Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-23 / 25. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Besey László A legtöbb erőt hivatásom adta! Besey László nyugalmazott középiskolai tanár június 24-én tölti be nyolcvanadik életévét. A tanári pályán eltöltött több mint négy évtized és a tolmácsolás-idegenvezetés évei során számos kapcsolatra tett szert Esztergomban - és a nagyvilágban. Közismert, közszeretemek örvendő szuggesztív egyéniség. Nyolcvan évesen is vállalja a közösségi munkát. Élete szorosan összefonódott századunk Magyarországának történetével. Nyolcvan év alatt egy regényre való élményt élt meg. Egy születésnapi méltatás keretében azonban csak néhány morzsányit lehet feleleveníteni a vele megtörténtekből. A Felvidéken, Borsendréden, a „tót kapu" vidékén magyar faluban született, ahol édesapja iskolai igazgató, édesanyja tanítónő volt. Az elemi elvégzése után a lévai szlovák gimnáziumban folytatta, majd a pozsonyi magyar tanítóképzőbe került. A pozsonyi zeneakadémia hegedű szakán egy évet végzett. Kiváló zenész is lehetett volna. Tanulmányai során Bartók Bélának is bemutatták. A képző elvégzése után, 1933 szeptemberétől Bény községben lett tanító, Horváth Dezső igazgatósága alatt. Abban az időben ismerkedett meg a szintén ott tanító Tatárik Erzsébettel. Három évi tanítóskodás után hívták be a besztercebányai tartalékos tisztiiskolára. Szolgált Révkomáromban a páncélelhárító ütegnél, a morvaországi Znojmóban, Trencsényben. A bécsi döntés után, 1938 december 2-án 492 fős legénységet hozott át Galántáról az anyaországba. Zászlós rendfokozattal szerelt le és újra Bényben tanított 1940-ben kötött házasságot. A háború alatt nem kerülhette el a behívást. Csepelen a munkaszolgálatos század parancsnokhelyettese volt. Levelek tanúsítják, hogy egykori katonáival emberségesen bánt, életeket mentett. Tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá. Miután alakulatát átszervezték, 1944. december 23-án Esztergomon át kerékpárral ment haza Bénybe. Afront első vonala 1945. január 10-én Bényig jutott, és az oroszok megszállták a községet. Szlovák-cseh-lengyel nyelvtudása révén tolmács szerepbe került, de tévedés folytán letartóztatták, s a váci fegyházba, majd hadifogolyként Voronyezsbe és a Kaukázusba került. 1947. június 16-án ért vissza Magyarországra, és Debrecenben szabadult a melynek következményeként 1957 elején elbocsátották állásából. Dr. Jóboru Magda miniszterhelyettes kiállt mellette, ám július 20-augusztus 31 között letartóztatásban és kihallgatáson volt. Minisztériumi áthelyezéssel 1958 áprilisától a megyén kívülre Piliscsabára került általános iskolai tanárnak. Esztergomba, a közgazdasági technikumba 1962 szeptember l-jén jöhetett vissza, és itt tanított 1976 szeptember l-ig, nyugdíjazásáig. Óraadó tanárkéntesti tagozaton a kereskedelmi szakiskolában és egészségügyi szakközépiskolában is tanított. Idegenvezetőként - mivel négy nyelven beszél - nagyon sokat tett Esztergom népszerűsítéséért és a szlovák-magyar megbékélésért. - Milyen gondolatok foglalkoztatfogságból. A családja Érsekújváron várta, miközben ő Táton „felvidéki menekült tanítói" állást kapott. Végül 47 novemberében családjukat is kiutasították Csehszlovákiából és Táton telepedtek le. A kiváló képességű Besey László szakmai és emberi tulajdonságaival kiérdemelte, hogy 1949. szeptember 18-án az Esztergomi Tankerületi Főigazgatóságranevezzék ki. Majd 1950ben a tanácsok megalakulásával a megyei oktatási osztályon dolgozott tovább. Ekkor költözik be Tátról Esztergomba. 1951-ben végzett az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola magyarorosz szakán, majd 1953-ban az ELTE bölcsész karának orosz tanári szakán. A Megyei Tanács 1952-ben Tatabányára költözött, vállalta a bejárást. A következő évben oktatási osztályvezető lett. 1954-ben a Parlamentben a pedagógus kongresszusi fogadást követően bátor felszólalása okán Nagy Imre miniszterelnök fél órát beszélgetett vele, aminek nagy visszhangja lett. Az 56-os forradalom idején beválasztották a megyei munkástanácsba, ják születésnapján? - Nehéz volt az életem, lényegesen nehezebb, mint amilyenre számítottam. Igaz, olykor-olykor magaslatokkal, szépséggel is meg volt tűzdelve. Most, hogy visszatekintek az egészre, nem feledkezhetem meg arról, hogy hétgyermekes pedagógus család tisztes otthonából kerültem a pályára. Apám a Szlovenszkói Magyar Tanító Egyesület alelnöke volt, Pozsonyban Szalatnai Rezső és dr. Szerényi Ferdinánd is tanáraim voltak. Családi kapcsolatba kerültem Tatárik Emil érsekújvári tanítóval, testnevelővel, közismert egyéniséggel, aki az ottani uszodát létesítette. Felfogásomat, törekvéseimet jelentősen fokozta boldogult feleségem kristálytiszta jelleme, igazságszerető lénye. A háború poklában, kettős tűzvonalban a front kellős közepén nélkülem maradt, hősi helytállást tanúsított. A Rákóczi Szövetség keretében együtt hoztuk létre a BeseyTatárik Tanulmányi Ösztöndíj Alapot, melynek révén évente egy-egy fiatal szlovákiai tanítót jutalmaznak. Általános iskolai tanítói-tanári beosztásom, a megyei tanügy irányítása, majd középiskolai tanári ténykedésem idején alig volt egy-két időszak, amikor szilárd talajon érezhettem magamat. Nap mint nap a kor kiáltó ellentmondásaival, politikai, gazdasági és társadalmi terheivel szembesültem. Tragikus körülmények között vesztettem el kiváló képességű, mélyen hazafias érzelmű leányomat, majd váratlanul sújtott rám feleségem halála. Mi adott nekem erőt ahhoz, hogy 42 évi aktív szolgálat, majd további pedagógiai, fordítói-idegenvezetői tevékenységem után, a magam 80. életévemmel még mindig bent vagyok az élet forgatagában? Rövid rá a válasz: a múlt, a jelen és a jövő. Múltamból a magam és feleségem kiváló pedagógus elődeinek hagyományai. A jelen küzdelmeiben mindenkor az élet szépségeinek keresése, hirdetése. Környezetem -beleértve testnevelőtanár fiam és két remek unokám - és tanítványaim boldog életéért folytatott munkásságom. A jövőt illetően pedig az utánunk következő nemzedék várhatóan emberibb világának reménye. Rövidebben fogalmazva: a legtöbb erőt választott mesterségem, a hivatásom adta. Ha újra születnék, újra a pedagógus pályát választanám, a sikeresebb életút reményében. „Kit nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja húrjait!" - mondotta Eötvös. Igaza volt és igaza van. Igyekeztem ezeket a húrokat rendben tartani. (Pálos) Lapunk 22. és 23. számában közöltük az országgyűlési képviselőválasztás második fordulójának eredményét. A Komárom-Esztergom megyei 5. választókerületben dr. Haller Zoltán győzött, a második dr. Varga Győző, a harmadik dr. Latorcai János lett. Három hét elteltével a választás tapasztalatairól, terveiről kérdeztük a leköszönő kormány ipari és kereskedelmi miniszterétől. - Hogyan ítéli meg választási eredményét ? - Reménykeltőnek tartom a második fordulóban elért 22,8 %-os szavazatarányomat. Reménykeltőnek, mert az első fordulóban már gyakorlatilag esélytelen pozícióba kerültem, és ebből a pozícióból sikerült elnyernem csaknem minden negyedik szavazópolgár bizalmát, amelyet ezúton is megköszönök. - Mit tenne másként egy kampány során? - Magam is osztom azok véleményét, akik szennt az egyéni képviselők megválasztásánál is a pártszimpátiák bizonyultak döntő tényezőnek, nem pedig a képviselők személyes véleménye, életútja, programja. Azt hiszem, ipari miniszteri tevékenységemet még Dr, Latorcai János (KDNP): Nem szakadok el |||| Esztergomtól! az ellenzéki képviselők többsége is elismeri. E téren, ami erőmből telt, megpróbáltam megtenni. Amiben többet szerettem volna tenni: az a KDNP programjának és arculatának formálása, abban a gyakorlatias elemek és a párbeszédre való készség előtérbe helyezése, továbbá a piaci követelményeknek és a szociális megfontolásoknak minél több, konkrét javaslatban testet öltő összeegyeztetése. - Milyen kapcsolata marad a várossal? - Továbbra is számos személyes kötelék fűz ehhez a gyönyörű városhoz, amely kötelékek a választási kampány során tovább erősödtek. Nagyon sok értékes embert ismerhettem meg, jó ismerősöket szerezhettem. Bár formális kapcsolat nem fűz ide, továbbra sem fogok elszakadni Esztergom városától. - Milyen feladat vár Önre? - A választással lezárult pályafutásom egy nagyon fontos szakasza. Nem kis kihívás azonban az sem, amely előttem áll. A KDNP tagjaként, országgyűlési képviselőként kell kivennem a részem a párt gazdaságpolitikájának formálásából és a magyar ipar ügyének segítéséből. (Pálos) MEGHÍVÓ Az Esztergom Barátainak Egyesülete, a Hajós Egylet „TÉRY" szakosztálya, valamint az UNIKER S.E. természetjárói június 26-án (vasárnap) 10 órákor a vaskapui menedékház felavatásának 80. évfordulójára emlékeznek. Az ünnepi alkalomból koszorút helyezünk el a menedékház falába épített emléktáblánál. Találkozás a menedékháznál jún. 26-án, 10 órakor. Megemlékezésünkre a szervező egyesületek nevében tisztelettel hívjuk a város lakosságát. Koditek Pál, az EBE elnöke