapált - de megbízható Volvó. Elég­gé soha nem értékelt pontosság. Vib­ráló - és ezzel együtt: megnyugtató egyéniség. Jelenség - még öltözkö­désében is. Szemben fiatal yuppi­menedzsereinkkel: egyszerű farme­rek, színes mellény, velük harmoni­záló ingek. Egész személyisége hatá­rozott racionalizmust sugall. Nem nyugszik a toll sem. Mészá­ros István építőmester alakja sürgeti a megszólaltatást. Tevékenysége azért érdemel fi­gyelmet, mert egy nagyon változó, de lassan fejlődő világban, az eszter­gomi gazdaság, ezen belül az építő­ipar szinte teljes összeomlása után (vagy még: közben?): épít. Építőipa­ri társulásával egyre több pontján tű­nik fel a városnak. Sokasodnak mun­kái, referenciái. Óvatos optimizmusunk indokolt: harmincezres város - és mindössze három-négy ilyen kicsi, rugalmas építőipari vállalkozás. Ez kevés. Ez még nem a gőzerővel beindult gaz­daság jele. - Hogyan kezdődött? - Eredeti szakmám vízvezetéksze­relő. 1982-ben váltottam ki a félipart - ez akkor egyfajta lehetőség volt a valamennyire szabad vállalkozásra. - Mi volt a bázis? - Két dolog: dolgoztam korábban Németországban. Ott megtanultam, hogy csak errefelé lehet mozogni. Kis cég, minimális papírmunka, gyors vállalások, a határidő szentsé­ge: megbízhatóság. A mások: a tudá­som, amit elismertek. - Itthon? - Egy ideig a Városgazdálkodás­nál voltam, aztán Nyergesen. Nagy helyismeretet szereztem, talán ez volt a legfontosabb. - Meddig ment egyedül a félipar? - Nem sokáig. Sokszor a legegy­szerűbb tárgy felemeléséhez is két ember kell. A közös gondolkodáshoz is. 1983-ban társultam Lukácsi Fe­renccel, önállósodtunk, s összetettük azt a tudást, amink volt: vízvezeték­tetődőnek nevezte a sokszor gyilkos­nak tűnő gondokat, akadályokat, mi több: sűrű akadályoztatást. Most más miatt borult el az arca. - Mindenkit határozatlan időre ve­szek fel. Nem fizetek kevesebbet, mint mások. És ennek ellenére óriási a fluktuáció. Az nem kifejezés, hogy kevés az odaadó szakmunkás. Mun­kamorál... Én szégyennek érzem, ha nem csinálok semmit. Ez az életem. És akkor olyan emberekkel kell dol­goznom, akiknek a segély, vagy a fe­ketemunka a perspektíva! Itt van a legnagyobb gond. - Mit nem tud ez a generáció? - Sokszor sem a szakmáját, sok­szor az alapvető tisztességet sem. - Hogyan oldhatók meg ezek a konfliktusok? PROFIL Egy Vállalkozó portréja szerelés mellett villanyt is vállaltunk, bádogozást is. így már szinte komp­lett kivitelezésre voltunk képesek. Esztergomból mehettünk távolabbra is: Budapest, BHG Sportcsarnok tel­jes bádogozása. Dolgozhattunk hosz­szabb ideig egy helyen: a tokodi bri­kettgyárban ott voltunk már az első kapavágásnál. - Végig ketten? - Nem. Lassan bővültünk, mi ma­gunk is kerestünk alvállalkozókat, vagy csináltunk mást: így jött a csa­tornázás, lakatosmunka, festés-má­zolás. - Innen már magától értetődően vezet az út a Bauker Bt. felé? - Mindenképpen. Egy vállalkozás nem tud a megfelelő adminisztrációs háttér nélkül működni. Telephelyre (irodára), adminisztrátorra, kalkulá­torra volt szükség. - Találkozónk apropója az új óvo­da, kinn a Budai Nagy Antal úton. Itt általában olyan huszonöt, harminc embert láthattunk dolgozni. - Nagyjából ennyien is vagyunk. De a létszám változik. Több okból is. Ekkor látom először komornak. Amikor a tervezés, az engedélyezte­tés problémáiról beszélt, magától ér­Rendőrségi hírek Dr. Kemenszki István rendőrkapi­tány sajtótájékoztatójából: A Rendőrkapitányság és a város la­kói előtt nem ismeretlen a Harmath Ferenc és csapata által elkövetett cselekménysorozat, de kellő bizo­nyítékok hiányában büntető eljárás megindítására nem volt lehetőség. Dorogon szeptember 13-án valami történt: „le nem védett" játékgépeket eltulajdonítókat fogtak el a dorogi rendőrkapitányság járőrei. A négy el­követőt őrizetbe vették. A nyomozás gyors sikeréhez az esztergomi és a megyei rendőr-főkapitányság is hoz­zájárult. így további öt esztergomi lakos őrizetve vételére került sor. A bíróság valamennyiüket előzetes le­tartóztatásba helyezte. Az esztergomi rendőrkapitánysá­gon a további sértettek és bizo­nyítékok felderítése, valamint a le­foglalt bűnjelek értékelése is meg­kezdődött. A nyomozás során bizonyossá vált, hogy az elkövetők 1994 áprilisától a különböző vendéglátóipari egysé­gekben üzemelő pontnyerő játékgé­pek után havonta 5.000 Ft „védelmi díjat" követeltek a játékgép-tulajdo­nosoktól, illetve az üzlet vezetőitől. S megfenyegették őket: ellenkező esetben a játékgépeket eltulajdonít­ják, illetve „bekulcsolásos" módszer­rel készpénz kifizetésére kény­szerítik az üzemeltetőket! A rendőrség megértéssel fogadja a félelemből, fenyegetésből fakadó ál­lampolgári megnyilvánulásokat, de felhívja a büntető eljárásban résztve­vő sértettek figyelmét az eljárás so­rán tanúsítandó bátor helytállásra, hogy a jövőben ilyen és ehhez hason­ló bűncselekmények ne fertőzzék környezetünket. A büntető eljárást befejeztük, az ügyet vádemelési javaslattal az Esz­tergomi Városi Ügyészségnek adtuk át. Az Ügyészség Harmath Ferenc, Orsós József, Király József, Orsós Zsolt és Gábor János gyanúsítottat, esztergomi lakosokat 19 rendbeli bűnszövetségben elkövetett zsarolás bűntettével; Bokor Péter esztergomi és Boglár József komáromi gyanúsítottat 8 rendbeli bűnszövetségben elkövetett zsarolás bűntettével; Bedecs Ferenc és Sohajda Károly gyanúsítottat, komáromi lakosokat 8 rendbeli bűnszövetségben elkövetett zsarolás bűntettével, valamint 1 rendbeli zsarolás bűntettével vádolja. KÖSZÖNETÜNKET FEJEZZÜK KI DRÁGA HALOTTUNK, KOLLÁR ISTVÁN BÚCSÚZTATÁSÁN VALÓ RÉSZVÉTELÉÉRT, AZ ÉRTE ELHANGZOTT SZAVAKÉRT, AZ EGYÜTTÉRZÉSÉRT. ESZTERGOM, 1994 DECEMBEREBEN A GYÁSZOLÓ CSALÁD - Tulajdonképpen sehogy. Az em­berem elmegy, helyette jön más. Amíg jön, jól van. Aztán, ha néme­lyiküknek utánanézek, azt látom, hogy kollégáim is kínlódnak velük. Kezdenek lefelé csúszni. De nem tarthatom mindenki alá a tenyerem! - Ennyire szomorú a helyzet? - Ennyire! Aki érti a szakmát, az vagy külföldön van, vagy maga is vállalkozó. Itt marad ez az állandóan változó réteg, látszik, hogy mit pro­dukálnak. Ugyanakkor a megrendelő elvárása az európai színvonal. - Jogos? - Persze, hogy az! De már a mun­kák megszerzése, pályáztatása mesz­sze áll ettől! Versenytárgyalás, jól hangzik - s nem tudom, hogy vala­mit miért nem kapok meg. Miért kapja más, aki nem dolgozik jobban! Ugyanakkor 10 millióval többre kö­tik vele a szerződést. - Munka azért van! - Van, az van. De nem kiszámít­ható a szisztéma. Ez a legnehezebb. Nincsenek tisztázva a versenyszabá­lyok, nem kötelesek indokolni a dön­téseket a pályáztatók. Az jogos, hogy a kiíró azt választ, akit akar. De mi az indokot is hallani szeretnénk! Ké­zen-közön elsiklanak a dolgok. Ez nagyon bosszantó. - Egymás között milyen a kapcso­latuk? - A vállalkozóknak? Gyakorlati­lag semmilyen. Nem zavarjuk egy­mást, nem is ártunk egymásnak; de lehetne ezt másképp csinálni. - Hogyan? - Végre lassan-lassan itt is moz­dulnak a dolgok. Volt-van egy-két új beruházás. Es, bár egy Suzukinak egyikünk sem meme nekifogni, de akadt volna már olyan dolog, amit mi, esztergomiak közösen ugyanúgy megcsinálhattunk volna. Ragozzuk? Munka, helyi foglalkoztatás stb. - Az óvoda gyönyörű lett! - Nagyon fontos, hogy a tervezők milyen munkát szállítanak. S nekem külön szerencsém, hogy sikerült Hertlik István építészmérnököt meg­nyerni állandó munkatársamnak. Stabil, nagyon jó szakember. A nagy terheket így többen visszük. - Önkormányzat? - Voltak konfliktusok. Későn kezdhettünk hozzá az óvodához, de tényleg szép lett. Szellemes terv, emellett még valami lelkesedésféle is összejött. - S ha valaki itt elkezd hibákat keresni? - Talál, talált. De: a magyar építő­ipar ma erre képes. - Reggeltől késő estig úton van. Időként - ne értse félre - furcsa szi­tuációkban találkoztunk. Kiállítások, képzőművészek. Szponzorálás? - Is! - mosolyodik el. - Az is. Kép­zőművészeket, helyieket támogatok. Néha sportot is. Ha tudok, segítek. - Hogyan válogat? - Valamikor én magam is képző­művésznek készültem. Krajcsirovics Henrik mellett próbálkoztam festeni. Aztán másfelé fordult az egész - de maradt a műélvezet. Jó köztük lenni. Ott igazán otthon vagyok - lágyul el az arca. Fotóját korán elment közös bará­tunk, Kollár István tárlatáról „köl­csönöztük". Arcképe ott volt Barcsay mester, Vas István, Csoóri Sándor portréi mellett. Mészáros István épí­tőmester, a BAUKER BT. tulajdono­sa, vállalkozó hozzájuk hasonlóan kíván maradandót alkotni. Rafael Balázs Az „Esztergomi Hajós Egylet 1907" - 1994-ben Az EHE az elmúlt esztendőben is az 1907-ben megfogalmazott egyleti célnak megfelelően járult hozzá vá­rosunk vízisport életének élénkítésé­hez. Az egylet célja a sportok - különö­sen a vízisportok gyakorlása által az erő, ügyesség és önfegyelem művelé­se, a gimnasztika szeretetének ter­jesztése és a társasélet élénkítése. Egyesületünk elismerését és érté­kelését jelentette, hogy az önkor­mányzat ez év márciusában az EHE Klubház és a Halászcsárda közötti 900 m'-es területre 99 évre szóló bérletdíjmentes használati jogot adott egyesületünknek. Ez egyúttal jelentős munka elvégzését is jelentet­te. De örömmel végeztük, hiszen több mint három éves kérésünk talált meghallgatásra. Az eredmény: a te­rületet borító szemét, gaz és építési törmelékek helyén augusztusra a Ze­neiskola tőszomszédságában egy fü­vesített, bekerített, pihenésre szolgá­ló, a szemnek is kellemes területet alakítottunk ki. Csónakjainkkal lengyelországi (Bohr folyó), kárpátaljai és magyar­országi (Felső-Tisza, Rába), vala­mint számtalan városközeli túrán vettünk részt. Csónakházunkból ta­valy több mint 1500 vízreszállás tör­tént. A kisebb-nagyobb túrákhoz egyesületen kívüli öntevékeny spor­toló csoportoknak is tudtunk vízitúra lehetőséget adni - díjmentesen. Szeptember 17-én ismét megren­deztük - a Petőfi S.K. által 1974-ben kezdeményezett - esztergomi sziget­kerülő versenyt, 5 hajónemben, 10 kategóriában. A zuhogó eső ellenére kemény küzdelmet vívtak a kajak, kenu és szkif csónakokkal versenyző fiatalok a Dr. Sztárcsevich, Dr. Mattyasovszky, Wieder Lajos és Csitri kupákért. A verseny 1-2. he­lyezettjeinek az 1. díj kupáján kívül Balla András fotóművész Esztergom című albumát nyújtotta át Balogh Pé­ter alpolgármester, valamint a 3. he­lyezettek Zajovics Ferenc Az eszter­gomi Várhegy újjászületése című könyvét kapták. (Az Esztergom Ba­rátai Egyesületének ajándékát.) A kereskedelmi és vendéglátóipari intézettel közösen pihenési lehetősé­get biztosítunk azoknak, akik a Du­nán evezve, kerékpáron vagy gyalog érkeznek városunkba. Csak az ön­erőből (motor nélkül) úton lévők ré­szére! A területek felügyeletét ­gondnoki teendőit - a túraszezonban a vendéglátóipari iskola látja el. Az iskola tanulói - megfelelő felügye­lettel - és dolgozói egyaránt használ­hatják az EHE csónakjait. Mivel a Duna-menti kerékpárút már területe­inkig elkészült, kezdeményezésünk­kel városunk akadozó idegenforgal­mát kívánjuk segíteni. Rexa Iván Egyetemi-főiskolai előkészítő! Az MSZP Esztergom városi szervezete és a Munkásképvisele­ti Alapítvány 1995 januárjától há­rom tantárgyból ismét megszer­vezte a diákok ingyenes felkészí­tését, melyre korlátozott számban még lehet jelentkezni. (Szabadi­dőközpont, 101.szoba) Kedd, 16 óra: történelem; szerda, 16 óra: magyar; csütörtök, 17 óra: matematika. „...a demokrácia gya­korlása... erkölcsi szem­. pontból egyre tisztább legyen..." A Rudnay Sándor Egyesület ál­tal a Kupola című újságban közölt írás (1994. dec. 18.) többek között a 3. számú választókörzetben tör­téntekkel is foglalkozott. Az ügy - azon túl, hogy engem személye­sen is érint - közérdekű, ugyanis szorosan kötődik a demokrácia gyakorlásához, így a nagyobb nyilvánosságra is tartozik. íráso­mat nem az ösztönözte, hogy az e választókörzetben szétküldött szórólapok egy része később, igaztalan rosszindulatú vádakkal átfirkálva, néhány postaládában ismét felbukkant, hanem az, hogy a rám szavazók megtisztelő bizal­máért kiállják. A Kupola cikke igaz. Arra ne­héz azonban felelni, hogy a 3. sz. körzeti döntetlen eredmény a so­kadik összeszámlálás után miért változott meg egyetlen ,bontott­nak" minősített szavazat követ­keztében. A választási szervhez kifogást nyújtottam be; nem amiatt, hogy Lengyel Károly sógornője miért vett részt a szavazókörzet munká­jában, hanem azért, hogy tisztán lássunk. A választási bizottságtól nem kaptam megnyugtató választ. A Megyei Bírósághoz fordulhat­tam volna jogorvoslati kérelem­mel, de ezt nem tettem. Akkor ugyanis - a jegyzőasszonytól ka­pott tájékoztatás szerint - 9 képvi­selő, akik a helyi választások ösz­szesített töredékszavazatai alap-ján kerülnek be a testületbe, 6 hóna­pig, a 3. sz. körzeti új választás lezárultáig nem foglalhatták el volna helyüket. Ebből logikusan következik a többi: nem alakul­hattak volna meg a megfelelő lét­számú bizottságok; legaj^bb 300 ezer forintot kellett volna költeni az újabb választásra - mindez egyetlen későn megtalált „ron­tott" szavazat miatt. Miközben elégedetten arra gon­dolok, hogy a képviselő-testület most teljes létszámban dolgozhat, eszembe jut egy latin mondás: „Iustitia regnorum fundamen­tum." (Az igazság az uralkodás alapja.) Hogy ez miképpen érvé­nyesült a 3. sz. választókörzetben: én nem tudhatom. Mindenesetre a tények fenti rögzítését a magam részéről az ügy lezárásának szánom. Hozzá­fűzött tűnődésemet pedig tovább­gondolásra - azoknak, akik haj­landók elfogulatlanul, a szemé­lyektől függetlenül mérlegelni és következtetéseket levonni. Sipos Imre képviselő a kompenzációs listáról A Magyar Közlönyben olvastuk A Magyar Nemzeti Bank a „MA­GYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG" köri­rattal ellátott alumínium 1 forintos, a sárgarézből készült 2 forintos és a kupronnikkelből készült 5 és 20 fo­rintos, valamint az alumíniumbronz­ból készült 10 forintos címletű érmé­ket a forgalomból bevonja. A fentiekben leírt pénzérmék 1995. június 30-ig törvényes fizető­eszközök, ezt követően senki sem köteles azokat fizetésül elfogadni. 1995. június 31. után az 1,2,5,10, és 20 forintosból csak a 10/1992. (XI. 30.) MNB hirdetménnyel kibocsátott érmék szolgálnak törvényes fizető­eszközül. A Magyar Nemzeti Bank a bevont 1, 2, 5, 10 és a 20 forintos érméket 1995. december 31-ig magyar tör­vényes fizetőeszközre névértékben átváltja, azt követően ilyen igények­nek nem ad helyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom