Esztergom és Vidéke, 1995

1995-11-16 / 46. szám

ERDEKEINK - ERTEKEINK ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 46. SZÁM Augusztus 17-ei számunkban Balta Andrást, a városunkban élő és alkotásairévén Európa szerte ismert kiváló fotóművészt 15/50 címmel megrendezett gyűjteményes kiállítása alkalmából köszöntöttük. Ami a 15-ös számot illeti: 1980-tól, egy budapesti kiállításának dátumától számítja igazi alkotói kibontakozásának kezdetét (Helikon Galéria - Míitárgyfotók). Negyedszázada, 1970-ben diplomázott kerttervezö mérnökként és telepedett le Esztergomban. Ez év szeptember 30-án a képviselő-testület centenáriumi emlékülésén munkássága elismeréseként átvehette a Pro Urbe kitüntetést És az 50-es szám? November 18-án Balla András éppen ennyi éves lesz. őszinte jókívánságainkkal csatlakozunk Sárándi József köszöntőjéhez. Sárándi József 25/50, avagy Balla-dás naplóféle Balla András portréja, 1994. Roly Mittelman (New York) felvétele 1995. július 20-án nyílt meg Balla Bandi életmű-kiállítása Pesten az Ernst Múzeumban. Huszonöt éve, Esztergomban történt letelepedése óta ismerem Ballát. Marisa Alajos Kis-dunaparti „zsiványtanyáján" találkoztunk először. A városban, és környékén élő alkotóemberek, mű/vészet/pártolók, illetve a művészet rejtelmei iránt fogékony pályakezdő fiatalok jártunk a dolgainkra mindig kíváncsi „öreg" spiritualitással, pipafüsttel és teaillattal telített lakására. Lajos bácsi ajtaja, a nap huszonnégy órájában, szinte mindenki előtt nyitva állt A kilincsnek nem volt ideje kihűlni, annyian látogatták. A hely termékenyítő szelleme vibrált az akkor még Lenin sétányra néző házban. Génius loci, és Lenin sétány ezt a két igencsak különböző dolgot képzettársítanom ma is eléggé abszurd. Ilyen Időben-Térben „pengettük" életünket a hetvenes évek megszállva tartott Magyarországán. „- Minden olyan művészettel szemben türelmesnek kell lenni, ami az emberről és az embereknek szól, mond valamit az embernek" - zárta hitvallását Márts a Alajos az Új Forrás 197 8/1-es számában megjelent, Balla-készítette interjúban. (íme egy metszet a fotóművész mester, s az időközben szintén művésszé érett fotográfus-tanítvány szellemtestvériségéről.) Kell-e nyitottabb, humánus és értékközpontú ars poética? A kérdés költői. Konkrétumokat idézek tehát Balla András 1972. október nyolcadikai keletkezésű, nekem küldött leveléből: „Szakmai-technikai, esztétikai, elméleti, fotótörténeti és művészeti könyvek, lapok százait olvastam el, de állandó molesztálások közepette, hogy azt hiszed, ettől művész leszel?" „Csontváry 26-27 éves koráig nem tudta, hogy mi a festészet, mégis nagy lett, mert rendkívül szívós és akaraterős volt, és én is most vagyok ebben a korban, és jó fotós leszek. ÉS AZ IS LESZEK. Meg merem írni, mert ez nem ugyanaz, hogy elismert és híres fotós is leszek, bár az egy kellemes állapot, ha a három dolog paralell megy. De tudom, érzem, hogy jó fotós leszek... És az, hogy művész-e az ember vagy sem, az nem rang, hanem állapot. Potenciálisan mindenki művész, de ha több időt fordít rá, és lehetőség van, ezt bizonyíthatja is. A tehetséges pásztor nem a juhoktól tanult meg faragni, (minden pásztor tud faragni) hanem attól, hogy gyönyörű dolgokat ér rá észrevenni, hogy kezdetben bár ügyetlen-sután, de egyre szebben, tömörebben ábrázolja is a maga által felfedezett csodákat..." „Ha egy hajó süllyed, mindenki a vízbe ugrik, akár kitűnő úszó, akár gyengébb. A kitartás itt is segíthet, az erő is, akár fizikai, akár lelki. Aki belecsöppen ebbe a tengerbe, annak csinálnia kell valamit, az csinálja, teszi a dolgát, még ha érzi is, hogy neki ez nem megy úgy, mint a nagyoknak. De csinálni kell, ha nem csinálja, nincs értelme ennek az egész életnek. Ugyanolyan muszáj-érzéssel gyötri magát, mint a hajótörött, akinek nincs más lehetősége, csak az, hogy ússzon, különben vége -, úszva talán, ha messze is van, mégis PARTot érhet." No comment. Azazhogy mégis. Balla András előrelátó embernek, és célratörő művésznek bizonyult. A fényképezőgéppel (istenáldotta tehetsége „meghosszabbított karjával") az intuitív ön- és univerzummegismerésre tette fel életét. „Röpke" húsz esztendő leforgása alatt jó, s mi több; mind a hazai, mind a nemzetközi (él)mezőnyben elismert, és híres fotós lett. Megcsinálta a mesterhármast. Nem véletlen, hogy „csodafegyverééről, A kedves fotómasináról készült idei képe került a kiállítás-meghívóra, és a munkássága jelentősségét méltóan reprezentáló Katalógus-Albumra is. Művészete szerelmetes jelképe a fényképezőgép. A szimbólum szüli a gondolatot - írta Paul Ricoeur, a század talán legjelentősebb hermeneutikai gondolkodója. Balla képzelőereje is elképzelhető. Teremtett egy romantikus képi metanyelvet, melyen transzcendens tartalmak üzenetét közvetíti. Pertuba' van a világ- és korszellemmel. Magyarra „fordítja" őket. * A márciusi Új Forrás - fele-centenáriumom ürügyén - majdnem velem, s rólam van tele. (Még jó, hogy a vízcsapból is nem én folyok.) Szilágyi Akos köszöntője mellett Balla Fazonomról csinált reprója látható. Az „elkövető", március idusán egy bájos villamosszéket ábrázoló „üdvlap" hátuljára egyebek közt ezt írta nekem: „A fotóhoz nagyon sokan gratuláltak, örülök, hogy olyan lett ahogyan elképzeltelek. - Szép leány tekintetek kísérjenek rebbenő pillantásokkal!!! Szevasz: B.B." Kösz, haver. A szép leánytekintetek rebbenő pillantásait viszontkívánom, csak arra ügyelj félszázados szüli- és névnapodon, nehogy nagyon megrázzon a dolog. Isten éltessen, és ihlessen még sokáig, Bandi! Baráti kézszorítással köszönt kortársad, és híved: n ^ j November 8-án este a Szabadidőközpont színháztermében került sor arra a jóhangulatú, bensőséges ünnepségre, melyen a Vállalkozók a Városért Közösségépítő Alapítvány első ízben osztotta ki a helyi vállalkozók által felajánlott adományokat. Pályázatuk alapján a kuratórium a következő intézményeket, társadalmi szervezeteket és együtteseket részesítette pénzbeli támogatásban: az Angyalkert Óvoda, a Mindszenty József Katolikus Ált. Iskola, az Állami Zeneiskola, a Hell és a Bottyán szakközépiskolák közös színjátszó csoportja, a pilisszentléleki Páva Kör, az Egyesített Szociális Intézmények Gondozási Központja, az Esztergomi Egészségvédő Alapítvány, az Esztergom és Vidéke polgári lap, a Városi TV Esztergom és a Westergom Együttes. Az ünnepség hangulatos műsora után - amelyben a megjutalmazott együttesek léptek fel - tájékoztatást kértünk az ünnepség szervezőitől, az adományok átadóitól. Mint megtudtuk, a Városvédő Vállalkozók Klubja Kereskedelmi Kft. magyar tulajdonú, harmadik éve dinamikusan fejlődő vállalkozás. Vásárlói klubrendszerében kedvezményes vásárlási jogot értékesít az ország egész területén. - Egy- és négyéves, személyre szóló vagy céges VVK vásárlói klubkártyákkal ma már 40 ezer kártyatulajdonosunk 31 ezer kedvezményt nyújtó partner-cégünknél tud olcsóbban vásárolni - tájékoztat Lehoczki Judit, a szervezet egyik területi vezetője. A teljes partnercég-hálózatunkat tekintve az igénybe vehető átlag-kedvezmény 10-11 % között van. Partnercégeinket ingyenesen mutatjuk be a négyhavonta 30 ezer példányban megjelenő katalógusunkban. A kedvezménynyújtás e cégek részéről kockázatmentes befektetés. Kártyával vásárló klubtagjaVárosvédő Vállalkozók ink ugyanis a boltok forgalmát országszerte 25-50 %-kal megnövelik. Az általános fogyasztói piacon megtalálható teljes termék- és szolgáltatás skálát bemutató katalógusunk népszerűsége azt eredményezi, hogy klubtagjaink ma már a legmárkásabb nyugati autóktól az éttermi szolgáltatásokon át az élelmiszerekig és háztartási termékekig szinte mindent meg tudnak vásárolni e katalógusainkból, kedvezményesen." A VVK Kft. színvonalas szolgáltatásának kiépítése mellett egy közcélú eszmét is magáénak vall: Magyarország településeinek támogatása az oktatás, közösségszervezés, vállalkozói kultúra, a környezet- és városvédelem területén. Ezért támogatják a Vállalkozók a Városért Közösségépítő Alapítványt bevételük 5-10 %-ával, a városonkénti klubtagsági szám arányában. A Vállalkozók a Városért Közösségépítő Alapítványt 1994 márciusában jegyezték be. Az alapítvány célja, olyan kezdeményezések támogatása, amelyek elősegítik emberi közösségek szerveződését és emelik a magyarországi közösségek kulturális, oktatási, közegészségügyi, sport, környezet-, természet- és műemlékvédelmi színvonalát. Az alapítvány célul tűzte ki, hogy példát mutasson a magyar vállalkozóknak, hogyan válhatnak felelős polgárokká és hogyan segíthetnek önerőből városuk közintézményeinek. A VVKA független alapítvány, tevékenységét kuratórium felügyeli, amely az alapítvány stratégiájáról is dönt. A helyi döntések előkészítésében a VVK tagsága rendszeres segítséget nyújt, hiszen otthon vannak saját városukban, és ők tudják leginkább, hol van a legnagyobb szükség a segítségre. - Egy év alatt 234 adományt adtunk át Magyarország 24 városában - közli örömmel Török Gábor, a kuratórium elnöke. Támogattuk iskolák és óvodák tevékenységét, kórházak munkáját, városvédő egyesületek programjait, játszóterek kialakítását, és környezetvédelmi akciókat. 1994-ben 12 millió forintot fordítottunk támogatásokra. Adományaink közvetve több tízezer családhoz jutottak el, és még több gyermek életenek körülményeit javították. 1995-ben az alapítvány 20 millió forintot tervez adományokra költeni. - Esztergomban jelenleg 90 klubtagunk van - világosít fel Petróczy Gyula, a helyi klub egyik vezetője. Egyéves munkánk sikere nem csak az a kedvezmény, amit klubtagjaink élvezhetnek, de sokkal inkább azok az adományok, melyeket tevékenységünk eredményeként a mai napon adtunk át. Minél többen lépnek Esztergomban tagjaink sorába, annál több lehetőségünk lesz a jövőben a város intézményeinek támogatására. A belépni szándékozók, vagy akik többet akarnak tudni e szervezet munkájáról, az általuk nyújtott kedvezményekről, szerda esténként 18 órai kezdettel a Mindszenty iskolában kaphatnak bővebb tájékoztatást. Sz.B. ÜTKÖZTETŐ- EGYEZTETŐ Ókori helyett „házi" bölcselkedés Nyílt levél egy prózaíróhoz (Igaz, hogy Ön, Kedves Onagy úr méla megvetéssel írt az olvasó-levelezőkről, ám ez engem, mint vérbeli levélírót nem rettenthet eL Ezért néhány sorban próbálok reagálni az Ön legutóbbi írására.) Akik rendszeres olvasói vagyunk az Esztergom és Vidékének, legalább önnel egyforma mértékben „elhűltünk" amikor néhány hete ön írásban is politizálni kezdett. Néhány százan olvassuk e lapot, különböző életkorú, képzettségű és érdeklődési körű emberek, de - úgy gondolom - legalábbis egy dologban, városunk iránti érdeklődésben, szeretetben megegyezünk. Mindnyájan veszünk annyi fáradságot, hogy péntekenként elsétáljunk a Gran Tours irodába, illetve előfizetünk, hogy rendszeresen kézhez kapjuk a város egyetlen független polgári lapját. Lehet bennünk is érdeklődés különféle politikai áramlatok, irányzatok iránt, (sőt valószínűleg van is), ezt a lapot mégis más céllal vásároljuk. Tájékozódni kívánunk Esztergom eseményeiről, szellemi életéről, sport- és kulturális rendezvényeiről, érdekes embereiről, önt is ez utóbbi csoportba sorolnám, hiszen - feltételezésem szerint - akár prózaíróként (ahogy magát nevezi), akár közíróként (ahogy az elmúlt héten e lap hasábjain megneveztettett,) Esztergom szellemi életében vesz részt, érzékenyen reagálva az Önt érdeklő dolgokra. Mindaddig, amíg emberi megértése, empátia-készsége (nem szeretem ezt a szót, de nincs találóbb helyette) tükröződött soraiból, nagy tisztelettel, sőt csodálattal olvastam sorait. Elgondolkodtatott viszont, hogy etikai érzéke nem mindig egyformán reagál. Amikor például Eörsi István védelmére kelt, nem jutott eszébe, hogy - bármennyire értékes literátornak tartják is egyesek mégis csak ő volt az az író, aki a gúny hangján szólt a keresztény világ első emberéről, a hívők és hitetlenek előtt egyaránt köztiszteletben álló II. János Pál pápáról. Továbbá az sem jutott eszébe, hogy Ön hasonlóan gúnyos, lekezelő hangon szólt például a rendszerváltás egyik legnagyobb alakjáról, a nemzetközileg is elismert és tisztelt Antall Józsefről. Ezekután csodálkoztam az Ön „elhűlésén". Szerintem Szánthó Barna nem egyes személyek ellen írt, hanem egy bizonyos írói szemlélet, ízlés, stílus ellen emelte fel szavát meggyőződésem szerint sok jóérzésű - keresztény és nem keresztény - ember nevében is. Ezek az emberek azt szeretnék, ha e lap pártoktól, a politikai irányzatoktól független jellege továbbra is megmaradna, illetve ha a politikai, társadalmi, etikai magánvélemények nem bántó, egyes emberek vagy embercsoportok érzékenységét sértő megfogalmazásban kerülnének e lapba. Szeretném, ha Ön is egyetértene ezzel az igénnyel. Tisztelettel: K-Sz.E. Onagy Zoltán Nap. 12. Határ Van egy felismerhető pillanat ősz és tél közt, amikor a dolgok visszafordíthatatlanokká válnak. Attól kezdve nincs mit tenni. Eszed, amit megtermeltél. Az jut, amivel megdolgoztál. Ekkor már megkérdezhető: kiszedted a minden évben újraéledő tarackot ásáskor? Akkor kapáltad-e a kukoricát, amikor már egy napot sem maradhatott közte a disznóparéj, a húsos muhar, a legjobb időben, a legnagyobb melegben? Akkor töltötted-e a krumplit, amikor a szárak és a levelek beindították a fotoszintézist, a nap ereje csendesen ballagott a föld alá, a gumókhoz, a gumókba? Kikaptad-e a vakondot, amikor a hatodik buckát gömbölyítette a paprikapalánták közé, és utána persze a lótetűt, mert a lótetű neked marad, ha a vakondokot átrakod a szomszédba. Időben ritkítottad-e a sárgarépát és a zöldséget; megtörted-e a hagymaszárat, hogy ne magozzon fel? Akkor permetezted-e a körte-, az alma- és a cseresznyefát, amikor lustaságod még nem okozott maradandó kárt a termésben, vagy összevesztél az asszonnyal (anyóssal), és azt mondtad dühösen, ott pusztuljon a gyümölcs, ahol van, te úgyse eszed? Észrevetted-e az első órában a delavárin, akecskecsöcsűn a peronoszpóra olajfoltját, és nekiláttál-e a vízhúzásnak, a permetezőszer (Ridomil) előkészítésének, vagy a tavalyi bortól fájt a fejed, és azt mondtad, napszámost fogadok, megvárom a nagyfiamat, majd ő lepermetezi, és három napot késtél, a leveleken rozsda. Felszedted-e a hullott szilvát, amikor szúrt a hátad és nem jött segítség; letörted-e a kukoricát a viharos szélben, megszervezted-e a szállítást, vagy heteken át rohadt és ázott, amivel dolgoztál? Felmásztál-e a tetőre helyére pászítani az elmozdult kúpcserepet; üzentél-e időben az asztalosnak a megvetemedett ablak miatt; kimeszelted-e egy tiszta száraz napon a magtárat, szereztél-e macskát, etetted-e, hogy odaszokjon, vérengzzen egereid között; időben fedél alá került-e a tüzelő és újrakented-e jó kuklenderi agyaggal az öreg kályhát, hogy ne füstöljön begyújtáskor és hajnalig őrizze a meleget?^ Végül: megtartottad-e családodat, barátaidat, hogy hosszú téli estéken legyen hová beülnöd egy pohárka finom borra, hogy a hosszú téli estéken legyen, ki meglátogat, ne egyedül zápulj, legyen kivel megbeszélni a világ balkáni menetelét. Van egy felismerhető pillanat az ősz és a tél közt, amikor visszavonhatatlan és visszafordíthatatlan az eltelt idő. Ami kimaradt, annak vége. Az ember szomorúan gondol labancmentalitású kormányára - és vagy legyint, vagy tüntet, vagy sztrájkol. De így is, úgy is: rossz neki. Az ember, aki nem szokta a tüntetést, a sztrájkot, (esetleg a legyintést), nem elhajtani akarja kormányát, választottjait, miért akarná? Azt szeretné, ha menne nekik. Mert ha nekik megy a dolog, nekem, a polgárnak is megy. Kocoghatok a szekér nyomában, mert a kocsis ismeri az irányt, tudja, mikor következik sorompó, mikor zötyögős híd, mikor kell a lófülekre akasztani az abrakos tarisznyát. De hát nem így. Regnálunk, és megyünk bele a vakvilágba. Még a kanyarig se látunk.