Esztergom és Vidéke, 1995

1995-01-05 / 1. szám

// Pálos Imre m rovata Gólok-percek-ered ménvek ® ^terméke Általános iskolások versenye Fiúk, 100 méter síkfutás (26 indu­ló): 1. Dér Ádám (Gyakorló isk.) 13,4 mp., 2. Marosi László (Pilis­marót) 13,70 mp., 3. Kassai Zoltán (Somogyi isk.) 13,70 mp., 4. Mol­nár Csaba (Somogyi isk.) 14,01 mp., 5. Füredi Lóránt (Balassa isk.) 14,50 mp. és Bodnár Bemce (Mind­szenty isk.) 14,50 mp. Lányok, 300 méter síkfutás (11 induló): 1. Miavecz Elvira (Szent István Gimn.), 2. Sasvári Andrea (József Attila isk.), 3. Szente Éva (József Attila isk.). Fiúk, 4x100 méter váltófutás (5 induló): 1. Gyakorlóiskola 58,5 mp., 2. József Attila iskola 58,6 mp., 3. Somogyi iskola 59,9 mp. Lányok, 3x600 méter váltófutás (8 induló): 1. József Attila iskola 6 perc 23,0 mp., 2. Balassa iskola 6 perc 37,0 mp., 3. Nyergesújfalu 6 perc 38,0 mp. Csapatverseny végeredménye, fi­úk: 1. Szent István gimnázium 33,5 pont, 2. Somogyi iskola 33 pont, 3. Gyakorló iskola 26 pont, 4. József Attila iskola 20 pont, 5. Pilismarót 19 pont, 6. Balassa iskola 10,5 pont, 7. Tát 5 pont, 8. Mindszenty iskola 6 pont. Lányok: 1. Nyergesújfalu 39 pont, 2. József Attila iskola 39 pont, 3. Szent István gimnázium 33 pont, 4. Balassa iskola 21 pont, 5. Somo­gyi iskola 8 pont, 6. Pilismarót 6 pont, 7. Mindszenty iskola 4 pont, 8. Tát 4 pont. Három millió a sportágakra December 21-én, szerdán este tartotta utolsó ülését a négy éve megválasztott városi sportkollégi­um. Dr. Sólyom Olimpia sportta­nácsnok vezetésével Maróti József, Szekeres János, Mármarosi Győző (ügyvezető), dr. Magyar György, Török József, Baranya István, Pálos Imre, Heer Lajos, dr. Nagy József vett részt a megbeszélésen, Ábra­hám József elutazása miatt hiány­zott. Az 1994. évi önkormányzati költségvetésben biztosított három millió forint sporttámogatás fel­használását elemezték és döntöttek arról, hogy 1995-ben is kiírják a Jó tanuló - Jó sportoló pályázatot. A sporttámogatás felhasználása: városi diáksport 200 ezer forint, jó tanuló - jó sportoló díjak 60 ezer forint, kiemelkedő sportolók jutal­mazása 30 ezer forint, egyéni olim­piai sportágak támogatása 250 ezer forint, egyéni nem olimpiai sportá­gak támogatása 120 ezer forint, lab­dajátékok összevont támogatása 80 ezer forint, Focisuli 50 ezer forint, testvérvárosi sportkapcsolatok 150 ezer forint, lovasverseny támogatá­sa 150 ezer forint, működési költsé­gek 30 ezer forint, tartalék 50 ezer forint Összesen egymillió százhúsz­ezer forint. Versenysportok támogatása: atlé­tika 155 ezer, asztalitenisz 100 ezer, birkózás 120 ezer forint, evezés 300 ezer forint, cselgáncs 120 ezer, ka­rate kick-box 185 ezer, kézilabda (női) 75 ezer, kosárlabda 50 ezer, labdarúgás 150 ezer, lövészet 65 ezer, rögbi 30 ezer, röplabda 150 ezer, sakk 20 ezer, tenisz 50 ezer, triatlon 160 ezer, vízi-termé­szetjárás 30 ezer, természetjárás 10 ezer, úszás 120 ezer forint. Össze­sen egymillió nyolcszáznyolcvan­ezer forint. Dr. Sólyom Olimpia leköszönő sporttanácsnok: - Örülök, hogy tag­ja lehettem a városi sportkollégium­nak. Négy évvel ezelőtt nulláról indultunk. Mi dolgoztuk ki demok­ratikus működési rendünket. Bázi­sok szűntek meg, döntő lett az ön­kormányzati támogatás. A sportkol­légium betöltötte szerepét. Minden évben jó helyre jutott a városi támo­gatás. Két tagunk is képviselő lett: Baranya István, Török József. Jó munkát kívánok az utánunk követ­kezőknek! Dr. Könözsy László polgármester Szilágyi Diánát köszönti Kocsis Tünde élményeiről szólt Lapunkban annak idején részlete­sen beszámoltunk a karate kick-box sportág Helsinkiben és Lisszabonban megrendezett Európa-bajnokságról. A semi-contact versenyágban Kocsis Tünde (65 kg) első, Szilágyi Diána (50 kg) harmadik, Lisszabonban a ligh-contact versenyágban Szilágyi Diána (50 kg) első és Kocsis Tünde (65 kg) harmadik helyezést ért el. Edzőjük Zrínyi Miklós és az Esz­tergomi Atlétikai Klub Trend karate szakosztályában sportolnak. Dr. Könözsy László polgármester december 29-én, csütörtökön este a képviselő-testületi ülésen köszöntöt­te a két versenyzőt és edzőjüket. A lányok a szép virágcsokor mellé pénzjutalmat is kaptak a város hírne­vének öregbítéséért. Kocsis Tünde már jól ismert olvasóink előtt. Bády Gabriellával egyetemben már mind­ketten világbajnoki címet is szerez­tek. Szilágyi Diána tizennyolc éve­sen robbant be az élvonalba. Őt kér­deztük pályafutásáról: - Nyolc éves megkedveltette velem, ez is hozzájá­rult ahhoz, hogy a Dobó gimnázium­ban testnevelési tagozatos osztály­ban tanuljak tovább. Tóth Kálmánné testnevelő volt az osztályfőnököm, a tornát továbbra is Aliz néni és Ko­Karate kick-box Európa bajnokok köszöntése koromtól sportolok. Kezdetben a tor­nával ismerkedtem meg. Gayer Aliz néni, Hortobágyi Antal és Hortobá­gyiné Sárossy Katalin voltak az edzőim. A MIM Vasas tornász csapatában országos versenyeken értem el jó eredményt. A gyakorlóban Rátkai Péter testnevelő a kosárlabdát is vácsné Kovács Mariann oktatták. A Dobó tornászcsapatában első számú versenyzőként eljutottam a diák­olimpiáig. Büszke vagyok arra a kü­löndíjra, amit 1994 tavaszán a Gayer Aliz emlékversenyen kaptam Eger város polgármesterétől. A hatalmas vázát Konja Tamás, Egerben élő egy­kori esztergomi tanár adta át. Az érettségi után 114 ponttal egy­ből bejutottam a Testnevelési Egye­temre. Hat pontot a karate kick-box eredményeimnek köszönhetek. Három éve kezdtem ezt a sportágat és bajnoki címig jutottam. (Eredmé­nyeiről az újságban olvashattak.) Büszke vagyok a családi örökség­re. Nagyapám, Nemesi Béla a Buda­pesti Törekvés kiváló birkózója volt a harmincas-negyvenes években. Édesanyám, Nemesi Marianna Esz­tergomban ismert tornász volt, ők is Aliz néni csapatában versenyeztek. 10. Evagationes Spiritus(5) „Introibo ad alterem Dei(6)" - „xi­xi-xi-xi-xi-xi-xi-xi-xi-xi-xi" - vála­szolom tökéletes latinsággal. Már egy éve ministrálok az Oregtemp­lomban, de a miséből egy kukkot se értek. Adnak egy könyvet, benne van latinul is, meg magyarul is. Csodál­kozom, minek? Nem elég tudni a vá­laszt, érteni is kell? Lassan mégis rámragad a szöveg. Szeretek ministrálni, különösen a Rövidpáternek: van, hogy húsz perc alatt ledarálja a misét! Sokat vagyunk a templomban. Jós­kával állandóan vetélkedünk, ki lesz ma a Jobbnagy. Harangozunk, az or­gona fújtatóját tapossuk Ámon Bá­csinak. Segítünk a Nővérkének. Gyuszi bácsi agglegény. Reformá­tus, de inkább ide jár, mert közelebb van. Csak a Szentbeszéd után jön be, addig a templom előtt sétál: „Mind­járt vége a Híradónak, mehetünk. Hallom, hogy kiabál a pap. Régi színházi ember vagyok." „Titkos Értelmű rózsa! Dávid Ki­rály Tornya! Elefántcsonttorony!" ­bóbiskolok litánia közben. Azt ter­vezgetem, hogy tudnék fölmászni az oltárra, aztán az oszlopokról még föl­jebb. Csak ne kellene annyira pisilni! Hideg a templom. Őszre kilyukad a tiroli bőrnadrágon. 11. Padmaszkóvnije vecserá Néhány orosz katona is lejár az Uszodába. Külön úsznak, nem ve­lünk - pár hossz után abba is hagy­ják, inkább kiülnek a radiátor mellé. Egyikük gitározik, merengő képpel, kopasz fejjel dúdol hozzá a többi. Vologya pár szót magyarul is beszél. Tóni bácsival megalkudnak, hozzon neki jó stoppert a magazinjukból. Aztán eltűnnek. Pár hét múlva beállít egy marcona legény: „A kijárást megtiltották, Vologyát áthelyezték, nem tudott órát venni. Itt küldi a pénzt vissza." 12. A Zsinagógában A Zsidótemplomot rozsdás ajtó zárja; a kitört hátsó ablakon mászunk be. Benn minden csupa rom. Törött lépcső vezet a karzatra, néhol látni még az aranyozás nyomait. A fala­kon itt-ott furcsa ákombákom; a tö­rött üvegcserepek közt is találunk egy-egy kitépett papírt ilyen írással. 13. Tomi Hetedik Zongoraverse­nye Tomiék a város egyetlen liftes há­zában laknak. A bejárattal szemben egy ici-pici szoba: „a Bátyuskámé" ­bólint Tomi áhítattal. A lakás telis-te­li horgolt terítőkkel, porcelán csecse­becsével; apró balkon uk a strandra néz. Egy délután becsengetek: egyedül van otthon. A zongorához vezet és játszani kezd. „A Hetedik Zongora­hangverseny" - rebegi halvány pírral az arcán. Nagy csodálattal hallgatom és közben eltűnődöm: vajon megírja egyszer majd az első hatot is? 14. Járunk a vizén! -Tudsz a vízen járni? Mert én tu­dok!" - néz rám Tomi. - Nem hi­szed? Fogadjunk egy bambiban! ­Kezet fogunk, tuttira, valaki elvágja. - Gyere velem délután, megmut­nek!" - figyelmeztet. A Titkot gon­dosan őrizzük: Az egész jégpályán csak mi ketten tudjuk, ki a Rejtélyes Korcsolyázó! „Hollandiában az egyik városból a másikba lehet korcsolyázni, mikor befagynak a csatornák" - meséli To­mi. „A Báttyuskám mondta". Egyik délután továbbsétálunk a Vasas pálya mellett. A Hajóállomás mögött befa­gyott a Duna. Félve merészkedünk föl a jég szélére. A szívem a torkom­ban kalapál: mi lesz, ha beszakad? „Erre sekély" - nyugtat Tomi. (De mit szólna a Bátyuskája?) A jég sima, karcolatlan, öröm siklani rajta. Leg­többször nyom sincs előttünk, legfel­jebb egy kutyáé. Csupaszon mere­Horváthy Péter ' ir/YD A r ÜLr KU K A II. A nyiladozó világ atom! - nevet Tomi. Nyert: télen jég­pályát nyitnak a Szigeten. Eleinte hatalmasakat taknyolunk. Tulajdonképpen vissza is kérhetném a bambit: nem vízen járás ez, hanem vízen kúszás! Pár nap alatt belejövünk. „Ostort" csinálunk: négyen-öten összekapasz­kodunk, felgyorsítunk, aztán a leg­belső hirtelen megáll és megrántja a többit. Hirtelen sebességgel csapódik ki a sorban az utolsó, egy lendülettel a pálya túlsó végéig röpül! Elfog a száguldás mámora. „Marina, Marina, Marina" - harsogja a hangszóró. Iskola után még ebédelni sincs időnk. Mindjárt kettő! - szaporázzuk a lépést a Postaköz macskakövein. „Kamon lecc tvisztigén!" - bömböli a hangosbemondó, már a Kis-Duna­parton halljuk. ,Jaj, már nyitották!" - ver ki a hideg. És még föl kell csavarozni a korcsolyát. Senki se lép a Rejtélyes Korcso­lyázó nyomába. Kicsit idősebb ná­lunk. Zsebre tett kézzel, ballonkabát­ban korcsolyázik: neki nem kell kesztyű, ő nem esik el! Piros kendőt visel a fején, akár egy lány. A lábán igazi hokikori, nem olyan ócska, csa­varos, mint a miénk. Falkába verőd­ve próbálunk a nyomába eredni, de egyikünk se bírja a tempót. „Ki le­het?" - találgatjuk. „Szeredi Péter!" - súgja Tomi egyik nap. „Most köl­töztek ide Pestről. A Báttyuskámmal jár gimibe. De el ne mondd senki­deznek a szigeti faágak az ólom színű ég előtt. Havat vág az arcunkba a szél, kipirulunk. Felfedező úton va­gyunk az Északi Sarkon! Már a Ku­tyaszorítónál járunk, a Szabadstrand­nál. De a Szigetorrától visszafordu­lunk, félünk a Kisdunára menni, az túl mély. Hazafelé jövet szánakozva nézzük a Vasas pályán hullámzó sűrű töme­get: benn szorongnak a tenyérnyi, agyonkarcolt jégen, míg itt, kinn mi­énk a világ! 15. Nyolcadikban Magyarórán a Delfin szigora kér­lelhetetlen. Belénk veri, hogyan kell összefoglalni a cselekményt, idéze­tekkel alátámasztani még a nyelvtani szabályokat is. Kémiából új tanárt kapunk. Ki gondolta, hogy ilyen izgalmas az alu­míniumgyártás? És mindent meg le­het magyarázni az atomokkal! Vas­tag, kemény kötésű, fekete könyvet ad kölcsön Mara Néni: „Általános és Szervetlen Kémia". Fölötte apró be­tűvel: Egyetemi tankönyv. Mág sze­rencse, hogy nincs otthon vegyszer, hogy magam is kipróbáljam a reak­ciókat. A műhelyben súlysorozatot csiná­lunk. Az első pár grammal köny­nyebb, mint kellene: elégtelen. Két hétig minden nap benn vagyok. Oda­szokunk: Pali gitárt farag, Sasi jelző­lámpát készít az iskolai Ki Miben Tudóshoz. Az órákra már alig járunk be, Anti bácsi vezérletével villanyt szerelünk, falat fúrunk. Vasakat ra­kodunk az alagsorban; kiderül, hogy a bástya alatt egy kis úszómedence van. Az István meg a Dobó alatt alagút vezet a napköziig. Uj osztálytárs érkezik. A tanárok Szabónak hívják, de mi tudjuk, hogy valójában Csatai a neve. Ora alatt a hajából készít ecsetet: levág egy da­rabot, a töltőceruzájába fogja, körbe fest vele egy Beatles-képet. Miki le­fényképezi; a strand melletti trafikos száz darabot vesz át belőle. Az órák szünetében az osztályban maradunk. A Jones a padon dobol, m i vele dúdoljuk „Arcomra hull a /Téli eső...". Toncsi már nagylány; a szemünk néha összevillan; suli után együtt megyünk haza. (Egy irányban la­kunk, nem tehetünk róla!) Tomi felfedezi, hogy Mandának már akkora, de akkora... „Bal! Bal! Bal-Jobb-Bal!"-mene­telünk a Nagy-Duna-parton, a Kos­suth hídtól a Palkovics padig és vissza. Az órák elmaradnak, készü­lünk a Május Elsejei felvonulásra. Tanári felügyelettel moziba is me­gyünk, megnézzük az Orosz csodát. „Érctorkok harsogva zúgják a szél­ben..." (Folytatjuk) Főszerkesztő: SEBŐ JÓZSEF Szerkeszti a szerkesztőbizottság Elnöke: BENCZE CS. ATTILA Rovatvezetők: Bánhidy László(fotó-grafika), Koditek Pál (közélet), Nagyfalusi Tibor (művelődés), Ortutay András (helytörténet). Pálos Imre (sport) Szállási Árpád dr. (főmunkatárs) Felelős kiadó: a GRAN TOURS Kft. ügyvezető igazgatója 2500 Esztergom, Széchenyi tér 25. Nyomda: D - Print HU-ISSN 0864-7054

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom